Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-29 / 238. szám

1976. augusztus 29., vasárnap Dunántúlt napló 3 Az újmecsekaljai négyemeletes lakóházak egy ré szét átfestették Erb János felvételei Színek a városban Általában kevés a szín. Nézzünk körül! A világos el­szürkül, és ez lesz az uralkodó szín. Piszkosszürke lesz a fehér­ből, a sárgából, a néha fel­hordott másféle szín lepereg, kifakul. Valahogy hiányoznak a merészebb, a tiszta színek. Csak elvétve találkozni meg­hökkentően érdekes és jó szín­összeállításokkal. Érdekes módon a magán­építkezők nyúlnak bátrabban a színekhez. Ez a bátorság vi­szont nem jelenti azt, hogy jól és ügyesen. Érdemes lenne itt valami összhangot teremteni, hogy a házak egy színekben is jól megkomponált utcasorokba illeszkedjenek. A város színeiről beszélni két okból is időszerű. Az egyik az, hogy a közelmúltban Pécsett járt Vidor Vasarely, a „színes város" elmélet szószólója. Va­sarely vallja, hogy mindenki­nek joga van a „szem örömé­re”, s azt is, hogy ma már együtt kell dolgoznia az épí­tésznek és a városszépítő kép­zőművésznek. Szerinte a színes városban nincs újdonság — legfeljebb a világszerte egy­hangú szintelenséggel épített házgyári házak tízezreinél —, de ahol ma újdonságként je­lentkezik, ott koncepció is van mögötte. A sokszínűség város­méretben jelentkezzék — vall­ja —, ezzel kell a városok mai látványát tovább fejleszteni. * Hogyan látja ugyanezt egy pécsi képzőművész, Lantos Fe­renc festőművész, a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola épület- tervezési tanszékének tanára: — Nem biztos, hogy min­dent, a lakóterület színezését is, rá lehet bízni egy emberre, az építészre — kezdi. — A kör­nyezetet csak kollektív munká­val szabad tervezni, az impro­vizált környezettervezéstől pe­dig óvakodni kell. Azt viszont el tudom képzelni, hogy a szisztematikusan megtervezett környezetben lakó kapjon le­hetőséget bizonyos improvizá­cióra. Színek . . . Hát én nem vagyok biztos abban, hogy csak festékkel lehet ezt megoldani. Más anyagok — például a szí­nes zománc — is számításba jöhetnek. Nem véletlenül mondja ezt. Lantos Ferenc zománcképei dí­szítik a Ivov-kertvárosi óvodát, bölcsődét, s Vasarely látogatá­sa óta a műszaki főiskolát. — Építészeti megfogalmazás szerint az épület olyan tér­plasztika, ahol a színnek nincs szerepe. Mégis akarva-akarat- lanul színekkel dolgoznak. Csak ha nem tudnak jól bánni a színekkel, unalmas környezet születik. Anyagokat kell felku­tatni: új festékeket, mozaikot, zománcot, pirogránitot. . . Nem is értem, a gyár nem ismerte az álom, ami talán soha nem valósul meg. Például kék ut­volna fel a lehetőséget, vagy az építészek? Aztán meg kel­lene találni bizonyos esetek­ben az ipari sokszorosítható- sággal járó előnyöket is. Ez szükségképpen olyan elempar­kot jelentene, ami óriási variá­ciós lehetőséget adna a szak­emberek kezébe. Végezetül: — Miért ne lehetne egy-egy utcának saját színkaraktere? Ez ca csodás árnyalatokkal, eset­leg jól kiválasztott színekkel el­lenpontozva . . . Asbóth Gyula, a 6ARANYA- TERV építésze a szigetvári Ra- dován téri házaknál alkalma­zott érdekes színösszeállítást, s a Ivov-kervárosi alagútzsalus épületek halványkékje is kel­lemes érzéseket kelt. Mégis sze­rényen elhárítja magától a színek iránti megkülönböztetett figyelem „gyanúját". — A nő, amíg fiatal, szí­nesen, tarkán, olykor bizony íz­léstelenül tarkán öltözik. Túl a 30-on azonban összeválogatja már az egyéniségének előnyös színeket. Valami ilyesmi kell az építészetben is. De nemcsak festékkel! Sok lehetőséget kí­nálnak a felülelképző anyagok. Épületalaprajzaink a nemzetkö­zi mezőnyben megállják a he­lyüket, de mindjárt más lesz minden, ha felöltözik az épü­let — rosszul. De igaz ennek az ellenkezője is: rosszabbul tervezett épület is szebb lesz jól felöltöztetve. Kitér a sokszor számonkért si­várságra is. Ez — szerinte — nem írható egyértelműen a szí­nek hiányának a számlájára. Az iparosítás és a rossz érte­lemben vett tipizálás következ­ményének tartja, amit színekkel csak korrigálni lehet, de nem eltüntetni. Gazdagabb típusvá­laszték, merészebb variáció — ebben látja a megoldás nyit­ját. Pécs új építkezéseinél Tillai Ernő Ybl-díjas építész próbál­ta színekkel feloldani a panel­technológiával együttjáró egy­hangúságot. Az egyes épületek végfalán az ablakok gyémánt­metszésbe foglalása talán a legsikeresebb „fogás" volt, a Szalai András utcai „pizsama­házak" pedig nem utolsósor­ban éppen a homlokzatok szí­nes pirogránit díszítéséért kap­ták a nívódíjat. — A festés a legegyszerűbb felületképzés, ezzel is egyetér­tek — mondja. —- De vigyázni kell rá, hogy a szerkezetből és az anyagból adódó színekkel dolgozzunk. Persze a legszebb a fehér. Csakhogy a mai épí­tészetben igen kockázatos csak fehéret csinálni. Általában az architektúrát hangsúlyozó színe­ket szeretjük. Az architektúrától független színezés, azaz o színnel való tagolás — ez a Vasarely-módszer, ami lehet geometrikus vagy ornamentá- lis színezés. A színváltós sze­repe: jelezni az architektúra­váltóst. Különben a motívum lebegni kezd, önálló életet él és díszítgetéssé válik. Én eb­ben látom a Vasarely-módszer veszélyét. Ez azonban nem zár­ja ki, hogy a módszert megta­nuljuk és alkalmazzuk. * Ezek után eljutottunk írá­sunk időszerűségének másik előidézőjéhez: Pécsett a PIK hozzákezdett a festett panel­házak átfestéséhez. E művelet­nél ugyanazt az időtálló Vlie- sin, illetve Stollogen festéket használja, mint amivel újab­ban a BÉV is színezi a panel­házakat. Csakhogy amíg az ulóbbiaknál a szín szerves egy­ségben van a szerkezettel, az átfestésnél a szín elleplezi a szerkezetet, szinte tagolatlan dobozzá változtatja" az épüle­tet. Nem túl szerencsés a szín- választás sem, jóllehet a né­hány szín variálása az egyhan­gúság feloldására irányuló törekvést jelzi. Nem hagyható figyelmen kí­vül, hogy az elkezdett festés legalább 10 évre meghatároz­za az utcaképet, (ennyi időre szavatolják a festékek tartós­ságát), a munkának tehát vá­rosképi jelentősége is van. És ezt a városkép-formáló mun­kát a PIK sem tervezővel, sem hatósággal nem tárgyalta meg. Igaz, nincs is erre kötelező előírás. Azaz,.. Valami van az építésengedélyezési eljárás szabályzatában, de az idevo­natkozó részt nem egyformán értelmezi az első és a másod­fokú hatóság. A PIK véleményét Hajdú László főmérnök mondja el: —• A színválasztás belső kon­zultációval történik. Korábban hasonló esetben szerettünk vol­na szót érteni más szakembe­rekkel is, de akiket hívtunk, nem jöttek. Ezért vállaltuk ma­gunkra ezt a munkát. Nem biz­tos, hogy helyesen tettük. Ami az Építők útját illeti, ott az eredeti fekete-fehér színezést akartuk feleleveníteni, ki is próbáltuk, de nem sikerültek a színek. Akkor jött a mostani változat. Ez is unalmas lehet a variáció ellenére. Sőt, a sö­tét nem is sikerült valami jól, ez máris látszik. A továbbiak­ban más színeket is akarunk alkalmazni. A színválasztékról elmondta, hogy a gyártó cégnél hosszú az átfutási idő, egyszerre ke­vés színből gyártanak tömeg­mennyiségben, s minthogy a készletezés nem megnyugtató, adott esetben nem is nagy a színkínálat. Újmecsekaljai rossz példa még: a Szamuely Tibor utcá­ban egyéni kezdeményezésre festettek ki egy szövetkezeti házat a halványzöld és a hal­ványkék két egymáshoz közeli árnyalatával, aminek aztán az lett az eredménye, hogy az épületről eltűnt mindaz, amit az eredeti kifestés hangsúlyo­zott. Vajon hogyan illeszthető be majd ez a ház az utcakép­be? Az elmondottak tehát igazol­ják: a színeket csak felelős­séggel lehet alkalmazni a vá­rosban. * S hogy végezetül térjünk vissza Vasarelyhez, zárjuk ezt a fejtegetést azzal, amit ő mondott az egyik pécsi beszél­getésen : „Amit kicsikartam ma­gamból, az ott van és arra vár, hogy megvalósítsák". Aix-en-Provence-ban lévő ala­pítványa az általa kidolgozott 920 különböző homlokzatot kí­nálja az előre megállapított színvariációs ábécé alapján, s ez szabadon felhasználható. Eddig Cleveland jelentkezett. Hársfai István Szeptember elsején A Merkur pécsi telepének uj épülete „Autószalon” nyílik Pécsett Kinek vágyai netovábbja, ki­nek természetes, mindennapi valóság, kinek élete megkese- rítője, attól függően, hogyan jutott hozzá, mire használja, vagy éppen mire nem használ­ható már... Lovas nemzetből autós nem­zet lettünk, azaz, bocsánat, le­szünk, mert éppen a legjobb úton ... Szóval haladunk afelé, hogy autós nemzet legyünk. iiiliiiiii igények Pécsett most készült el — szeptember 1-én nyit — a MERKÚR autószalonja. Bár ezt egyelőre túlzás ilyen elegánsan nevezni, mert itt jóidéig nem árulnak még új autót, csak be­mutató-terem és autófelszerelé­si szaküzlet lesz a Fürst Sán­dor utcában. Az új autóért változatlanul Budapestre, Győr­be, Debrecenbe kell utazni — aki nem talál megfelelő színt, annak többször is — s ezt egy­általán nem lehet kereskede­lemnek nevezni, inkább csak el­osztásnak. Elismerik ezt a merkurosok is, bár hozzáteszik: máris van olyan típus — pél­dául a Skoda — amelyet igen rövid várakozási idővel kapni lehet, s egyszer majd csak te­lítődik a piac. Mert a fejlődés órási. Az öt­venes években néhányszáz ma­gánautó üzemelt Magyarorszá­gon, 1975. december 31-én pe­dig 550 548 magánautót tartot­tak nyilván, öt év alatt a sze­mélygépkocsi-állomány több, mint kétszeresére nőtt. A megnövekedett igényt mi sem jellemzi jobban, mint az az emlékezetes hétfő, amikor Trabantra lehetett ismét be­fizetni az OTP-nél. Akkora tö­meg állt sorba, mintha ingyen osztogatnák az autót. Apropó, OTP. Sokan és sokszor tették fel a kérdést: mikor lesz ná­lunk OTP-részletre új autó? Nem mostanában. A kereslet még jóval nagyobb a kínálat­nál .. . Pedig a kínálat egyre nő: ebben az évben már 79 000 személygépkocsit hoz forgalomba a MERKÚR, s a kö­vetkező években is évi 80— 90 000 autó behozatalára le­het számítani. Persze, előjegyzés is van bő­ven. Idén tavasszal 152 000 igénylést tartottak nyilván, s ebből 123 000-en Trabantot, illetve Wartburgot szeretnének vásárolni. Hát persze! Egyéb­ként a MERKÚR árlistáján sze­replő legdrágább kocsi -is az NDK-ban készül: a Barkas mikrobusz 157 400 forintba ke­rül. Az új kocsi csak egy ideig új — gazdája válogatja — az­tán a használtautó-piacon foly­Vevőkre várakozó használt sze­mélygépkocsik tatja pályafutását. Az autóvá­sárokról nincsenek pontos ada­taink, de a MERKÚR használt­autó-telepek 1975-ben 18 000 kocsi adás-vételét bonyolítot­ták le, kétszer annyit, mint 1970-ben. Korábban főként a közületek által leadott kocsik szerepeltek a kínálatban, újab­ban egyre inkább a lakosság autói cserélnek itt gazdát. Az idény áringadozásaitól füg­gően a használtkocsik átlagára o MERKUR-nál 31—33 000 fo­rint között mozgott. Ennyit pe­dig egy közepesen kereső csa­lád is össze tud spórolni. De hát éppen ez is a vállalat egyik célja — kereskedelmi haszna mellett — hogy szabá­lyozza a piaci árakat. Mert van mit szabályozni. Az autópiacon, vásárokon óriási a kínálat, alacsony a kereslet és irreálisan magasak az árak. Nem ritka üzletkötéskor a 15—30 százalékos árenged­mény. Persze, csak az enged, aki komolyan el akarja adni a kocsit Egy felmérés szerint a piacon az eladásra kínált ko­csiknak mindössze 2—3 száza­lékát vásárolják meg. Egyébként hazánkban vidé­ken üzemel a magánautók 71 százaléka. Az autó-ellátottság tekintetében a városok között Pécs vezet: 1975-ben egy ko­csira 12 lakos jutott. Pánics György A Szalai András utcai „pizsamások”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents