Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-08 187. szám

1976. július 8., csütörtök Dunántúli napló 3 llBliHit L eszoktunk a börzé- zésröl. Olyannyira, bogy a kéznél lévő közgaz­dasági kislexikon nem is emliti ezt a fogalmat. Pe­dig milyen hasznos például elfekvő készleteinken gyor­san túladni, s fordítva, a másoknál veszteglő készle­tekből számunkra létfontos­ságú anyagokhoz jutni. A lapokban elszórtan, olykor csokorban, de min­denképpen rendszertelenül hirdetnek elfekvő készlete­ket, kellett már tehát olyan állandó fórum, amely rend­szeresen összehozza az el­fekvő készletek kínálatá­ban és keresletében érde­kelt vállalatokat. Erre vál­lalkozott az Országos Piac­kutató Intézet, amikor lét­rehozta az INTERKER bör­zét. Nemrég zárult Buda pesten a második ilyen börze. A KCST-n belül is fejlődik az elfekvő készletek cseréje Vélemények az INTERKER-börzéről Ki boldogul? Az Egyesült Izzó Sopiana Vá­kuumtechnikai Gépgyára anyagbeszerzői már az első börzén is megfordultak, most is szétnéztek. Czár János, az anyagbeszerzési osztály helyet­tes vezetője inkább bosszanko­dik. Mire elérkezik a börzenyi­tás, hol vannak már azok a kapós készletek, amelyeket a katalógusokban meghirdetnek?! Ezeket a katalógusokat a fel­kínált elfekvő készletekkel ugyanis még a nyitás előtt szét­küldik. s máris indul a tele­fon- és táviratáradat az illető vállalathoz. Mire tehát Pestre érnek, az érdeklődésre több­nyire ez a válasz: Mit képzel?! Ezt már hetvenhétszer eladtuk. Czár János további észrevéte­le: csak az boldogul, aki tud is adni valamit. Mert máskor meg azt mondja a kínáló, jó, rendben van, ez a tétel az öné, de mit tud adni érte? Javasla­ta: a börzére felkínált elfekvő készletek valóban a börzén cse­réljenek gazdát. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat másodszor vett részt az INTERKER börzén — elfekvő készleteket kínált. A negyedévkor tartott börze sok­kal eredményesebb volt, álla­pítja meg most Kopári László- né. az anyagosztály irodaveze­tője, a vállalatok ugyanis — közeledvén a készletek mérési időpontja - naqyon vigyáznak, nehogy túllépjék a készlettar­tási normákat. Ilyen szempont­ból tehát a börze nem éppen szerencsés időpontban zajlott. A BÁÉV-nek, amellett, hogy ő is vásárolt, végül is sikerült el­adnia elfekvő készleteiből, de a vásárlók a szállítást majd csak a következő fél évre ké­rik. Ennek ellenére hasznosnak, sikeresnek tartják az INTER­KER börzét, elfekvő készleteik felszámolásában ezt alkalmaz­zák, az augusztusi börzén is­mételten részt vesznek. Hirdetés a Figyelőben Véleményünk szerint az ilyen börzéken a legnagyobb haszon­nal a kis vállalatok és szövet­kezetek kereskedhetnek: csíp­hetnek el alkalmi és soha visz- sza nem térő üzleteket. Érdek­lődtünk néhány ipari szövetke­zetnél, s a válasz az volt, ne­kik Budapesten szakmánként anyagtársulásaik vannak, oda juttatják el rendszeresen igé­nyeiket, tehát a budapesti kép­viselő dolga, hogy a börzéken szétnézzen. A katalógusokat egyébként ők is megkapják, s forgatják, a Pécsi Vasipari Szö­vetkezetnek például éppen a mostani listából sikerült egy té­telt elcsípnie, az Orion által kínált speciális festékre tele­fonon rögtön bejelentették igé­nyüket. A Mecseki Szénbányák kom­lói anyagellátó üzemének mun­katársai is megfordultak a bör­zén, de nem vásároltak, hiszen náluk is közeleg a mérési idő, tartani kell a készletnormákat, különben is, a vállalatnál ön­költségvizsgálat folyik, csínján kell bánni a vásárlásokkal. Egyébként a magyar szénbá­nyáknak is van ellátója, bizo­nyos készletek beszerzéséről és tartásáról ennek kell gondos­kodnia. Mindemellett a Szén­bányák — lévén elfekvő készle­teik — érdekelt a kínálatban is, viszont annyira speciális anyagaik vannak, hogy nem a börzére viszik, hanem listáz­zák és a többi szénbányának küldik meg, vagy meghirdetik a Figyelőben. Az INTERKER börzével kap­csolatban, miután az elfekvő készletek katalógusait ők is megkapták, VJágner Frigyes, a komlói anyagellátó üzem be­szerzési csoportvezetője két észrevételt tett: a megküldött listák áttekinthetők, mert vál­lalatonként és anyagféleségen­ként is csokorba vannak szed­ve a felkínált készletek, viszont a legtöbbször hiányoznak a megfelelő műszaki adatok. A másik összecseng egy előző vé­leménnyel: mire a börze meg­nyílik, sok anyagot már régen eladtak. A KGST országai között is A Mecseki Ércbányászati Vál­lalatnál az anyag- és árufor­galmi főosztályvezető, dr. Han­gos Lajos lelkesen beszél az INTERKER börzéről, amelyen munkatársai megfordultak. A legalkalmasabb rendezvénynek tartja, amelyen el lehet adni és megvásárolni az elfekvő készleteket, szerinte hatáso­sabb, mint a hirdetés. Még nagyobb propagandát kellene körülötte csapni, hogy a válla­latok maradéktalanul kihasz­nálják. A MÉV mindenesetre a következő börzén ott lesz és felkínálja elfekvő anyagait. A véleményeket röviden talán annyiban összegezhetnénk, hasznos fórum jött létre gaz­daságunkban. amelynek azon­ban még tovább kell formálód­nia. Ugyanakkor bíztató, hogy a gondolat az országhatárokat is mindinkább túllépi: a KGST-n belül is fellendülőben van az elfekvő készletek cseré­je, szélesedik az abban részt vevő országok köre. Ezzel kap­csolatban az Országos Anyag- és Arhivatal elnöke éppen az INTERKER börze idején írt alá Harisnyagyár épül Szeghalomban A Budapesti Harisnyagyár gyulai gyára a már meglévő dobozi üzeme mellett Szeg­halomban is gyáregységet hoz létre, amelynek építése meg­kezdődött. A városiasodó nagy­községben 280 négyzetméteren már kijelölték az üzemcsarnok helyét, ahol ez év végén 60 szeghalmi asszonynak, lánynak adnak munkalehetőséget. A távlati tervek szerint 1979- ben, a gyáregyséq bővítésének második ütemében 4000 négy­zetméteres munkacsarnokban kikészítő-üzemet hoznak létre, ahol 350 dolgozóval már évi 15 millió pár harisnyát tudnak félkész állapotban az anya­gyár részére előállítani. 5 éves keretmegállapodást a Szovjetunióval, hasonló szerző­désünk pedig már van a bol­gárokkal. A lebonyolítást a Mű. szaki Anyag- és Gépkereske­delmi Vállalat véqzi, a válla­latoknak itt kell bejelenteniük, ha elfekvő készleteket kínálnak külföldre vagy vásárolni kíván­nak külföldről. Miklósvári Zoltán Jelentősen fejlesztik az Egyesült Villamos- gépgyárat Az Egyesült Villamosgép­gyárban jelentős fejlesztéseket kívánnak megvalósítani, bővítik vidéki gyáraikat és telephelyei­ket, kicserélik az elavult gépe­ket, fokozzák az automatizá­lást, s 1979-re befejezik a vil­lamos kisgépgyártás teljes re­konstrukcióját. A műszaki fej­lesztésekre összességében mint­egy félmilliárd forintot fordíta­nak az ötéves tervidőszakban. Az összegnek egy részét saját erőből fedezik, részben pedig bankhitelből. Az előzetes számítások sze­rint a beruházások gyorsan megtérülnek. A belföldi fel­használók igényeit teljes egé­szében ki fogják elégíteni, s nagy mértékben fokozzák az exportot is. Egyetlen vízsugarat sem láttunk A szárazság ellenére tsak locsolgatnah Közel 7000 hektár öntöző- berendezéssel ellátott területből alig 500-at öntöznek A hetek óta tartó szárazság ellenére tegnap egyetlen ön­töző berendezést sem láttunk üzemelni, pedig fél Baranyát bejártuk. Sajnos, tapasztala­tainkat az OVH Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságán megerő­sítették: Baranyában mintegy 7000 hektáros terület van el­látva állandó és hordozható berendezésekkel felszerelve, A Mecsek az ASCS-n íz kifog ? Ha zökkenőkkel is, meg kell inditani a berendezést. Június közepén föld alá szál-« lították az ASCS nevű fejtés biztosító és jövesztő berende­zést, amellyel újabb kísérletet tesznek, hogy a Mecsek gépe­sítésre különösen nehéz szén­telepeiben kiváltsák a legnehe­zebb bányamunkát. A komlói Béta-bánya V. és VI. szintje kö­zött 24 egység 25 méteres hosszban a meredek dőlésű 14/b telepben július közepén kezdi meg a kísérleti termelést. Néhány hete itt dolgoznak az ASCS létrehozói: Vasziljev Crigorij Grigorjevics, a Do- nyecki Bányászati Tervezőinté­zet ASCS csoportjának főkonst­ruktőrje, Panenykó Sztepán II- jics, a Druskovszki Gépgyár komplex gépsorok és aggregá­tok főkonstruktőrje és Kalujkov Vaszelij Ignátovics, a gyár ASCS csoportjának főkonstruk­tőrje. A világon egyedülálló gépre több munkatársával Va­sziljev Grigorij Grigorjevics ka­pott szabadalmat, vagyis ő számít a gép egyik feltalálójá­nak. Természetesen bennünket az érdekelt legjobban, hogy a Mecsekben milyen esélyt lát­nak a gép sikeres üzemelteté­séhez. A válaszra beszélgeté­sünk végéig várni kellett, a há­rom szovjet szakember ugyanis előbb elmondotta, hogy az otthoni körülmények közepette milyen hosszú ideig, mennyi nehézséggel kellett megküzde­niük, mire most évi 25 darab ASCS-t gyártva a berendezés a meredek dőlésű szénbányák kedvelt, jól működő bányászati eszközévé vált. Még a második világháború előtt a Szovjetunióban műkö­dött a Csinakol féle pajzs, amelyet rövid ideig a Mecsek­ben is, éppen Béta-bányán al­kalmaztak. Az ötvenes évek de­rekán ennek alapján készítet­tek egy berendezést, amelyet szkréper szállító és jövesztőgé- pekkel kiegészítve puha szén­telepek művelésére alkalmaz­tak. Rövid idő alatt bebizonyo­sodott, hogy csak nagyon kor­látozott lehetőség van ennek a berendezésnek üzemeltetésé­re, mást kell kitalálni. A Szovjet Szénbányászati Mi­nisztérium utasítására a Do- nyecki Tudományos Kutatóin­tézet és a Druskovszki Gépgyár konstruktőrjei, a Donyecki Ter­vezőintézet munkatársai hozták létre 1961-ben az ASCS ősét, amelyben a pajzs, vagyis a biztosító berendezés a kifejtett telepben önsúlyától, s a mö­götte összeomló kőzettől megy lefele a széntelep dőlésében, a hozzáépített szellemes jövesz­tő berendezés pedig a kifejtett szenet el is szállítja. A köve­telmény, hogy a széntelep fedíi és fekű kőzete sem túl köny- nyen, sem túl nehezen ne omoljanak. Az előbbi megaka­dályozza a berendezés műkö­dését, az utóbbi nem segíti a pajzsra nehezedve annak előrehaladását. Mindezekhez a széntelep dőlése és vastag­sága is csak meghatározott skálán mozoghat. A Mecsekben sajnos a kísérő kőzetek is, a telepek dőlése is nagyon vál­tozó . .. Az első ASCS Dombasz egyik bányaüzemében (a Szovjet­unióban külön tröszthöz tartoz­nak a meredek és a lapos dő­lésű széntelepekkel rendelkező bányák) kísérleti jelleggel két évig üzemelt, a szkréperes szál­lító berendezés 90, ez az új be­rendezés műszakonként 380 tonnás termelést produkált, ennek ellenére sok probléma volt vele. 1963-ban módosítot­ták a berendezést, 1965-ben két önálló egység kezdte meg njűködését, amelyek a koráb­biaknál nagyobb teljesítmény­nyel, gazdaságosabban üze­meltek, de ezek sem voltak ki­fogástalanok. Ezután további finomítások­kal 1969-re négy berendezést készítettek el. Az élek, mint a szovjet konstruktőrök mondják, nem hiába repültek el, mert biztonságos, nagyteljesítményű, jó berendezések kerültek a bányákba. Végül is a széria- gyártás 1972-ben kezdődött, az igényeket a Szovjetunióban ma még nem tudják kielégíte­ni, a Mecseki Szénbányák is csak a hagyományos kapcso­latoknak köszönhetően kapott a berendezésekből. A két berendezés mintegy 25 millió forintba került, a mecse­ki szénbányákban egyre sür­getőbbé válik a fejtések komp­lex gépesítésének megoldása, nem hiszem, hogy csak az új­ságíró türelmetlensége sugall­ja, hogy másfél, két évtizedes kísérletezésre a Mecsekben már nincs idő. A szovjet konst­ruktőrök, mint mondják, azért időztek oly soká az ASCS tör­téneténél, hogy könnyebb le­gyen megérteni: Béta-bányán különleges körülmények között kísérleteznek a gép üzembeál­lításával, nehezebb a dolguk, mint a Szovjetunió bányáiban. Az itteni bányászok viszont na­gyon akarják, hogy a gép jól üzemeljen, s akkor működni is fog. Nekik is, a mecsekiek­nek is, sok mindent ki kell gondolniuk a gép módosításá­ra — néhány kisegítő szerkeze­tet máris konstruáltak. Reméljük, hogy a vállalat szellemi kapacitása a szovjet konstruktőrök segítségével ké­pes lesz megoldani azt a fel­adatot, amelyet eddiq a vilá­gon sehol sem tudtak. Az ASCS a bányában van, ha zökkenőkkel is, meg kell indí­tani. Lombosi Jenő ebből június 30-ig alig 500 hektáron öntöztek. Ez még ak­kor is nagyon kevés, ha figye­lembe vesszük, hogy a hordoz­ható berendezésekkel ellátott területből (6397 hektár) 1240 hektár öntöző berendezéseit ki kellene cserélni, mert olyan rossz állapotban vannak, hogy már nem üzemeltethetők. Beszéljünk hát csak a ki nem használt lehetőségekről. A gazdaságok véleménye szerint az öntözés az agrotechnikai beavatkozások között a leg­munkaigényesebb, a szükséges munkaerőt a mezőgazdasági üzemek nem képesek biztosíta­ni. Arra is hajlamosak; időjá­rástól várják, hogy az öntözés üzemköltségeit megtakaríthas­sák. Az is tény, hogy az üze­mek nem rendelkeznek meg­felelő képzettségű öntöző szak­emberekkel, akik az öntözés gazdaságos feltételeit képesek biztosítani, az elöregedett be­rendezések így még nehezeb­ben illeszthetők a fejlett ter­melési rendszerek technológiá­jába. Mindezek ellenére néhány gazdaság — Baranya mintegy 80 mezőgazdasági üzemének egynegyede — ha nem is rend­szeresen öntözi, de legalább locsolgatja földjeit. A szent- lőrinoi tsz például 110 hektár szántóját, a Szentlőrinci Állami Gazdaság 50 hektár szántóját öntözi. A felsőszentmártoni tsz 47 hektáros, a drávasztárai tsz 18, a mágocsi és mohácsi tsz- ek 16—16 hektáros kertésze­tükben öntöznek rendszeresen. A vejti, szentdénesi, görcsönyi termelőszövetkezetek legelői­ket, rétjeiket öntözik. Sajnos, Baranyában csak mindössze 278 hektár szántót, 128 hektár kertészetet és 70 hektár rétet öntözneik ezekben a napokban. A Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóságon kapott információink szerint a 6994 hektár öntöző berendezéssel felszerelt terület­hez a szükséges öntözővíz biz­tosított. Az öntözéssel kapcso­latos szemléletet kellene meg­változtatniuk a gazdaságoknak elsősorban, másrészt folyama­tos rekonstrukció keretében az elöregedett berendezések he­lyett a kevésbé élőmunkaigé­nyes gépi áttelepítésű szárny­vezetékek építését kell előtérbe helyezni. A mezőgazdasági üzemek mostani húzódozása az öntö­zéstől hátrányos helyzetbe hoz­za azokat a gazdaságokat is, amelyek mór kihasználták a szárazgazdálkodás lehetősé­geinek felső határát is és ter­melésüket öntözéses gazdálko­dós bevezetésével kívánják fej­leszteni. Az új beruházások el­bírálásánál ugyanis feltétlenül számításba veszik, hogy Bara­nyában a meglevő lehetősége­ket sem használjuk ki. L. J. Robbanás a Győri Vagongyárban Robbanás történt a Győri Vagon- és Gépgyár acélöntö­déjének 3-as számú konverte­rénél. A kifröccsent olvadó acél a közelben tartózkodó dolgo­zókra csapódott. Horváth Imre 35 éves berendezés vezető, gyömörei lakos, Polgár György 28 éves üzemvezető, győri la­kos és Tibold Lajos 43 éves ol­vasztár, győri lakos súlyos, életveszélyes égési sérüléseket szenvedett, öten könnyebben megsérültek. A súlyos sérülte­ket repülőgéppel egy fővárosi kórházba szállították, ahol az orvosok mindent elkövetnek életük megmentéséért. A rob­banás okának megállapítására szakértők bevonásával a Győr- Sopron megyei Rendőrfőkapi­tányság a vizsgálatot meg­kezdte. Föld alatt az önjáró biztosító és jövesztí berendezés

Next

/
Thumbnails
Contents