Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-29 208. szám

e Dunántúli napló 1976. július 29., csütörtök 1500 kilométer hosszú nyiladék qz elefántfűben... Magyar földmérők Néhány évvel ezelőtt két nigériai földmérnök kereste meg a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatot, hogy alapítsunk közös vállalkozást Nigériában. Nos, a vállalat — a Nigerian Mapping Co. (Ni­gériai Térképészeti Vállalat) — megalakult, a részvények 60 százalékát két nigériai társunk, a 40 százalékot pedig a ma­gyar fél: a fenti vállalat, a Kartográfiai Vállalat és a Tesco tartja kézben. Térképé­szeti munkákat eddig Nigériá­ban vagy az ottani állami földmérés, vagy többnyire an­gol kézben lévő idegen válla­latok végeztek. E nyugat-afri­kai ország a biafrai elszaka­dási kísérlet kudarcba fulladá­sa után rohamosan fejlődik. Olajexportjából igen rövid idő clatt kifizette adósságait, ipa­rát, főleg a könnyűipart és a nagyon elmaradott mezőgaz­daságát idegen szakértőkkel, idegen tőkével fejleszti. E fej­lesztés térképigényt is jelent. Az NMC cukornádültetvény tervezéséhez szükséges térké­pek készítésére kapott az ál­lamtól megbízást. E feladat szervezésére, irányítására és végrehajtására utaztam Nigé­riába. A Niger folyó partján A munkavégzéshez szüksé­ges adminisztrációs eljárások közel két hónapig tartottak. Miután minden akadály el­hárult, elindulhattam munka­helyemre Lagostól, a tenger­parttól északra, több mint 500 kilométerre a Niger folyó part­ján elterülő 12 ezer hektárnyi mocsaras, bozótos, sűrű és rit- kás erdővel fedett, 3—4 méter magasra növő, nádszál vastag­ságú elefántfűvel benőtt te­rületre, egy kicsiny járási szék­hely, Lafiagi falucska közelé­be. A legközelebbi fehér em­ber 80 kilométerre lakott. A területen korábban nem végeztek térképezési munkát, így „fehér folt'1 volt e terület. Helyi alaphálózatunkat a Nap­ra tájékoztuk. Az afrikai föld­mérőknek az ilyen egyszerű csillagászati mérés köznapi, megszokott. Az alaphálózat egy 12 kilométer alapvonalra emelt, három 11 kilométer hosszú me­rőlegesből állt, melyek egyen­lő távolságra voltak egymás­tól és végüket egy újabb me­rőleges kötötte össze. A csat­lakozó pontokon mértünk tá­jékozást a Napra. Ez a me­rev rendszer biztosította, hogy ezen belül 75x50 méteres rács legyen kitűzhető, azaz 75 mé­terenként 12 kilométer hosszú vonalak irtásával. Az ilyen hosszú egyenes vonalak kitűzé­se itthon sem tekinthető egy­szerű feladatnak, de Afrikában egyáltalán nem. A magas ele­fántfűben, erdőkben, bozót­ban, ahol a fekete mamba, vagy a kobra gyakran állítot­ta meg rövid időre a munkát, s ahol a megrekedt levegő 48—52 Celsius fokot is elérte, összesen 1500 kilométer hosszú nyiladékot kellett vágni, s eze­ken lehetőleg két héten belül mérni is, mert a fű újra fel­nőtt. Trópusi erdők, mocsarak A hazánknál mintegy tízszer nagyobb Nigéria déli határa az Egyenlítő felett a 4. széles­ségi kör közelében van. A tengerparttól a szárazföld felé 200 kilométer széles sávban az egyenlítői éghajlat érvényesül, párás, 25—35 Celsius fokos hőmérséklettel, amely 100 ki­lométerenként 1 Celsius fokkal emelkedik még beljebb halad­va a szárazföldön. E sík, mo­csaras, ingoványos parti sáv­ban találjuk a mangrove, a trópusi erdők övét. E sávot követi mintegy 1000 kilométer szélességben a sza­Nigériában vannai éghajlat. A párásság csökken, a hőmérséklet átla­gosan 30—40 Celsius fokra emelkedik. Növényzete az ele- fóntfű és a vegyes erdő. Az olajpálma, cukornád, földimo­gyoró, manióka, gumi, kakaó ültetvények sok hasznot hoz­nak, a kukorica gyorsan fej­lődik. Kevés rizst is találni. A cecelégy fertőzés még mindig nagy területre terjed ki, így a kevésbé érzékeny kecske az általános háziállat. Sokféle vadállat található. A harmadik a trópusi sztyeppe és nagyon kevés csa­padékkal a száraz-forró sivata­gi éghajlati zóna. A füves pusz­tákat köles, kukorica, földimo­gyoró ültetvények tarkítják és még sok a vegyes erdő, majd a táj átolvad a sivatagba. Munkámat ibó és efik gép­kocsivezetővel, tíz yoruba tech­nikussal és ötven nupe vagy topa munkással végeztem. Elég furcsa együttes volt afri­kai szemmel nézve, hiszen egy országbeliek voltaik, mégsem értették egymás törzsi nyelvét. Egy-egy beszélgetés a helybé­li munkásokkal elég hosszúra ínyúlt. Mondták tapa nyelven, fordították yorubára, arról an­golra nekem, én meggondol­tam magyarul, mondtam an­golul, s így fordult topára. Szerény becslések szerint Afri­kában 700—800 nyelv és törzs él, ebből körülbelül 270 Nigé­riában. Nyugat-Nigériát yoru- bák lakják. Tréfakedvelő, üzle­ti érzékkel rendelkező, de nem nagyon szavatartó nép. A XVIII. században, belső villongások miatt kezdtek városlakók len­ni. Legnagyobb városuk, a milliós Ibadan, egyben Nyu- gat-Afrika legnagyobb városa is. A keleti országrészben az ibó és efik törzs telepedett meg. Kevés üzleti érzékkel ren­delkező, olykor kegyetlen, he­ves vérmérsékletű, valami vagy valaki ellen örökké harcol az ibó. Az efik jó eszű, állandó­an siető, fukar, parancsolni szerető, de engedelmeskedni is tudó törzs. Északon a legna­gyobb törzs a hausza. Becsü­letes, őszinte, kissé lusta nép. Ugyancsak északi a pásztor- kodó, állattenyésztő fuláni törzs. Sok ezer kilométeren át hajtják állataikat a tengerpar­ti piacokra. Csendes, ballagó nomád nép. Ezek csak a ve­zető legnagyobb törzsek, s jellemzésüket egy nigériai új­ságiból idéztem. Ezek között és mellett élnek a gazpák, to­pák, benik, kanovik, idzsók, itsekirik, igbók, urhobók, ibi- biók, egük, igalák, okoják, ido- mák és még nagyon sok más kisebb-nagyobb törzs. Ellentmondások, végletek Nigériában nagyon sok el­lentmondással és véglettel ta­lálkozunk. Az Afrikában meg­jelenő 179 újságból (1972-es adat) fekete Afrikában 67 je­lenik meg, s ennek egynegye­de Nigériában. Két tv-adó mű­ködik és az országra kiterje­dő láncot már építik. A lakos­ság közel 80 százaléka nem tud írni-olvasni. Hat egyeteme közül az Ibadanin 3200, a la- gosin 1600, a zariain 1220 hall­gató tanul. Északon Kano ál­lamban ötszázezer koldust tar­tanak nyilván. Az afrikai há­rom és fél millió leprásból egy­millió Nigériában él. Törvényei az angol jogon alapulnak, s a taláros fehér-parókás afri­kai bírák az elszaporodó bű­nözés megfékezésére sok ha­lálos ítéletet hoznak, melyeket nyilvánosan, sokszor tízezer né­ző előtt hajtanak végre. A múlt század végén törvényt hoztak az egynejűségre, de még ma is sok; — nemcsak mohamedán vallású — afrikai él hat-nyolc feleséggel. A ha­talmas luxusszállodák árnyé­kában sok család az utcán éli le életét egy ernyő alatt. Talán mire az új főváros az orszáq yoruha-lakta délnyuga­ti csücskéből új helyén, az ország közepén, a kis törzsek lakta Jós fennsíkhoz közel fel­épül, a sok ellentmondás is elsimul, a végletek eltűnnek. Bartha Lajos oki. földmérő mérnök MTESZ­hírek Dr. Kovács Sándor, az MTESZ új lőtitkára, fo/yó hó 23-án a Technika Há­zában megbeszélést tartott a Baranya megyei MTESZ szervezet elnökségével. * A közelmúltban jelent meg az SZVT Baranya me­gyei Szervezetének ,,Beru­házási irányelvek, szabá­lyozás és tervezés az ötö­dik ötéves tervben” cí­mű tanulmánya. * Új egyesületek alakultak Baranyában: Karszt és Barlangkutató Tudományos Egyesület Dél-dunántúli Területi Szervezete, vala­mint a Textilipari Tudomá­nyos Egyesület komlói cso­portja. A csillagászat hatékony munkamódszere A Mars kutatása Viking 75 ÜL szondákkal Uj, speciális műszerek A Mars kutatástörténete bi­zonyítja a legszebben, hogy napjainkban a csillagaszat egyik leghatékonyabb munka- módszere az űrkutatás. 1975 augusztusáig nyolc szovjet és hét amerikai űrszondát indítot­tak a Mars bolygó tanulmányo­zására. A NASA már 1969-ben megkezdte az eddigi legna­gyobb marskutatási terv előké­szítését. A két Viking ’75 jelű űrszondát 1975. augusztus 20- án és szeptember 9-én elindí­tották a Mars felé 300 napos útjára. A 3,5 tonna össztömegű szon­dákat Titan—III. (D.) Centaur típusú hordozórakétával indítot­ták a Kennedy űrközpontból. A leszállóegység a Mariner és Surveyer szondák tapasztalatai alapján készült. A szondán el­helyezett berendezések között néhány teljesen új, speciális műszert is találhatunk. Ilyenek például az emberi szem felbon­tóképességével vetekedő kame­rák és az életjelenségeket vizs­gáló analizáló egység. A bolygószondák feladata fi. zikai, geológiai, meteorológiai és biológiai mérések elvégzése és esetleges életnyomok keresé­se. A start után a Titan—III. tí­pusú rakéta 184 km-es földfe­letti parkolópályára állt, majd 30 perc múlva a Centaur két­szeri működtetésével a szondák elindultak a Mars bolygó felé. A Föld és Mars közötti sza­kaszon a szondék pályamérését és a hírkapcsolatot 3 db 26 m átmérőjű parabola antenna és 3 db 64 m-es antennából álló rendszer biztosítja, melyek Ka­liforniában, Ausztráliában és Spanyolországban vannak. Ma már a Mars körül keringő szondák részére a hírvivő hullá­mok oda-vissza 40 percig ha­ladnak o> bolygóközi térben, te­hát egy műveletre adandó földi válaszutasítást leggyorsabban 40 perc múlva kaphatnak a Vi­kingek. Ezért Mars-közeiben a szondák a szovjet Mars-típusú űrszondákhoz hasonlóan bizo­nyos műveleteket teljesen auto­matikusan, a szondán elhelye­zett 19 kg-os fedélzeti komputer irányításával hajtanak majd végre. Ilyenek a Mars körüli pályára állítás és a felszínre történő sima leszállás. A Mars megközelítésekor a fékezőrakéták egyórás működ­tetésével a bolygószonda par­kolópályára állt. A leszállási hely részletes és ismételt tanulmányozására 10— 50 napot szántak. Az első szon­da leszállása a legfrissebb ada­tok szerint július 17-én 30—24 km magasságban a nagy felü­letű hővédő-fékezőpajzs segít­ségével kezdődik, majd egy 15 m-es ejtőernyő fékezi a zuhanás sebességét. 1,2 km magasság­ban leválik ez az ejtőernyő és bekapcsolódik a rakétás fékező­rendszer, amely kb. 5—10 per­cig működik, és a leszálló egy­ség sima leérkezését biztosítja. A felszínre érés után a fedél­zeti komputer meghatározza a leszálló egység helyzetét, kiszá­mítja a Föld irányát, ráállítja parabola antennáját és meg­kezdi a felszíni mérések közve­títését. Az első méréssorozatot a marstalaj szerves vegyületeinek vizsgálatát 100 milligrammnyi talajmintából 300—500 C fokon végzi egy tömegspektrométerrei egybekötött gázkromatográf. A három biológiai kisérletso- rozatot egyetlen műszerblokk közös kiszolgáló rendszere vég­zi. Az első hőbontásos vizsgálat 5 napig, a második gázkicseré- lődési vizsgálat 15, a harmadik radioaktív vizsgálat 11 napig ta rt. Ellenőrzésképpen nemcsak marstalajban, hanem a szondák által vitt sterilizált talajmintán ugyancsak végrehajtják a kísér­leteket. A Mars ritka légkörét túlnyo­mórészt széndioxid alkotja, ezért a földihez hasonló életet nem találhatunk, bár a Földön is is­meretesek olyan mikroorganiz­musok, amelyek széndioxidot képesek tápanyagként hasznosí­tani. Nem megalapozatlan te­hát a kutatók azon feltételezé­se, hogy a marstalajban élő szervezetek működhetnek. A Viking-szondákhoz hasonló nagymértékben automatizált vállalkozást eddig még egy bolygókutató szonda sem való­sított meg. Éppen ezért igen sokat várunk a Viking-szondák kutatási eredményei alapján az elkövetkezendő hónapoktól. Kemenes Lászlóné, a TIT Mecseki Természet- tudományi Stúdió munka­társa Pázsitok, gyepek Igazán szép pázsitot csak akkor tudunk fenntartani, ha a szakszerű kezelést kellő időben biztosítjuk. Amennyiben az ápo­lási munkák rendszertelenek, a gyep lassan kiritkul, elgyomoso­dik, esztétikai hatását fokozato­san elveszti. Kaszálás: A fiatal pázsifelü- let amint eléri a 8 cm magas­ságot, azonnfrl kaszálni kell. A tarló magassága 3—4 cm le­gyen. Az első kaszálást jobb borús időben, vagy estefelé el­végezni. Ha a levágott füvet néhány napig a tarlón hagyjuk, árnyékvetésével elősegíti a re­generálódást. A pázsit akkor szép, ha vágás után egy héttel magassága 4—8 cm. A rövid nyírás sekély gyökérképződést idéz elő. Különösen száraz tala­jokon öntözési lehetőség hiá­nyában kerüljük a rövidre nyí­rást. Igyekezzünk azonos ma­gasságúra nyírni, de a legfor­róbb kánikulában egyharmad- dal magasabb tarlót hagyjunk, ezáltal zöldebb, mutatósabb- marad a gyep, a legkritikusabb nyári időben is. A finom szálú pázsitfélék jobban, az erősebb, szélesebb levelű fűfélék pedig kevésbé tűrik a sűrű nyírást. Ha bármily ok miatt a fű túl ma­gasra nőtt, akkor ne nyírjuk azonnal mélyen, hanem több­szöri kaszálással jussunk le a kívánt szintre. Alapszabály, hogy soha nem szabad többet levágni, mint a levélfelület egy- harmada. A füvek növekedése szabja meg a nyírás gyakorisá­gát. Évenként átlagosan 8—10 alkalommal kaszáljunk. Ősszel az utolsó kaszálásnál 6 cm-re hagyjuk a gyepet. A hosszú fű alatt a tő télen könnyen kipál- lik. A gyepet lehetőleg minden alkalommal ellenkező irányba vágjuk. Kaszálásra alkalmas, kereske­delemben kapható eszközök: kis telekre: fűnyíró olló, sarló, kézi kasza, vagy kézzel tolt henger­késes fűnyíró. Nagyobb felület vágására villanymotoros vagy motoros fűnyírógépet használ­hatunk. öntözés: Gyakori gyepvágás rendszeres öntözést kíván. A le­velek pótlására sok víz, táp­anyag kell. Vigyáznunk kéll ar­ra, hogy a kis adagokban tör­ténő permetező öntözés magá­ba rejti azt a veszélyt, hogy a fű gyökerei sekélyek lesznek, nagyobb szárazságra élénken reagálnak. Laza, homokos, vagy köves talajon sűrűbben, 4—5 napon­ként 10—15 milliméter csapa­déknak megfelelő öntözővizet használjunk fel. Az agyagtalaj a nedvességet jobban tárolja. A rendszeres öntözés a talaj tömörödését gyorsítja, ezért a talajt szellőztetni kell. Kiskert­ben ásóvillával, vasvillával 5— 15 cm-es lyukakat szúrunk sű­rűn egymás mellett. A talaj szellőztetését tavasszal és ősszel végezzük, ezt követően szórjuk ki a szerves és a műtrágyákat. Kalla Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents