Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-28 / 237. szám

6 Dunántúli napló 1976. augusztus 28., szombat Fűszerek, lőpor és élesztő a cégéreken * Vendég látói pari múzeum A pécsi Nádor Szálló szalongarnitúrája Hogy Magyarországon enni es inni jól lehet, arról világ­szerte hallottak már az embe­rek. Azt azonban kevesen tud­ják hegy a bujái Várban van a világ egyetlen kereskedelmi és vendt g'áióipari múzeuma, amely éppen egy évtizede nyi­totta eeq kepuit „Szemelvé­nyek a magyarországi vendég­látás történetéből” című kiállí­tásával. A kiállítás bemutatja a ma­gyar vendéglátóipari kínálat, étkezési kultúra fejlődéstörté­netét. A magyar középkort pél­dául a levek sokfélesége, azok erős füszerezettsége jel­lemezte, sűrítő anyagként leg­inkább kenyeret alkalmaztak. Beatrix királynő megjelenésével gasztronr miánkra az olasz konyha volt döntő befolyással. A paprika és a kávé haszná­latának elterjedésé; a törökök­nek köszönhetjük. („Hátra van még a fekete leves.”) Ugyan­csak nekik tulajdonítható bizo­nyos káposztás és rizses ételek meghonosodása Magyarorszá­gon. A hódoltság megszűnését követő időszakban a bécsi, il­letve azon keresztül a francia konyha hatása - érvényesült in­kább. Érdemes megemlíteni, hogy a mai Vendéglátóipari Mú­zeum épületében korábban a Fortuna Vengédfogadó volt, mo­lyét Gvadányi is megénekelt a „Peleskei Nótárius budai uta­zásáéban. A biedermeier kor­szakot a miskolci Rorarius Cuk­rászda idézi, melyei egy sváj­ci származású cukrász alapí­tott 1828-ban. Savanyú Jóske Pctkó P;sta és Sobri Jóska betyáícsórdájának múzeumi tő- szomszédságában egy remek szalongarnitűrát láthatunk a századvégén épült pécsi Ná­dor-bál. továbbá csillárokat a pesti New York kávéházból és egy szép neobarokk berende­zést az 1918-ban megnyílt Gel­lert Szállóból, toilette asztalán herendi porcelán szobaillatosí- tó lámpával. A múzeum 1970-ben újabb részleggel gazdagodott: ekkor nyílt meg ugyanitt a magyar kereskedelem történetét bemu­tató kiállítás. „Magyar Ország’ nevezetesebb városaiban és Er­délyben esni szokott sokadal- mok' 1832-dik esztendőre szó­ló laistromától" kezdve nyo­mon követhetjük a hazai kis­kereskedelem fejlődését. A Za­la megyei Hahót szatócsbolt­ja, vagy a solymári vegyeske- teskedés átmentett interieurje képet ad arról a gazdag fű- izerválasztékról, amelyet egy évszázada ismert és használt a magyar háziasszony. Van itt Siollwerk csokoládé-automata 1900-ból, korabeli kávépörkölő, számlálócédula (blokk) gyűjte­mény és — cégérek, melyeken- fűszer és lőszer, lőpor és élesz­tő békésen megférnek egymás mellett. 1830-ban már állott a rako­dó-parton a Pesti Kereskedők Épülete, (1904-ben megalakult az Országos Magyar Kereske­delmi Egyesülés). A múlt szá­zad elején kereskedőink nyel­ve még a német, számláik cég­nyomata nagyjából úgyszintén, csak később válik kétnyelvűvé, a kiegyezéstől pedig már a zö­mében magyar... A kiállítás­nak látszólaq itt vége szakad. A Műemlékvédelem 1976. évi 1. száma azonban egész sor művészi értékű védeti budapes­ti üzletberendezést mutat be. íme egy kis ízelítő az ösz- szeállításból: a Divatcsarnok Lotz Károly terme, az egykori Neruda drogéria a Kossuth La­jos utcában; egy virágüzlet (va­lamikor Philantia névre hallga­tott, a Váci utcában találha­tó); egy szövetáruüzlet (koráb­ban Brammer, a Petőfi Sándor utcában és az egykori sze­rencsi csokoládéüzlet Rákospa­lotán). A felsorolt üzletek éppúgy te­kinthetők a múzeum „kihelye­zett részlegeinek", mint né­hány ma is fungáló vendég­látóipari egységünk, (Pilvax, Hungária Kávéház, stb.). Ter­vezik, hogy a múzeum adta le­hetőségeken belül bemutassák azt is, hogyan fejlődött ez az iparág az elmúlt 25—30 év­ben, milyenek a perspektívái. Elismerő sorok Caracasból — Békás pusztára cKdMO/yTd/<rN °RdwAt A halevés tudománya Ezt írtam rlemista ko- “ romban a dolgoza­tomban: .... A ló négylábú állat. Patája van és szereti a gazdáját. Aki a lovát üti, azt felírja a rendőr . . ." Hat ez nem sok, de későbbi ismere­teim is csak gyéren gyarapod­tok. Ismertem a Dréher-lova- kat, ez ugyan nem fajta — megjelölés —, tetszenek emlé­kezni o sörDlakótra; amelyen szélesfenekű, roppant erős lo­vak vágtatnak a hordók­kal megrakott laposkocsi­val. Ló, — pontosab­ban csikó — először is meg utoljára is 6 esztendős korom­ban dobott le o hátáról, ami­kor az üvöltöző szomszédgye­rekektől megriadva anyjához rohant be az istállóba én pedic a szemöldökfánál lema­radtam éktelen csattanóssal. Az*án népes rokonságunk egy férfitagját saját lova úgy meg- rúgte, hogy egy életen át gör- nyedten járta a hotárt. Nagyapámról is láttam egy fotót, amelyen huszárdolmányo- san, kardoson, csizmásán üli meg a szép — éppen ugrás­ban lévő — szürkét. Igaz. az öreg feje kissé ferdére billent a nyakán, s ebből mindjárt ki­derült, hogy a képet a pesti vurstliban készítette a városlige­ti fotómester, színes sablon mögé bujtatva paciensét. Van egy pécsi taxis bará­tom ak' nemrég lelkendezve újságolta, vásárolt egy lovat, most építi neki a vityillót és majd reggelente „kilovagol". Ezen fellelkesedve jómagam is azon tűnődöm, kéne egy ló. bekocogok vele a Hunyadi út 11. alá, fehér festékkel meg­jelölöm a parkírozó négyszöget a Zsigulik, Trabantok, Skodák közé. Tervem aztán azonnal csődbe került, amint — Békás pusztán jártomban — Nyéki Takács Ferenc nyugdíjas állat­orvos, illetve Móyer István te­lepvezető fel nem világosított a ló árát illetően . . . * P ékás pusztára keskeny, " de kitűnő aszfaltos út vezet Bólyból, néhány kilo­méternyi távon. Gyönyörű tör­pefenyők, díszcserjék, ősfák ké­pezik a parkot, az irodaépüle­tet, szociális létesítményeket, aztán — szintén árnyas fákkal szegélyezve — magát az edző­pályát, ahol Verle József irá­nyításával ezen a délelőtlön is folyik az edzés: a sportlovasok, Baches József. Erdélyi Lajos. Móyer Viktor és ifj. Tolnai Jó­zsef. — Vigyázzatok fiúk! Rövid vágtát kérek. . . . Nagyobb kört csináljatok . .. ! Néha egyik másik ló ugra­tásnál leveri a keresztgerendát, s ilyenkor a kis fekete juhász puli, „aki" mj más névre is hallgatna, mint Bogáncs, nagy­képű bírálattal ugatja a lova­kat. Máyer István mondja: — Látja, azt ott. a Kártyát? Olyan patabetegséget kapott. azt hittük, hogy már vágóba kell küldenünk, de aztán sike­rült kigyógyítani. Van itt egy gyönyörű testű fehér, azaz hogy — kijavíta­nak. ugyanis „fehér" ló nincs, csak szürke — nos. a „szürke" Villányból került ide, először nem „bíztak” benne, most vi­szont a szigorú napi edzések során kiderült, hogy jó kis ver­senyló lesz belőle. — Veregesd meg a nya­kát ... ! — kiáltja Verle Jó­zsef. — Dicsért meg .. . ! A szürke szemmelláthatóan örül a dicséretnek. A szakem­berek mondják, hogy a ló hosszú időre pontosan „elrak­tározza" jó. vagy rossz emlé­keit. * Egy kis „lótörténet". A Ré­vai Nagylexikonban olvasom: „...A mai Lófélék az őslovak­tól származnak. A harmadkori geológiai formációkban talált elkövesedett leletek igazolják, hogy az őslovak kezdetben ró­kanagyságú, ötújjú, talponjáró állatok voltak ... A ló egyik legrégibb háziállat, amelyet az indogermánok már körülbelül i. e. 7000 évvel domesztikál- tak ..." lyl agyarországon — a * * századforduló idején — közel két és fél millió ló volt, de számuk erősen csök­kent: a II. világháborút meg­előzően még 1 millió lovat számoltunk és napjainkban mindössze 200 ezerről lehet szó. Békás-puszta állománya je­lenleg: 22 méncsikó (hidegvé­rű), ezek 1 évesek, aztán 25 — szintén hidegvérű —- csikó, ezek már kétévesek és van vagy 28—30 kanca, utánpótlás­ra, ezeknek nagy része me­legvérű. Egy kicsit leegyszerű­sítve: a melegvérűekből általá­ban sportlovakat, a hidegvérű- ekből munkalovakat nevelnek. — Nevelnek, de kinek? — Vásároltak tőlünk sportlo­vakat venezuelai, svájci, hol­landiai, olasz és svéd partne­rek. Jugoszláviába legutóbb ti­zennégy gyönyörű munkalovat szállítottunk. Mutatnak egy levelet — elis­merő sorokkal — amelyet Ca­racasból küldtek Békás-pusz­tára, ez év áprilisában. A „Fe- negyerek”-ről van benne szó, amely most hét éves, öt esztendővel ezelőtt vitték el a Bólyi Állami Gazdaság telepé­ről. .... Nagyon bátor és jó­kedvű, sohasem fárad el, ked­vesen köszönti a publikumot... Szeretnék még egy hasonlóan jó magyar lovat önöktől elhoz­ni . . ” Aláírás: D. Zs. Igaz, a levélben az is áll, hogy a Fenegyereknek eleinte „ke­mény szája” volt, vagyis tá­maszkodott a zablára, de aztán a gondos, alapos edzés révén rra már olyan, hogy akár cér­naszállal is irányítható . . . — Mi a jó sportló kritériu­ma? — Legyen elegáns, hosszú, szépen ívelő nyak, kicsi fej, karcsú test, karcsú láb és per­sze jó szem. Ugyanis a lövők­nek körülbelül egyharmada ál­talában — kismértékben ugyan — de rövidlátó és ez azért baj, mert például akadályugratás­nál esetleg megtorpan, bizony­talan lesz. Az is lényeges, hogy a ló szelíd legyen. Külön­ben is, a ló eredendően sze­líd, legalábbis alaptermészeté­ben. A lovat csak elrontani le­het . .. LJihetetlen kemény fel ­■ ■ adatok elé állítják a munkalovakat, mielőtt a szigo.- rú bizottság előtt végérvénye­sen „vizsgáznak". A munkaké- pességi vizsgát megelőzi egy három hónapos erős „edzés". Például: saját testsúlyának (esetenként 600 kilogrammnak) kétszeresét kell lépésben — kocsi elé fogva — elhúzni 2 kilométeres távon, lehetőleg 18 percen belül. Az úgynevezett „indítási próbán" már testsú­lyának ötszörösével terhelnek le rönkfával megrakott szánt (!) s ezt a terhet 50 méteren be­lül három alkalommal kell „in­dítania”. ügetésben testsúlyá­nak megfelelő teherrel kell megtennie négy és fél kilo­métert. Az állatorvosok — ter­mészetesen a bizottság tagjai —• a munkaképességi vizsga közben többször is figyelemmel kísérik a ló légzését, hőmér­sékletét, szívverését, az izzadás fokát... egyebeket. — Enyhén szólva... ez kín­zás — jegyzem meg. — Hát... néha nekünk is ez a véleményünk. Mindeneset­re, ha ezen a vizsgán átes­nek, akkor az Országos Lóte­nyésztési Felügyelőség — amelynek egy kirendeltsége is itt székel Békáson — átveszi a lovakat és lebonyolítják az üz­letet hazai vagy külföldi part­nerekkel. * \M égül is, mennyibe ke- ” rül egy ló? — Néha többe kerül, mint egy jó kocsi. Vagyis: egy jó munkaló ára ma már 30—40 ezer forint, a sportlovakért adnak 80 ezer, de gyakran 100 ezer forintot is, ha nem többet. Mert kitűnő sportlovak ára megüti a 150— 200 ezer forintot is. — Ezek után vesz-e egy lo­vat? Nem válaszolok. Jobb ma egy Trabant, mint holnap egy sportló „potom” 80 ezerért, amit napenta etetni, ápolni, futtatni kell, s utána adózni kell, s mindezt csupán a gyö­nyörűség kedvéért. Mert igaz, hogy a ló szép, kedves állat. De hót... Rab Ferenc Fotó: Seres Éva Szeretem a halat. Enni azon­ban nem tudom. Megragadom a villát, gondosan elteszem a kezem ügyéből, aztán csülökre! Alattomos halnál úgy kutatom a szálkát, mint ahogy a réti­szénából kiválogatják a gazt. Legutóbb megjártam. Jöttem a piacon keresztül. Lacikony­ha .. . Sült hal illata. A jó nép fülig zsírosán tömte magába a halat és jóféle vinkóvai öblí­tette le a szálkát. Nagy lökdö- sés. Ez nekem harci riadó. Ha tíz ember tolong, rögtön belepusz­tulok, ha nem vagyok benne. Bele is vetettem magam a küzdelembe. Oldalt köpködött egy ma­gyar. — Ez az igazi! — mutatott rá egy csörögére sütött halra. En­nek még a szálkáját is meg lehet enni, — Akkor miért köpköd?! — Csak úgy megszokásból. — Na, én ebből eszem! — döntöttem el. Hirtelen -a hónom alatt ki­dugta a fejét egy asszony és felsikoltott: ____ — Nekem adja azt a nagyot! — Na, na — mondom - azt a nagyot kérem! Erre az árus kiemelt a sülő halomból hatalmas, eddig még nem látott méretű halat. — Jesszus! — sikított egyszer­re négy nő különféle hangon — azt nekem adja! A szívverésem is elállt a gon­dolatra, hogy nem lesz enyém az óriáshal, de megkaptam és gőgösen elvonultam a közirigy­ségtől kísérve, nekiláttam a halevésnek. Kirakatban ettem, szó sem lehetett piszmogásról. Letörtem egy darabot és lenyeltem. Lesz, ami lesz! Nem lett semmi! A hal le­ment. — Ez az! — mondom. — Nincs benne szálka! Ahogy azonban a követke­ző darabot is letörtem, elhűlve látom, hogy úgy lógnak ki be­lőle a szálkák, mint az olasz neorealista filmek hőseinek szájából a makaróni. Gyorsan kipiszkálok röpté­ben vagy egy tucat szálkát, mikor észreveszem, hogy teljes undor kísér. — Hát ilyen embernek jutott az óriáshal?! — látom a te­kintetükből. — Na, na! Európa szeme raj­tam! — mondom magamban és szó nélkül lenyeltem egy dara­bot. Menj le te is! Le is ment. Erre vérszemet kaptam és már nem is piszkál­tam. A végén úgy ettem, mint mások a sültkrumplit. — Hát csak ennyiből áll ez? És én őrült, eddig egész éle­temben csak vacakoltam. Na menj le te is! - biztatok egy nagyobb darab halat és utó- naküldtem a többivel. Ez azon­ban éppen csak, hogy megin­dult. Még egy nyelés hiányzott hozzá, hogy jó útra térjen, amikor hirtelen horgonyt vetett és három szálkával egyszerre belekapaszkodott a torkomba. Ebben a pillanatban eszem­be jutott egy nagynéném, aki­nek egy klinika kellett, hogy a torkából visszahozzák a csir­kecsontot. Még a térdem is re­megni kezdett. Jó ég! Itt pusztulok a piac kellős közepén! Ijedtemben beleharaptam a maradék halba és vagy a ne­gyedét bekaptam. Ez szó nélkül megkerülte a lehorgonyzott szálkafészket és lement. Most gyors munkába kezd­tem. Sokan néztek, hát legelő­ször is az ábrázatomat szed­tem rendbe. Eltüntettem róla a ráfagyott rémületet és igyekez­tem olyan elégedetten nézni, mint az Állami Biztosító rek­lámja. Alig, hogy ezt az ábrá- zatot magamra erőltettem, őrületesen a torkomba szúrt az egyik halszálka. Erre mit sem törődve a köz­vélemény esetleges megrovó tekintetével, ijedtemben bekap­tam az előttem heverő fél zsemlét. Ez mentette meg az élete­met! Kisöpörte a torkomat. Igaz, hogy olyan érzésem volt. mint a siklónak, amikor sün­disznót nyel. Ez a kis közjáték teljesen el­foglalta az embereket és egy­szerre -több nézőm is akadt. Szőllősy Kálmán Vállalatok, ktsz-ek, tsz-ek figyelmébe! METAMID RUDAKAT ÉS HASÁBOKAT 30—120 mm-es méretekben, valamint VÖT—10 HÚZOTT BRONZRUDAKAT 20—120 mm-es méretekben raktárról azonnal kiszolgálunk! Ifl/IJV KERESXEDEIMÍ VAUAlAT KÖZÜLETI BOLTJA, PÉCS, LENIN TÉR 6. TELEFON: 13-866. Árukiadás: hétfőtől péntekig: 8—15 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents