Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-15 194. szám

e Dunántúli napló 1976. július 15., csütörtök Montenegrón át a tengerre Albán kamiont próbálunk előzni immáron vagy húsz per­ce, de a sziklafalba vágott szerpentin nem engedi. Alagút alagutat követ, s néhol a hegy­oldal a fejünk fölé hajol. Alat­tunk szakadék; lenézni is bá­torság kell. Gépkocsivezetőnk kivágja a kormányt, gázt ad. A visszapillantótükör végigcsik­landozza a kamion ponyyáját, az autóbusz utasaiban meg­dermed a vér... Még Belgrád- ban említették, hogy Branko a Montenegroturist egyik leg­jobb sofőré, o Magam is vendég vagyok a buszon, ötnapos kirándulásun­kat a Cooptourist szervezte. Azokat a tengerparti üdülőket megyünk szemrevételezni, me­lyeket jövőre a Cooptourist és a jugoszláv INEX utazási irodák a magyar napimádók­nak ajánlanak, a halk mora- jú Dél-Adria vidékén, a Crna Gora-i tengerszakaszon. Prie- poljénél értünk be a Dubocice kanyonba — a távolság csaló­ka, — ha a karomat kinyújta­nám, talán a szemközti sziklá­hoz elérne. Fent a hegytetőn néhol hófoltok, középtájt a Belgrád—Bár vasútvonal bú- jócskázik a hegy rétegvonalán alagúttól alagútig, alattunk a gyorssodrású folyócska. Útitór- saim — a Cooptourist szak­emberei és újságírók — egy­öntetű véleménye; ránkszakad­tak Montenegró ezüstös he­gyei többszáz kilométer hosz- szan. Megfogott bennünket a kanyon, nem lehet visszafor­dulni, nem lehet elmenekül­ni. Fárasztó ez a tömör gyö­nyörűség. Az út mentén sehol egy korlát: kiszáradt-kibelezett gépkocsironcsok bámulnak fel mementóként, s mire ezt meg- szokná az ember e többszóz kilométeres úton, már mesz- sze bent jár Montenegró turis­ták által érintetlen világában. Hideg és kemény világ. A gyérfüves lankákon juhnyájak váltogatják egymást, a tanyák­ra jellemző faházikókat feketé­re szíttá a nap... Életnek kevés a jele. A nomádok las­san behúzódnak a közeli kis­városokba, feladva apáik év­százados küzdelmét munkát vál­lalnak az iparban. Amióta ez az út megépült, két dolgot szolgál; hozza a bámészkodó- álmélkodó idegent, s viszi a crnagoracokat — ahogy ön­magukat nevezik — Belgrád felé. Idegenvezetőnk tréfásan jegyzi meg; A szemközti vasút­vonalat alpinisták építették. o Több misét is megér a ten­ger látványa. Hirtelen tárul elénk, s csak le kell bukfen­cezni innen a magasból: a hegyoldal a tengerbe fut. A kotori Szent Lukács templom­tól a környék valaha legrette­gettebb kalózvidékéig, Ulcin- jig terjed a montenegrói ten­gerszakasz. Rövid ittlétünk perc­nyire kiszámítottan zsúfolt prog­ramot tartogat: ismerkednünk kell az üdülőhelyekkel, a szál­lodákkal, a helybeliekkel. A Kotori-öböl valaha a mo­narchia hadikikötője volt: most kattogó 20—30 személyes mo­torosbárkák viszik a turistákat az öböl partszegélyén össze­nőtt községek között. A rég­múltat árasztó zárt kőházai közé a tájba illő hoteleket építettek, s Herceg-Novi, Ri- san, Perast, Kotor és Tivat ne­ve egyet jelent a jó megélhe­tést jelentő idegenforgalom­mal. Az öböl mélyen benyúlik, szűk torkolatát a hajó első for­dulatától nem látni többet. Ta­lán hajnalban ilyen csendes a mi Balatonunk vize: a szél is afig fodrozza. A partról mere­deken fut fel az 1749 méter magas Lovcen csúcsa, a napot már délután ötkor elveszi. S bár későn érkeztünk, jólesik a fürdés. Itt a strandszezon hat hónapig tart, s így esett, hogy június végi útunkkal egyenest a főidénybe cseppentünk. Szálláshelyünk ötletes ter­vező munkája: apró kőházak szűk sikátorutcákkal: a házak kétszemélyes lakószobák. Kony­hával, fürdőszobával, terasszal, s egy-egy pálmafával. (B-kate- gória, személyenként 250—300 dinár egy éjszakára, teljes el­látással. Ki lehet bírni.) Estére a szállodaigazgató meghívására „koktélpartira” megyünk. Vörös dalmát borok kerülnek az asztalra, s házi­gazdáink bizonyítják vendég­szeretetüket. (Hozzáteszem: az a kotori este búcsúesténk volt, s lehetőség arra, hogy kicse­réljük élményeinket. S eldönt­sük, mi tetszett jobban: Budva ősi vára, Bár, Sutomore, vagy az ulcinji hetivásár, avagy az unatkozó milliomosok szigete: Sveti Stefan .. .?) o Sveti Stefan 15—20 évvel ezelőtt kicsiny halászfalu volt: a part közeli szigeten alig százan laktak, őseiktől örökölt erős várfalak között. S akkor jött valaki, leült a szigettel A csodálatos Montenegró Budva. Kilátás a Hotel Avala ablakából... 1200 tonna rajzlap, 14 félé töltőtoll, 60 féle golyóstoll Július 15-től kedvezményes füzetvásár szemközti domboldalon, s nem mindennapi ötlete támadt... Az állam azután megvette az összes házat, kisajátította a sziget minden négyzetméterét, s az öreg házakat luxushote­lekké alakították át. Hideg­meleg víz, teniszpálya, stílbú­torok, bársonyszőnyegek és légkondicionáló berendezé­sek ... Összekötötték a szigejet a szárazfölddel, s ma ezen a földsávon o megfáradt mil­liomosokon kívül a szemlélődő csak naponta délután 3-tól 4 óráiq mehet át. Sorompó és portás őrzi az alvók-pihenők nyugalmát. Kalauzunk mond­ja: itt napjában kétszer esz­nek: délben viszik ki házhoz a reggelit, s hét óra felé az estebédet, de akit még ez is zavar, lemondhat róla . . . Mi rosszkor érkeztünk. A szi­gorú tekintetű portás közli: öt percre nem érdemes a szigetre menni. így csak a partra ülünk ki sorba, s próbáljuk kiötleni, hogy milyen élet folyhat a fa­lak mögött. Fekete Chrysler fordul az ösvényre. Őt been­gedik. Zöldtányérsapkás néger­sofőr a volánnál, hermetikusan elzárva az utastértől. Az utas­tér lefüggönyözve. Amerikai rendszám. A maliciózus megjegyzés nem maradhat el: ezt a szigetet egyelőre sem az IBUSZ, sem a Cooptourist nem ajánlja. Az idegenvezetőnktől kapott pros­pektus furcsán fogalmaz: Sveti Stefan a konzervatív báj és az emlékezés szigete. Mindenesetre a bevételekre bizonyosan emlékeznek ven­déglátóink: a sziget sokat hoz­hat a konyhára. Éppen úgy, mint a nudista fürdőhelyek és plázsok. Ulcinjban, az egykori rabszolgapiac mellett a fran­cia utazási irodák kérésére nem is olyan régen adták át a „Bojana nudist complex”-et, ötszáz ágyas szállodájával, lo­vaglópályájával, aperitif-bárjá­val. Mondják: mindig zsúfo­lásig telt, de nem csak a fran­ciák látogatják. Olykor-olykor csehek, lengyelek és magya­rok is megszállnak néhány nap­ra ... o Kis csoportunk körében vég­zett közvéleménykutatás ered­ménye: Budva és talán Suto­more volt a két legszebb állo­másunk. Azt hiszem elég a képre egy pillantást vetni — így láttuk Budvót szálláshe­lyünk, a Hotel Avala ablaká­ból — és nem kell több meg­győző szó. A városka környé­kén Crna Gora ősi pravoszláv kolostorait találjuk. Sutomore- től pedig nincs messze a rég­múltat idéző Magyari nevű falucska sem. Mondják: a tö­rökvilágban itt volt a rablán­con vitt magyar leányok-legé- nyek egyik szálláshelye, mi­előtt az istambuli ember-pia­cot elérték volna .. A falu ne­vében örök emléket állított a névteleneknek. Az albán határ melletti vi­dék a Adria legrettegettebb kalózfészke volt évszázadokon át. Hírnevét 1500 körül Ulus Ali, a nagy „vezér” alapozta meg, aki többszáz emberével uralta-fosztogatta a környéket. Uralmát nem tudták megtörni. S most kissé furcsa emlékezni erre a múltra, miközben ’bz ember az ulcinyi bazárban al­kudozik a mai világ „rablói­val", holmi helyi szuvenírre vágyva. Bábeli hangzavar, megmarkolják, tuszkolják a tu­ristát, s ha egy pillanatra is meginog a licitálásban bóvlit sóznak rá ötszörös áron. Az eladók: albánok, törökök, crna- goracok és feltehetően élelmes belgrádi kisiparosok, akik min­den nyelven ismerik a számo­kat. ”Az áru szériatermék, s talán eredeti egy van: a piac. Lefátyolozott nőkkel, fehérbu- gyogós, turbános férfiakkal, pucér purdékkal. Rézüstöt nyomnak a kezem­be : — Triszto-oszamdeszet. (Há­romszáznyolcvan.) Mosolygok belül: pont ennyi költőpénzt válthattunk az út­ra, s már a negyede sincs meg. De azért belemegyek: — Szto dinár — mondom. (Száz dinár.) Gondolkozik, már majdnem nekem adja. — A németek ezért hatot is megadnak — közli tömören és magyarul. Újvidéki fiú. o Nem turista az, akinek nincs érzéke a különleges fa­latokhoz. A helyi ételkülönle­gességeket végig kell kóstol­ni, még a gyomorrontás órán is. így gondolták vendéglátóink is, minden étkezés előtt hozzá­téve: aki hazai ízt akar, az szóljon, és nyomban kimarad­hat a gasztronómiából. Mond­hatom: végig bírtuk a különle­ges ízű és zamatú ételeket. Birkát és bárányt kaptunk több­nyire, különféleképpen spékel- ve. Savanyúlevest, lecsólevest ettünk, keletien tésztából sült pogácsa volt a kenyerünk. It­tunk vörösbort a budvai „Szto­ri Grad”-ban és Knyáz Milos keserűvizet reggelente. Tájékozódtunk. Vendéglátóink igazi házi­gazdák voltak, s igyekezetük­nél kedvességük volt nagyobb. Természetesen a viszontlátás reményében vettünk búcsút, s amikor a 80 fokra felfűtött au­tóbuszban elhelyezkedtünk vet­tük észre, hogy milyen hamar elfutott az idő. Petrovacnál hagytuk el a tengert, ismét befordulva Montenegró ezüst hegyei közé. A nyárból sza­ladtunk ki a tűző napfénytől, a haragosan kék Adriától, a tengerpart szikláitól, a pál­máktól és fügefáktól váltunk el hirtelen. Pribojnál mór zu­hogott az eső, s a bőröndök­ből gyorsan elő kellett kapar­ni a meleg holmit. Kozma Ferenc A papír- és írószerkereske­delem felkészüléséről, a tan­szerellátás helyzetéről, kilátá­sairól számoltak be a PIÉRT és az Ápisz kiskereskedelmi vállalat szerdai sajtótájékozta­tóján a Fészek klubban. Az 1976—77-es tanévben több mint 1.3 millió tanuló — köztük csaknem 300 000 közép- és felsőfokú iskolás — tanszer­ellátásáról kell gondoskodnia a papír- és irószerkereskede- lemnek. Az Oktatási Miniszté­rium tájékoztatása szerint az ál­talános iskolások száma körül­belül 1.4 százalékkal növekszik, a középiskolásoké viszont 1.2 százalékkal kevesebb lesz. A minisztérium korszerűsítette a füzetnormákat. így az általá­nos iskolák felső osztályaiban 2—4, a gimnáziumokban egy- egy füzettel kevesebbre van szükség. A PIÉRT rendelkezésére álló 47 millió iskolafüzet több a tavalyinál, s elegendő válasz­tékot nyújt, csak a főiskolákon, egyetemeken használt spirálfü­zetből nincs több a múlt évi­nél. Csaknem 500 tonna isko- lokék csomagolópapír és 8 millió műanyag füzetborító elegendő az irkák, a könyvek megóvására. Az általános is­kolákban előírt Nova rajztáb­lákból a teljes szükséglet ren­delkezésre áll. Az igényeknek megfelelő méretben és minő­ségben 1200 tonna rajzlap, va­lamint 14 féle töltőtoll, 60 féle golyóstoll, s gazdag táska­választék várja a tanulókat. Bolgár, cseh, indiai, lengyel és osztrák importtal pótolják a hazai színes ceruza hiányát. Az induláshoz ugyan importtal ki­egészítve van elegendő radír­gumi, később azonban gondot okozhat a folyamatos ellátás. A Taurus ugyanis a megrendelt mennyiség felét sem szállította le: az elmaradás pótlását a harmadik negyedévre ígérte. Is­kolai körzőből viszont már a tanév kezdetére sem lesz ele­gendő, az Elzett ugyanis a megrendelt 160 000-ből eddig mindössze 30 000-et szállított. Sikerült megoldani a tábla­kréta gondokat román import­tal és az évek óta hiánycikknek számító gyurmából is lesz elég. A füzetek, a rajztáblák, a csomagolópapír, a fejesvonalzó árának változatlanul tartása ér­dekében az állam 108 millió forint támogatást adott. A töb­bi tanszer magasabb árát — a kézimunka-tasak kivételével — a fogyasztói ár emelése nél­kül a PIÉRT saját eredményé­ből fedezi. i A PIÉRT a partner kiskeres­kedelmi vállalatokkal közösen, a Belkereskedelmi Minisztérium­mal egyetértésben, a hagyomá- nyoknek megfelelően, az idén is megszervezi az engedményes füzetvásárt, július 15. augusztus 15. között, a vállalatoknak leg­kedvezőbb időszakban. A vi­déki vállalatok többsége már csütörtökön megindítja a ked­vezményes akciót, amely Bor­sod, Heves és Nógrád megyé­ben négy hétig tart. A Dél-dunántúli TÜZÉP Vállalat ajánlja! 1. SZ. TELEPÜNK (PÉCS, MEGYERI ÚT 61. SZ.) ÚJDONSÁGAI: POLIÉSZTER HULLAMLEMEZ, FÜRDŐSZOBA BERENDEZÉSEK, PIROS HULLÁMPALA, SZÍNES DRÓTBETÉTES ÜVEG, BEÉPÍTHETŐ KONYHABÚTOROK! KERESSE FEL TELEPÜNKET! TELEFON: 15-333.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents