Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-09 / 219. szám

Héttői □ utasvizsgálat Bukott csempészek: az áru kamionnal érkezett Évente 30 millió Interjú dr. Szalai Jánossal, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokával Lerobban­tották az abaligeti völgyhidakat A detonóció óriási volt. Husz- táton, az alig kétszáz lelket számláló kis baranyai faluban néhány ablak betörött, itt-ott lehullott a vakolat, leesett a csillár. A robbanás nagyobb riadalmat keltett, mint amekko­rára o közelben táborozó mű­szaki alakulat vezetői számítot­tak. Ma két hónapja annak, hogy a kijelölt-műszaki alakulatoktól érkezett katonák Abaliget mel­lett elvégezlek az utolsó rob­bantást is, s a már három éve használaton kívüli vasúti völgy­hidak térdre rogytak. Az akciót Kata János őrnagy vezette. — A felszabadulás óta elő­ször nyílt arra alkalmunk, hogy „élessel" dolgozzunk, illetve ilyen jellegű robbantást végez­zünk. A megbízás örömet és egyben feszültséget is kiváltott belőlem. Első dolgunk az volt, hogy megismerkedjünk a hely­színnel, a robbantási tervet az eredeti dokumentumok alapján készítettük el: amelyet annak idején a Magyar Királyi Állam­vasutak Gépgyára tervezett, ők építették a két hidat is, ame­lyeket háromszor erősítettek meg. Az egyik nyolcvan, a má­sik pedig százhúsz méter hosz- szú volt. A katonák öt alakulat­tól érkeztek; mindegyik egy-egy hídszelvénnyel tér haza. A szer­kezetet lángvágóval fölszabdal­juk, majd elszállítás után az egyes alakulatok ismét össze­szerelik és ezeken a vastraver­zeken gyakorolnak. A napokban ismét Husztóton jártam, s nem kerültem el a valamikori völgyhidak környékét. Az égnek meredező kőpillére­ken és néhány otthagyott vas­traverzen kívül csak egy őzzel találkoztam, amit az egykori kis híd alatt lévő forrásnál zavar­tam meg. A négyszázötven tonnás vas­szerkezet felét elszállították, s ami még a földön hever, azt is elviszik. A hatvanegy éves ipari műemléknek is beillő viaduktok képe egy ideig még él ben­nünk, aztán elmosódnak az idő távlatában ... S. Gy. riadalom nagyobb volt a detonációnál romezer shillingért adta el a becsületét, vállalva, hogy nyolc­ezer kasmir-kendőt, több mint ezer összecsukható ernyőt és hét és fél ezer ingpulóvert csempész be az országba, ügyük hamarosan a bíróság elé kerül. . . Salamon Gyula La kbermáezé st áruház rekordidő alatt Séta a nagykanizsai Domnsban Az első vevő Debrecenből érkezett Az utazás, a turizmus korunk modern népvándorlása. Az áramlásból már csak földrajzi helyzeténél fogva sem vonhatja ki magát hazánk. Ezekben a he­tekben határátkelő helyeinken naponta tízezrek lépnek be és hagyják el az országot: magya­rok és külhoniak egyaránt. Az első féléves idegenforgalmi mérleg tanúsága szerint 2,8 millió külföldi járt hazánkban és a külországokba utazó ma­gyarok száma is meghaladja az 1,3 milliót. A Pénzügy- illetve Külkeres­kedelmi Minisztérium, az ide­genforgalmi szezon indulása előtt — áprilisban — korszerű­sítette az addig érvényben lévő utasforgalmi vámjogszabályt. Lassan a főioény végén járunk, így már lehetőség kínálkozik arra, hogy gyorsmérleget von­junk az idegenforgalmi szezon­ról, elemezzük a rendelet hatá­sát. Beszélgető partnerünk dr. Szalai János ezredes, a Vám- és Pénzügyőrség országos pa­rancsnoka. — Mi tette szükségessé a ren- delet módosítását, s hogyan fo­gadták azt a hazánkba érkezők, illetve kiutazó magyarok? — Mielőtt kérdésére vála­szolnék, hadd említsek néhány jellemző adatot. Pénzügyőreink évente átlagosan harmincmillió utasvizsgálatot végeznek, amely önmagában is igen magas szám. Az első félév folyamán mintegy tíz százalékkal emelke­dett a határokon átlépők szá­ma: a szocialista országokból jóval többen látogattak el hoz­zánk, mint Nyugatról. Ezen a téren dinamikusabb a fejlődés. A rendelet módosításánál az vezérelt bennünket, hogy egy­szerűsítsük, következésképpen meggyorsítsuk a vámvizsgálatot, csökkentsük a bürokráciát. E mellett arra is lehetőség nyílt, hogy bővítsük a kedvezménye­ket: így az egyéni utazóknál négyről ötezer forintra emeltük azt az értékhatárt, amely vám- mentességet biztosít a turistá­nak. A csoportos utazóknál is ezer forinttal növeltük ezt az ér­téket. A csomagforgalom több mint hatvan százalékát a kis- értékű küldemények teszik ki. Ezért a háromszáz forint érték alatti csomagokra nem kell vá­mot fizetni. Az eddigi tapasz­talatok alapján, az utazók dön­tő többsége tiszteletben tartja a vám- és devizarendelkezése­ket, mindössze néhány száza­lékra tehető azoknak a száma, akik visszaélnek a törvényes le­hetőségekkel. — Hogyan alakult a vám. és devizabüntettek aránya a külföl­di és a magyar állampolgárokat tekintve? — Erre vonatkozólag még nem készült el az első félévi felmérésünk, így csak az 1975- ös adatokkal szolgálhatok. Ta­valy 35 millió forint értékű árutj illetve devizát koboztak el vámőreink, ebből 21 milliós érték kimerítette a vámbűntett mértékét: negyvenöt százalékuk magyar állampolgár volt. A de­vizabűntettnél viszont a külföl­diek aránya a kisebb, nem ha­ladta meg a negyven százalé­kot. — A szabálysértők, illetve a bűntettet elkövetők milyen for* mában igyekeznek kijátszani a rendelkezést? Szalai János bizonyságul a legfrissebb napijelentést veszi elő, amelyből a következők de­rülnek ki. — Egy sopronkövesdi lakos közel tizenötezer forint érték­ben akart becsempészni zseb- számológépeket és villanyborot­vát. Mások, — s itt tekintsünk el a nevektől - három-, négy-, hat-, illetve tízezer forintot rej­tettek el kiutazáskor, de az el­lenőrzés során előkerült a pénz. Elég gyakori, hogy nyugatné­met márkát, illetve dollárt akarnak kivinni, amelyhez jog­talanul jutnak a kiutazók. Vagy itt van ennek a lengyel turis­tának az esete: 19 aranyérmét és három rókaprémet találtunk nála. Egy belga állampolgár 13 kilogramm hússal akart távoz­ni, holott tudta, hogy rajt van a tilalmi listán. — Mi volt ai 1976-os esztendő eddigi legnagyobb vámbűntette? — A közelmúltban bukott le egy jugoszláv csempészbanda Hegyeshalomnál. Már koráb­ban feltűnt vámőreinknek, hogy akárhányszor érkeztek, vagy tá­voztak az országból, semmit sem hoztak, illetve vittek. Leg­utóbb egy bolgár kamion át­vizsgálásakor 2,7 millió forint értékű csempészáru került elő a teherautó gyomrából. Mint kiderült, a gépkocsivezető há­Nagykanizsán egy hete tart a búcsújárás. A város szélén, a Zalaegerszeg felé vezető út mentén augusztus másodikén adták át az ország tizedik Do- mus lakberendezési áruházát, s azóta is naponta átlagosan legalább ezer érdeklődő fordul meg az új kereskedelmi léte­sítményben. A vásárlók rohama is bizonyítja, hogy helyesen döntött a Bútorértékesítő Válla­lat, mikor elhatározta, hogy Nagykanizsa is Domust kap: az igen ízlésesen berendezett egyemeletes áruházat járva vi­szont eszembe jutott, hogy Pé­csett még mindig egy helyben topogunk. A baranyai megye- székhelyen építendő Domus áruház ügye még nem tisztá­zott. S amíg nálunk a tervezgetés időszakát éljük, addig Zalában már a második Domus készült el, s nem is akármilyen. Az ezerkétszáz négyzetméter alap- területű áruházhoz tízezer négy­zetméteres raktár simul. A het- vennégymillió forintos komp­lexum alig több mint egy év alatt készült el: a rövid kivite­lezési idő a Zala megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat és a beruházó jó együttműködésé­nek köszönhető. A költözködést, a raktár és az áruház berendezését tulaj­donképpen ezelőtt egy hónap­pal kezdték meg. A harminc­milliós árukészlet a garancia arra, hogy a vásárlók igényei­nek megfelelő kárpitos garni­túrákat, szoba- és konyhabú­torokat, valamint kiegészítő lakberendezési cikkeket - la­kástextil, üveg-porcelán és ke­rámiaárukat - árusítanak az új Domusban. Polai Dezső, a Bútorért dél-dunántúli Lakbe­rendezési Kirendeltségének a vezetője elmondta, hogy már a nyitáskor egymillió forintos forgalmat bonyolítottak le; az első vevőjük Debrecenből érke­zett, de jöttek Dunaföldvárról, Pécsről és a Nagykanizsa von­záskörébe tartozó községekből is. A nagy forgalomra jellem­ző, hogy a Domusban működő Volán kirendeltség csak néhány napos késéssel vállalja a meg­vásárolt bútorok elszállítását, A nagykanizsai lakberende­zési áruház egyébként nem csupán a város és a környező községek ellátásáról gondosko­dik. Regionális jelleggel műkö­dik, tehát Somogy, Tolna és Baranya állami, valamint szö­vetkezeti bútorboltjai is idetar­toznak: mintegy negyven ke­reskedelmi egység által meg­rendelt bútorról kell gondos­kodtok. A kirendeltség mun­katársai már a jövő évi igé­nyek felmérését végzik. S töb­bek között megtudtuk, hogy az 1977-es esztendőtől azt is vál­lalják, hogy a vevő által meg­vásárolt, vagy kiválasztott szö­vettel készíttetik el a bútort. Az előzetes felmérés szerint egymilliárdos forgalomra szá­mítanak, a lakásberendezése­ken kívül irodabútorok eladá­sával is foglalkoznak. Polai Dezső szerint a bútor­ipar ma már eljutott odáig, hogy a mennyiségi igényeket kielégítse. A következő lépés­nek a választék bővítésének és a minőség javításának kell len­nie: több szekrénysorra, válto­zatosabb szövetekkel készített kárpitos garnitúrákra lenne szükségük a vásárlóknak. S. Gy. Umgyet szeretők Kttpesváreft Megfiatalodik a cukorgyár Csaknem duplájára nő a termelés Az idő nemcsak az embe­ren, hanem a gyáron is meg­látszik. A 83 éves kaposvári Cukorgyár az idén fiatalodni kezdett: rekonstrukciójára az ötödik ötéves tervben közel 710 millió forintot költenek. A munkát három év alatt végzik el azért, hogy 1980-ban már több cukrot főzhessen a gyár. A korszerű berendezések egy része a munkát könnyíti majd, a másik része pedig a gyár kapacitását növeli. Ha napon­ta 220—240 vagon répát dol­gozott fel a gyár, akkor az már rekordnak számított. Az új berendezésekkel 300, ké­sőbb pedig 400 vagon répá­ból vonhatják majd ki a cuk­rot naponta az új diffúziós be­rendezéssel. összeállításán már dolgoznak a lengyel sze­relők és szeptember 1-re elké­szülnek vele. Erre az időpont­ra helyükre kerülnek az új cent­rifugák is. A gyár új beren­dezéseinek jelentős részét Len­gyelországtól vásárolták. A KGST országok között létrejött megállapodás szerint ugyanis Lengyelország szakosodott a cukoripari berendezések készí­tésére. Nem látványos, de na­gyon fontos része a rekonst­rukciónak a gyár elektromos hálózatának felújítása. E mun­ka részeként új generátort ké­szítettek az üzemben. Munká­ba állítása lehetővé teszi, hogy — legalábbis a közeli években - saját, új áramforrása is legyen a gyárnak. Még ebben a hónapban el­készül egy új gépműhely, és kampány kezdéskor 100 sze­mély kiszolgálására jnlkalmas új szociális épület fogadja a munkásokat. Hosszú évek óta szűk a gyár udvara. A gépesí­tés a nagyüzemi rakodás meg­valósítása mind nehezebb fel­adat. Ezért döntöttek úgy, hogy ez udvarról a vasút mellé te­lepítik a répafogadó állomást. E munka jövőre kezdődik. Olyan répatárolót építenek az üzemen kívül, amely ötezer vagon nyersanyag tartalékot biztosít. K. I. ELADÓ! M. I. C. M TV—51 M TEREPJÁRÓ MIKROBUSZ ÜZEMKÉPES ÁLLAPOTBAN. M. I. C. M TV—41 F CSUKOTT TEHERGÉPKOCSI FORGALOMBÓL KIVONVA. ALKATRÉSZENKÉNT IS. Érdeklődni: telefon: Mozsgó 6. — Gépkocsi-előadónál.

Next

/
Thumbnails
Contents