Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-21 200. szám

6 Punantfflt napló 1976. július 21., szerda Totlseprü Aktuális szavak (?) Amióta csak némelyik isko­lában lehet tanulni a klasz- szikus nyelveket, az ógörögöt és a latint, furcsa ellentétként hangzik, de igaz: sokkal töb­ben használnak idegen szava­kat, mint azelőtt. Lassan köz­nyelvünk is tele lesz vele. Ak­tuális rovat, aktuális hirek stb. hangzik itt is, ott is, kiszorítva az ennek megfelelő időszerű, alkalomszerű szavunkat. Ugyan­így időszerűséget mondhatnánk aktualitás helyett, és valóban időszerűvé válhat, vagyis ak­tualizálódhat valamiféle kérdés, híradás, esemény. A minap Szigetvárott szeret­tem volna megdicsérni azt a fiatal felszolgálót a főtéren, aki az előttem várakozó hölgy kérésére, hogy kapható-e „oranzs”-ital, kijelentette, hogy az nincs, de narancslevet tud adni. ,,Natur"-ban is kapható az ,,originär narancslé, az „OLYMPOS", amelynek helye­sen írt neve persze Olümposz volna. És ha már az Olümpo­szon vagyunk, hadd legyen a sörünk NEKTÁR, a halhatatlan Zeusz itala. A Fővárosi Ás­ványvíz- és Jégipari Vállalat itókája sem lehet más, mint VITIS, vagyis magyarul: szőlő­tő. Ezektől persze aligha lehet táncra perdülni, de annál in­kább a Fonográf (hanggép), a Neoton (új hang), a Gene­rál (általános), a Gemini (ik­rek), a Gaudium (öröm), a Skorpió (csillagnév) együttesek valamelyikének ütemére. Vajon nem lehetne-e a Magyar ér­telmező kéziszótár 70 000 sza­vából magyar neveket válasz­tani az együttesek jelölésére? Vagy nem szebben hangzik a Kócbabák, a Vadmacskák szel­lemes neve? Ha már valaki ógörög-latin szavakat kever-kavar a beszé­débe, legalább ejtse is helye­sen! Ne mondja szuggeszció- nak a szuqgesztiót és amnesz- ciának az amnesztiát és vica versa-nak (megfordítva, köl­csönösen is) a vice verza-t! Mi, pécsiek, méltán elvár­hatjuk, hogy ókori városunk nevét, a Sopianae-1 minden művelt ember helyesen ejtse. Úgv látszik, nemcsak Pécsett, a fővárosban is baj van e szó helyes ejtésével. Igaz, mi már meqszoktuk a Sopiana Gép- ayár helytelen nevét, és most Budapes'en is felbukkant egy­fajta ejtésváltozat. A Maqyar Nemzet Nyomozás című cikké­ben ezt olvastam: „Vettem szépen eay csomaq Sophia- nét. .Nos, a cikk szerzője nem nézte meg eléggé a vá­rosunk római nevéről elne­vezett cigarettát, amelyen nem Sophiane vagy Sophianae, ha­nem a Sopianae név olvasha­tó. Amíg a görög ph-t f-nek, addig a latin p-t p-nek, s így egykori városnevünket „szo- piáné"-r\ak kell helyesen ejte­ni. Ókori városnevünk kapcsán hadd említsük meg: e kelta eredetű név arra utal, hogy római elődeink a galliai Supia vagy Sopia folyó vidékéről sodródtak a mai Pécs terüle­tére. Ha Sophiá-nak írták vol­na, úgy az ógörög bölcsesség­gel kerültünk volna kapcsolat­ba városnevünkkel. De sajnos nem így történt. A bolgár fő­város eredeti neve sem Szófia volt, hanem Serdica (szerdika)- nak nevezte el alapítója, Tra- janus római császái. Ha valamelyik most föltárt római ősünk föltámadna, csak­hamar rátalálna a centrumra, a városközpontra, ahol Leo (= oroszlán) jégkrémet szopo­gatnak, Szigma matematikai­közgazdasági folyóiratot olvas­gatnak a járókelők. Rátalálna a Centrum Áruházra is. Na­gyon elcsodálkoznék, ha el tudná olvasni a kirakat üveg­lapjaira ragasztott szövegel: Centrum Áruház — nyáron uta­zunk ... ) Nem mi, a vevők utazunk, hanem az áruház dolgozóf jel­zik eléggé feltűnően: náluk a nyár közepén „aktuális” téma lett az utazás. Nem is értem, miért van nyitva mégis! Tóth István dr. Baranyai várak. Szigetvár. Fotó: Tóm László Nem kérek még helyet a nyugdíjasok padján Életrajzi adatai: dr. Gárdosi József, 1909. január 8-án szüle­tett Pécsett. Iskoláit a főreál iskola 4 osztálya után, édesap­ja korán bekövetkezett rokkant­sága miatt megszakította, s csak évtizedekkel később — 1946 őszén — folytatta tovább a Pécsi Jogtudományi Egyete­men. A munkásmozgalommal majdnem félévszázaddal ez­előtt kezdte meg az ismerke­dést, amikor szervezett nyom­dászsegédként belépett a Szo­ciáldemokrata Pártba. További adatai: 1944. de­cember 16-án lépettbe- vagy ahogy ő mondotta — átiratko­zott a Kommunista Pártba. Te­vékenyen részt vett a pécsi és a vidéki nyomdák államosításá­ban, majd ezt követően kine­vezték a Szikra Nyomda igaz­gatójává, amelyet az egyete­mi szigorlatok közelsége miatt csak ideiglenesen vállalt el. A diploma megszerzése után a 73. sz. Állami Építőipari Tröszt egyik vállalatánál jogászkodott, majd az 1955-ben megalakult Baranya megyei Építőipari Vál­lalatnál folytatta tovább, de már jogtanácsosi, illetve osz­tályvezetői beosztásban, egé­szen a nyugdíjbavonulásáig. A vállalatnál eltöltött húsz esz­tendő alatt három ízben kap­ta meg a Kiváló dolgozó, egy ízben az Építőipar kiváló dol­gozója kormánykitüntetést, majd 1969 májusában — a kö­zel félévszázados mozgalmi te­vékenysége elismeréséül — a legnagyobb, legbecsesebb ki­tüntetést, a Szocialista Há­záért Érdemrendet. • — A lehető legsimább úton kerültem a mozgalomba — mondotta — s némi szerencsé­vel is, mert a négy reálom nélkül aligha vettek volna fel nyomdósztanulónak . . . Az inasévekről sem volt kü­lönösebb mondanivalójo. Ha csak az nem, hogy az idősebb szervezett nyomdászok érdeklő­déssel figyelték nemcsak a ki­tűnő szakmai előmenetelét, ha­nem a magatartását, a reflek­tálásait is ha szóba került egy- egy, a segédektől hallott bi­zalmasabb téma. — Azt hiszem ennek köszön­hetem, hogy jószívvel fogadtak a Zrínyi utcai munkásotthon­ban is ahol sok hasznos ta­pasztalatban volt részem. Las­sacskán beavattak a „nagyok" dolgaiba is. — Az olvasd el és add tovább — diszkréciójával, fegyelmezettségével kézről-kéz- re vándoroltattuk a ki tudja honnan, s milyen kockázattal beszerzett marxista füzetecs- kék szívdobogtató olvasmányait. • Huszonkilencben szabadult fel, s ahogy mondotta — még alig száradt meg a tinta a se­gédlevelén, amikor behívták katonának. — Amikor a leszerelés után visszamentem az üzembe, jó hírrel fogadtak a kollégák. A kiharcolt kollektív szerződésünk­be beiktattak egy olyan pontot is, amely szerint — a korábbi gyakorlattól eltérően — fel­emelt fizetés illeti meg a két­éves munkaviszonnyal rendel­kező segédet is. Élve e jogom­mal, be is mentem Veszély igazgatóhoz, aki diadalittasan kijelentette, hogy egy lényeges dolgot nem vettünk figyelembe a kollektív szerződésben. Még- pediglen azt, hogy csak a fo­lyamatos munkaviszony után jár meg a fizetésemelés. Tehát addig szóba sem áll velem, amíg le nem dolgozom a kato­naságnál eltékozolt 20 hetet. Hiába kelt védelmemre a szak- szervezet, az csak olaj volt c tűzre, mert — nem is tudom már milyen jogcímen — elbo­csátottak az üzemből. Közel két évig volt munka nélkül, de a kapcsolatot nem szakította meg a kollégáival. Tőlük hallotta meg, hogy idő­közben különös változások tör­téntek az üzemben. Egyik reg­gel arra mentek be, hogy ide­genek árasztották el a nyom­dát. Pestről és más megyékből toborzott, szervezetlen nyomdá­szok voltak, akiket nyilvánvaló céllal, a bérharcok, de főként a szakszervezeti mozgalom le­törésére, felhígítására hoztak az üzembe. Az igazgató elemé­ben volt. Pökhendien kijelen­tette, hogy felőle a régiek ma­radhatnak ugyan, de csak olyan feltétellel, ha kilépnek a szakszervezetből. Gárdosi József és néhány sorstársa ekkor határozta el, hogy akcióba lép. Úgy döntöt­tek, hogy egyrészt meggyőzés­sel, vagy ha ez nem megy, más eszközök segítségével „le­beszélik" a szakikat, a „hon­foglalásról”. — Volt akin fogott a szép szó, s akiken nem, azokat na­gyon szívélyesen megvendégel­tük — mondotta. — Magyarán leitattuk, majd a vonatra ültet­tük ás isten hírével útnak in­dítottuk őket. Ami őt illeti, előbb a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomda Rt- nél kapott gépszedői állást. In­nen rövidesen átkerült a Pécsi Naplóhoz, majd amikor ezt az 1944. március 19-i német meg­szállás után betiltották, a Du­nántúl Nyomdában dolgozott egészen a felszabadulásig. Dol­gozott és jótanácsokkal látta el a fiatal, tapasztalatlan kol­légákat, ami jobb híján abból állt, hogy „tippeket" adott ne­kik a SAS behívók kijátszásá­ra. S ha ez néhányuknak si­került is, neki nem, mert 1944 augusztusában behívták, de szerencséjére csak a Pécsett állomásozó katonai parancs­nokságra. — S oda is csak november 27-ig, mert ezen a napon már menekülőben volt a parancs­nokság — mondotta. — Ter­mészetesen magukkal vittek volna minket is, de egyik jó­barátommal, Tiglmann Józsi­val „lekéstük" a vonatot... A felszabadulás után, ami­kor a szovjet parancsnokság hozzájárulásával és segítségé­vel újra üzemelt a nyomda, ő is ott volt az Új Dunántúl szü­letésénél. — Nehéz napok voltak — mondotta —, mert villany és gáz híján kézi meghajtásssal nyomtuk a lap első példányait, mégis az életem legszebb em­lékei között őrzöm ezeket a napokat... A többi — s ezt ő mondta így — már csak adat, amit az életrajzából is kijegyezhetünk. Nos, hogy az „adattár" teljes legyen hozzá kell még fűzni, hogy Gárdosi József ma sem tekinti „nyugdíjas" állásnak a rábízott munkát. — Amíg a vállalatnál úgy látják, s én magam is úgy ér­zem, hogy megvan hozzá a fi­zikai, szellemi frisseségem, ad­dig nem kérek helyet magam­nak a nyugdíjasok sétatéri padján . . . Pálinkás György A BARANYA MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvételre keres: — FESTŐKET, — HEGESZTŐKET, — NEHÉZGÉPKEZELŐKET, — LAKATOSOKAT, — KŐMŰVESEKET, — ÁCSOKAT, — PANELSZERELOKET, — BETONOZOKAT, — SEGÉDMUNKÁSOKAT, — ASZFALTKENÖKET. Jelentkezni lehet: BARANYA MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Pécs, Szántó Kovács János u. 1. (ÉM Szálló). Munkaerögazdálkodás. Minden érdeklődő levélre válaszolunk! Levélcím : 7601 Pécs, Pf.: 147. Dr. Hegedűs Lajos A Baranyában élő csángók néprajzának kutatója Dr. Hegedűs Lajos tanár, nyelvész, a nyelvtudományok kandidátusa a Baranyába te­lepített moldvai székelyek nép­rajzának kutatója. Budapesten 1908. máráius 1-én született. Egyetemi tanulmányait a ma­gyar fővárosban Gombócz Zol­tán ' tanítványaként kezdte, majd Bécsben és Londonban végezte. 1932—1944 között a pécsi, illetve a debreceni gyakorló gimnázium tanára, 1943-ban egyetemi tanár lett. 1944-től 1950-ig Pécsett a Dunántúli Tudományos Intézetben és o Pedagógiai Főiskolán műkö­dött, majd 1950-ben a Magyar Nyelvtudományi Intézetbe ke­rült, ahol megszervezte az első hazai fonetikai laboratóriumot. Csaknem 2000 felvétellel lét­rehozta a magyar nyelvjárások laboratóriumát. Dr. Hegedűs Lajos főbb mű­vei: „Magyar hanglejtésformák grafikus ábrázolása" (Budapest, 1930); „A magyar nemzeti versritmus kérdése" (Budapest, 1934.); ,,Elektroakusztikai be­rendezések a beszéd- és nyelv­járáskutatás szolgálatában" (Budapest, 1941). Pécsett pe­dig 1946-ban jelent meg „Nép­nyelvi szövegek az Ormánság­ból" című műve. Dr. Hegedűs Lajos pécsi tar­tózkodásának éveit felhasznál­ta arra is, hogy a Baranyá­ba telepített moldvai széke­lyek nyelvjárását kutassa. Gyűjtő munkájának eredmé­nyeként jelent meg Budapes­ten 1952-ben: „MOLDVAI CSÁNGÓ NÉPMESÉK ÉS BE- SZÉLETÉSEK" című harmadfél- száz oldalas műve. A beveze­tő a csángó nép történetével és jelenlegi életével foglalko­zik. A gyűjtés módjának is­mertetése után következnek az eredeti moldvai helységnevek szerinti csoportosításban a gyűjtött népmesék és alkalmi beszélgetések. A kötet végén a mintegy 1800 szót tartalmq- zó szógyűjtemény a nem szak­emberek számára is élvezhető­vé teszi a népnyelvi gyűjte­ményt. ........örömmel állapíthatjuk m eg — írta Hegedűs Lajos könyvéről az ugyancsak Pécsett működött néprajzkutató: Musz- ty László —, hogy a szerzőnek szőkébb hazájával, Baranyá­val kapcsolatos népnyelvi ta­nulmánya a mai tudományos életünknek feltűnően jólsikerült alkotása. Igazolja vélemé­nyünket az, hogy az eddig megjelent legjobb szöveggyűj­temény; szó-gyűjteménynék legnagyobb része ismeretlen és a magyar Tájszótárban sincs meg; az, hogy a szövegek el­sőrendű forrást jelentenek nyel­vészeti szempontból, különös­kép mondattani, alaktani és stílustani tekintetben: az, hogy szöveggyűjteménye tartalmilag is értékes, s a magyar szelle­mi néprajz, a meseirodalom kutatói számára is kitűnő for­rás. Nyelvtávlatú ez a könyv azért is, mert a csángók nyel­vének vizsgálatához tudomá­nyos alapot szolgáltat, a fej­lődés későbbi fázisait megbíz­ható alapanyaggal lehet min­denkor egbevetni” — írta róla Muszty László a „Dunántúl" című pécsi irodalmi folyóirat 1952. I. évfolyam 3. számában. Dr. Hegedűs Lajos 1958. jú­lius 23-án hunyt el Budapes­ten. Pusztai József

Next

/
Thumbnails
Contents