Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-20 / 230. szám
IO Dunántúli napló 1976. augusztus 20., péntek Miért „szabad a pálya" Harkányban? H étközepe vagy hétvége — ennek már cligha van jelentősége Harkányban: a tömeg lerohanja a községet, Oz autóknak, buszoknak valóságos özöne — néha vad özöne — lepi el a fürdőhelyet, az útszéleken a kocsik ezrei parkolnak, a buszvégállomáson az érkező utasokat változó áron szállás-ajánlatokkal fogadják, a zöldséges piacon felverik az árakat, strandon belül és kívül nincs az az óriási mennyiségű hideg-meleg étel, gyümölcs és ital, amit az üdülők és napi strandolok el ne fogyasztanának. Minden zsúfolt, minden mozgásban van, a község törzslakóinak száma 2600, de a napi átlag nyolcezer, — már ami az itt alvókat illeti, mert hétvégén a fürdő kapuja tizenöt-tizennyolc ezer vendéget is átereszt, bár ennek az emberhadnak zöme este elhagyja Harkányt. Az átlaqos plus* öt-hatezret befogadják a vállalati, magán-, illetve társasüdülők . . . Meg kell hagyni, szépek, Ízlésesek akár a különálló kis házacskák, akár a két-három- emeletes társasházak, vagy a legújabb — úgynevezett — ,,D"-típusú csoporthózok. Megjelenésükkel növelik a fürdőhely rangját-képét és feltehetően kényelmet, hangulatot is nyújtanak lakóiknak. És a tulajdonosoknak? Némelyiknek pihenést, nyugalmat, vagy éppen garasoskodást és sok lemondást, a másiknak egy kis jövedelem-kiegészítést, és ismét másoknak „nagy üzletet". A magánnyaralók nagy része a harkány—siklósi országút jobboldalán épültek és épülnek, míg a baloldalon, — tehát a jövendő tóparti részen — többnyire emeletes társas-, vagyis szintén magánüdülők épületeiből alakul: ki az Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Bartók Béla utcák, illetve terek. A ma- gánnyaraló-telepen több ismerőssel találkozom. Egyikük Pécsett műszaki árukat kínáló üzletben dolgozik: — Sajnos, nem megy. El kell adnom . .. A nyaraló még nem kész, hiányzik a műanyag-padló, ajtó, ablak, a körítő falakat be kellene pucolni ___ — Szóval még vagy jó húszezer forint rámenne, de nincs. Teljesen kimerültem. Pedig nagyon szerettem volna befejezni. A haverok — amikor az alapokat ástuk — segítettek, meg még az építkezésnél is, ahol nem volt különösebb szakismeretre szükség. Az egész brigád kijött, de ez különben is szokás nálunk. Én magam szintén dolgoztam egyik kollégám orfűi víkendhqzónál. De most nincs tovább. Mondom, még vagy húszezer kellene a befejezéshez és akkor még hol vannak a vizesszerelvények, mosdó, tusoló, csempe, minden. Csüggedten vakarja körmeivel a meszet az ajtóról. — Mennyi ideje építed? — Ez a harmadik év. De hogy mikor kezdtük kuporgatni a pénzt telekre, aztán építőanyagra, egyebekre, azt ne is kérdezd. Az első gyerek még meg sem született, aki most ősszel már hetedikes általánosba megy .. . Számítsd ki. KözFélmilliós nyaralók Százezreket nyernek egyesek néhány hónap alatt Rangsorolást a magánépítkezésnél is! ben jött a második gyerek. Mindig az volt a vágyam, hogy itt kint összeülök valamit, aztán a családdal lejárunk hétvégén. Most nem is tudom, mi lesz. I dős hivatalnok, két felnőtt fia szakmunkás (vasasok), manzardos kis vi- tyillójuk néhány lépésnyi kis zöld telek előterében áll. Az er- nyős asztalon gyümölcs- és uzsonnamarádék, amit az asz- szony gyorsan eltakarít: — Amikor a fiaim már úgy álltak, hogy komolyabb keresettel rendelkeztek, elhatároztuk, hogy ezt a kis telket megvesszük és építünk ró. Mit mondjak? Évek teltek el, míg idáig jutottunk, most azt mondhatom, készen vagyunk. Hogy mibe került? Nézze: a kőműves munkát az apámtól tanultam el, a fiaim pedig afféle ezermesterek. Jóformán mindent magunk csináltunk. — Ki tudják használni egész évben? — Nagyon sok időt itt töltünk el. A buszjárat jó, ahogy hallom szeptembertől még sűrűbben érkeznek Pécsről. Én már nyugdíj előtt állok, kell ez a csend és nyugalom nekem. Elég népes a rokonság, az öcsém például éppen most nyaral itt feleségével, kisfiával, lent vannak a strandon. A helyiségeket olajjal fűtjük, télen például karácsony—újév között itt jön össze a család. A társasüdülők többemeletesek, tágas erkélyek, fürdőszoba, főzőfülkék, lakószobák, a legújabb típusúak alatt néhány garázs is található. Az utóbbi nyolc év alatt 876 lakóegység épült — jelenlea körülbelül 400 építés alatt áll. Tulajdonképpen lakások ezek — egy-, másfél- vagy kétszobásak — csupán az a baj, hogy télen vízteleníteni kell a társasüdülőket, nehogy a vízvezetékhálózat szétfagyjon. Ez érthető, hiszen a társasüdülőket télen nem „lakják", csupán a vállalati üdülőket, így ez utóbbiak kihasználtsága szinte százszázalékos. — Na de mit lehet tenni? A társasüdülők ötven-hatvan tulajdonosát nem lehet arra kötelezni, hogy itt töltse a telet, ez elképzelhetetlen — mondja egy épület gondnoka. — Akad eladó lakrész? — Akad persze. És vevő is, amennyi csak kell. Addig tárgyalnak, addig alkudoznak, míg nyélbe nem ütik az üzletet. — Mennyiért? — Egyszobás, fürdőszobás lakrészért elkérnek kétszáz- nyolcvan-háromszózezer forintot is. Holott — esetleg hat esztendeje, amikor épült, nem került többe százhúszezernél, vagy még annyiba sem. — Azóta Így alakultak az építőipari árak — jegyzem meg. — De nem ilyen arányban. Ide figyeljen! Ott azok az alpesi-tetős házikók most készültek el, de már van, aki eladja ötszázezerért, holott mindösz- sze háromszázötvenezer forintjába került. De tudok én Harkányban olyan félmilliós vi- kendházat, — most készült el — amelyért már egy vállalat nyolcszázezer forintot kínált fel. ön szerint mi ez, ha nem üzletelés? — Szabad a pálya — mondom neki — végül is mindenki annyiért adja el a viskóját, amennyiért megveszik. — Maga is tudja, hogy ez erkölcstelen. — Az más kérdés . . . B enézek egy „vityilló" csupa-üveg homlokzatán, ahol a függönyön kis rést fedezek fel. Kolóniái bútorok az előtérben, kékcsempe a falon vagy a fürdőszobában, vagy a konyhában, a félig tárt ajtó miatt nehéz eldönteni. Az jut eszembe, hogy aki az üdülőjébe ilyen drága bútort zsúfol be, milyen környezetben élhet otthon? — Építkezni, vagy vásárolni akar? Megfordulok, egy középkorú férfi homokot szitál át, aztán rátámaszkodik a lapátra és egykedvűen néz rám. Itt dolgozik az építkezésen — nyilván nem maszeknál — hiszen a társasüdülőket — kellő műszaki felszereltség híján magánkisiparos aligha építheti. — Nem akarok semmit, csak nézelődöm. — Vagyis csodálkozik, nem? Bólintok rá, aztán elballagok. Kősébb találkozom a Napsugár teraszán néhány építész pénzügyi-tervező szakemberrel. Nem idevalósiak, de ismerik a „dörgést". — Tulajdonképpen elképzelhető, hogy akármilyen forrná ban is, de néhány csavaroseszű állampolgár állami támogatás élvezve üzletel. — Hogy-hogy? — Például: munkakörtől függően komoly jövedelemmel rendelkezik. Pénzét takarékba rakja, ez rendben is van. De a takarékbetét titkos, ez is rendben van. Szövetkezeti lakást vásárol, aminek bizonyos hányadát 30 év alatt törleszti. A takarékban — könnyedén fel duzzadt összegen pedig ví- kendházat épít. Tehát : egyfelől az állam hitelt ad neki, lakásra persze, másfelől az üdülő létrehozásával vagy állami, vagy szövetkezeti építőipari kapacitást köt le. A várostervező folytatja: — Közben pedig a megye városaiban, járási székhelyein mást sem hallani, mint hogy az ABC áruházak, bölcsődék, óvodák boltok építése azért késik, mert nincs „kapacitás". — Az üdülőterületek fejlesztési jogát nem lehet vitatni — szólok közbe. — De nem ilyen áron! És főleg nem úgy, hogy egyesek százezreket nyerjenek „az üzleten” néhány év alatt. A beszélgetés után két nappal ismét találkozom a lapátos emberrel, ül a fal tövében, paprikát eszik és grill-csirkét, itt vette strandon. Mintha folytatná korábbi rövid szóváltásunkat megkérdezi: — Méq mindig csodálkozik? — Nem válaszolok neki csak a fejemet rázom. Eléggé bizonytalanul, mint aki még mindig nem lát tisztán valamit Rab Ferenc X alalmanyok. 1 feltalálok A magányos zseni már a múlté Ahogy mondják a spanyol- viaszt már régen feltalálták, ma mór csak új meg új mintákat nyomnak belé. Nincsenek koszakalkotó találmányok. Illetve, ha vannak is, ki tudja, használják-e majd a gyakorlatban, s ha igen, valóban for- iadalmasitja-e az illető iparágat. A magányos zseni, az istenáldotta eszű feltaláló a múlté. A találmányok igen nagy többsége ugyanis úgynevezett szolgálati találmány, azaz kutató- kollektivák jólfelszerelt laboratóriumokban, gyárakban, intézetekben hosszú hónapok, évek alatt jutnak oda, hogy szándékosan, vagy — és ez a kevesebb — véletlenül kidolgoznak egy új eljárást. És tessék csak elképzelni: hány meg hány jólfelszerelt laboratórium működik a világ gyáraiban, intézeteiben, hány meg hány magasan képzett szakember dolgozik egy-egy részfeladaton, s akkor jönne egy megszállott, aki egy pincében feltalálta a rák elleni gyógyszert. Abszolút új szerkezet A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a találmány „Feltalálódtól alkotott, kidolgozott új, (szabadalmazott) eszköz, szerkezet, műszaki eljárás stb." Csakhogy a szótár pontatlan, mert találmány az is, amit még nem szabadalmaztattak, de már benyújtottak és nem utasították el, másrészt pedig az Országos Találmányi Hivatal csak azt tekinti találmánynak, ami nemcsak egyszerűen új, hanem világviszonylatban új. Magyarországon csak olyan találmányra adnak szabadolmat, amit méq soha senki a világon le nem írt, el nem mondott. Minderről a Találmányi Hivatal könnyen tudomást szerez, ugyanis tagja vagyunk a párizsi uniónak, annak a nemzetközi egyezménynek, amely alapján az országok megküldik egymásnak a szabadalmaztatott és a nem szabadalmaztatott találmányokat. A felfedezés viszont egészen más dolog, olyannyira más és ritka, hogy felfedezésre • manapság szó nélkül Nobel-díjat adnak. A felfedezés ugyanis valamilyen meglévő természeti törvény felfedezését jelenti, ismeretlen természeti törvény pedig — néhány nagy fizikus óta — már nem igen van. Eljárási szabadalom Az Országos Találmányi Hivatalnál öt szakosztály foglalkozik a találmányok engedélyezésével, vagy elutasításával. A hivatal szakemberei főként mérnökök és jogászok, akik minden további nélkül megállapítják, hogy a találmány világviszonylatban új-e, vagy sem. De hogy jelentős-e? Hogy az az újfajta műanyag aminek bonyolult képlete csak a vegyészeknek mond valamit — forradalmasítja-e a gumiipart, az autóipart és az űrhajózást, vagy csak szappantartó gyártására alkalmas, a találmány leírásából méq nem tudni. Magyarországon egyébként a találmányok többsége a vegyiparban, a gépiparban és az elektromos iparban születik. Itt van például az Észak-magyarországi Vegyi Művek szolgálati találmánya, amelyet kilenctagú kollektíva dolgozott ki. A sajóbábonyi gyárban az ismert habszivacs hulladékhoz — amelyet a háztartásokban is használunk — újabb habosí- tó anyagot adnak és forró levegőt fúvatnak át rajta. Az így kapót: anyag tulajdonságai — és a bútoripar is széleskörűen — jobbak az eredetinél. Kiválóan alkalmas sportszőnyegnek és a bútoripar is széleskörűen hasznosíthatja. Máris olyan nagy az érdeklődés az új anyag iránt, hogy a sajóbábo- nyiak jobban járnának, ha csak hulladékot gyártanának. Az új anyag egyébként nem védett, csak az eljárás. Nálunk termékre nem, csak eljárásra adnak szabadalmat. Ha valaki más módon is elő tudja állítani ezt az anyagot, ám rajta. Akadnak találmányok, amelyek teljesen más céllal születnek, mint amire végülis használni fogjuk. Tulajdonképpen a tévét a hadiiparnak köszönhetjük, de íme, egy újabb példa: a teflon anyagot a Du Pont cég az űrhajózás számára dolgozta ki, ma pedig a háztartásokban használjuk. S ha már itt tartunk: az űrhajó például számtalan ilyen „kis" találmány eredménye, vagy az autó is ezer, meg ezer kisebb találmány „végterméke", ami ráadásul ma sem „végtermék" hisz naponta újabb, újabb megoldások születnek. Szóval „egy nagy", korszakalkotó találmány már nincs. Ismerni kell a piacot A kisebb találmányok is nagyon komoly dolgok, s ahhoz, hogy valaki ilyesmit letegyen az asztalra, nagyon kitartónak, invenciózusnak kell lennie, s az sem árt, ha némi üzleti érzékkel megáldva ismeri a piacot. A találmány ugyanis akkor ér sokat, ha hasznosítják is. És éppen ez a magánfeltalálók legnagyobb kerékkötője: nem találnak kivitelezőt, megvalósítót. És bár vannak nálunk is milliomos feltalálók, sokan nemhogy meggazdagodnának, még jócskán rá is fizetnek a kutatásra. Egy budapesti gyógyszerész például kikísérletezte a szénhidrátmentes, diétás cukorkát. Lényege, hogy a cukorka ízét szénhidrátmentes, viszont fehérjedús anyag adja. Az ötlet kitűnő, az ember azt várná, hogy az egész világ ráharap a cukorkára, mégsem tudni, gyártják-e valahol. A Találmányi Hivatal egyébként is keveset tud az általa szabadalmaztatott találmányok további sorsáról. A feltalálókat semmi sem kötelezi, hogy erről beszámoljanak a hivatalnak. Tudnak viszont arról, milyen területen milyen új találmányok születtek. A szabadalom-tárban bárki hozzáférhet, s ha nagyobb lenne az érdeklődés, nem fordulna elő, hogy ugyanazt az eljárást tizen, húszán is feltalálnák. Mindig a legelőször bejegyezettet illeti meg az elsőbbség és a dicsőség. Feltalálókban nincs hiány. Az Országos Találmányi Hivatalhoz évente több mint háromezer bejelentés érkezik, végülis ezek kétharmada — évente körülbelül kétezer — kap szabadalmat, védettséget. Panics György
