Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-17 / 227. szám

1976. augusztus 17., kedd Dünantmt napló 3 Újabb fejlesztés előtt a KSZV Kötelet, zsineget, ponyvát exportálnak a világ minden tájára A hirdi gyáregységben is automata gépeket állítanak üzembe Turbolevegős csarnok Immár 100 éve, hogy a Sze­gedi Híradóban Bakay Nándor közzétette, hogy a már akkor is 100 esztendeje fennálló kö- télgyórát korszerű angol gé­pekkel gőzerőre állítja át, mi­által „aránylagos nagy olcsó­ság mellett, a műtökély igé­nyeinek megfelelően sodrony és kenderköteleket, zsinegeket, kiváló jó spárgákat fog előál­lítani; miáltal hazánkból e té­ren minden külföldi behozatalt kizár." Messzi földről jöttek A kender az emberiség leg­régibb kultúrnövényei közé tar­tozik, termesztésével ötezer esz­tendő óta foglalkoznak. Szeged környékén évszázadok óta híres kötélverők, zsákkész'tők, pony­vakészítők dologzták fel a kör­nyéken nagy mennyiségben ter­mesztett növényt. Messzi föld­ről keresték fel a szegedi kéz- műiparosokat a kereskedők, a tiszaparti város termékei így az ország minden tájára, Európa számos országába, sőt az USA- ba is eljutottak. Az igazi gyári termelés 1877- ben a Bakay-féle Szegedi Fo­nó-, Szövő- és Kötélgyár meg­alakulásától számítható. Az üzem túlélte a két világhábo­rút. a gazdasági válságokat, 1949-ben pedig a fonodái pro- filírozássai gyors fejlődésnek in­dult. 1963-tól a szegedi gyár a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat egyik jelentős gyáregy­sége, a nagyvállalat alapító egysége. A textilipari rekon­strukció során 100 milliós be­ruházással szovjet, angol és NSZK-beli gépeket állítottak üzembe, klímaberendezéssel fel­szerelt (előcsarnok épült, gé­pesítették az anyagmozgatást. Üj termékeket is állítanak elő Szegeden: olasz gépeken évi 700 tonna szintetikus terméket. A TVK-tól vásárolt granulátu­mot fóliává dolgozzák fel, amelyből fonalat, majd külön­böző szöveteket, hálókat, köte­leket, ponyvákat készítenek. Uszodák a szovodebol Lehetetlen felsorolni, hogy a 8 főt foglalkoztató nagyvállalat hányféle terméket állít elő. Tény, hogy évente 1.9 milliárd forint értékben kerülnek a KSZV termékei a világ minden tájára. 1976-ban közvetlen ex­portjogot kaptak: 7 millió dol­lár és 9 millió rubel értékben szállítanak külföldre árut. Az NSZK-ban, Angliában, Olasz­országban legkeresettebb cik­kek a kötelek, zsinegek, fona­lak, a Szovjetunióba nagymeny- nyiségű ponyvát szállítanak, amelyet a nagyvállalat hirdi gyárában állítanak elő. Üj termék a parkettpárna: a maradék kenderanyagokból ké­szült szőnyeg kiváló hő- és hangszigetelő, a padlózat alatt javítja a betonoljzat egyenet­Kenderrostok lenségeit. A kiváló minőségű halászhálókkal az egész orszá­got ellátják, a Kent nevű szin­tetikus ponyvából készült tartó­levegős uszoda — csarnoksó- torból évente 10—15 darabot készítenek. Ilyen feszül a szen­tesi uszoda és a Budapesti Honvéd uszodája felett is. Nemrégiben kezdték gyárta­ni, de máris keresett cikk a szintetikus anyagból készült zöldség-gyümölcs zsákok: évi 10 millió készül. A harmadik 5 éves tervidő­szak végefelé országosan egye­sítették a kenderrost készítését és az ebből készülő fonal- majd szövetgyártást. A következő lép­csőben a kender termesztését is a KSZV vette irányítása alá. Nyolc—kilencezer hektáron zárt lendszerben termesztik. A me­zőgazdasági üzemek a szege­di nagyvállalattól kapják a gé­peket, Szegeden látják el a szervizt, a technológia, a ve­tőmag is az ipari vállalattól származik. A növény termesz­tésétől a feldolgozásig ma már egy kézben van a kender. A termékek többszöröse... Az „5/5” újabtrlehetőségeket tartogat a KSZV számára: az MNB 45 milliárdjából 203 mil­liót megpályáztak, 1980-ra, így évi 2,1 milliárdos árbevételt ér­hetnek el az új beruházások­nak köszönhetően. Ebből 35 százalék exportálásra kerül, öt év múltán évi 85 millió értékű termékkel többel exportálnak, mint most. Spárgát, kender­ponyvát, zsákot termelnek a külföldi megrendelők számára a mostaninál jóval nagyobb mennyiségben. A hirdi gyár is nagyarányú fejlesztés elé néz. Az ötödik 5 éves terv során Hirden felszá­molják a vizes fonást, nagy ter­melékenységű automata gépe­ket állítanak üzembe. Száz esztendővel Bakay kö­télgyáros gyökeres változást ho­zott a kenderfeldolgozásban gőzgépeivel. Az ,,5/5” fejleszté­se ilyen gyökeres változást ugyan nem hoz a nagyvállalat életében, sem a hirdi gyáréban, s a hozzátartozó szekszárdi, tol- nanémedi és dunaföldvári üze­mekben, (egyébként itt is egy 25 milliós rekonstrukció kezdő­dik), de a következő öt eszten­dőben csak az előállított több­let termék többszöröse lesz, mint Bakay új gőzgépei össze­sen gyártottak. Lombosi Jenő A Kenderfonó hirdi gyárában az egyik termelőegység Deviáns viselkedés Minden emberi közösségben kialakulnak társadalmi nor­mák, amelyek kimondottak vagy hallgatólagosan szabá­lyozzák az egyén viselkedését. Ezek a normák a közlekedési szabályoktól az illendő visel­kedést előíró etikettig utasítá­sokat adnak az egyének szá­mára: hogyan viselkedjenek a különböző szituációkban. Deviáns viselkedésnek az ezektől a többé-kevésbé álta­lánosan elfogadott normáktól eltérő viselkedést nevezzük. Legtágabban értelmezve a normák mindenfajta megsérté­se deviáns magatartást jelent. Ebben az esetben azonban a - fogalomnak semmiféle értéke­lő jelleget nem adhatunk, te­hát a deviáns magatartást nem nevezhetjük helytelen, hi­bás magatartásnak. Az adott társadalomban működő nor­mák ugyanis belsőleg struktú­ráitok. az uralkodó osztály ér­tékítéleteit és érdekeit fejezik ki, valamint a társadalmi vi­szonyokat konzerváló jellegük van. A normák belső struktúrált- sága egyfelől azt jelenti, hogy különböző tevékenységi terü­letekre eltérő normák lehetnek érvényesek és ezek egy konk­rét szituációban összeütköznek. Közismert példával a „ne ha­zudj” általános erkölcsi köve­telménye és a humanitás esz­méje összeütközhet abban, hogy egy halálos betegnek megmondjuk-e. hogy halálra van ítélve. A két norma közül bármelyik megsértését bajosan nevezhetnénk deviációnak. Másfelől a normák struktú- ráltsága azt is jelenti, hogy adott társadalmi csoportoknak eltérő lehet a normarendszere. Ezeket a csoportonként külön­böző normarendszereket szub­kultúráknak nevezzük. Például egy tradicionális falusi Közös­ség és egy modern nagyvárosi közvélemény normarendszere másként viszonyul a házassá­gon kívül született gyermek­hez, és ezért a normától eltérő magatartást csak az adott szubkultúrában tételezhetjük fel. Végül utalnunk kell a nor­mák konzerváló jellegére, és arra, hogy a deviáció tág ér­telmezése esetén a normákhoz való feltétlen és szolgai al­kalmazkodás, az úgynevezett konformizmus válna a követen­dő úttá, és konzerválná a fenn­álló társadalmi viszonyokat. Mindezek alapján szőkébb értelemben csak akkor beszé­lünk deviáns viselkedésről, amennyiben az adott maga­tartás általánosan elfogadott normákat viszonylagos rend­szerességgel sért meg. Így a deviáns magatartás négy típu­sát különböztethetjük meg: a bűnözést, az alkoholizmust, az öngyilkosságot, és az úgyne­vezett montális betegségeket (pszichikai jellegű betegsé­gek). Ezek a viselkedések a tár­sadalom működése, funkcioná­lása szempontjából bár csak, diszfunkcionálisak, jóllehet ép­pen a társadalmi jellegüket feltáró szociológiai kutatások mutattak rá, hogy erkölcsi el­ítélésük, büntetésük, betegség­ként való kezelésük egyaránt további problémákhoz vezet. Kolosi Tamás Nyolcadikról néz íré... A Szigeti városrész szerrel létesített üzletsort — szolgállatóhelyiségeket mint­egy folytatásként fölhozzák egészen az Ifjúság útjáig. Aztán ... mintha úgy értesül­tünk volna, hogy egy józa­nabb elképzelés alapján ezt a tervet elvetették. Később ismét újabb ötlet született: a négyszögre emeletes garázst építenek. Igen, majd talán nagyon távoli terveknek meg­felelően, körülbelül húsz-hu­szonöt év múlva ... Nos, ahogy mondani szo­kás, a hír hallatára eléggé „lelombozódtam”. Mert ép­pen azt akartam mondani, hogy ide, meg minden új la­kótelepre lombok, lombok és megint csak lombos fák kel­lenek. Emlékeztetőül meg­jegyezném: a várostervezési építési szabályzat (jól mon­dom?) előírja, hogy egy főre legalább 5 négyzetméternyi zöldterület biztosítása kötele­ző. Tehát 5 négyzetméter a minimum, 10 négyzetméter a maximum. Tessék csak hozzá­vetőlegesen kiszámítani, hány lelket számlál a Szigeti úti lakótelep és annak megfele­lően egyáltalán csak a mini­mumot is megkapták-e zöld­területben? Nem hiszem! De a zöldterület alatt egyébként sem csupán a be­füvesített terület értendő. Az igazi parkosítás egyenlő a fásítással. Már az általános iskolás kisdiák is tudja, hogy a fa, a dús lombú fák, meny­nyi oxigént „ter/nelnek”, mi­lyen nagyszerű porszűrő, zaj­szűrő. C-,4- •% l#ic négyszöget C<X IVI3 hagyják meg legalább egy zöld sziget­nek e betonrengetegben. Be kell fásítani, gyorsan növő ka­nadai nyárfával vagy hosszú­életű, dús lombú platánokkal, alájuk padokat áHítani. Az sem ártana, ha a Rókus ut­ca—Ifjúság útja torkolatánál az úttestet kissé szélesítenék a könnyebb közlekedés ér­dekében, az sem, ha az egész lakótelep — ma még csupasz kis földsávjait is facsemeték­kel beültetnék, meg az sem, hogy a jövőben — amikor majd a siklósi városrész épí­tését megkezdik — a döntési joggal felruházott vezetők fi­gyelembe veszik már a Szi­geti úti lakótelep tapasztala­tait is. Rab Ferenc A nyolcadiké­ból bámészkodom néha lefe­le, arra a kis gazzal benőtt grundra, amelyet — derék­szögben két tízemeletes ha­tárol, a túlsó sarkon pedig az Ifjúság útja és a Rókus utca találkozása. Nem vagyok türelmetlen, annak ellenére, hogy a látvány nem eléggé épületes. Ott van például az az élelmiszerboltocska, amely ilyen magasról nézve nem nagyobb egy cipősdoboznál, s amely a nap bármelyik órájában örökké • zsúfolt és csoda, hogy az eladók még nem kaptak idegbajt. Szóval ott van a „cipős- doboz”, amelynek hátsó frontját sörtől elnehezedett testű férfiak tábori latriná­nak használnak a- bérházak lakóinak szemeláttára, aztán van méq egy elhagyatott fel­vonulási épület és még elha- gyatottabb kenyérüzem, amely ugyan már lebontásra ítéltetett. Most pedig — na­pok óta dózerek egyengetik a talajt és tudom, hogy ez a négyszög megtisztul a romok­tól, elöregedett falaktól, göd­röktől, törmelékhegyektől és gaztól. Nem vagyok — mondom — türelmetlen, mert alig hogy a négy tv-ház. meg­épült, nagyon gyorsan asz­faltozzák, illetve parkosításra előkészítik az épületek kör­nyékét is. Aggodalmunknak más oka van. Akik a Szigeti városrészt lakják, bizony nyugtalanul szemlélték, hogyan sűrűsödik be egyre inkább ez a telep különböző létesítményekkel, amelyeknek talán másutt is találhattak volna helyet. Eme zsúfoltság miatt már mi is nem egyszer szót emeltünk, hiszen amíg azt látjuk, hogy másutt a legújabb lakótele­lepek szellősek, tágosak, van elegendő játszótér, füvesített terület, fák és díszcserjék valóságos özöne —, addig itt a csupasz betonon kívül alig marad talpalatnyi hely, ahol valami zöldnövényzet kisar­jadhat. Betonépület-betonjár- da-betorrlépcső-aszfalt, és autók százai. Most mindjárt kijelentem: nem az autók számára megépített parkolók bántják az ember szemét. Az autó drága „portéka", a tu­lajdonosok zöme évekig húz­za nadrágszíját, hogy a ko­csi árát kinyögje, nyilvánvaló, hogy a kocsi is védettebb he­lyet érdemel. A riasztó az, hogy ezt a ma még parlagon levő kis négy­szöget is beépítenék. Pél­dául: a „fűrészfogas" rend-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents