Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-03 / 213. szám
Az MSZMP,Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli ílaplo----------------------------------------X XXIII. évfolyam, 213. szám 1976. augusztus 3., kedd Ára: 80 fillér fl tárgyalások témája: kétoldalú gazdasági kapcsolatok Lázár György, miniszterelnökünk Varsóba érkezett KS.D. NAPLÓ. TELEFOTÓ A magyar kormányfő Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök társaságában elvonul a díszszázad előtt. Az őszi csúcsforgalomra készítik elő a tehergépkocsikat. Készülődés az őszi csúcsforgalomra A Volán felhívása a gazdaságokhoz Ne torlódjon a betakarítás Önámítás Ahogy eljön a nyaralás ideje, tágranyitott bukszával já- runk-kelünk. Semmi nem számit, semmi nem drága, hiszen nyaralunk. Ennyit igazán megengedhetünk magunknak egyszer egy évben — mondogatjuk. Ha nincs beutalónk, és csak ágy maszekban indulunk el a Balatonra, gondolkodás nélkül letesszük a szép summát egy bódéban is éjszakai szállásért — örülünk, hogy hozzájutunk. Megfizetjük a pecsenyét, a lángost, a sört, a fröcs- csöt, a vendéglői ebédet, vacsorát. Eddig természetes is, hiszen nem ingyen élünk, tudtuk, hogy a nyaralás pénzbe kerül. De az már kevésbé természetes, hogy a pincér mosolyát, a kabinos jóindulatát is megfizetjük. Persze, nem egészen önzetlenül. A kabinostól azt reméljük, hogy számunkra a holnapi túlzsúfoltságban is talál helyet, nem szorulunk a foga- sos öltözőbe. A pincértől elvárnák a törzsvendégnek kijáró gyorsabb felszolgálást, izle- tesebb adagot. Várakozásainkban csalódhatunk ugyan — mert másnap még sincs szekrény c strandon, a vendéglőben is ugyanazt kapjuk, ugyanolyan lassan, mint a többiek — de önérzetünk az átadott borravaló következtében töretlen maradhat. Nekünk is telt — telik — annyira, mint másoknak. Nem kell szégyenkeznünk. Legfeljebb önmagunk előtt. Mert ez a „borravaló-láz” nem múlik el a nyaralás tünékeny napjaival. Szövődményei átjárják borús, őszi, téli napjainkat is. A nyáron fölszedett barnaság lekopik a bőrünkről, elfelejtjük a mássap ránk sem ismerő kabinost, a vendéglői mini-adagot, de a borravalót változatlanul osztogatjuk. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy pénzzel sokminden elintézhető — mintha csak a nyári szállásról, pecsenyéről, sörről, fröccsről lenne sző. Borravalóval próbáljuk egyengetni ügyes-bajos dolgainkat, felülfizetjük a szerelő számláját, vásárláskor pénzt csúsztatunk az eladónak, borítékokat osztogatunk, néha még a törvényesség határát súrolva is megpróbáljuk „érdekeltté” tenni ügyeink intézőit. Jóval több ez már a nyári könnyelműségnél ... Amikor a forintoknak erejében reménykedve közvetítésükre bízzuk, hogy a szerelő nekünk jobban dolgozzon mint másoknak, hogy az eladó a pult alól is elővegye a keresett darabot, hogy ügyeinket, bajainkat kellő lelkiismeretességgel vegyék kezelésbe — arról állítunk ki bizonyítványt, hogy másképp nem bízunk bennük. Nem hisszük el nekik, hogy enélkül is megtennék, legjobb tudásuk, képességük szerint. Ahogyan azt is teszik, hiszen az eíete.lt na9Y részében a pén- zünkért sem kapunk mást, mint anélkül. De bizonyítványt állítunk ki ilyenkor — önmagunkról js. Arról, hogy mi a borravalóért adott helyzetben igenis jobban, körültekintőbben dolgoznánk. Ha nem ez motoszkálna bennünk, nyugodtan megtartanánk a pénzünket. Mindannyian jobban járnánk. Több maradna a pénztárcánkban — legfeljebb egy hamis illúzióval lennénk szegényebbek. Azzal, hogy pénzért nemcsak tárgyakat, árucikkeket, hanem jóindulatot, érzéseket, emberi kapcsolatokat is lehet vásárolni. Pedig nem lehet. Valódiakat soha. Hiába mutatja azt a látszat, hogy néha sikerül — magunkat csapjuk be, ha elhisszük. Nagyon nagy árat fizetünk érte. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök meghívására hétfőn reggel Varsóba érkezett. Kormányfőnket és kíséretét a repülőtéren Piotr Jaroszewicz miniszterelnök, Kazimierz Olszewski miniszterelnök-helyettes, Stanislaw Kowalczyk belügyminiszter, Tadeusz Wzraszczyk, az Állami Tervbizottsóg elnöke, valamint a lengyel állami élet több más vezető személyisége fogadta. A magyar és a lengyel himnusz elhangzása után Lázár György fogadta a felsorakozott díszszázad köszöntését, majd kíséretével szállására hajtatott. Lázár György röviddel ezután megkoszorúzta a lengyel ismeretlen katona sírját és beírta nevét az emlékkönyvbe. A magyar Minisztertanács elnöke ezt követően látogatást tett Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnöknél, akivel négy- szemközti megbeszélést folytatott. Fél tizenegykor, a miniszterelnöki találkozóval egyidőben, találkoztak egymással a küldöttségek tagjai. Lázár György kíséretében a magyar delegáció tagjai: dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter, dr. Molnár Ferenc kulturális minisztériumi államtitkár, Roska István külügyminiszter-helyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájélröztatási Hivatalának elnökhelyettese. Németi József, a varsói magyar nagykövet a lengyel fővárosban csatlakozott hozzájuk. A Piotr Jaroszewicz vezette lengyel küldöttség tagjai: Kazi- miercz Olszewski miniszterelnökhelyettes, Kazimiercz Secomski, az Állami Tervbizottság első elnökhelyettese, Aleksander Kopec gépipari miniszter, Stanislaw Trepczynski külügyminiszterhelyettes, Tadeusz Kaczmarek kulturális miniszterhelyettes, Tadeusz Nestorowicz külkereskedelmi miniszterhelyettes, Wlod- zimierz Janiurek miniszterhelyettes, a kormány szóvivője, Wieslaw Waniewski miniszter- helyettes és Stefan Jedrychows- ki, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. A látogatás annak a gyakorlatnak folytatását jelenti, hogy a két ország miniszterelnöke rendszeres, munkajellegű találkozón áttekinti a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket. A magyar és a lengyel miniszterelnök mostani tárgyalásainak középpontjában a kétoldalú gazdasági kapcsolatok áttekintése és értékelése, s a további tennivalók meghatározása áll. Megvizsgálják a gazdasági együttműködés és az órucsereforgalom alakulásának az 1980-ig terjedő időszakra vonatkozó kérdéseit és foglalkoznak a gazdasági együttműködés 1980 utáni perspektíváival. Ez az első eset, hogy országaink között ilyen magas szinten ilyen távlati együttműködés kérdéseivel foglalkoznak. A magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok dinamikusan fejlődnek. Ezt jól szemlélteti az a tény, hogy az 1976—1980-ra előirányzott mintegy 2,6 milliárd rubeles kétoldalú forgalom 60 százalékkal meghaladja az előző ötéves terv külkereskedelmi árucseréjét. 1976—1980-ban a két ország közötti külkereskedelmi forgalomnak mintegy 30 százalékát teszi ki a szakosodási és kooperációs keretekben megvalósuló együttműködés. A gazdasági együttműködésen kívül a magyar—lengyel kapcsolatok elmélyítésében igen fontos szerepet játszik a kulturális, valamint a tudományosműszaki együttműködés is. Lázár György kétnapos hivatalos baráti látogatása lehetőséget nyújt ahhoz, hogy még tökéletesebben kibontakozzon a magyar—lengyel kapcsolatok dinamikus fejlődése. Hétfőn délután Varsóban megtartották a Lázár György miniszterelnök vezette magyar és a Piotr Jaroszewicz kormányfő vezette lengyel küldöttség első plenáris ülését. Ijesztő áruhegyek tornyosulnak évről évre a fuvaroztatók elé, s ezekre a csúcsokra őszszel kell felkecmeregni — őszi csúcsforgalomkor. Ez az időszak most mór nem sokat várat magára, készülnek is rá javában a fuvarozók. Felmérte az ősz „súlyzóit” a Volán 12-es vállalat is, eszerint a többlet feladatokat elsősorban a mezőgazdaság jelenti. A vállalat arra számit, hogy tavalyhoz képest 5-10 százalékkal több mezőgazdasági terményt és terméket kell megmozgatnia. Az őszi csúcsforgalom zökkenőmentes lebonyolítására természetesen önmagukban nem képesek, ezért most, a felkészülés időszakában felhívással fordulnak a mezőgazdasági nagyüzemekhez, álljanak készségesebben hozzá a meg növekedett szállítási feladatok teljesítéséhez. Az igények előzetes felmérése, s a korábbi évek tapasztalatai alapján a Volán most is arra számit, hogy a mezőgazdasági üzemek túlnyomó többsége ezen az őszön is egy időpontban és túl rövid idő alatt kívánja megoldani a betakarított termények elszállítását. Ez nem megy, hiszen ehhez - a bejelentett szükségletek szerint — napi egymű- szakos foglalkoztatással 180 tehergépkocsira lenne szükség. Ezzel szemben a Volán csak 70-80 tehergépkocsit lesz képes a mezőgazdasági termények szállítására biztosítani, ennyi a szabad kapacitása. Ki biztosítja a hiányzó járműveket, amikor köztudott, a mező- gazdasági üzemek traktorai ilyenkor már nem érnek rá fuvarozni, mellszélességgel a talajmunkákat kell végezni? Megoldás van, éspedig az, hogy egyrészt időben el kell húzni a betakarítási munkálatokat, másrészt fel kell készülni az éjjel-nappal folyamatosan történő munkavégzésre. A 12-es Volán ezért arra kéri az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket, hogy a tehergépjármű kapacitás lekötésénél időben készüljenek fel a többműszakos foglalkoztatásra és biztosítsák a gépkocsik éjjel-nappal történő kiszolgálását. A termények közül már most megkülönböztetett figyelmet érdemel a cukorrépa, hiszen több a terület és jó termés ígérkezik. Nyilvánvaló, ha még oly jó is az együttműködés a cukorgyárak és a Volán között, ha éjjel-nappal úton is vannak a cukorrépát szállító teherautók, a megtermett répát rövid idő — két hónap alatt — a cukorgyárak sem tudják fogadni. Ezért itt még inkább hangsúlyos a felhívás, hogy a betakarítást szét kell húzni, a szállítást megfelelően ütemezni. Jósolni korai lenne, de nincs is helye, mégis, az időjárás az idén is közbeszólhat, összetorlódhatnak a szállítási igények, akárcsak tavaly. Ebben az esetben arra is sor kerülhet — minderre minisztertanácsi határozat ad szükség esetén felhatalmazást a megyei szállítási bizottságoknak —, hogy közületi gépkocsikat is bevonjanak a szállításba. (—mz—) Kétmillió pár cipőt készítenek évente 360 millió forint értékben a Szigetvári Cipőgyárban. Termékeik nagyobb részét itthon értékesítik, mintegy 40 százalékát szocialista országokba exportálják.
