Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-29 / 238. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 238. szám 1976. augusztus 29., vasárnap Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Tudományos emlékülés Mohácson A megnyitó után a vendégek megtekintették a kiállítást. Megnyitották a Mohácsi csata története állandó kiállítást Már eltávolították az állványzatot a felújított Ágoston téri általános iskoláról Fotó: Maletics Szeptember_7-én kezdődik a tanítás Új év, új feladatok Istenkúton Kezdés az új gyakorló iskolában Hz életből az életnek Nyolc nap múlva „élet zengi be az iskolát”... Bár a gyerekek már most, a vakációban is ugyancsak sokat zengnek az életről, melyet a nyári munka- vállalásuk idején úgy-ahogy volt alkalmuk megismerni. Fiatal barátom például azt újságolta egyik szombaton, hogy nem kevesebb, mint hat órát dolgozott. Ez nagyon szép teljesítmény a hét utoísó napján — mondtam. Aztán kiderült, hogy a gyerek egész hét folyamán dolgozott ennyit! Nem akarom részletezni, de küldték ide, küldték oda, várakozott (amig megérkezik a művezető, amíg eláll az eső, amíg hozzák az ebédet stb.), kártyázott, keveset ivott is. Szóval, eltelt a hét produktív munkával. Az idő persze, így sem telt haszontalanul, mert a fiatalember számos dolgot megtanult. Nemcsak az ultinak néhány ismeretlen trükkjét sajátította el, hanem kioktatták, miként kell pár órával többet ügyesen elszámolni, hogyan lehet a semmittevést lázas tevékenységként feltüntetni, és igy tovább. Másvalaki — ugyancsak középiskolás — megpróbálta ezt: nem fogadta el a borravalót. Mire a másik kocsikisérő — aki minden tekintetben nagyobb „szakmai gyakorlattal” rendelkezett a fiúnál — nagyon is kézzelfoghatóan magyarázta meg, hogy milyen a helyes etikai magatartás segédmunkási körökben, ha borravaló lehetősége forog fenn. És mit mondanak a szülők? Nos, ha a felnőtteket, az atyákat és az anyákat meg nem kérdezem, az olvasók (leginkább az üzemi, vállalati alkalmazottak) elfogultsággal vádolhattak volna. A szülő ugyanis legtöbbször ezt mondja: szóltam X-nek, vagy Y-nak, ennél vagy annál a cégnél, hogy ez a g/erek ne lógjon otthon — keressen egy kis pénzt. Én még, sajnos, láttam gyerekeket keményen dolgozni. A cséplőgépnél, ahol részt kaptak, s marokszedőként. Láttam, hogy hajtották reggeltől-estig a kordés-lovakat, miként hordták nehéz kannákban a vizet, s adogatták a vályogot, követ, téglát a kőműveseknek. Sajnáltam ezeket a gyerekeket (legfőképp önmagamat, ha ilyen munkára kényszerültem), s most sem kívánom senkinek a tikkasztó robotot. Ámbár ezek a nyári munkák annak idején sok mindenre megtanítottak bennünket. Elsősorban arra, hogy a megélhetésért keményen meg kell dolgozni. De legfőképpen arra, hogy munka közben alakul ki az igazi értékiend az emberek között. Most éppen ezeket az alapvetően fontos — (az emberré válás szempontjából fontos) dolgokat nem mindig sikerül megtanulni. Már a címadáskor eszembe jutott a latin közmondás: „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”. Mi úgy képzeljük el, hogy az életből tanulunk az életnek. De hát mit, mennyit, kitől? Szeptemberben, amikor élet zengi be az iskolát — vagyis a diákok nyári élményeiket, kiokosittatá- sukat mesélik egymásnak —, lesz nevetés. Most még csak nevetnek a gyerekek. De nem sok idő múlva kérdezni fognak. Tudunk-e majd felelni nekik? (Gyarmati) Tudományos emlékülést tartott tegnap Mohácson a városi tanács dísztermében a TIT Baranya megyei Szervezete a mohácsi csata 450. éves évfordulója alkalmából. Hajós Ferenc, az MSZMP Mohács városi Bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket és az elnökségben helyet foglaló Bocz Józsefet, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkárát, Borsos Jánost, a Mohács városi Párt- bizottság első titkárát, Czim- mermann Ferencet, Mohács város Tanácsa elnökhelyettesét, Právicz Lajost, a TIT Baranya megyei Szervezetének titkárát, valamint az emlékülés előadóit: dr. Benda Kálmán kandidátust, az MTA történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársát, dr. Kovács Józsefet, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum kandidátusát, Bernáth Jánost, a Pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusát és a vendégként Mohácson tartózkodó Tröszt Sándort, a Horvátországi Magyarok Szövetsége titkárát. Hajós Ferenc bevezetője után dr. Benda Kálmán tartott előadást Mohács és a magyar történetírás címmel. Szólt a Moháccsal kapcsolatos történetírói felfogásokról, és azokról a nézetekről, ^amelyek hamisan vallási és erkölcsi alapra vetítették a csatavesztés okait. Elmondta, hogy 1945 után, de méginkább az utolsó évtizedek kutatásai hoztak csak reális eredményeket. A marxista történetírás szellemében Mohácsot nem kiszakítva ábrázolják a történelmi folyamatból, hanem az előzmények és a következmények is fontos hangsúlyt kapnak. A végső szót a történészek azonban még mindig nem mondták ki Mohács ügyében, mert a kutatások tovább folytatódnak. Dr. Kovács József korabeli újságlevelek és krónikák híradása nyomán mutatta be a mohácsi csata utáni Magyar- országot. Az előadó szemléletes idézetei reális képet adtak a XVI. századi Európa és Magyarország közvéleményéről. A tudományos emlékülés utolsó előadását Bernáth János tartotta, aki a mohácsi csata általános iskolai tanításáról szólt. Kiemelte, hogy korszerű tanításról csak akkor beszélhetünk, ha az lépést tart a tudományok fejlődésével, ^majd beszélt a felszabadulás utáni tankönyvekről, a modern történettanítási elvekről, továbbá az órán és az iskolán kívüli lehetőségekről. Ezt követően a Magyar Történelmi Társulat és a TIT Tudományos Emlékülés meghívottal, valamint az érdeklődők részt vettek a Mohácsi csata története állandó kiállítás megnyitásán a Kanizsai Dorottya Múzeumban. Dr. Hárs Éva, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója köszöntötte a megnyitóra érkezetteket. Jelen volt többek között Rakonczay Zoltán, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke, Bocz József, az MSZP Baranya megyei Bizottságának titkára, Takács Gyula, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Adóm Antal, a HNF megyei bizottságának elnöke, Krasznai Antal, a HNF megyei bizottságának titkára, Borsos János, a városi párt- bizottság első titkára, Fischer János, Mohács város tanácsának elnöke. Dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának megnyitó beszéde után a nagyszámú érdeklődő megtekintette a mohácsi csata történetét bemutató állandó kiállítást, melyet dr. Parády Nándor, dr. Szakály Ferenc és dr. Boretzky László rendezett. Délután a városi tanács dísztermében emlékplaketteket és emléklapokat adtak át az évfordulós ünnepségek lebonyolításában és a sírkert építésében legjobban dolgozó kollektíváknak és egyéneknek. Fischer János köszöntője után Borsos János 52 emlékplakettet és 34 emléklapot adott át. Este a Kossuth Filmszínházban „Földédesanyám" címmel összeállítást hallgattak meg az érdeklődők Jancsó Adrienne és Faragó Laura közreműködésével. Ugyancsak este Pécsett a Nemzeti Színházban ősbemutatóját tartották Nemeskürty István Hollószárnyú enyészet című kétrészes színjátékának. Füzes János Mai események Mohácson Ma reggel 9-kor nyílik Mohácson, a Kossuth filmszínház emeletén a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete VII. Vándorgyűlésének érem- és pénzkfálíítása. Kilenc óra harminc perckör a Mohács városi Tanács emlékülése kezdődik a tanács dísztermében. Az emlékülésen Fischer János tanácselnök A csata emléke és a mai Mohács címmel tart előadást. Délelőtt 11 órakor adják át ünnepélyes keretek- 'között a mohácsi történelmi emlékhelyet. Délután 15 órai kezdettel a mohácsi könyvtárban Mindenütt otthon címmel Bodor Tibor előadóművész műsorát hallgathatják meg az érdeklődők. A rendezvények mellett nemzetközi evezősverseny és más sportrendezvények is lesznek. Az elmúlt év januárja óta szünetelt a tanítás az Ágoston téri általános iskolában, s a gyerekeket kilenc környező iskolában kényszerültek elhelyezni. Ottjártunkkor az 1880-ból származó műemlékjellegű épület teljesen megújulva már a városkép szépségét gyarapítja. S ami méq többet jelent, a tanévkezdésre ismét falai közé fogadhatja a környék 350 gyermekét. A több mint 7 millió forintos költséggel helyreállított iskolát dr. Faust Fülöpné iskola- igazgatóval járjuk végig. Legtöbb helyen az utolsó simításokat végzik, takarítják a festéknyomokat, elhelyezik a bútordarabokat. — Tizenhárom tanteremben, egy torna- és egy gyakorlati teremben kezdődik meg a tanítás. Ezt most már nyugodtan mondhatom, mert a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat olyan jó minőségű munkát végzett, hogy semmiféle fennakadás nem lehet. Mindehhez természetesen hozzájárult a szülők és a tanulók igen értékes társadalmi munkája. * Az Istenkúti Általános Iskola 1976. január 1-től „mini" nevelési központ. Kísérletképpen közös'irányitás alá vonták az óvodát, az iskolát és a Gárdonyi Géza Művelődési Házat. E tanévtől kezdve az intézet valamennyi tárgyi és személyi feltételét e célnak alávetve 3—18 éves koriq törődik q fiatalok tanulásával, művelődésével. Soós János igazgató mondta: — Véglegesen kialakítottuk a könyvtárunkat, ahová az óvodások is eljárhatnak, mert gazdag képeskönyv választékot találnak, ugyanakkor igénybe vehetik új tornatermünket is, amit az egykori gyakorlati műhelyből bővítettünk tovább. Célunk, hogy a meglévő objektumainkban az iskola 160 tanulója a legjobb színvonalon sajátíthassa el a tananyagot, az iskola gyakorlati műhelyét pedig megnyitjuk a környék felnőtt lakosainak is, s így akiknek barkácsolni támad kedve, azt nálunk megteheti. A felújítási és átalakítási munkák legnagyobb része társadalmi munkában készült, különösen sokat köszönhetünk a MÉV IV. számú üzemének, de a szülők is alaposan kivették részüket. A tanítást akár holnap elkezdhetnénk. A Tanárképző Főiskola újonnan épülő gyakorló iskolájához még nem könnyű eljutni. Bár az épület már messziről látszik, de az árkok és földhányások ugyancsak körbe bariká- dozzák. Az idén nyolc tanteremmel beinduló iskolában javában folyik a munka. Szerelik a kémiai laboratóriumot, festik a falakat. Lajtai László igazgató bizakodó: — A Baranya megyei Építőipari Vállalat nagy igyekezettel dolgozott ezen az építkezésen és azt ígérik, hogy szeptember 7-én itt már 350 gyerek kezdheti meg tanulmányait. * A Bártfa utcai Általános Iskolában Jedlicska János igazgató-helyettes már nyugodtan mondhatta: — Akár szeptember elsején elkezdhetnénk a tanítást. Ez az első évünk, hogy nincs izgalomra okunk. Minden termet kifestettünk, a padokat, táblákat, ajtókat, ablakkereteket lefestettük, úgyhogy négyszáz tanulónk zavartalanul kezdheti meg munkáját. Igen sokat segítettek mindebben azok a vállalatok, akikkel szocialista szerződésben állunk, de a szülőknek is jónéhány dolgot köszönhetünk. örömmel mondhatom még, hogy ez évben átadjuk az új 300 négyzetméter alapterületű úttörőotthonunkat is. A helyzetkép nem rossz és hasonlóan kedvező a középiskolákban is, ahol ugyancsak zavartalanul indulhat az idei tanév. Szeptember 7-én tehát nyugodtan ülhetnek a diákok az iskolapadokba már csak azért is, mert Petró András, a Tankönyvkiadó igazgatója azt ígérte, hogy lesz elegendő tankönyv. F. J.
