Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)
1976-07-11 190. szám
Baranyi Ferenc:-PPHPr ■ PÁRBESZED Szeretni kell az életet amivel kínál a szabadság, szeretni a fényes szemek tisztán sugárzó bizodalmát. (Szeretni kell az életet? Nem szoktuk még a gondtalanság állapotát, a zsigerek a szorongást még egyre hordják.) Szeretni kell a lányokat! Szoros ölelésük kinyomja mellkasunkból, mi fojtogat, s könnyűvé válunk, mint a spongyo. (Szeretni kell a lányokat? Csókjukban még megfontolás van, a leikül még ma sem szabad, félelmük üt, akár az áram.) Szeretni kell a társakat! A cseppnek nincsen áradása, de sok csepp folyammá dagad s útját hegyek közt is kivájja! (Szeretni kell a társakat? S ha mind, de mind magadra hagynak? Cseppek borítják arcodat s bénult vonásaidra fagynak ...) Ki nem hiszi a nyílt szemek tisztán sugárzó bizodalmát — annak szerelmet, életet sosem jelenthet a szabadság. (Szeretni kell az életet? Szeretni kell a lányokat? Az él csupán, aki szeret, aki szivében is szabad. Gyurkovics Tibor: Nyolc év Nyolc éve látom nap-nap a fejed, s nyolc év alatt elfelejtettelek, mert tarkómon az elmúlás lapul, agyonnéztelek, elszerettelek. Nem szeretet ez, formája a ködnek, a halánték evangéliuma, mindennap elölről ugyanaz a kiöblösödése a szemgödörnek. Mit szeretsz még? S mit kell nekem szeretnem kapkodva kezeidhez, lábaidhoz, mint a bilincshez, kit a bűne kínoz a haláláig tartó kegyelemben. Ma és örökre kiterítve fekszel emlékezetem vasárnapjain. Harangoznak. Vaságy. Van valakim. Besüt a nap, szép vagy, talán a legszebb. Grain András: Munka Két gyerek megy a homokos úton, 1944-ben egy széles udvaré, módos tanya felé. Kis- hordót lógáz a fiú; erőstúró volt benne s most, üresen, visz- szaviszi a gazdának. A macska a kislányé. De nem viheti magával idegenbe, a Dunántúlra. mások nyakára. Másnap nekiindulnak. Az „oroszok negyven kilométert haladtak előre“ hallották félfüllel a felnőttek beszélgetését. A macskát is a gazdánál helyezik el. ónnál, akitől az erőstúrót vették, a hordócskában. Tüskös-magos akácsövenyek. nyurga jegenyék vetik hosszúló árnyukat a szeptemberi, délutánra. Holnap túl lesznek ezen az átmeneten. Hosszú időre kihull az emlékezetükből or olajfás tanya, ahová a városi bombázások elöl kihúzódtak. Elfelejtik a város felé dongó, szinte az ég fölött szálló, halhasú repülőket, amelyek ezüst szálakat szórtak maguk alá, hogy zcvarják a „légfúrókat”, túl a tanyabokrokon, a szikestóhoz közel, a büfögő ágyúikkal. A gyerekek elfelejtik a pöfe- teggombához hasonló gyújtó- lopocskákat. S a rémületet is, szüleikét, akik remegve-pofoz- kodvo vették el tólük és zúzták össze egy ölfarakás mögül hatalmas kövekkel a talált töltőtollat, mert azt hitték, robbanni fog. Pedig az nem robbant. A gyerekek feledékenyek, terveik vannak, nem érkeznek magukra emlékezni. Most is, hogy mennek a tanya felé — macskával és túró- bödönkével — már az éjjeli utazásról beszélgetnek. Érdekes lesz: ..waggont” kaptak, számozottot. Szüleik kényelmesen be is rendezték a teherkocsit, a várhatóan legalább kétnapos utazásra. Még mindig nem biztos, melyik vonalon mennek — hallják a gyerekek otthon a találgatásokat. S mikoi megtudják, hoqy minden az oroszok viselkedésétől függ. s akkor lesz hosz- szabb az utazás az izgalmas vagonban, ho az oroszok előretörnek, drukkolni kezdenek nekik, mert az útra is nagy terveik vannak. Vizet fognak hozni az állomásokon. Atbújkálnok a veszteglő vonat -alatt. Elvesznek. Az utolsó pillanatban megtalálják őket. Valaki a vagonba ké- rczkedik. Félni lehel tőle. Lehet. hogy üldözik, lehet, hogy csak rabló. Reggelre nyoma sincs; legurqott a vonatról. Talán összezúzta magát a szétömlő töltésköveken? Fülükben a hajnali vonat- kattogással, a veszteglő szeITT ^ ; 1 ! ! r * ^ 1^1 inden harangszó az első ■ * és egyetlen harang- szómrc emlékeztet, a gyerekkorira. Kis- és nogydiákként gyakran helyettesítettem apómat harangozói minőségében Akárki nem is jöhetett harangozni; csaknem minden gyereket, még az értelmesebbjét is meg kellett tanítani, a haran- gozós ugyanis nem olyan egyszerű dolog, mint sokan gondolják. Nem, mert pl. a harangkötelet lefelé húzni kell, folyamatosan és nem ráncigálva, fölfelé meg finoman csúsztatni szokás a kötelet a két tenyér között, különben a svung föl- rántjo az ipsét, és beleveri fejét az illető kórus plafonjába, ügyelni kell arra is. hogy o horang szíve (nyelve) egyenletesen üssön a harang mindkét oldalára; ez különösen a lélekharangra vonatkozik, amit a legnehezebb húzni, pedig ez a legkisebb, annyira kicsi, hogy nem is csigán húzták föl a toronyba, mint a kisharangot, hanem apám vitte föl egy cek- kerben a toronyba; s mivel ennyire kicsi, hát olyan jó ütemérzékkel, rövid-szaggatot- tan kell húzni, hogy ne azt mondja: „Kilindi" — ahogy o Hum Pali ezt érzékletesen jelezte —. hanem így üssön egyenletesen: „Kindli”. így nem lesz belőle kongatós. A kongatás pedig már másik műfaj, almüfaj a harangozáson úelül: kimondottan csak tűzesetnél alkalmazható. persze akkor se ész nélkül, hanem sorjában mind a három haranggal. természetesen jelezve a kerületet is, hogy a segíteni- akarók könnyebben tájékozód jónak. Az se volt mindegy, milyen érzéssel harangozik az ember A nagyharang peremén ez volt olvasható: VIVOS VOCO. MORTUOS PLANGO. FULGU- RA FRANGO; a Józsi bátyám röqtönzött fordításában: Hj VOM AZ ELEVENEKET ELTEMETEM A HALOTTAKAT, MEGTÖRÖM A VILLÁMOKAT; és ebből az következett, hogy más érzéssel hűztuk a harangot, a harangokat, a föltámadási körmenetkor, vagyis örömteli uj- jongással; megint másként, ha temetésre harangoztunk, pláne ha ösmerős volt az elhunyt. A Kokas Annuska temetésekor még sírtam is harangozás közben, mert ismertem az Annus kát. 13 éves korában tüdősorvadásban halt meg. Megint más lelki motivációval harangoztunk a vihar elébe, hogy o jég ne verje el o határt. A vihar elleni harangozás életem legelső felelősségteljes föladata volt, nagy éberséget, állandó készenlétet kívánt; ha fürdeni mentünk a Kavicsosba, nemegyszer visz- szaszaladtunk a Hirt Jancsi boltjától, vagy a Hatcsöcsü csárdától, mert megdördült az ég; az is előfordult nemegyszer, hogy azon csuromvizes- gatyáson futottunk harangozni, félbeszakítva a strandolóst, ha megpillantottuk, hogy a „ro- hattsarokban" megint gyülekeznek a fekete „föjhók". Nemcsak arról volt szó, hogy az ember szembeszegül a készülő természeti csapással, és hogy valamennyire meqnyugtató a súlyosan elomló-hömpölygő ha- rongszó a jámbor-ájtatoskodó- kon kívül a pogányabbak szempontjából is; hanem azért is fontos volt a vihar elleni harangozás, mert a nemvqlló- sos emberek se tartották csu- _ pán babonának, hiszen köztudott, hoqy hajdanában ezt a felhő-szétrobbontó szerepet a viharágyú töltötte be. De más dolog is súllyal esett a latba. A felhő elleni harangozás fejében apóm lélekbúzát szedett a jobb módú parasztoktól, ami az évi kenyerünket jelentette. Persze el is várta mindenki, hogy idejében húzzuk meg a harangot, leginkább az, aki soha egyetlen szem gabonát se odott. Nagypénteken a haranqok meg a sonkák Rómába repül^ 4^ tek; harangszó helyett a kereplő járta; a kereplő deszkából összepufolt nagy darálóféléhez volt hasonlatos; volt rajta egy hajtőkor, ha ezt tekertük, két egymásba forduló fogaskerék — ez is fából — megemelte sorban a fakalapácsokat és rázuhintották a dobra, olyan lármával, hogy alig lehetett kibírni. Ministrólá korombeli vallás- háborúzásainak idején perdön tőén érveltünk a kálvinistákkal szemben azzal a puszta tény- nyel, hogy nekik csak egyetlen harangjuk van, az is kicsorbult, s úgy szólt, akár a repedt fazék; mi meg hárommal is büszkélkedhettünk, mindhárom Slezák László horangöntó mester (Diszéremmel kitüntetve) öntóműhelyéból került ki. Azzal is hencegtünk, hogy tőlünk a háromból kettőt elrek- viráltak ágyú-öntési célzattal, tőlük azonban nem volt mit elvinni, mert akkor még az a repedt-fazekuk se maradt volna. Harangszó. Akárhol és bármikor hallom, mindig az az első hangzik föl szívemben, az egyetlen-örök, a rég elsüllyedt Atlantiszomból. ? relvény körül az alkonyati tücsökzengéssel, meg az egyre pattogóbb német beszéddel az elsötétített állomások előtt, arcukon a féltenyérnyi víz nedvességével a derékiq mosdás helyett — ezeken a békés kis kalandokon túl léphetnek majd újabb terveikbe, s közben elfelejthetik. akik két nappal ezelőtt voltak. A fiút a hordócskával, s a lányt, aki kisebbre fogja lépéseit a feléjük táruló tanyaház előtt. Pedig el kell köszönniük, illedelmesen, a gazdáiktól. És nem szabad tőlük semmit sem elfogadni. Pénz nincs, meg hely sincs rá a módszeres rendbe rakott vagonban, az ágyak, .a díványok, az étkezéshez való asztal, a fakoloncok- kal rögzített, hevederekkel ki- merevitett szekrények között. A gazda keményen kezetráz a fiúval. Megsimítja a kislány fejét. S megy vesszővel bélelni az új vermet, hátul a kertben. Odajönnek majd a féltettebb dolqok a házból. Mire a gyerekek a szüleikkel és vagonjukkal megérkeznek a dunántúli kisvárosba, az alföldi gazda, tanyájából félszáz kilométerre, egy tocsogós réten fekszik. Ásni kellett volna ott is; tankcsapdákat. A rétnek t-zen a részén azonban aknák voltak. Ásni arrébb kellett volna. A visszavonulók se gondolhatnak mindenre. A kövér asz- szony s:rva csókolgatja a kislányt. A macska megijed, hoqy összenyomják vinnyogva kiugrik közülük. Az asszony a fiút is zsírszagú kötényéhez szorítja. A konyhába viszi őket. Egy- egy hatalmas kenyérlángost kap elő. Megtejfölözi, kaproz- zo, a kezükbe nyomja. A gyerekek csoszogva mégegyszer el- Köszönnek. A kislány a macskáját fürkészi: sehol nem találja. A fiú fülig tejfölösen nyeldekli a lángost. Szárazhéjú. fényes cirmosalmák kerülnek elő egy barna kosárból. Azután kisebb, csinos új qara- boly; piroskockás terítővei takarva. Egy kis útravaló, az ügyvéd úrnak, a naqy útra. Az ügyvéd úrék koraeste visszaviszik a garabolyt. Köszönik. meq vannak halva, nem fogadhatják el. Kristálytiszta homoki bort isznak búcsúzóul, éppen csak hazaérnek, mór indulnak az állomásra. A fiú meg a lány a kapu előtt áll. Mielőtt végleg más gazdához odnák, megegyszer megsimogatják a foltos szőrű kis állatot. Alighoü» kifordulnak a kapun, kezükben kockásteritöjü kosárral, s az almákkal meg- pakkolva, néhány lépésre ott vár reájuk a foltos kandúrka. A kislány leejti a kötényét. A cirmosalmók pár centit döcögnek, megülnek a vastag homokon. A nyerek a macskának rohan, fölkapja, arcához szorítja, nyomorgatja-becézgeti. — Visszajött, látod, utánam jött. ránk várt, nem akar itt maradni — mutatja a fiúnak földöntúli boldogsággal. — Nem is hagylak el én tégedet soha, de soha. Csipetnyi bors Shirley Temple, gki a háború előtt Hollywood legtehetségesebb gyermeksztárja volt, mint köztudott, most politikus. A minap társaságban elmesélte, miért lett fanatikus republikánus: — Nyolcéves voltam, amikor elvittek egy látogatásra Roosevelt elnökhöz. Míg a felnőttek beszélgettek, én csúzlival eltaláltam Roosevelt asszony hátát. Anyám ezért alaposan elnáspángolt. És akkor én megfogadtam, soha az életben nem állok Roosevelt pártja mellett. . . Allred Hitchcock, annyi hát- borzongató és idegfeszítö film zseniális rendezője, imádja a dzsesszt. Annyire szereti az ütőhangszereket, hogy vásárolt egy teljes dobfelszerelést és egy dobostól most különórákat vesz, hogy megtanuljon játszani . .. Olivera Katarina elutasította a müncheni Glória filmvállalat ajánlatát, hogy játssza el a főszerepet egy boszorkányokról szóló filmsorozatban. — Ha pályafutásom kezdetén, amikor még könnyen kieshettem volna a versenyből, válogattam a szerepek között, miért tennék most másképpen. Az idő bebizonyította, hogy igazam volt: pályafutásom alatt egyetlenegy olyan szerepem sem volt — pedig számtalan filmben játszottam —, amely miatt ma pirulnom kellene . . . Claudio Villa népszerű olasz énekes — 50 éves — eljegyezte Patrizia Baldi tizenöt éves kislányt, aki egy évvel fiatalabb Mauro nevű fiánál. A világhírű énekes kijelentette: — Patrizia fiatalnak tart engem. Ö az eavetlen, aki fehér ruhában esküdhet meg velem . . Megkérdezték Brigitte Bar- dot-t, híve-e a nómozgalom- ■nak? íme, a színésznő válasza: — Az egész világ tudja, hogy szabad nő vagyok, talán túlságosan is szabad. Csakhogy én mindenekelőtt nő vaqyok, s mint ilyen, talán sohasem lehetek egyenlő a férfiakkal. Szerencsétlen az a nő, aki nem akar az lenni, ami valójában . . Peter Sellers kiváló angol színész mondta a házassáqról: — A házasság naqy kockázat a mi foglalkozásunkban. Könnyen kísértésbe jön az ember, s mi színészek esendő emberek vagyunk. Meg aztán sok rendező meg is követeli tőlünk, hogy hűen játsszuk el a nagy szerelmi jeleneteket, nehogy mesterkélten hassanak. S mi ilyenkor apait-anyait beleadunk! . . . Roger Delgand brit színészt szinte valamennyi producer oz erőszakos férfi eszményének tartja, és ekként szerepelteti filmjében. — Tetszik nekik titokzatos tekintetem, s ez az undok szakállam, amelyet órákig ápolok — mondta. — Egyébként Londonban születtem, apám spanyol, anyám francia . . . Mike Reid, a Cincinnati Bengals óriási termetű rögbijátékosa jótékony-célra zongora hangversenyt adott. A konferanszié így jelentette be: — A világ egyetlen muzsikusa, aki nemcsak játszani tud a zongorán, fel is tudja emelni .. . J. Kim Novak amerikai színésznőnek el kellett adnia Hollywood melletti házát. Bírósági határozat szerint legalább harminc kilométernyi távolságra kellett költöznie a várostól. Az ok: A szőke szépség háza tele volt macskával, kutyával, lóval és kecskével. A szomszédok alig várták, hogy elköltözzön. — Méq a Marsra is elmennék, csakhogy ne váljak meq kedvenceimtől. Az emberek olyan lelketlenek! — jelentette ki. Révész Tibor / 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 f f 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 • $ é f $
