Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)
1976-07-03 182. szám
6 Dunántúli napló 1976. július 3., szombat cKdMO/yTa/<rN °RdwAt Beteg történetek Mindenkivel történik valami Tetszik látni ugye ezt a felvételt, amelyet kollégám készített a Szigeti úti — huszon- valahány emeletes toronyház tetejéről? Ott fönt, a kép peremén halványan az égboltra rajzolódik a Mecsek nyugati nyúlványa, alatta pedig a gyönyörű, üdezöld Aranyhegy, amelynek déli lejtőjén kis hegyi utak szabdalják fel a vidéket kisebb-nagyobb szőlőskertekké, gyümölcsösökké, ahol hűs pincékben, hétvégi házakban, szép vagy bájosan ronda vityillókban ütik agyon az időt a népek, úgy esténként, esetleg szombati, vasárnapi napokon, mezítláb, gatyában, egyszál-szoknyákban, szalmakalapban. Hogy mást ne mondjak, megejtően gyönyörű. . . . Nos, aztán hogy folytassam ... A kép előterében bizonyára felfedezték ezeket az elfektetett, illetve „kantnira" állított betonhasábokat (ahány épület, megannyi kisebb baranyai falu), amelyekben igazán szép lakások vannak, s ha netán valakinek nem tetszik, adja át, jelentkező bőven akad .. és ezekben a lakásokban élnek csecsemők, kis és nagyszobás óvodások, tizenévesek, huszonévesek, papák- mamák, nagy- és dédszülők, agglegények és vénkisasszonyok — néha egykupacon, néha magányosan. Élnek. Tényleg, hogyan is élnek? • Lent és középen — az a szendvics alakú épület — a Szliven, azfán néhány lépcső és attól jobbra egy, a pádon bolhányi pont, ez én vagyok és onnét szemlélem a lakótelep mozgalmas világát. Szemlélem és hallgatom, mert ahogy jönnek-mennek el előttem, az elhullajtott szófoszlányok színes üveg-mozaikjaiból rakom össze az emberek napi pillanatait, óráit, vágyait. S nem csak a pádon, hanem — betérve a Szlivenbe, OTP-fiókba, könyvesboltba, élelmiszerboltba, gyógyszertárba, buszmegállóba is — vagy éppen éjszaka, hazabandukolva. Magas, szép fekete nő — szemehéja világoskék — meséli alacsony, törékeny, szintén fekete, szintén kékszemhéjú barátnőjének: — írtam egy levelet a ház- mesternének, legyen szíves, ne leskelődjön utánam, hogy én mikor járok haza, semmi köze hozzá, inkább söpörje le a lépcsőházat... satöbbi. Erre ő: elégeti a levelet, a hamut borítékba zárja és bedobja a lakásomba. Most mondd?! A kicsi-feketének parányi fehér szoknyája van, s ami alóla kilátszik, valószínűleg nem nagyobb, mint a házmesterné fehér borítékos küldeménye. A nap is a szemembe süt, elfordulok, nyit már a Szliven, a legtöbb vásárló a szandálok irányába veszi útját, illetve jobbra, ahol a nyári kozmetikai cikkek kaphatók, bő választékban, kérem tisztelettel. És a másik sarkon — kérem tisztelettel — van egy élelmiszer- bolt, ahol máris sortállanak, éspediglen azért, mert ez az egész új lakótelep mindössze két bolttal rendelkezik (a másik fönt a Rókus utca sarkán), szóval való igaz, hogy a tömeget egyszerre valóban nem lehet beengedni, mert a kosarakkal lesöprik az egész árukészletet és az ideges, már kora reggel dögfáradt eladók türelme is véges. Én most már csak annyit jegyzek meg, hogy az Uránvárosban, majd később Kertvárosban is mindig, minden esetben utoljára épült meg az ABC, és ezen a lakótelepen is majd legesleg- utoljóra épül meg az ABC, pedig a rendelkezés úgy szól, hogy .. . Na, ezt hagyjuk. • Mert tudok más rendelkezésről is. Teszem fel, olyasmiről, amely előírja, hogy egy új lakótelepen egy főre ennyi meg ennyi négyzetméternyi zöldterületnek kell hogy jusson, hát itt nem jutott jóformán semmi. Váci Mihály utca, O. Csaba barátom: — Idejövök ki a kisgyerekkel, a betonra, nézd mennyi gyerek, legalább száz, ha nem több, itt fulladoznak a forróságban, ahol alig akad tenyérnyi fű, néhány nyiszlett fa. Komolyan mondom, a személy- kocsik nagyobb területet kapnak, mint a gyerek, csak éppen betonban és aszfaltban. — Nekem — mondom neki — tetszik ez a lakótelep, csak az nem, hogy zsúfolt, hogy levegőtlen, hogy a hosszú panelok során az alsó emeletiek egy darabkát sem látnak a Mecsekből a szemközti utcasor miatt, pedig itt van egy kö- pésnyire. — Jön egy fiatal orvos, kislányát biciklizteti: — Én a szemközti lakások lakóiról már azt is tudom, hogy hány váltás kombinéja van a fiatal nagyságának, hetente hányszor henteregnek a heve- rőn és gondolom, eme épületes értesülést pontosan beszerzik rólunk is. Na jó, ezen már nem lehet változtatni. • Ezen nem — mondom magamban, de hát építünk mi még városrészeket, a Bajcsyn is, aztán a Siklósi városrész is már rajzon van, talán majd gondolnak arra, hogy az emberek, a jövendő lakók kicsit szellősebben is szeretnének élni, lehetőleg minél kevesebb bosszúság nélkül, amelyet például ugye a késedelmes kereskedelmi hálózat megépítése is kivált belőlük, vagy... az, hogy egy lakótelep közepébe — ezúttal itt — a még megmaradt kis tisztásra, egy behe- mót irodaházat építenek, AG- ROBER-éknek címezve. Az OTP — nagyon szépen berendezett és hát a Forintot megillető illedelmes csendes- ségű — irodájában most számolnak le egy házaspárnak 80 ezer forintot. Az üres — esetleg ötven forintot tartalmazó — takarékkönyvet a háttérben szerényen álló szüle teszi el öreg, fekete táskájába, a pénzt a fiatalasszony számolja bele saját retiküljébe és lelkendezve néz fel a férjére: — Hát megvan a Zsiga. Na hát, ez a „zsigaf’ név is... valahogy mindig röhögnöm kellett, a nóta is így szól hogyaszongya: „Hopsz te Zsiga...!" —, de manapság komoly értelmet nyert ez a drága Zsiguli, potom ÖO ezerért. Este itt ténfergek a Váci Mihály körül — a fűrészfogas beépítésű üzletsor előtt — jön egy ismerősöm, gráner kint az uránban, azt mondja: „Idefigyelj fickós barátom, heten lakunk a háromszobásban, bizis- ten mondom, az asszony a falat csókolta örömében, amikor beköltöztünk, én meg nem szégyenlem, de amikor a fürdőkádat teleengedtem és belefeküdtem, a könnyeim összefolytak a melegvízzel. A lányomnak van egy flakonja, valami fürdőolaj van benne, jól meglocsoltam vele magam, habzott még a mennyezet is. ... Csakhogy . . — Mi csakhogy? — ... a sörgyár éjjel, nappal bömböl, azt hiszem a ka- zónház vagy erőműje, vagy mi, szóval zajos egy vidék ez ... Mit lehetne tenni? S erről jut eszembe, sör sincs manapság! Mit lehetne tenni mégis, mit mondanak a fejesek? — Azt én nem tudom, de ha nem bömböl a sörgyár éjjel nappal, akkor még ennyi sör sem lesz, mint most. . . • Késő este van, jön egy taxi a Budai Nagy Antal utcába. Pongyolás asszonyka lép ki a kocsiból, kezében a csecsemő, mögötte egy nyurga, suta, far- meros apáca, cekkerrel a kezében. — Mi lesz a neve a lánynak? A papa figyelemre sem méltat, csak odaszól asszonyának : — Mondd meg neki, hogy ez nem lány . .. — Anti lesz a neve... — lebegte el az asszony, közben fölnézett az utcatáblára, gondolom, onnét olvasta le az újszülött nevét. De lehet, hogy nem. Annyi biztos, hogy ők az adósság egy részét már letudták az Államnak tett ígéret jegyében: hoci lakás — lesz gyerek. Nos, a városrész legifjabb lakója megérkezett. És még csak nem is bömböl. De a városrész — nem éppen újszülött lakója viszont bömböl, mint egy oroszlán, az egyik panelház előtt: — Magdi! Magdikám! Kis- haverom! Elfogyott a kenyerünk, egy kis „hábé" lesz otthon, dobj le egy darabot! Kinyílik az erkélyajtó, aztán egy vörhenyes-hajú lány, aki kedvesen, lágyan leüvölt a negyedikről: — Akarod, hogy egy fazekat vágjak a fejedhez...?! Kéremszépen, ez a városrész már nem is új városrész. E pillanattól kezdve rájöttem, hogy ezt a környéket már lakják az emberek, ennek már van egy kis történelme, itt már a nap minden órájában mindenkivel történik valami. Ki nem volt beteg? Többnyire mindenki megismerkedett a kórházzal, annak különleges világával és tudja, hogy még ez a hely sem mentes a humortól. Én is szórakoztam már ott, hadd mesélek el két történetet. Az egyik hadifogság után történt. Az egész fogolytáborban egy ember szerzett tífuszt, én. Nem is azért kaptam meg, mert ott tífusz-bacilusok nyüzsögtek, hanem mert szervezetileg alkalmatlan voltam a hadifogságra. A tífusz érdekes betegség, az ember el van foglalva a lázával és fel sem tűnik, hogy ennivalót nem adnak neki. Mire eljut odáig, hogy egyék, addigra csont és bőr és kizárólag teával, tejbedarával, krumpli- pőrével etethető. Én is ezzel veszkelődtem, de nem sokat törődtem vele. Eléq volt. Nem így a szobatársunk, egy vidéki suszter. Jól fejlett tífusza volt, de a betegség nem bírt vele. Már lábadozott és a gyomrának elvileg papírvékonynak kellett volna lennie. Ennek megfelelően ikapta a kosztját is. Ő is dőzsölt a tej- bepapiban, meg a krumpliban. Ez volt a látszat! Mihelyst elvitték a kosztot, kinyitotta szekrénykéjét és elővette a következőket: SONKA, TOJÁS, VÖRÖSHAGYMA, só és paprika és nekiállt. — Ember, meghal! — mondtuk. — Majd meglátjuk! — mondta. Mi meg vártuk a halálát. Annak érzékeltetésére, hogy a műszerek és mértékek honnan indultak el, mindössze egy nagyon kézenfekvő példát említünk. Babilóniában 4000 évvel ezelőtt a királyok üvegkemény dioritsziklából szobrokat faragtalak, s ezek lábán jelölték meg a „láb" hosszát, amihez mindenkinek igazodnia kellett. A babilóniai „iáb"-at 15 egyenlő részre osztották, így kapták az „ ujjat", Protagorász ókori filozófus szerint: az ember minden dolog mértéke. Ujj, hüvelyk, arasz, láb, könyök, marék, lépés — ilyen mértékkel határozták meg a mennyiségeket. Az emberek testméretei azonban nem egyformák, így aztán a mértékeavségek is igen gyakran változtak. A zűrzavaron úqv oróbáltak seqíteni, hogy nem ritkán az uralkodó testméreteiből vezették le C’ alaovető méreteket. Följegyezték például, hoav I. Henrik anaol király udvarában a yard hossza azt a távolságot jelentette, amely a király orrheqyétől kinyújtott bal- kariának nagyujja hegyéia terjedt. Nagyobb távolságokat a hajdani időkben „nyíllövésnvi”, „íutamnyi", „eqv naoi járóföld- nyi”, „Duskalövésnyi", „kiáltás- nyi” stb. ielölésekkel adták meg. Érdekes itt megemlítenünk, hoqy a szögmérés talán az egyetlen, amely a babiloni kultúra óta szinte semmit sem változott. A méretek zűrzavarából a nagy francia forradalom teremtett kivezető utat. A jakobinus Romme javaslatára csillagászokat, geodétákat, tudósokat bíztak meg azzal, hoqy megmérjék a Föld különböző méreteit és a kapott adatokból vezessék le az új mértékrendszert. Megállapodás szerint a Föld kerületének negyvenmilliomod Nem halt meg. Jóhúsba keveredett és mire kiszabadultunk, mi az éhségtől csak tengtünk- lengtünk, ő pedig kipofásodott, mint a kölökgólya. Most mi ebből a tanulság? Azt hiszem semmi. Legfeljebb egy anekdota jut eszembe, egy azóta meghalt barátom mesélte. Az egyszeri orvoshoz egyszer elmegy egy ember, magyar volt az illető. Súlyos gyomorfekélye volt. Az orvos megvizsgálta és mint minden gyomorfekélyesnek szigorú diétát rendelt el. A pasas három hónap múlva megjelent, makk egészségesen. Az orvos összecsapta a kezét: — Maga tökéletesen meggyógyult, szinte csodálatos! Diétázott, ugye? — Egy hétig doktor úr, akkor mégjobban lerobbantam, az éhségtől majdnem elpusztultam és láttam, hogy a csalódom ragyogóan eszik, nem bírtam megállni. Én is ettem. — Mit? — Töltöttkáposrtát! Az orvos megcsóválta a fejét, majd beírta a naplójába: „Gyomorfekély ellen a töltöttkáposzta gyógyszer.” Jött egy újabb betege, aki véletlenül német ember volt. Szintén gyomorfekélyes. Neki azt mondta: — Nézze barátom, próbálkozzék meq a töltöttkáposztával. A beteg megpróbálkozott, bele is halt. Az egyszeri orvos kénytelen volt ezekután kiegészíteni a bejegyzést, mely így hangzott: „Gyomorfekély ellen a töltöttkáposzta a magyarnak gyógyszer, a németnek méreg." Szöllősy Kálmán része a hosszúság egysége: 1 méter. Az „ős-métert" Kruspér István tervei szerint 1874. május 13-án a párizsi Conservatoire des Arts Métiers-ben öntötték ki. A hiteles méterrúd platina- iridium ötvözetből készült. 1899- ben Nagy-Britannia és Oroszország kivételével valamennyi európai állam csatlakozott az egyezményhez. A mértékügyi megállapodás volt az első alkalom, amikor sikerült nagy nemzetközi tudományos együttműködést kialakítani. Tulajdonképpen ezzel a megállapodással egységesedett világszerte nem csupán a hosszmérték egysége, hanem az ebből levezetett súly, űr és térfogat mértékegysége is. Kialakult az egységesen elfogadott mértékegység rendszer, amely előfeltétele volt a mérőműszerek és mérőeszközök tömeges gyártásának. Az első laboratóriumi finom mérleget például 1770-ben Harrison angol órás készítette Cavendish kémikus számára. Johann Baptist Schwilgué, a strassburgi világhírű automata óra tervezője és készítője találta fel a múlt század első éveiben a hídmérleget. Hasonló állomások vannak az időmérés eszközeinek fejlődésében. A legprimitívebb, legegyszerűbb mérőeszközök megjelenése is már óriási forradalmat jelentett az emberi gondolkodásban: a minőségi érzékelés helyett a mennyiségi szemlélet megjelenését. „Az idő térré vált és a tér súllyá" — írta Thomas Mann. A mérés maga a termelés szolgálatába állt ugyan, de egészen más jellegű volt, mint a többi emberi tevékenység: kezdettől fogva <ki kellett elégítenie az állandóság, a reprodukálhatóság és a minél nagyobb pontosság igényét. Révész Tibor Rab Ferenc Fotó: Erb János Az ember minden dolog mértéke Műszerek és mértékek
