Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-09 / 219. szám

lffiHaragyu a Piacsek-uillaban „Egykori büszkeségünk és Pécs városa értelmes lakói­nak aranybányája borunk volt. Ámde az országos csa­pás, melyet a (ilokszéra és a jég okozott, letarolta a város felett elterjedő szőlőhegyein­ket, és kopáron állanak az édes nedűt termett dombok, csupán a hajdani jólétet bi­zonyító palotaszerű préshá­zak tanúskodnak róla, hogy itt milyen jólét lakozott." — így szomorkodik az 1894-es esztendő krónikása, az akkor még elháríthatatlannak vélt jégverés miatt. De, hogy még­sem csak ráolvasással és öl­hetett kézzel várták a jászé rencsét a szőlősgazdák, arról tanúskodik az a viharágyú, amit nemrégiben találtak meg Pécsett, a volt Piacsek-villo padlásán. Szó ami szó első látásra aligha ágyúnak néz ki ez a fagylalt tölcsérre emlékeztető alkotmány, ami lábra állítvc két méter magas lehet. A múlt század végén és az 1900-as évek elején is hasz­nált viharágyúból már csak ez az egy példány ismeretes. Merling Bálint, aki megta­lálta az ágyút így emlékezik: — Hallottam az időseb­bektől, hogy régen valameny- nyi dombtetőre állítottak egyet, s azután mikor jött a jeges vihar, beledurrantottak a felhőbe. Nem volt ebben semmi ördöngőség, hiszen csak közönséges lőporral tömték meg a csövet, amit ronggyal, vagy papírral foj­tottak le. A meleg levegő oszlatta állítólag szét a je­get. Dehát szerintem nem so­kat érhetett, mert az én gye­rekkoromban, ötven évvel ez­előtt, már nem használták. Az első viharágyút, vagy jégágyút a múlt század vé­gén Stájerországban Stiger, windisch-feistritz-i polgármes­ter szőlőjében állították fel, s a vihar közeledtekor több­ször is a felhőkbe lőttek. Az ágyúk használói úgy hitték, hogy ezzel megakadályozzák a jégeső keletkezését. Az el­ső kísérletek állítólag sikerrel jártak, bár ebben már akkor is sokan kételkedtek. A vé­dekezés lényege az volt. hogy különböző méretű és szerkezetű mozsarakat puska­porral töltöttek meg, majd ezeket elsütve meleg örvény­gyűrű emelkedett a magas­ba, s így a felhőknek szét kel­lett volna oszlani. A kísérletek odáig mentek, hogy 1902-ben Graz-ban nemzetközi viharágyú érte­kezletet is összehívtak. Ezen a stájerországi küldöttön kí­vül olasz, francia és magyar szakemberek is részt vettek, akik megállapították, hogy a viharágyú használata csak­nem teljesen haszontalan fá­radozás. A kísérletek befeje­zésére az olasz kormány Bla- serna nevű egyetemi tanárt kért fel, de ezek a vizsgála­tok is eredménytelenül vég­ződtek. A mai hatásos jégrakéták őse, a századfordulón tehát vereséget szenvedett. Füzes János IÉÉÉNM liiiÉlilÉiiÉlM Mindenki iskolája A Rádió és a Televízió rendhagyó vállalkozása Akár papucsban, otthon a szobában ülve is elvégezhető az általános iskola utolsó két osztálya, ha valakinek csak egy csepp kitartása is van. Ez a megállapítás aligha túlzás, ha a Magyar Rádió és a Te­levízió közös vállalkozását mér­legre tesszük. Több mint két­éves előkészítő munka után szeptember 15-én indul a rá­dióban és a televízióban a Mindenki iskolája című heten­ként jelentkező sorozat, amely jövő év februárjáig tart. Olvasókönyv a nézőknek A felnőttoktatás helyzetén se­gítő vállalkozás elsősorban azoknak nyújt majd rendkívül kedvező tanulási lehetőségeket és feltételeket, akik méq nem végezték el az általános iskola 7. és 8. osztályát. Ezen túlme­nően még szélesebbre tárja mindenki előtt a tudás ka­puit, valamint a közművelődé­si párthatározat szellemében újabb nagy tömegek részére teszi elérhetővé a ma embere számára már nélkülözhetetlen alapműveltséget. A Mindenki iskolája azon­ban természetesen csak lehe­tőség maradna, ha a műsor szerkesztői magukra hagynák a tanulni vágyókat. A Minerva Kiadó a műsort aktívan hall­gatók és nézők részére olvasó­könyvet állított össze, továbbá feladatlapokat és műsorkalen­dáriumot is készíttetett. Ezek­□tietföi kel az augusztusban már kap­ható kiadványokkal az önellen­őrzés és az önértékelés végez­hető majd el szinte maradék­talanul. Kitűnő korrepetálásnak szá­mít a Mindenki iskolája azok számára, akik valamilyen intéz­ményes formában már végzik az általános iskolai tanulmá­nyaikat. Ennek szellemében az adások anyaga többek között alkalmazkodik a dolgozók ál­talános iskolájának tankönyvei­hez .és így kitűnően ki is egé­szítik egymást. Az Iskola Televízió szerkesz­tői gondoltak arra is, hogy úgynevezett konzultációs bázi­sokat hozzanak létre és így megteremtsék a hivatalos, ta­nári ellenőrzés lehetőségét. En­nek megszervezésére a megyei művelődési osztályokat kérik fel, akik kijelölik azokat a munkásklubokat, művelődési házakat, könyvtárakat és más közművelődési intézményeket, ahol majd pedagógusok, egye­temisták és főiskolások bevo­násával nyújtanak segítséget a tanuló felnőtteknek. Vizsgázni is lehet A sorozatot igyekeztek az­zal is még vonzóbbá tenni, hogy népszerű művészek, elő­adók közreműködésével dra­matizálták az egyes részlete­ket. A fizika órán például An­tal Imrét és Sass Elemért lát­hatjuk, a biológián Csurgói Ju. ditot, a matematikán Lengyel Ágnest, a földrajzon Sugár Andrást, Nagy Vendelnét, Chrudinák Alajost és Horváth Jánost, a kémia órán Pálfalvi Máriát, az irodalmon Jókai An­nát, a történelmen pedig töb­bek között Bujtor Istvánt, Ben- kő Gyulát, Agárdi Gábort. Az adások a rádióban és a televízióban is tizenhat héten ót tartanak. A rádió 64 rész­ben kétszer ismételve, a tele­vízió pedig 62 epizódban há­rom alkalommal ismételve jut­tatja a közönség elé az órák anyagát. A tanulást könnyíti majd továbbá az is, hogy a műsorok hangfelvételei magne­tofon szalagon a Tanért boltok­ban meg is vásárolhatók. F. J. „Félek — mindig is féltem...” Hipnotizált krokodilok Alham Sahari félmeztelenül, turbánnal a fején érkezett. Pi­rosra mázolt ládáiból a porond közepére vonszolta állatait: azok mintha megrémültek vol­na a jupiterlámpák fényétől és néhány lépés megtétele utón mozdulatlanságba merevedtek. A hatalmas testű hüllők, mintha csak fali gyíkok lennének, úgy „napoztak" a manézsban. Ezután Alham az egyik pán­célos bőrűhöz lépett, minden­féle hókusz-pókusz mozdulato­kat csinált, a krokodil néhány­szor a karja után kapott; az idomár letérdelt a hüllővel szemben, s nem mozdult mind­addig, míg az állat meg nem merevedett. Fölkelt, aztán ott­hagyta ,. . A manézs közepén a hatal­mas testű krokodilhoz lépett, s a pisszenést sem hallató csöndben az állatot az ölébe vette, majd turbános feje eltűnt a fenevad szétfeszített szájá­ban ... Mindez pillanatok alatt zajlott le, s a közönség csak arra eszmélt, hogy a rangidős — negyvenéves — páncélos bőrűt már el is nyelte a porond szélén álló láda. A Mindenki iskolája sorozat gyakorlati jelentőségét az ad­ja, hogy az adások befejezté­vel a műsor hallgatói és né­zői osztályozó vizsgákra jelent­kezhetnek és megszerezhetik az általános iskolai bizonyítványt. Ennek zökkenő mentes lebonyo­lítása érdekében az Oktatási Minisztérium februárban egy héttel meghosszabbítja a vizs­gaidőszakot. Az adások témájának össze­állításakor a szerkesztők maxi­málisan figyelembe vették, hogy a Mindenki iskolájának hallgatói felnőttek, élettapasz­talattal és bizonyos szakmai is­meretanyaggal rendelkeznek. Ezért a „leckék" gyakorlati jel­legűek, valamennyi közvetlenül az életből meríti anyagát és igyekszik kapcsolatot találni a mindennapokkal. Építők, figyelem! TETŐFEDÉSRE, ÉPÜLETEK KÜLSŐ BORÍTÁSÁRA KIVÁLÓAN ALKALMAS A 400x32 CM-ES alumínium fal­burkoló lemez KAPHATÓ: KERESKEDELMI VÁLLALAT KÖZÜLETI BOLTJÁBAN, PÉCS, LENIN TÉR 6. SZÁM. TELEFON: 13-866. • ÁRUKIADÁS: HÉTFŐTŐL—PÉNTEKIG 8—13 ÓRÁIG. Alham visszatért a néhány perccel előtte hipnotizált kroko­dilhoz, amely méq most is ugyanúgy szétvetett lábakkal és felszegett fejjel, kőmereven állt. Egy mozdulat után a hüllő gyorsan előrelépett, s ugyan­arra a sorsra jutott mint társa, amely már a szállító alkalma­tosságban várta .. . A porondra több hektoliteres akváriumot toltak Sira — Al­ham szőke felesége — a me­dencébe uqrott, majd meg­kezdte harcát az egyik páncé­los bőrűvel. A viaskodástól habzott a víz, s Sira arcát csak pillanatokra láttuk, miként a krokodil befogott szájával együtt levegőért jött a felszín­re. A produkciót a világon egyedül csak ő végzi . . . Otthonosan berendezett lakó­kocsiban beszélgetek az ido­már házaspárral, a Fővárosi Nagycirkusz tőszomszédságá­ban. Vendéglátóm angol állam­polgár, művészneve Alham Sa­hari, egyébként olasz születésű, Ross Carlos Federicónak hív­ják és Spanyolországban lakik a családjával: persze évente alig néhány hónapot töltenek otthon, mert állandóan a vilá­got járják, egyedüli produkció­jukkal. — Jövőre lesz húsi éve annak, hogy elkezdtem a krokodilokkal foglalkozni. Annak előtte ele­fánttal, oroszlánnal, lóval dol­goztam. De úgy éreztem, hogy valami újat, egészen rendha­gyót kellene csinálni. A világon rajtunk kívül csak két krokodil idomár van, Kara Kávák — aki magyar származású —, és még egy magyar, önöknél először járok, de nagyon hálás a kö­zönségük. Nyugaton egyébként „nem megy" a cirkusz. Az én csalódom is belebukott, 1957- ben apám fölszámolt mindent. Akkor önállósítottam magam, mert a manézstól, az állatoktól többé nem tudtam elszakadni. — Fél-e a hüllőitől? — Félek. Mindig is féltem. Idegfeszültségben élek állan­dóan: ha naponta egy-két órát gyakorolok és akkor is mikor a porondon dolgozom. A kisebb sérüléseket össze sem tudom számolni, de nézze a fejemet: a koponyacsontig mart bele egyikük, de felhasították a ha­lántékomat, a karomat, a tenye­remet is. — Meddig gyakorolta a hip­notizálást? — Semeddig. Elsőre sikerült. — Mikor az állatot ébresz­tette úgy láttam, mintha a lá­bára lépett volna. — Lehetetlenség. Azt hiszem ön téved. — Mégis. Hogyan érte el azt, hogy hipnotikus álomba kerül­nek a hüllői? — Ez maradjon az én titkom. — Rendben van, de azt azért csak megtudhatom, meny­nyi ideig gyakorolta azt a pro­dukciót, mikor a krokodil szá­jába teszi a lejét! — Másfél évet vett igénybe. Órámra pillantok, mert a csengő harmadszor zavarja meg, a beszélgetést. Fél nyolc van, kezdődik az előadás. Car­los Federico eltűnik az öltöző­ben, ahonnan Alham Sa- hariként lép ki ismét... Salamon Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents