Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-11 / 221. szám
Hódít a velúr Üj postai kábelhúzó gépet vásárolt a Pécsi Postaigazgatóság hálózatépítő üzeme. A karvastagságú, álomköpenyes kábelek behúzásához 30—40 ember ereje volt szükséges, melyet jelenleg egy robbanómotoros, csörlős berendezés helyettesít A tegnapi napon az új Pannónia szállodához vezető kábeleket húzták be. A SZOVOSZ elnök- helyettese Pécsett Bartolák Mihályt, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnökhelyettesét tegnap Pécsett a megyei pártbizottság épületében fogadta dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára. Áttekintették a Baranya megyei AFÉSZ-ek gazdasági helyzetét — ezen belül — kiemelten az ötödik ötéves tervidőszakra előirányzott kereskedelmi hálózat fejlesztését Ezt követően Bartolák Mihály látogatást tett a MESZOV-nél, ahol Nagy Sándor elnök tájékoztatta a megye fogyasztási szövetkezetei időszerű problémáiról. Megtekintették a befejezés előtt álló KONZUM áruházat, megbeszélték a nyitással kapcsolatos legfontosabb tennivalókat, a Kossuth téri áruház megfelelő áru- választékra való felkészülését. Több sertésbőrre lenne szükség Pazarlás az idővel G ondolom, emlékeznek még a jó évtizede lábrakapott és gyorsan terjedő, úgynevezett fluktuációs vizsgálatokra. Néhány szociológus tudományos módszerekkel végzett elemzése arra indította a vállalatok vezetőit, hogy megpróbálják felderíteni: ki, miért hagyja el a munkahelyét? De, mert a vállalatoknak nem voltak ehhez megfelelő felkészültségű szakembereik, az alkalmazott módszer tökéletlensége eleve kudarccal fenyegette az efféle vállalkozásokat. így aztán a kikérdezettek válaszaiból összeálló kép aligha adhatott jól használható segítséget a fluktuáció csökkentésére. Az efféle házi vizsgálatok abba is maradtak, viszont napjainkban újabb — és sokkal hasznosabbnak ígérkező — vizsgálódások tanúi lehetünk. A sort a Gazdaságkutató Intézet nyitotta meg két vagy három évvel ezelőtt; konkrét tények és adatok elemzésével mutatták ki, hogy az évente rendelkezésre álló munkaidő- alap 20—25 százaléka (körülbelül 2—2,5 milliárd munkaóra) veszendőbe megy. Ha ezt az időt az első perctől az utolsóig produktív munkával töltenénk. okkor éppen futná az évente tervezett gazdasági növekedés kétharmadára. A számítások azt is kimutatták, hogy miből adódik ez a roppant veszteség. Néhány jelentősebb tétel: az egésznapos hiányzások — a fizetett, szabadságok nélkül — „elvisznek” évente 1 milliárd munkaórát. Ez körülbelül 150 ezer ember munkaidejével egyenlő. A napi fél, egy órás hiányzások pedig 600 millió órával csökkentik az amúgy is szűkös munkaidő- alapot. Ezeket az országosan érvényes veszteségszámításokat követik mostanában egyre sűrűbben a helyi vizsgálódások. A napilapokban is megjelentek a Komárom megyei számítások nagyon is elgondolkodtató végeredményei, időközben jóné- hány vállalat is felmérte a munkaidőkihasználást, legutóbb pedig Baranyából érkezett hír orról, hogy ki miért és mennyi időt tölt munkaidőben a munkahelyén kívül. Ez az utóbbi vizsgálat például megállapította, hogy annál a 67 vállalatnál és szövetkezetnél, amelyek adatait feldolgozták, tavaly csaknem másfél millió óra — 497 ember egész évi munkaideje — ment veszendőbe különböző (egyébként minden szempontból szabályosnak, törvényesnek ítélhető) távollétek miatt. Mert senkitől sem lehet megtagadni például, hogy szükség esetén munkaidőben járjon orvosi kezelésre, vagy különböző hivatalokba, szolgáltató intézményekhez, egyszóval olyan helyekre, ahol ügyes-bajos dolgait többnyire csak munkaidőben tudja elintézni. Illetve — hogy pontosabban fogalmazzak — tudta elintézni. Mert az utóbbi időben szaporodnak az olyan intézkedések, amelyek e súlyos gond felismeréséről és megoldási kísérleteiről tanúskodnak. No, azért egyetlen hivatal, hatóság vagy szolgáltató intézmény sem sieti el a dolgot, de ha gondolkodva és fontolgatva is, azért megpróbálnak alkalmazkodni ügyfeleik munkaidőbeosztásához. Fel kellene gyorsítani ezt a folyamatot. Még akkor is, ha a klasszikustól eltérő munkaidőben dolgozó tisztviselőket, a szolgáltató intézmények személyzetét, a hatósági embereket, az egészségügyieket és társaikat esetleg az átlagosnál magasabb összegű bérpótlékkal kellene kárpótolni. Fel kellene gyorsítani ezt a folyamatot még akkor is, ha tudjuk, hogy ennek érdekében — és mindenekelőtt — meg kellene szokni a nagyobb rendszerekben való gondolkodást. Mert ezzel — figyelembe véve az évente kieső több milfiárd munkaórát — a termelékenységen és a hatékonyságon nagyot lehetne lendíteni, különösebb beruházások nélkül is. Igaz: a termelékenység egyik fontos hajtóereje a műszaki fejlesztés, a nagylermejékenységű, hatékonyan dolgozó gépek munkába- állítása. Erről nem lehet és nem is szabad lemondani. D e ha ezek a gépek csak napi néhány órát dolgoznak (többek között azért, mert a munkaidő egy része az említett kényszerű okok miatt elvész), akkor, tetszik — nem tetszik, meg kell teremteni a munkaidő maximális kihasználásának feltételeit. Már csak azért is, mert be kellene végre látni, hogy az idő legalább olyan fontos termelési tényező, mint a gép, az anyag vagy az ember. És a jelek szerint éppen az idővel gazdálkodunk megengedhetetlenül nagyvonalúan, pazarlóan. Vértes Csaba Jó ütemben halad a Pécsi Bőrgyár beruházása Újjáválasztották a Pécsi Akadémiai Bizottságot Nyolc szakosztályban Dél-Dunántúl tudósai Szervezik, koordinálják és tervezik a tudományos munkát A Magyar Tudományos Akadémia a Pécsi Akadémiai Bizottságot 3 éves időszakra újjáválasztotta. A PAB elnöki tisztét ismét dr. Bihari Ottó akadémikus, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója tölti be. Alelnök dr. Tigyi József akadémikus, a POTE rektora. A titkári teendőket dr. Czeglédi Béla, a műszaki tudományok kandidátusa, a MÉV munkatársa látja el. A PAB tagjai A PAB tagjai: Csővári Mihály, a kémiai tudományok kandidátusa (MÉV), dr. Dómján Károly, a pszichológiai tudományok kandidátusa (Tanárképző Főiskola), dr. Donhoffer Szilárd akadémikus, dr. Ernst Jenő akadémikus, dr. Flerká Béla akadémikus, dr. Földvári János, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettese, dr. Földvári József, az állam- és jogtudományok doktora, a Pécsi Tudományegyetem rektora, dr. Fülep Ferenc, a természettudományok doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Gáspár László, a neveléstudományok kandidátusa, a szentlőrinci iskola igazgatója, Sarkadiné Hárs Eva, a művészettudományok kandidátusa, múzemuigazgató, Jobst Kázmér, az orvostudományok doktora (POTE), Komjáti Zoltán, a kögazdaságtudományok kandidátusa, Kurnik Ernő akadémikus, Lissák Kálmán akadémikus, dr. Szotáczki Mihály, az állam- és jogtudományok kandidátusa, dr. Vereczkei Lajos, a filozófiai tudományok kandidátusa. A bizottságon belül nyolc — filozófiai, pedagógiai és pszichológiai; gazdaság- és jogtudományi; műszaki, kémiai és földtani; biológiai és mezőgazdasági; klinikai kutatási; számítástechnikai; környezet- védelmi és urbanisztikai és iroda lom-nyelvészeti és történelemtudományi szakbizottság működik. — E szakbizottságok jelentősége — mondotta dr. Bihari Ottó, a PAB elnöke —, hogy összegyűjtik a Dél-Dunántúlon dolgozó kutatókat, koordinálják tevékenységüket, s együtt tervezik velük a tudományos fejlesztést. A szakbizottság nemcsak pécsi, illetve baranyai tagokat vesz fel, hanem esetenként olyanokat is, akik a tudományos szervezést Tolnában, Somogybán és Zalában is el tudják végezni, akik tehát alkalmasak arra, hogy fellendítsék Pécsen kívül is a kutató tevékenységet. Jó példa erre Szombathely. Ott jelentős kutatóbázis alakult ki az orvostudományok területén a pécsi és a veszprémi akadémiai bizottság együttműködése révén. Számos tanácskozás A szakbizottságok jelentős tudományos szervező tevékenységet végeznek. Ez év őszén számos tanácskozás lesz, konferenciát rendeznek Pécsett is. A kongresszusok módot adnak a Dél-dunántúli kutatóknak arra, hogy nem csupán magyarországi, de nemzetközi méretekben is bekapcsolódjanak a tudományos életbe. N. I. Európa velúrba burkolózik. A műszálas felsőruházati anyagokat felváltotta a bőr: velúrból készült szoknyát, inget és blúzt hordanak nyugaton, s hazánkban is egyre keresettebbek a „papírvékony” bőrből varrt ruhadarabok. A bőr tehát ismét reneszánszát éli, melynek hasznát az alapanyagot kikészítő gyárak és ruházati üzemek látják. Természetesen mindez nem olyan egyszerű, hiszen ebben a hazai bőrszegény világban ugyancsak leleményesnek kell lenniük a külkereskedőknek és gyáraknak egyaránt, hogy a csillagokig érő bőrruházati cikkek piacára elegendő terméket küldjenek. A Pécsi Bőrgyárat, amely évekkel ezelőtt vetette meg a lábát a nyugati piacokon — főként Franciaországba, az NSZK-ba, valamint Svédországba és Ausztriába szállít — sem kerülték el a bőrbeszerzési gondok. Július végéig a BIVIMPEX útján ugyan 9Ó millió forint értékű velúrbőrt exportáltak,. ám az akadozó sertésbőr-ellátás miatt 25 százalékkal kevesebb velúrt küldhették a külpiacokra, mint amit korábban terveztek. Vajda József főmérnök tájékoztatása szerint az életbe léptetett intézkedések várhatóan enyhítik majd az alapanyagellátási zavarokat: a második félévben már több hazai sertésbőrre számítanak. Egyébként Magyarország az 1976-os esztendőre harminc év után először vált importőrré. Az év elején 1000 tonna sertésbőrt hozott be az iparág, melynek felét a pécsi gyár kapta. Ennek ellenére a tervezett 7500 tonna alapanyaghoz képtelenek voltak hozzájutni, legalább ötszáz tonna sertésbőrre lenne szüksége az üzemnek ahhoz, hogy a tervezett mennyiséget földolgozhassa. A bőr tehát ismét reneszánszát éli, s mindez abból is kiderül, hogy a három hazai gyár egyszerűen képtelen kielégíteni a cipő és ruházati bőröket feldolgozó üzemek igényeit. A TANNIMPEX például arra kényszerült, hogy a marhafelső-bőr- ből is jelentős mennyiséget hozzon be külföldről: a Pécsi Bőrgyár által, az első félévben előállított 800 ezer négyzetméter cipő felsőből ugyan jelentős tétel volt, de végül- is az importhoz kellett folyamodni a külkereskedelmi vállalatnak. Egyébként mint megtudtuk, a Pécsi Bőrgyár a jövő esztendőtől legalább 40 százalékkal növeli a talpbőrgyártási kapacitását. S mindezt azért teszi, mert a simontornyai gyárban megszűnik ennek az alapanyagnak oz előállítása. Az üzem déli részén jó ütemben halad annak az ötezer négyzetméteres csarnoknak az építésé, ahol a jövő esztendő derekától kezdődően félmillió négyzetméter sertésbőr kikészítésére alkalmas berendezéseket állítanak munkába. A zsírtalanító, a faragó, valamint a víztelenítő gépek egy része már meg is érkezett: az új üzemrészben a közelmúltban kezdték meg a szakipari munkálatokat, az építők jelenleg a csarnokon végighúzódó elszívó berendezés szerelésén dolgoznak. A beruházás több mint 200 millió forintba kerül, $ az itt előállítandó velúrbőrök nagy részét ugyancsak a nyugati piacokra szállítja majd a Pécsi Bőrgyár. Az üzem, amelynek marhaboksz kikészítő műhelyében ez év áprilisában tűz keletkezett és két bőrfestőgép súlyosan megrongálódott, már átvészelte a nehéz napokat. A holland gyártmányú berendezések egy hónapja ismét dolgoznak — az ötmilliós kárt okozó tűz keletkezésének körülményeit a szakértők még keresik — megszűnt az ideiglenes kézi bőrfestés. A gyár nagy erőfeszítések árán mindössze egy százalékkal maradt el a tervezett marhafelső-bőr feldolgozástól. S. Gy. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlö XXXIII. évfolyam, 221. szám 1976. augusztus 11., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja
