Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-31 / 240. szám

1976. augusztus 31., kedd Púnantrni napló 3 Komplex program Pécs vízellátására Megépül a második dunai vezeték Szederkényből is "kap vizet Pécs Biztonságossá tenni az üze­meltetést és több vizet adni Pécsnek. E kettős cél jegyében valósítja meg a Dunántúli Re­gionális Vízmű Vállalat azt o gyorsfejlesztési programot, amelynek kivitelezési munkái tavaly kezdődtek. Mohácsról a Duna vizet je­lenleg „egylépcsőben" szállít­ják Pécsre. A fogadóállomás és a mohácsi vízkiemelő között kb. 120 méternyi szintkülönbsé­get és a vezeték ellenállását is le kell győzni ahhoz, hogy Pécsre érjen a víz. Mindezt egy meglehetősen nagy, 21 atmosz- férás mohácsi indítónyomással érik el. A korrózió miatt csök­kent a 16 éves távvezeték fal- vastagsága és így a nagy nyo­más a biztonságos üzemelte­tést veszélyezteti. Belvárdgyulától két szakasz Ezért Belvárdgyulánál két szakaszra bontják a vezetéket és egy közbeeső átemelő szi­vattyútelepet létesítenek. A te­lep építését már végzik. Kiala­kításával a mohácsi szivattyú­nak csak Belvárdgyulóig kell nyomni a vizet, onnan az új létesítmény juttatja el az üszö- gi fogadóhoz. így jelentősen csökken az a szintkülönbség, csőellenállás, jóval alacso­nyabb indítónyomás is elég a víz továbbításához. Biztonságo­sabbá válik az üzemeltetés és a jelenlegi 35—36 ezer köbmé­ter helyett 44 ezer köbméter vizet kaphat majd a város na­ponként. A többletvizet ivóvíz­ként is hasznosíthatják, mivel az üszögi telep szűrőkapacitá­sa is bővül. A mostani 20 000 köbméter helyett 24 000 köb­méter vizet tisztít majd napon­ta a telep. Az ivóvíz minőségét a mo­hácsi víztisztítási technológia módosításával, illetve a derítő 198-1. 22,5km VERSEND^ MOHÁCS PÉCS-MOHÁCS II TÁVVEZETÉK ÉPÍTÉS .11 two mm-es új veze fék _ 1 DUNA VIZ : i--------r~ I ^ BELVÁRDGYULA O <t>7oomm p<l7atí 1 »"« / 4700 mm a­¥ • SZEDERKÉNYI VIZ ÁÉ PÉCS DRW. n GYORSFEJLESZTÉS <3 : SZEDERKÉNY! KUTAK átalakításával, valamint az üszögi víztisztító csökkentett szűrési sebességével javítják. A gyorsfejlesztési program első ütemében befejezik a bel- várdgyulai szivattyútelep építé­sét és a mohácsi — a vízmi­nőség javítását szolgáló — beruházásokat. A munkák vár­hatóan 1977 első negyedévé­ben fejeződnek be. A második ütem keretében az üszögi szűrőtelepet bővítik. Ezzel 1977 végére elkészülnek. A program valóra váltása — az 1975-ös költségvetés szerint — 25 millió forintba kerül. Két tervidőszak alatt A gyorsfejlesztési program megvalósítása elengedhetetlen feltétele annak a nagy beru­házásnak, amellyel az ezred­fordulóig megnyugtatóan biz­tosítják Pécs város vízellátását: s amely lehetővé teszi, hogy nyugodtan dolgozhassanak a nagy beruházáson. A komplex program megva­lósítása két tervciklus időtarta­mát veszi igénybe. Az első ütemben — 1977-es kezdéssel az üszögi foqadóállomásról kiindulva elkezdik az új, 1000 milliméteres vasbeton vezeték építését. Előreláthatólag 1979- ben érnek el a vezetékkel a belvárdgyulai szivattyútelepig. A beruházás üteme egyébként 1981-ig tart, s Így a vezeték építésével túlhaladnak majd Belvárdgyulán Versendíg. A megépült új vezetékszakaszt már 1979-ben üzembe helyezik, de ez nem jelent számottevő változást a város vízellátásá­ban, pusztán arra szolgál, hogy a mohácsi víz továbbra is be­érkezhessen Pécsre. Kutak Szederkénynél és a szigeten A jelenleg üzemelő vezeték tehát felszabadul. Pécs város 1979—1985 közötti időben je­lentkező vízigényének kielégí­tését a Dunántúli Regionális Vízgazdálkodási Vállalat a má­sodik gyorsfejlesztési program megvalósításával oldja meg. M unkásfelvétel Cserkúton A MEZŐGÉP Vállalat I. sz. gyáregysége felvételre keres: — ALTALANOS LAKATOS, — ESZTERGÁLYOS, MARÓS, — HŰTŐGÉPSZERELŐ, — TARGONCAVEZETŐ, — DARUKEZELÖ, — SZAK- ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT, valamint — SEGÉDMUNKÁSOKAT. Megközelíthető az Újmecsekaljáról induló 26-os busszal. Jelentkezés a főmérnöknél. BEKÖ TÉ3E Ez a program a szederkényi mélyfúrású kutak ivóvízének bekapcsolására szolgál. Sze­derkény és Belvárdgyula között megépítik azt a vezetékrend­szert, amellyel a szederkényi víz a belvárdgyulai átemelő szivattyúig, onnan pedig a ré­gi — jelenlegi — vezetéken üszögbe érkezik. így Pécs 1979 —1985 között már 60 000 köb­méter vizet kap naponta a du nai, illetve a szederkényi terü­letről, a jelenlegi átlagos 36 000 köbméter helyett. A második gyorsfejlesztési program biztosítja, hogy az 1000 milliméteres vezeték to­vább épülhessen Mohácsig. Az első ütemben — párhu­zamosan az építkezésekkel — megkezdik a mohácsi-szigeti oldalon azokat a kutatásokat, amelyek a parti szűrés, — ter­mészetes szűrődés — mennyi­ségi és minőségi kérdéseit tisztázzák. Ha a kutatások ked­vező eredményt hoznak, akkor a jelenlegi közvetlen felszíni vízkivételről áttérhetnek a parti szűrésű víz összegyűjtésére és Pécsre való továbbítására. A szükséges klórozást, esetleges vastclanítást viszonylag kis be­ruházással biztosítani lehet, így elérhető, hogy már Mo­hácsról ivóvízminőségű Duna- vizet kapjon Pécs az új veze­téken. Egy és fél milliárd forint A beruházás második üte­mében 1981-től 1985-ig tovább épül a nyomóvezeték Mohácsig. A parti szűrésű kutatások jó eredményei esetén a nyomóve­zeték építésével párhuzamosan épül a mohácsi-szigeti olda­lon a kút és a Duna alatti át­vezető rendszer. Mindez már a beruházás harmadik üteme­ként válhat valóra. Ha a por­ti szűrésű vízkutatás nem jár eredménnyel, úgy új derítők és homokszűrök segítségével mesterségesen biztosítják az ivóvíz minőségét. A komplex program megva­lósítására már tavaly elkészült a költségvetés. Ez 1500 millió forint irányárat jelöl. A tervek készülnek, s a közelmúltban kijelölték az új dunai vezeték nyomvonalát is. Török Éva Játék, önmentesítés, életszemlélet Csendes ellenőrzés, foltocs­kákkal A reklám: sok whisky kevés pénzért 1. Uj mentőállomás épül Szigetvaron A jelenlegi szigetvári men­tőállomás egy családi ház átalakított fészere, a kórház mellett. A gépkocsik mosását, fertőtlenítését, a szolgálatot teljesítő személyzet pihenését, tisztálkodását nehezen tudják megoldani. Emellett a város fejlődése is követelte egy új mentőállomás létesítését. A tervek készülnek. A Bara­nya megyei Tervező Vállalat szakembereinek elképzelését jövőre kívánják megvalósítani. Az építkezést 1977 tavaszán akarják kezdeni. A kivitelező kiléte egyelőre kérdéses, bár a Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat szóban már el­vállalta az építkezést. Az új mentőállomás a Lenin-lakóte- lep keleti részén épül majd az új kórház mellett. A négy gépkocsigarázsból, kiszolgáló és szociális helyiségekből ál­ló mentőállomás több, mint ötmillió forintért létesül. A város a felépítéséhez szüksé­ges közművesített területről már gondoskodott, az építés költségeit az Országos Men­tőszolgálat vállalta. Itt tanyázott a Párizsi Luna- park vagy hogy hívják, napok óta a gyárvárosi grundon, a gyerekek és mókáskedvű fel­nőttek épülésére. A körhintára emlékeztető „repülőgépek" uta­sai szemmelláthatóan élvezik a forgást és a négy—ötméter­nyi szédítő magasságot, a „dodgem" előtt is sort áll a jónép, emitt meg — mindjárt a céllövölde mellett — arasz­nyi betűkkel ez van kiírva: „Be­járat a játékcsarnokhoz!" A csarnok persze nem más, mint egy igazi cirkuszoskocsi, ame­lyet viszont a technika immár új tartalommal töltött meg . . . Mert ki emlékszik manapság arra, hogy valamikor e körül­belül színes-csíkos kocsik a porond oly neves művészeinek adott otthont, mint teszem fel a Madárfejű Lajcsi ... a pók­testű Lujzi . .., továbbá Char­lie, a világ legkisebb embere... esetleg Lola, a világ legsová­nyabb nője, aki — mint ismere­tes — ha ráül a kétforintosra, forinthúsz kilátszik alóla ... a tisztelt „Nagyérdemű Közön­ség . . .!” Mondom, a cirkuszos kocsi­ban — szabad szombat lévén — most a játékautomaták kar­jait rángatja nagy lelkesen a Nagyérdemű Közönség, akár Japánban, a tokiói Ginza csu- pa-üveg' játéktermeiben. Csak a játék itt forintban megy és nem „jenben . .." Aztán a szomszéd sátor alatt lévő kör­körös pódiumnál különböző italokat is nyerhet a dolgozó, ha a karikák valamelyikét ügye­sen a fölállogatott üvegek nyakára dobja. — Volt itt egy idősebb fér fi... Ajaj! Már itt is van... látják ott, azt a kajlafülüt! — mondja a „boltvezető". — Ma délután három üveg Whiskyt dobott meg néhány forintért s már mondtam neki, papa hagy­ja abba, mert ha így megy to­vább, lehúzhatom a rolót. Lehet, • hogy igaz volt vagy csupán üzleti fogás, minden­esetre a kajlafülü eléggé fer­dén mosolygott, e jogos vagy jogosnak vélt dicséret hallatán. Mielőtt beültünk volna a kék­fehér rendőri járőrkocsiba, ci­vil létemre megengedhettem magamnak egy kis szerencse- játékot és háromszor leolvas­tam a következő tömör és vi­lágos tényt: „ön nem nyert semmit”. A Tolbuhin úton egy kis „afférünk" támadt az előttünk haladó személyautó tulajdono­sával, aki vagy 30 kilométer­rel sebesebben sietett a meg­engedettnél. — Nem is vettem észre, hogy a mutató a kilencvenet ütötte... — mondotta meglepetve. Való­ban „bagatell" az egész, de azért fizetnie kell, mert az ember szabad szombaton is költségekbe veri magát, ha nem figyel. Szürkületkor betérünk a me- szesi italboltba, ahol a tömény dohányfüsttől szürkület borul az asztalokra, meg egy férfi, aki magába merülten vizsgálgatja a félig leivott korsót. Már ismét nyúlna érte, amikor érkezésünk­re — egészen meglepő módon — felugrik, neki a kijáratnak és fut a járdán, kissé félsode- rosan, mint az eszelős Quasi­modo, a toronyőr. Csak a nyo­mozó szíves invitálására tér vissza, „haptákba" vágja ma­gát és már sorolja is tisztelet­tudóan a priuszát, miszerint ek­kor meg ekkor szabadult — legutoljára . . . — Miért ítélték el? A kis nyüzge emberke kihúz­va magát, kakaskodva nyújto­gatja a nyakát, majd kivágja: — Verekedésért! Pedig nem én kezdtem, dehát a sorsa az embernek kiszámíthatatlan, ké remszépen. Ezért vagyok reffes — És ezért ül az italboltban? — Tudom, hogy meg van tilt va, de ugye, gondoltam, sza­bad szombat van, nekem is jár egy kis pihenés . . — Hol dolgozik? — Pillanatnyilag sehol, ké­rem tisztelettel! Újra nekiiromodik és haza­fele trappot. A Hősök terén két cigónyasz- szony tépi egymást, s ahogy megpillantják a rendőrségi ko­csit, boldogan borulnak egy­más nyakába, majd farukat ri- szálva tánclépésben vonulnak el a díszcserjék közti sétaúton. A kisvendéglő kerthelyiségében békés, idillikus kép fogad ben­nünket, s arról értesülünk, hogy ez megszokott látvány már, ki­véve, amikor a Ringli-völgyből bevonul Józsi a családjával, aki a társasági szabályok nem kellő ismeretében mindenkit le­mocskol, sót időnként pofonokat is osztogat. . . A családlátogatást — ezek- után — nyilván nem mulaszt­hatjuk el, s ezért leereszke­dünk a Ringli-völgybe, ahol lassan elfogynak a hajdani putrik. Helyükbe elfogadható kis hajlékok épülnek, ezúttal már téglából és tágas ablakok­kal. A rendörkocsit szinte elle­pik az apró cigánylurkók, akár a seregélyek a szőlőt: zsibon­gónak, nyivákolnak, egyikük mindenáron a lendőrnek akar kezet csókolni, a többiek meg készségesen kalauzolnak ben­nünket a rabbiátus Józsi csa­lád otthonába. Ez még valóban viskó, a zománctól rég lekopott tűzhely kint az „udvaron" füs­tölög — nincs is kerítés . .. Farmernadrágos, szép tinédzser lány lecsót kavargót, Józsi úr nagyobbik fia — tizenhét esz­tendős lehet — színes ingben ül a füvön és gitározik az ide- sereglett lányoknak. A fiú mel­lesleg táppénzen van, mert fáj a dereka, ezért csak ülve tud­ja pengetni a húrokat szabad szombat délutánjain . . . A keményarcú — indián törzsfönöknére emlékeztető — asszony csendre inti a gyer­mek- és rokonsereget, aztán aziránt érdeklődik, honnét le­hetne valami segélyt folyósít- tatni, hogy a házuk építését be tudják fejezni. Keresem az épülő házat, hót ha ez az . . . ez a negyven centiméter ma­gasságú terméskő-alap, akkor bizony ide jócskán elkéne még a segély. —• Ennyi segély a világon nincs — mondom neki —, leg­följebb valami hitel, de ahhoz a papának, mármint Józsinak legalább 1 évi folyamatos mun­kát kell bizonyítania (meg vé­gezni, persze . . .) és még to­vább, vagy harminc évig, amíg a törlesztés tart. össze is csap­ja o kezét: — Uramisten, milyen világot élünk! Ugye, az uram is rok­kantságin van, arra meg nem adnak semmit, úgy hallottam... — Váratlanul elordítja magát: — Józsi, gyere ki, nem látod, hogy vendégeink vannak?! 3. Zömök, markánsarcú férfi jön ki az ajtón, egy ideig némán vakarja a tarkóját, majd az ingjén lévő forintnyi pecsétet: — Mit akarnak? — Semmit. Csak erre jár­tunk. Meg kéne mondani neki az igazat, vagyis azt, hogy ne ran­dalírozzon örökké fönt a sön- tésben, de figyelnek ránk ezek a szép ábrázatú fiai, lányai, talán unokái is (ki tudja, hi­szen annyian vannak . . .), vala­hogy még sem lehet az apju­kat — tekintélycsorbítás nélkül — előttük lerámolni. Nem na­gyon akaródzik neki, de azért invitálásunkra kikísér bennünket ez útra,—ott meg esküdözik, hogy ő nem is tudja már, mi­kor járt fönt a Hősök terén, neki arra ideje nincs, sok a munka, meg minden. De ha úgy gondoljuk, hogy nem, hát nem, ö ért a jó szóból is. De amikor néha beszólnak neki a kocsmában, akkor ő sem hagy­hatja annyiba a dolgot, bár. . . az nem állja az igazságot, hogy bárkinek is valamikor odacsapott volna. Felesége félrevon, megnyug­tat, majd ö elintézi az öreget, csak még egyszer halljon meg valamit: — Különben jó ember az uram, a légynek sem árt . . . Bemutatja másik lányát is, aki hagyományos színes roko­lyát visel, arcára két piros fol­tot festett, gondolom krepp- papírral, ami tudvalevőleg ol­csó és kiadós. Elszívunk hár­masban egy cigarettát. Mon­dom az asszonynak, gyönyörű ez a vidék, meg a völgy, amott a hegyoldal, mire ő azt mondja, szép valóban, csak az élet . . ., mert segély nélkül nem tudja befejezni a házat, de az isten - ma jd -megsegít-bennün ket, uaye? • Egy szombat délutáni rend­őri ellenőrzésnek vege lett, tu­lajdonképpen nem is történt semmi. Egy-két sötét foltocská­tól eltekintve tisztán zajlott le ez az augusztusi szabad szom­bat. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents