Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-11 / 221. szám

1976. augusztus 11., szerda Dünantmt Tlaplö 3 Nemeskére nem jutott orvos Várjuk, doktor úr! Nem kell a pénz, ha falun van? És akik vállalnak? A POTE új kezdeményezése |^| emeskére nem ju­tott orvos. Egyet­len frissen végzett medi­kust sem érdekelt ennek a falunak az orvost Hívó pá­lyázata. De nem jelent­kezett senki a megürese­dett beremendi körzetbe sem. Gyéren kívánkoztak Mozsgóra, Új-Mohácsra is. De hatan jelentkeztek az üres pécsi üzemi orvosi helyre, négyen a gyermek- sebészetre, kilencen gyer­mekklinikára ... Ezek a számok kegyetlenek — a falunak. Kegyetlenek, mert megdöntötték a régi hie­delmet, azt, hogy a faluban pénz van. hanem a — várost is. A fé­nyeket, a minden este szín­házat, presszót, a „naprakész" divat szerint öltöző lányokat, a mindent egy helyben megtalá­lás gyönyörét. Vajon egy szo­ciálpszichológiai felmérés ho­gyan csoportosítaná a ténye­zőket, amelyektől még a pénz sem ikell, ha falun adják? Ezt a felmérést is meg lehetne próbálni. Megérné. S addig? Addig dolgozni kell. Viszonylag kevesebb köz­pénzzel, és talán az eddiginél is nagyobb szigorral: orvoso­kat a falunak is képezünk. Ezt már az egyetem kapujában tu­datosítani kell. Nagyobb szi­gorral. Mert a falusi beteg nem várhatja azt, hogy külön­böző pénzügyi ágazatokat ho­gyan csoportosítunk, hogyan fejlesztünk. És annyi fiatal menne orvosegyetemre, ha fel­vennék, előre vállalva a falut is! Földessy Dénes Elkészült a móri napok programja Elkészült a hagyományos móri napok idei rendezvény- sorozatának programja. Az első rendezvényre szeptember 25-én kerül sor, amikor „mű- szüretet" tartanak a móri sző­lőhegyen. A szüreti népszoká­sokat és a régi szőlőművelő eszközöket, munkafogásokat bemutató rendezvényt filmre veszik és majd levetítik az amerikai kontinens magyarlak­ta településein. A „móri na- pök” október 1—3 között a szlo­vák és német nemzetiségű kul­túra jegyében zajlanak, fellép­nek a nemzetiségi zenekarok és néptáncegyüttesek, számos néprajzi, képzőművészeti és fotókiállítás nyílik és sor kerül a hagyományos szüreti felvo­nulásra és szüreti bálra is. Megindult tehát a közéleti harc: fiatal orvosokat faluba. S ebbe a harcba most tiszte­letre méltó kezdeményezéssel állt be a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem Szervezéstudomá­nyi Tanszéke. Az egyetem egész sugárzási területén falusi kör­zeti orvosok mellé is kiküldték növendékeiket, gyakorlatra. Csak aki önként jelentkezett. Most, hogy végétért a gyakor­lat, az egészségügy szervezői lapozgatják a jellemzéseket. ,Jómodorú a betegekkel." „In- jekciózásra, sebkötözésre meg­felelő kézügyességgel rendelke­zik." „Bevontam a vizsgálatok­ba." ,,Szakismerete végzettségi fokához képest igen jó" — írták a körzeti orvosok a jó véleményeket, s ezek a véle­mények az egyetem dicséretére válnak. A jellemzések lapoz­gatása közben azonban min­denütt felmerült a kérdés: va­jon ezek a gyerekek egy-két év múlva, amikor megkapják a diplomát, ugyanígy elmennek-e majd falura, önként. Hiszen nem egy falusi származású fia­talember, vagy lány nem akar már vidékre menni avatása után. Az egyetem kezdeménye­zése tehát, hogy egyetemista korukban kiküldi a növendéke­ket falura is, — jó. De az ag­godalom tovább él. S mi az oka? — Nem kell a pénz! Ezt így szinte jólesik leírni. Úgy tűnik, az orvostár­sadalmat egy lépéssel megint közelebb hozza a hipokrateszi eskü szelleméhez. Csakhogy a pénz helyett más érdekek búj­nak meg a falutól való tartóz­kodás mögött. Nincs szabad idő. Messze a helyettes. Ál­landóan ugrásra készen ikell élni. Szakvizsgára sokkal keve­sebb a lehetőség. Ezek az ér­dekek pedig érthetőek, nem szabad miattuk vádolni senki fiát se. A megoldás? — Pénz. — Mert ma már közvélemény, zeti orvos fizetése között na- hogy a városi és falusi kör- gyobb különbségnek kellene lenni, a falusi javára. Na­gyobbnak, mint a meglévő né­hány száz forint. Az viszont nincs még benne az orvosi köz­véleményben, de hadd említ­sük meg, hogy — külföldi pél­dák alapján — sokat segítene az URH-készülék. Hiszen ak­kor az orvos horgászni, va­dászni, vagy bárhová a kör­nyékre nyugodtan elmöhetne, nem kellene bejelentenie a járásnak, a szomszéd falu kör­zeti orvosával alkudozni, s ha valamit nem sikerül megnyug­tatóan megbeszélni, hát a bűn­tudat nyomásával élvezni azt a kis szabadságot, amit más emberfia minden áldott es­tén élvezhet a faluban. De az sem volna rossz, ha a kör­zetben laboratórium volna, kí­sérletezgetni, a munkát gyor­sabban, színvonalasabban el­látni. Soroljuk tovább? Mind­ehhez pénz kellene, s megint belebukkanunk az ismerős kér­désbe: a közcélú pénzforráso­kat nem lehetne-e újra fontos­sági sorrendbe állítani? De a pénzt sem szabad ol­tárra emelni. Hiszen emberi­hangulati tényezők is dolgoz­nak a fiatal medikusokban. A hat év alatt nemcsak az or­vostudományt tanulják meg, Baranya horvát és szerb népcsoportjainak kiállítása Török használati tárgyak * Fotó: Erb János Délszláv bázismúzeum Mohácson A délszlávok néprajzának kutatásáról írta Sarosácz György, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója: „Szellemi kultúrájuk az igen hézagos feldolgozás miatt sok meglepetést takar. A különbö­ző megyei és országos ren­dezvényeiken dalaik és tán­caik a széles közönség előtt nagy sikert arattak. A népszo­kások közül kiemelkedik a far­sang megünneplése, a pün- kösdölés, az esőkérés, a kü­lönböző szertartáshoz kapcso­lódó népdalok, de igen gazdag a hiedelemviláguk is." E „hézagos feldolgozás" pót­lása érdekében augusztusban Mohácson megnyílik Baranya megye legújabb múzeuma, a délszláv bázismúzeum. Gyűjté­si területei közé tartoznak mindazok a magyarországi he­lyiségek, ahol horvát, szerb és szlovén népcsoportok élnek. Ezzel az új létesítménnyel meg­oldódik a hazánkban élő dél­szláv nemzetiségiek történeté­nek, néprajzának, használati és egyéb tárgyainak kiállítási problémája. A most megnyíló délszláv bázismúzeum bemuta­tója Baranya horvát és szerb népcsoportjainak kiállítása cím­mel kerül az érdeklődők elé a Kossuth Filmszínház emeleti helyiségeiben. Hat kiállítóterem és egy 26 méter hosszúságú falfelület áll a bemutató rendelkezésére. Megismerkedhetünk a dél­szláv nemzetiségi népcsoportok hovatartozásával, területi el­helyezkedésével és szemléletes anyag illusztrálja a történeti, néprajzi és nyelvészeti kiadvá­nyok gazdag sorát. A kiállító* termek egy részében a horvá- tok és szerbek gazdálkodását, földművelését, állattenyésztését és szántóföldi kertészetének tárgyi anyagát láthatjuk majd korabeli dokumentumok, anya­nyelvi céhlevelek kíséretében. Bizonyára nagy érdeklődésre tarthatnak számot a hűen be­rendezett korsósműhely, a kü­lönböző céhjelképek és pe­csétek. Az igazi kuriózumnak azonban a nyitottkéményes so- kac füstöskonyha ígérkezik majd. Etnikai csoportok szerint be­mutatják a gazdag népművé­szeti és népviseleti anyag leg­javát is. Az eredetinek megfe­lelően berendeznek egy mo­hácsi sokac és egy Pécs kör­nyéki bosnyák szobát. Az utol­só kiállítási teremben kapnak majd helyet délszláv folklór legjellegzetesebb darabjai. Há­rom felöltöztetett bábu pünkös­dölő lányt, esőkérő dodolát és egy büsót jelképez. Itt lát­hatjuk a hagyományos busó­kellékeket, népi hangszereket, sírkereszteket, lakodalmas zász­lókat és magnófelvételről hall­hatók majd a különböző népi szertartások, énekek. A Baranya horvát és szerb népcsoportjainak állandó ki­állítását Sarosácz György ren­dezi, az írásos anyagok nagy része pedig a Baranya me­gyei Levéltárból származik. * Itt készül a csata emlékmú­zeumának tárgyi anyaga is, amelyből néhány részlet lát­ható képriportunkban. Török nyereg A csatatéren feltárt magyar fegyverek Pécsi zenélő udvarok A Reneszánsz együttes újabb koncertje Meghonosult, m£ évek óta üde nyáresti színfol­tot jelent városunk zenei éle­tében a pécsi zenélő udvarok sorozat. Több kísérletezés után úgy tűnik, a Hotel Minaret egykori, ódon klastromudvaráé lett a pálma, vagyis akusztikai­lag és a környezet varázsával s a százados falak nyújtotta zártság föltételeivel ez bizo­nyult a legméltóbbnak a sajá­tos hangvételű nyári koncertek befogadására, a közös zenei élményszerzés intim hatásaira. S ha enyhén szólva „jókedvű" turistacsoport sincs a láthatá­ron, ha a szállóvendégek is tiszteletben tartják a muzsikát és a koncert vendégeit, akkor zavartalan műélvezet részesei lehetünk. Mint legutóbb is, hét­főn este, amikor a pécsi Rene­szánsz Együttes új műsorával lépett a közönség elé. A pécsi Reneszánsz Együttest most egy éve mutattuk be első pécsi föllépésük alkalmából. Tagjai: Kircsi László és Szkla- dányi Péter (blockflőték); Eidős Orsolya (gordonka); Lorenz Dávid (gitár) és Ágoston Edit (ének). Művészeti vezetőjük, Borsay Pál megfogalmazása szerint — aki betegsége miatt ezúttal nem lehetett köztük — elsősorban szinte eddig isme­retlen reneszánsz, illétve azt megelőzően született és későb­bi, már a barokkba áthajló műveket szeretnének megszó­laltatni. Vagyis koncertjeiken zenei különlegességeket hall­hatunk, részben publikált, rész­ben saját gyűjtésű, külföldi le­véltárakban, könyvtárakban föl­lelt korabeli dallamok saját hangszerelésű és egyéni hang­vételű előadásában. Ennek az ígéretnek egy részét váltották be mostani koncertjükön, ami­kor a reneszánsz előtti truba­dúrköltészet zenei anyagából adtak érdekes, hangulatos íze­lítőt. A műsor első része a nyu­gat-európai kelta mondavilág, az Arthus-mondakör legismer­tebb alakjait; Artúr királynak és a kerekasztal lovagjainak világát és a mondakör terje­désével, változásával formáló­dó zenei világ hangulatát és szellemét idézte fel. A műsor^. blokk irodalmi anyagát Szerb Antal korai esszé-noveilája, A választott lovag szolgáltatta, amit ifj. Kőmlves Sándor ízes, szép szavú fölolvasásában hallhattunk. A mű az Arthus- mondakömek és Parzival le­gendájának újraköltése. Sze­replői a kerekasztal lovagjai; cselekménye párviadalok, átkok és varázslatok közt vánszorog, kétségtelenül a középkor leve­gőjének megejtő fényeivel, de mint egyik méltatója is meg­jegyzi, mindez a kezdő író buz­galma. Túldekorált világ, amelyben az atmoszfératerem­tés szándékával szinte már tu­dományos részletezés az író alapvető eszköze. Aligha szán­ta előadásra ezt a művét Szerb Antal, mégis kitűnő ötlet volt keretnek választani a 12-13, századi zenei anyag megszó­laltatásához. Azonban a jel­zett ökok miatt kár, hogy a szerkesztő teljességre töreke­dett. Szerencsésebb lett volna bevezető után egy vagy több részlet bemutatása a keret funkciójával, így viszont az ará­nyok eltolódtak. A sokkal ér­dekesebb, izgalmasabb zenei világ átkötő, cselekményszine- ző, illusztratív, azaz másodren­dű szerephez jutott. Jóllehet ez a ritkán hallható muzsika, ezek a valóban korabeli „kelta da­lok” és breton népzenei dalla­mok a középpontba kívánkoz­nak. A jó egyórás novella ter- jengősségét azonban jócskán feledtette a föl-fölcsendülő mu­zsika különleges bája, amit el-- sősorban az imponálóan stílu­sos hangszerelés meg az elő­adás illúzióteremtő míves szép­sége tárt elénk. * A második királyok francia kapcsolatai ré­vén hazánkban járt trubadúrok dalaiból hallottunk összeállí­tást Ágoston Edit és a Rene­szánsz Együttes előadásában. Egyértelműen kimagasló szín­vonalú és különleges élmény­ben részesítettek bennünket. Zenei értékeit az együttes már jelzett hangvétele és stílusossá­ga s az énekes művész hozzá­juk simuló, visszafogott, techni­kailag is tökéletesen megol­dott közös produkciói adták. Különlegességét pedig az Ó-magyar Mária siralom elő­adása, eredeti francia dallam­mal (Geoffrio de Bretuil: Planctus sequenza) és a gyö­nyörű magyar szöveggel, s a többi trubadúrdal megszólalta­tása jelentette. Vagyis a III. Béla esztergomi udvarában mű­ködött kiváló provance-i ének­mondók dalai (Peire Vidal: Imre királynak szánt ének; Bem pác; valamint Gaucelm Faidit: Anc nőm parti és az Oroszlán­szívű Richardról szóló Richard Rei); s a „minden trubadúrok eszményképe", Oroszlánszívű Richard egyik dala. Ahogyan dr. Falvy Zoltán ze­netörténész megállapítja, a trubadúr líra dalai nem váltak a magyar zenei élet szerves részévé, de abban a korban sok hasonló mű született hazai udvarokban is. Hogy stílusukat, hatásukat a mai közönség szá­mára sikerült ilyen magas szín­vonalon fölidézni, ez a Rene­szánsz Együttes és Ágoston Edit kivételes érdeme. Wallinger Endre

Next

/
Thumbnails
Contents