Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-08 187. szám

Az iskolarendszerű művelődésről M ásfél évtizede so­kat írunk, beszé­lünk róla, hogy világszerte Hihetetlenül felgyor­sult az emberi élettempó (ki ne erezné), az emberiség fél század alatt a valóság több törvényét, összefüggését ismer­te meg, mint eddigi ismert tör­ténete során együttvéve (ki nem hallott erről?), aminek természetes következménye, hogy a tudás, az ismeretek megszerzésének és folyamatos megújításának szükséglete szo­rosabban hozzászegődik a sor­sunkhoz, mint a rokoni kapcso­lataink. A művelődés igényét az emberi fejlődés adott foka hozta magával, az — a világ­ban eléggé új — lehetőség és szükségesség, hogy az embe­rek maguk csinálhassák törté­nelmüket. A szocialista társa­dalom azért helyezi különös­képp középpontba a művelődés követelményét, mert a történe­lem csinálásához hozzáértővé akarja tenni a tömegeket, és csak hozzáértő sokaság válhat valóban saját sorsa formálójá­vá. A kiművelt, fölkészült em­bersokaság kialakításában mindnyájunknak van tenni­valója, s ez legalább annyira egyéni, mint társadalmi érdek is. A társadalmi és magánélet harmonikus alakításához, szi­lárd lehetőségeihez ma már senki sem nélkülözhet egy bi­zonyos tudásszintet, az ún. álta­lános műveltséget. A művelődés nálunk nem ki­váltság, nerrj úri passzió, s'nem lehet csupán hobby, véletlenre bízott eshetőség se. A tudás­igény növekedése világjelen­ség, ám csak a szocializmus teszi mindenki számára elérhe­tővé a szükséges műveltséget. Elvben már közel a kánaáni föld, amiről a forradalmi de­mokrata Petőfi így beszélt:,,Ha majd a szellem napvilága Ra­gyog minden ház ablakán ...” Még nem ragyog; de épp eb­ből fakadnak a művelődés kö­vetelményei, s talán már so­kakban, belső ösztönzése is. A tudásszerzés sokféle for­mája, lehetősége közül (ezek­ről sorban szó lesz) az utóbbi években erősen megnőtt az iskolarendszerben folyó műve­lődés szerepe, jelentősége. Va­jon miért? Nem titok, hogy az orszáq dolgozó életkorú lako­sainak alig kevesebb, mint fe­le az általános iskolát sem fe­jezte be. Ami azt jelenti, hogy ennyi embertársunk olyan alap­vető, elemi ismereteknek sincs birtokában, melyek nélkül ma már csak a legszerényebb, fej­lődést nem ígérő szinten élhet valaki. De ki akarna így élni; megrekedve és tanácstalanul, tele bizonytalansággal és ki­sebbrendűségi zavarokkal? — A művelődés kötetlenebb, eset­legesebb formái, alkalmai — nem szólva az egyéni önműve­lésről — azok számára gyü­mölcsözőek, akik már rende­zett, szilárd alapismeretekkel s mérni tájékozódási rutinnal ren­delkeznek. Ezek elsajátítását az iskolarendszerű művelődés biz­tosítja megnyugtatóan a ma­ga sokágú, lehetőségű intéz­ményrendszerével (dolgozók általános és középiskolái, több változatban, különböző tagoza­tokkal). Valaha a gyerek kijárta az iskolát (már amennyit, ha járt egyáltalán), aztán jött az „Élet”, s ebben az iskola már semmiképp nem szerepelt. Ha valaki késve jött rá, hogy ta­nulnia kellene, netán kedve tá­madt hozzá, vagy más ok kész­tette rá — meggondolása ké­ső, orvosolhotatlan bánat ma­radt. Nálunk ma nemcsak a kisebb és nagyobb gyerekek, az ún. „rendeskorúak" tanul­hatnak; az életkor már senkit nem gátol meg, a munkavég­zés még kevésbé abban, hogy mellette több tudást szerezzen. Tudást? A szó kicsit idege­nül, iskolásán hangzik, pedig azt jelenti, hogy élethez-értés, körülményeink jobb felismeré­se, eligazodás az emberi vi­lágban. Kinek ne lenen erre szüksége? Meg arra is, hogy meglévő képességei birtokában a maga emberi személyiségét értékesebbé, teljesítményképe- sebbé tegye. Mert a műveltség nem puszta szerszám, amivel jobban ki lehet számítani az életünk útját (bár arra is jó), hanem egyéniségünkbe beépü­lő, lényünket átformáló, fejlesz­tő hatás, ami által életünk út­ját talán másfelé, jobb irány­ba fordíthatjuk, gazdagabbá tehetjük. A gazdagodás szelle­mi és anyagi oldala még akikor sem választható külön, ha egyes esetekben az erkölcsi megbecsülés mellől még el-el- marad az anyagi, vagy — rit­ka esetben — egyiket sem él­vezi a továbbtanuló dolgozó. Megvalósulásukat azonban ma már határozott intézkedések alapozzák és sürgetik, általá­nossá válásuk „napok kérdé­se”. A rendszerezett, összefüggő ismeretek és bárhol felhasz­nálható készségek kialakításá­ban játszott szerepe emelte az iskolarendszerű művelődést ar­ra a jelentőségre, amit mosta­nában mór megfigyeltünk. Az iskolai tanulásnak (hogy egyszerűsítsük a szót) tehát rendszerességében, a hallga­tó képességeinek praktikus fej­lesztésében, alaposságában van legfőbb értéke (nem csu­pán a bizonyítvány kiállításá­ban), de ebben rejlik a ne­hézsége is. Munka, család, fel­nőttkori gondok és terhek mel­lett ui. éppen a tanulás rend­szeressége támaszt kemény kö­vetelményt, aminek teljesítése korántsem csak értelmi képes­ségeken, legalább annyira aka­rati-erkölcsi erőn múlik. Az el­határozás és kitartás nagy próbája elé állítja a tanulás­nak ez a formája a résztvevőt. Azt hihetnénk, hogy azok áll­ják jobban a sarat, akiknek több a szabad idejük, köny- nyebb a munkájuk, kevesebb az emberi, családi kötöttsé­gük. A valóságos helyzet en­nek a fordítottja. M eglepő? Első hal­lásra alighanem. De ha meggon­doljuk, hogy a rendszeres, fe­lelős munka, a közösségi fel­adatok maguk nagy nevelő­erővel bírnak, logikusnak kell .tartanunk, hogy az ezekben edzett emberek a művelődés intenzívebb formáiban több si­kerrel vesznek részt, mint a más tekintetben elkényeztetet­tek. Megkockáztatnám azt a vélekedést, hogy az iskolai rendszerességű és tartósságú művelődés nemcsak tudást, műveltséget formál, hanem a magasabb emberi minőség ko­hója is. Nem kiválóak isko­lája, hanem a kiválóbbá fej­lődést segítő, ösztönző keret. Társadalmunk nem alkudhat meg a művelődési igény tekin­tetében, mert akkor történelem­formáló eszmei alapjairól tér­ne le. A szocializmus minden feltételt biztosít a művelődési színvonal emeléséhez — társa­dalmilag. Ezeket igénybe ven­ni, élni velük — kinek-kinek egyénileg kell. A kultúra egy és oszthatatlan, mindnyájan osztozunk benne, de nem mindegy — milyen mértékben. Futaky Hajna Nemzetközi ifjúsági tábor Uszty­llimszkben Egy szibériai városba, Uszty- llimszkbe utazik majd dolgozni azoknak a fiataloknak egy ré­sze, akik tegnap Pécsett, a MÉV tanácskozótermében talál­koztak. A Zala, Somogy, Tol­na és Baranya megyéből érke­zett résztvevőket Hanyecz Ist­ván, a KISZ Központi Bizottság ifjúmunkás osztályának vezető helyettese tájékoztatta a rájuk váró feladatokról. A magyar, s így a dél-du­nántúli fiatalok is, tagjai lesz­nek annak a Nemzetközi Ifjú­sági Építőbrigádnak, amely a KGST közös beruházásában épülő, — a világ egyik legna­gyobb — faipari komplexum felépítésén dolgozik. Hazánkból összesen háromszáz ifjú szak­munkás vesz részt a Lenini Komszomol által szervezett Nemzetközi Ifjúsági Építőbrigád munkájában. E nagy feladat sok szempontból megfelelő, rá­termett, mondhatni válogatott embereket kíván. A KISZ Köz­ponti Bizottságának felhívásá­ra nagyon sok fiatal jelentke­zett, s valamennyien nem jut­hatnak ki az építkezésre. Nem­csak a számukra szokatlan kö­rülmények, a felelősségteljes munka, hanem saját érdekük is kívánja, hogy számos szakmai, egészségügyi vizsgálaton túl­essenek. Akik a tegnapi meg­beszélésen megjelentek, az egyik legfontosabb szűrőn, az egészségügyi alkalmassági vizs­gálaton már túlvannak. E kö­rültekintő, alapos vizsgálatra feltétlenül szükség van, hiszen Uszty-llimszkben a hőmérséklet évi ingadozása plusz 36 és mínusz 52 Celsius fok között van. Az egészségügyi alkalmas­ság mellett ugyancsak elvárás a kiváló szakmai felkészültség, a példamutató egyéni és kö­zösségi magatartás. Tegnap délután egyéni be­szélgetésekkel léptek tovább a fiúk az előkészületek útján. Ezek a beszélgetések segítenek eldönteni, hogy kik azok, akik bekerülhetnek a 300 fős cso­portba, s július 24-től részt ve­hetnek az Uszty-llimszki utat előkészítő egyhetes táborban. Akik pedig minden tekintetben megfelelnek a követelmények­nek, azok a számukra készülő egyenruhában, sport és kultu­rális felszereléssel augusztus­ban utaznak a Szovjetunióba. Halastó rekonstrukción dolgoznak a Bikali Állami Gazdaság egyik tórendszerénél. Az évekkel ez­előtt megépített halastavakat és azok gátrendszerét felújítják, megerősítik és új teleltetőket építe­nek. Kering a Szojuz—-21 Borisz Volinov ezredes, a kedden felbocsátott Szo­juz—21 jelzésű szovjet űrhajó parancsnoka legutóbbi rá­diójelentésében azt közölte a földi irányitó központtal, hogy a két űrhajós pilóta jói érzi magát, a repülés programjának végrehajtása tervszerűen folyik. Az űrhajó valamennyi berendezése normálisan működik. Szerdán reggelig az év első űrhajója a szovjet rádiófigyelő ál­lomások hatókörén kívül tartózkodott, s Volinov ezredes, a 42 esztendős ürhajóparancsnok, valamint Zsolobov alezredes, az űrhajó fedélzeti mérnöke nyolc órán át pi­hent. Ébresztésük után az űrhajósok a programnak meg­felelően folytatták tudományos tevékenységüket. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 187. szám 1976. július 8., csütörtök Ára: 80 fillér Irány a Szovjetunió Megnyílt Berlinben a KGST XXX. ülésszaka mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmmamammammammmmmammKmtmmMammmmmammBmmmmam Lázár György felszólalása Szerdán az NDK fővárosában, Berlinben, a Hotel Stadt Berlin első emeleti dísztermében délelőtt fél tizenegykor ünnepélyesen megnyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXX. ju­bileumi ülésszaka. A megnyitó ülésen Horst Sin- dermann, az NDK miniszterta­nácsának elnöke, az NSZEP PB tagja, a vendéglátó NDK kül­döttségének vezetője üdvözölte a megjelenteket. A Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottsága és az NDK minisz­tertanácsa nevében jó munkát kívánt valamennyi résztvevőnek, hangsúlyozta, hogy ezt a ta­nácskozást a nemzetközi szo­lidaritás és a gazdasági együtt­működés akarata hatja át. Horst Sindermann megnyitó beszéde után a KGST XXX. ülésszakának plénuma a követ­kező napirendét fogadta el a háromnapos tanácskozásra: <T) Jelentés a Komplex prog­ram 1971—1975. évi végrehaj­tásáról, valamint a KGST-tag­államok gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködésé­nek eredményeiről, illetve to­vábbi fejlesztésének feladatai­ról. (A végrehajtó bizottság előterjesztésében). © A KGST-tagországok együtt­működése hosszútávú célprog­Horst Sindermann külön üd­vözölte a megfigyelőként jelen lévő küldöttségeket: az Egysé­ges Vietnami Szocialista Köz­társaság, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság, az An­golai Népi Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság delegációját. Méltatta annak jelentőségét, hogy a KGST-tanácskozáson most elő­ször vannak jelen az egységes Vietnam és a Népi Angola kép­viselői. romjainak tervezetei. (A KGST tervezési, együttműködési ál­landó bizottságának és a KGST titkárságának előterjesztésé­ben). © A KGST-tagállamok egye­sített energiarendszerei távlati fejlesztésének fő vonásai és az e területen történő, a komp­lex programban (10. fejezet, 10., 11. és 12. pont) rögzített együttműködés kérdései, bele­értve a jugoszláv villamosener- gia-rendszerrel való ilyen irá­nyú együttműködést is. (A KGST villamosenergiaipari ál­landó bizottságának a KGST tervezési együttműködési bizott­ságával egyeztetett előterjesz­tése alapján.) © A KGST-tagállamok annak érdekében történő közlekedés- ügyi együttműködése, hogy gondoskodjanak az 1980-ig tar­tó és a későbbi időszakban a növekvő személy- és áruszállí­tás lebonyolításáról. (A KGST közlekedési állandó bizottsá­gának előterjesztésében.) © A KGST 31. ülésszakának időpontja és előzetes napi­rendje. (A tanács titkárságá­nak előterjesztésében.) Ezután az elfogadott napi­rend értelmében Gerhard Weiss, a KGST Végrehajtó Bi­zottságának soros elnöke, az NDK miniszterelnök-helyettese előterjesztette a komplex prog­ram megvalósításáról szóló je­lentését. JU A KGST XXX. ülésszakán szerdán délután megkezdődött a küldöttségvezetők felszólalá­sainak sora. Elsőnek Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke mondott beszédet. Utána Sztanko Todo- rov bolgár miniszterelnök kö­vetkezett, majd Lázár György, a Minisztertanács elnöke szó­lalt fel, emelkedett szólásra. (Folytatás az 5. oldalon) öt napirendi pont

Next

/
Thumbnails
Contents