Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-30 209. szám

1976. július 30., péntek Dunántúli napló 5 Konzultációs értekezlet A Szovjetunió külügyminisz­tériumának meghívása alapján július 27—29. között Moszkvá­ban konzultációs értekezletet tartottak, amelyen részt vettek a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép­köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Mongol Nép- köztársaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság külügyminiszterhelyettesei és külügyminisztériumainak más vezető munkatársai, valamint a KGST titkárságának képvi­selői. Az értekezleten a Vi­etnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma képvisele­tében megfigyelőként részt vett a VSZK Szovjetunióba akkreditált rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. Az értekezlet résztvevői vé­leménycserét folytattak az ENSZ tevékenységének aktuális problémáiról és az ENSZ 31. közgyűlésének kérdéseiről. A találkozó szívélyes és baráti légkörben zajlott le. Súlyos károk Kínában Az Új Kína hírügynökség kö­zölte, hogy orvosokat és kato­nai alakulatokat indítottak út­nak, gyógyszer-, élelmiszer- és építőanyag-szállítmányt küldtek a szerdán hajnalban földren­gés sújtotta kínai területre, a Sárga-tenger partján fekvő Tiencsin és a Peking közötti térségbe. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága közlemény­ben foglalkozott az elemi csa­pással. A közlemény szerint a földrengés, amely szerdán haj­nalban pusztított Kína észak­keleti részében „súlyos veszte­ségeket okozott emberéletben és anyagi javakban. Különösen súlyos károkat és vesztesége­ket szenvedett Tangsan váro­sa." A képen: A pekingi utcá­kon töltik a napot a kínai fő­város lakói, hogy az esetlege­sen folytatódó földrengés ne az épületekben érje őket, sú­lyos emberáldozatokat köve­telve. Hatodik turnus az építőtáborokban A KISZ KB titkárságának felhívása Országszerte befejezéséhez közeledik az aratás, a ga­bonatermés — a kedvezőtlen, aszályos időjárás ellenére — viszonylag jónak ígérkezik. Idő­sebb társaik mellett fiatalok tízezrei álltak helyt a munká­ban, tudásuk legjavát nyújtva vettek részt a kombájnos, az öntözési, a tarlóhántási, a má­sodvetési, az élelmiszeripari és a szállítási kampányversenyek­ben. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bi­zottságának titkársága elisme­rését fejezte ki a KlSZ-szerve- zeteknek, a fiataloknak kiváló munkájukért, hangoztatva: a meleg, csapadékszegény nyár okozta nehézségeken csak to­vábbi nagy erőfeszítésekkel le­hetünk úrrá. A mezőgazdasági nagyüzemekben, a háztáji és kisegítő gazdaságokban dol­gozók — köztük a fiatalok — helytállása mellett most min­den segítő kézre szükség lesz a földeken. A KISZ KB titkársága ezért felhívással fordul a szakmun­kástanulókhoz, középiskolások­hoz, egyetemistákhoz: jelent­kezzenek az agusztus 22. és szeptember 4. között sorrake- rülő, hatodik — rendkívüli — építőtábori turnusba. Az idei nyárra eredetileg tervezett öt építőtábori turnus 43 központi szervezésű táborában több mint 30 ezer fiatal dolgozik. A terven felüli váltásban további háromezer fiatal bizonyíthatja tettrekészségét, járulhat hozzá a mezőgazdasági munkák si­keréhez. A felhívás teljes szövegét, a szervezési tudnivalókat és az építőtábori jelentkezési lapot a Magyar Ifjúság e heti szá­ma közli. Helsinkiről egy év múltán r Irta: Púja Frigyes külügyminiszter M a egy esztendeje annak, hogy az európai és az észak-amerikai orszá­gok vezetői Helsinkiben, a biz­tonsági és együttműködési ér­tekezleten aláírták a konferen­cia két és fél esztendő meg­feszített munkájával kidolgo­zott záróokmányát. A nemzet­közi közvélemény — így ha­zánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni hábo­rúkat követő bécsi kongresz- szus óta ez volt az első eset, hogy Európa vezetői értekez­letre ültek össze a kontinens problémáinak megbeszélése céljából. A történelemben pe­dig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tő­késországok, valamint az Egye­sült Államok és Kanada veze­tői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt írtak alá. A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdő­dött pozitív fordulat a hideg­háborútól a békés egymás mellett élés, a szocialista és a tőkésországok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak jelzés volt, hanem sokkal több ennél; maga is visszahatott a nemzetközi lég­körre, javította azt, újabb fel­tételeket teremtve ezzel az enyhülés folyamatának elmé­lyüléséhez. Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány alá­írásáról, s szinte minden részt vevő állam kormánya elkötelez­te magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záró­okmány megvalósításáért pár­tunk és kormányunk és az or­szággyűlési külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalások­nak az alapján országunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása ér­dekében. A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pár­tunk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a záróok­mány széles körű megismerte­tésére. Két folyóiratban publi­kálták a záróokmány teljes szövegét, s könyvalakban is kiadták, nagy példányszámban. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya,, amely­nek a képviselője az értekez­let második szakaszában szin­te naponta síkraszállt a záró­okmány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem so­kat tett azért, hogy a dolgo­zó nép megismerje e doku­mentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szer­vek döntése után megkezdő­dött országunkban a záróok­mány végrehajtásának meg­szervezése. Megállapítottuk', hogy melyek azok a területek, amelyeken egyoldalú intézke­désekre van szükség, s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférá­jába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi értekez­leteken, a nemzetközi szerve­zetekben. Ennek alapján foglaltunk ál­lást a már előterjesztett ja­vaslatok ügyében. így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a kör­nyezetvédelem, az energiakér­dés és a közlekedés problé­máinak össz-európai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kér­désekben pedig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket rész­ben már átadtunk, részben a jövőben fogunk eljuttatni a tő­késországok kormányainak. R övid egy esztendő alatt összegyűlt tapasztala­taink alkalmasak arra, hogy néhány következtetést máris levonjunk. — Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendelke­zéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, össze­hangolt munkát feltételez. Nincs tehát igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább nincs, mert a szocialis­ta országok általában előbbre tortának ebben a kérdésben, mint a tőkésországok. — A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtá­sát követelni, más részeit vi­szont elhanyagolni, vagy fele­désbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törek­vésekkel, amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosa­ra", ezen belül is csupán né­hány pont iránt tanúsítanak ér­deklődést. ezek megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miközben „nagyvonalúan” el­feledkeznek a záróokmány töb­bi, nem kevésbé fontos részei­ről. Mi a magunk részéről pél­dául igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat”, az államok együttműködésének elveit, vagy a második „kosarat", azaz a gazdasági együttműködés fej­lesztését. — Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos hely­zetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Nép- köztársaság és néhány nyugat- európai ország kulturális kap­csolatai rovásunkra egyoldalú­ságot mutatnak. Végre Nyu- gat-Európában is meg kellene érteni, hogy az államközi kul­turális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalko­zásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismertetéséért áldoza­tokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok te­szik. — Helsinki szellemével ösz- szeegyeztethetetlen, hogy a tő­késországok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajla­mosak arra, hogy megkísérel­jék a beavatkozást a szocia­lista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azon­ban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadások­ra, gyümölcsöző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszte­letben tartása alapján képzel­hető el. — Végül az eddigi munka fontos tapasztalata, hogy a tő­késországok propagandája el­ferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küz­delemről. A mi felfogásunk min­dig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szün­teti meg az ideológiai harcot a két, kibékíthetetlenül ellenté­tes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politiku­sok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan messzi­re megy, hogy azt állítja: a szo­cialista országok nézete az ideológiai harc szükségességé­ről ellentétben áll az enyhülés­sel. Ez nem egyéb szemforga­tásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai küzde­lem megszüntetésének szüksé­gességét hangsúlyozza, erőtel­jesen fokozza az ideológiai har­cot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen; sőt politi­kai kampányokat is folytat, rá­galmak özönét zúdítva a szo­cialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít. H elsinkiben a biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy országaik képvi­selői 1977-ben Belgrádban új­ra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezésé­ből kiindulva mi úgy gondol­juk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokmány végrehajtásá­nak egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, amelyek ellenkező irányba mu­tatnak. A belgrádi találkozó­nak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén belül maradva, építő szellemben felmérje az eddig > MOSZKVA: Szerdán, moszk­vai idő szerint 23 óra 17 perc­kor szovjet földrengésjelző ál­lomások földrengést észleltek az Észak-Kaukázus vidékén. A földrengés az észak-kaukázusi Groznij és a Kaspi-tenger mel­letti Bujnakszk város térségé­ben 6-os erősségű volt. megtett utat, s körvonalazza azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a résztvevők tenni tervez­nek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenné szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kér­dések megtárgyalására ez a ta­lálkozó nem hivatott. Reméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendel­kezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele anak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő irányzat a nemzetközi po­litikában — folytatódjék, hogy a békéért és a biztonságért har­coló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utóbbi időben tapasztalható lassító manőve­reit. E gy év számvetése azt mu­tatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik lekicsinylik a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket, és — san­da mészáros módjára — a szo­cialista országokat vádolják. Ezeknek a manővereknek meg­határozott céljuk van; ez is ré­sze az enyhülés elleni táma­dásnak. Biztosak vagyunk azon­ban abban, hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tő­késországok reálisan gondolko­dó vezetői együttesen elég erő­sek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szelleme ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedé­seit, s a záróokmány végrehaj­tásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdí­tását Európában. ♦ NEW YORK: Megállapo­dást írtak alá egyrészt a Szov­jet Baráti Társaságok Szövet­sége és a Szovjetunió- Egyesült Államok Társaság, másrészt az Amerikai—Szovjet Barátság Országos Tanácsa kö­zött az említett szervezetek 1976-77. évi kulturális együtt­működési programjáról. Pillantás Európa országaira Egy utazás vázlata Ugyanez történt Riminiben, San Marinában, Rómában. Ha szólt a turista, égtelen taga­dásba kezdtek az eladók: nincs aprójuk, nincs másik pénzük, örülhetett a vásárló, ha bélyeggel, cukorkával, vagy ki tudja mivel kifizették a visszajáró összeget. Olaszor­szágban az is előfordult, hogy ingyen odaadták a képeslapot, a kávét, csak ne kelljen pénzt váltani. De a kereskédés más formájával is találkoztam. A sefteléssel. Jele a comb mellé szorított kar, fölfelé hajlított tenyérrel. Az egyik Shell ben­zinkútnál órát kínáltak eladás­ra. Velencében „mindent, amit kíván”-t az érdeklődő. A kira­katokat szemlélők biztonságot ígértek, ezért hozzájuk léptek leggyakrabban a seftelők, mi­közben apró, lapos pillantá­sokkal a rendőr felbukkaná­sát figyelték. * Itthon szívesen szidunk min­denkit, hogy örökké feltúrtak utcáink, mindenütt építkezünk. Külföldön sincs másként. Auszt­riában, Bécs belvárosában is építkeznek. St. Jákobnál átfúr­ják a hegyet, alagutat építe­nek. Távolabb autóút készül. Szélesítik a Marseille-be vezető utat, ugyanakkor autópályát is építenek. Marseille-ban láttam csak egy kisebb karambolt, annak ellenére, hogy ha tehetik, autó­ba ülnek az emberek. Murten megalapításának 500. évfordu­lója alkalmából rendezett ün­nepségre annyian jöttek kocsi­val, hogy a frissen aratott bú­zatáblán is parkoltak. Stájer- országban vasárnap délelőtt zarándokokat vivő autóbusszal találkoztam. A hivők az autó­buszban áldoztak. A pap fél­kézzel kapaszkodott, másik ke­zében „kellékeit" tartogatta. Lóversenyt rendeztek Salon ha­tárában. A falubéliek mégis személyautóval érkeztek. Mo­torral, személyautóval, autó­busszal özönlöttek a turisták Vaduzba, Monacoba, a Cote d’ Azúrra . . . Bernben olaszok, spanyolok, franciák, magyarok „bábeli zűrzavar” közepette várták a két órát, amikoris az óratoronyban vadászjelenetet ábrázoló figurák forogtak kör­be. Majd két férfi alak fel­váltva megütötte a harangot, jelezve a pontos időt. Egy „bo­lond” olasz hangos gesztikulá- lásokkal hanyattvágta magát a macskaköves úton, úgy fény­képezte a látnivalókat. A nyu­galmukról ismert berniek fel­kapták fejüket, mi történhetett városukban. Semmi különös, csak újabb látogatócsoport ér­kezett Bernbe. * Nyolc országban jártam. Szinte észrevétlenül jutottam Liechtensteinbe. A Rajnát át­szelő hídon tábla és zászló jelezte, Svájc területén vagyok. Az olasz—osztrák határon to- vábbot intettek a határőrök, mondván, magyarokkal nem foglalkoznak. Hegyeshalomnál Utasellátó kocsit kapcsoltak a szerelvényhez. Estebédeltem. Rántott húst ettem, hideg rizs- zsel. Meleg, szlovák sört ittam. Hazaérkeztem. Horváth Teréz

Next

/
Thumbnails
Contents