Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-23 202. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúlt Üzemi közművelődés Nőtt a szolgáltató jellegű személyautók száma NEB-vizsgálat a közületi gépkocsikról Jé ütemben halad a munka ytj Az épülő szigetvári kórház Építkezések Szigetváron • Új lakások, bölcsőde, iskola • Sínre került a termálfűtés A közművelődésről szóló párt- és állami hatá­rozatok után vala­mennyi vállalat értékelte a te­rületéhez tartozó dolgozók ‘mű­velődésének helyzetét, feltéte­leit és meghatározta a fejlesz­tés feladatait. A tervek készí­tőinek figyelembe kellett ven­ni, hogy a munkaerő képzett­ségi, iskolázottsági szintje a legtöbb vállalatnál nincs egyen­súlyban a termelés technikai­technológiai színvonalával. A bányászatban a nagyfokú gépesítés ellenére jelentős sze­repe van a fizikai munkának. A veszélyes, az egészségre ár­talmas körülmények között, többműszakos munkarendben végzett nehéz fizikai munka hatására jelentősen csökkent a bányászati szakmába lépő fia­talok száma. Ezért szükséges­sé vált a szakképzetlen, az álta­lános képzettség alacsonyabb szintjén álló dolgozók nagyobb tömegű munkába állítása. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bányaüzemek előtt álló műve­lődési feladatok közül egyik jelentős tennivaló a dolgozók szakmai és általános művelt­ségi szintjének növelése. A mű­velődés, a tanulás esetében a társadalom, a vállalat, az egyén érdeke elvileg megegye­zik. A gyakorlat azonban el­lentmondásokkal terhelt. Ezek feloldásában, a közmű­velődés fejlesztésében fontos szerepük van a munkahelyi ve­zetőknek. Részt kell vállalniuk a dolgozók művelődési igé­nyeinek felkeltésében, törekvé­seik irányának alakításában, céljaik elérésének segítésében. A gazdasági vezetők általá­ban tudatában vannak a szak­mai és általános műveltség ér­tékének, és gyakran személyes példamutatással ösztönzik be­osztottaikat, munkatársaikat a szakismeretek bővítésére, vagy az elmaradt iskolai végzettség munka melletti pótlására. Azon­ban arra is található példa, hogy egyes — a termelési ter­vek teljesítését féltő — vezetők idegenkednek a dolgozók kép­zésére, továbbképzésére szer­vezett tanfolyamoktól, az álla­mi oktatás támogatásától, az avval járó gyakran jelentős munkaidő-kiesés miatt. A dolgozók részéről is ta­pasztalható érdektelenség, kü­lönösen az alacsonyabb mű- veltségűek között. Félnek a ta­nulás terheitől, az esetenkénti átmeneti jövedelem-csökkenés­től. Külön gond a vidékről na­ponta bejáró dolgozók képzé­se, továbbképzése, mivel a ta­nulásra fordított idő jelentő­sen növeli a családtól való tá­voliét idejét és a jellemzően kétlaki életmód is befolyásolja a közművelődés és közéleti ak­tivitást. A munkásszállón lakók esetében sem kedvezőbb a helyzet, annak ellenére, hoqy a szabad idő kulturált eltölté­sének feltételei általában adot­tak, hiányzik viszont a családi közösség ösztönző és ellenőrző hatása. A szakképzettség tervszerű növelésének igen sok esetben akadályozója az általános mű­veltség alacsony foka, a nyolc általános iskolát nem végzett dolgozók jelentős száma. Ez to­vább növeli a termelő üzemek gondjait, tennivalóit, mert a továbbtanulásban résztvevők esélyeit döntően befolyásolja életkoruk, a családi állapot. Az idősebb munkások kéozé- sét, bevonásukat a továbbkép­zés folyamatába, nehezíti a megszokotthoz való ragaszko­dás, s tartózkodó magatartás. A vállalatokat ugyanakkor a technikai fejlődés és a létszám­gondok újabb és hatékonyabb gépek beszerzésére és a ter­melésbe állítására kényszerítik. Az új, korszerű technikai keze­lése pedig megköveteli a ma­gasabb általános műveltségű és szakképzettségű munkáso­kat. A szakmai és általános mű­veltség növelésében fennálló ellentmondások és feszültségek feloldásához az érdekazonos­ság létrehozásához egyaránt érdekeltté kell tennünk, vagyis ösztönöznünk kell a vezetőt és a dolgozót. Az ösztönzés sza­bályozott formáit a kollektív szerződések tartalmazzák. Ezek elsősorban anyagi jellegűek, a tanuláshoz szükséges mun­kaidő kedvezményt, a képzési költségek részbeni, vagy teljes átvállalását, béremelést, ju­talomszabadságot jelentenek. Erkölcsi ösztönzőket azonban a kollektív szerződések igen kis­mértékben, vagy egyáltalán nem tartalmaznak. Nem ritka, hogy a munkahely vezetői sem ismerik fel tennivalóikat az üzemi közművelődés fejleszté­sében, tehát az ő felkészíté­sükre is gondolni kell. Az üze­mi közművelődés fejlesztésében egyre jelentősebb a szocialista brigádok szerepe. A korábbi évek következetes munkájának köszönhető, hogy ma már a szocialista brigádvállalások személyre szólóan rögzítik a műveltség, szakképzettség nö­velését célzó elképzeléseket. E felajánlásokban a hiányzó alapműveltség pótlása, a szak­mai, illetve politikai ismeretek megalapozása áll. Az életkor, az iskolázottság, a szakképzett­ség tekintetében heterogén összetételű brigádok a kollek­tíva nevelő, ösztönző hatásá­val, egymást segítő munkájá­val az üzemi közművelődés fejlesztésének jelentős ténye­zői. Felajánlásaik, vállalásaik komolyságát mutatja a nyolc általános iskolát nem végzett brigádtagok beiskolázásában, a szakmai tanfolyamokon és továbbképzőkön, a műsoros rendezvények és ismeretterjesz­tő előadásokon való részvételt. Bátran számíthatunk a munká­jukra. A műveltség üzemi ter­jesztésében meg kell valósíta­ni azt a követelményt, hogy mindenki végezze el legalább az általános iskolát. Azok szá­mára, akik az alapműveltséget már megszerezték, de azok számára is, akik koruknál fog­va erre már nem vállalkoznak, olyan üzemi légkört és feltételt kell biztosítani, hogy munkate­rületükön képezhessék tovább magukat. Ehhez jó lehetőség az üzemekben szervezett szocia­lista brigádvezetők tanfolyam, a munkásakadémiai előadásso­rozat, a párt- és tömeqszerve- zetek által szervezett tömegpo­litikai oktatások. M indenkinek meq kell adni a lehetőséget ahhoz, hoqy növel­je műveltségét, biztosítani kell a továbbfejlődést, a tovább­képzést. Az üzemi közművelő­dés fejlesztése, a meglevő fe­szültségek és ellentmondások felszámolása körültekintő, gon­dos és sokoldalú, türelmes munkát kíván vezetőktől és be­osztottaktól eqyaránt. A köz- művelődés fejlesztéséért nap­jainkban fokozódó követelmé­nyekkel lép fel az egész tár­sadalom és ezen belül az egyén. Geisz Ferenc A lazaság, a helytelen szem­lélet és gyakorlat következmé­nye, hogy bár az általános cé­lú gépkocsik száma csökkent, a szolgáltató jellegű gépkocsi­ké rendkívül megnőtt, s ugyan­csak megugrott a személyi tu­lajdonú gépkocsit átalányért használók száma és a kifize­tett átalány összege is. Ezt tar­talmazza általános jellemző­ként az az utóvizsgálati anyag, melyet a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottsóq készített a közületek gépkocsi-állományá­ról és az üzembentartásukkal kapcsolatos előírások betartá­sáról. A 29 baranyai vállalat, üzem, állami gazdaság, ter­melőszövetkezet és ÁFÉSZ el­lenőrzéséről összeállított jelen­tést tegnap vitatták meq Pé­csett, a megyei NEB ülésén. Az üzemi személygépkocsik számára vonatkozó — a kor­mányrendelet végrehajtásának megfelelő — normaszintet ál­talában betartják az egységek, óm az elmúlt két évben a vizs­gált szervek csaknem fele kért és kapott többletkocsit feladatainak megvalósítására. A szolgáltató gépkocsik száma ez év első félévéig az 1972. évihez képest hatszorosára nőtt. Ennek egyik oka, hogy a VOLÁN nem tud elegendő ko­csit adni munkásszállításhoz. Érthetetlen viszont, hogy a szol­gáltató kocsik beszerzéséhez számos esetben meglehetősen általános indokkal kérik és kapják meg az egységek az engedélyt, mint: szövetségi te­vékenység, oktatás, beiskolá­zás tervezése, szövetkezeti mozgalom szervezése. Hiányosságok mutatkoznak a menetlevelek kezelésében is, s ez nemcsak hanyagságot je­lent, hanem a gépkocsik ren­deltetésszerű használatával való visszaéléseket is takarja. Ilyen lehetőségeket a személyi tulajdonú kocsik használata is magában hordoz. Bizonyítja ezt, hogy a Bólyi Állami Gaz­daság egyik dolgozója egy napon két állami kocsi menet­levelén is szerepel utasként, s ugyanakkor saját kocsijának menetlevelére 119 kilométer hosszú út megtételét vezette, s felvette a térítést. Szerencsére az ilyen durva példa nem gya­kori, s magángépkocsik igény- bevétele jelentős munkaerő- és anyagi megtakarítást eredmé­nyezett. A gépkocsik túlfogyasztásá­nak megakadályozására is megvan az igyekezet, de ered­mény csak a nagv gépjármű- parkkal rendelkező vállalatok­nál mutatkozik. A vizsgált egy­ségek nagyrészénél viszont az derült ki, hogy nem ismerik, vagy nem alkalmazzák a tele­ink rendszert, nem sorszám szerint használják fel az üzem­anyagjegyeket, sőt akadt olyan egység is, ahol hatályát vesz­tett utasítás alapján számoltak az üzemanyaggal. Jó példa­ként említi a vizsgálati anyag a Mecseki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság belső ellenőr­ző munkáját, ahol az egyik túlfogyasztó gépkocsivezetőt kártérítésre kötelezték, mivel tettenérték, amikor a vállalati kocsi üzemanyagát saját ko­csijába töltötte át. A feltárt hiányosságok meg­szüntetésére vonatkozó javas­latok közül kiemelt fontosságú, hogy a jövőben mind a szak- felügyeletnek — KPM Autó­felügyelet — mind az irányító és illetékes ellenőrző szervek­nek az eddiginél jóval na­gyobb következetességgel kell ellenőrizniük, s nem ártana fe­lülvizsgálni a szolgáltató jelle­gű gépkocsik számának indo­koltságát, illetve kihasználásuk Rugyogó napfény, rekkenő meleg — a kedélyekre azon­ban ez úgy látszik jó hatással van, a szigetvári építkezések jó ütemben haladnak. Minden nap hoz valami újat, szemmel láthatólag alakul a Lenin-la- kótelep és környéke. Hetvenöt lakásba beköltöztek már a la­kók, a mellettük épült bölcső­dét a hónap végén átadják, az előírt ütem szerint halad az iskola, valamint a kórház épít­kezése. A kórház építésével párhu­zamosan intézkedtek a kórházi berendezések, felszerelések be­szerzésének ügyében is. Nem­régen tárgyaltak a MEDICOR- ral és az ÓMKER-rel, s a ME­DICOR olyan ajánlatot tett, hogy vállalja a teljes berende­zést, a röntgenkészülékektől az utolsó kanálig mindent. A húsz­millió forint értékű orvosi fel­szerelést, valamint a konyhai és mosodai gépeket minden­képpen ezen az úton szerzik be, tárgyalnak a fogyóeszközök vásárlásáról is a MEDICOR út­ján, tehát az ágyneműk, tá­nyérok és kanalak dolgában. Ez utóbbi mintegy tízmillió fo­rintos értéket jelent. Ha lassan is, de megoldódik a kórház személyi állományá­nak kialakítása. A nővérek le­telepítéséhez újabb ötlettel — egy tíz személyes nővérotthon kialakításának lehetőségével — járult hozzá a kórház vezetősé­ge, és úgy néz ki, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az új létesítmény iránt. Optimista előrebecslés szerint a kezdés idejére mintegy harminc-negy­ven szakképzett, vagy tanulmá­nyait már megkezdett szakdol­gozóra számíthatnak. Ez nagy­jából azt jelenti, hogy a terve­zett létszám meglesz. Hasonló a helyzet az orvosoknál is, kö­zöttük is elég nagy az érdek­lődés, főleg a fiatalok jönné­nek Szigetvárra. Az idén két központi gyakornok kezdte meg az ideg-elme szakma elsajátí­tását a megyei intézmények­ben - ők már Szigetvárra fog­nak kerülni. Egy másik jó hír, amely már sokat váratott magára, ez a szigetvári új lakótelep és a kórház termálfűtésének meg­oldása. Kezdetben azon folyt a vita, hogy a 62 C fokos termálvíz­zel lehet-e fűteni? Ezt a kér­dést eldöntötte az idén ápri­lisban elvégzett próbafűtés. Az eredmények eloszlatták a ké­telyeket. Aztán jött egy eddig jelentéktelennek hitt probléma, a víz metántartalma. Már-már a termásfűtés meghiúsulása fenyegette az új lakótelepen lakó 75 családot és az egész beruházás sikerét, de tegnap kiderült, hogy megértéssel, egészséges rugalmassággal, át­hidalhatók a nehézségek. Az összes érdekelt, a Mély- épterv, mint tervező, a Bara­nyai Magas- és Mélyépítő Vál­lalat mint kivitelező, az üze­meltető, a Pécsi Hőszolgáltató Vállalat, a különféle hatósá­gok, közöttük az Országos Víz­ügyi Hivatal képviselői a Szi­getvári Városi Tanács vezetői­vel együtt keresték azt a leg­jobb megoldást. (Folytatás a 2. oldalon) körülményeit! Szeptemberben ismét fogadja tanulóit az Ágoston téri általános iskola. Egyéves szünet után az épitők mintegy hétmillió forintos költséggel teljesen felújítva augusztus közepére adják át a megújult iskolát

Next

/
Thumbnails
Contents