Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-12 161. szám

1976. június 12., szombat Dunántúli napló 5 Lázár György fogadta Oskar Fischert Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke pénteken az Or­szágházban fogadta Oskar Fischert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét. A szívélyes, baráti találkozón jelen volt Púja Frigyes külügy­miniszter, dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság ber­lini nagykövete és Gerhard Reinert, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykö­vete. Oskar Fischer kísérete pén­teken a Hősök terén megkoszo­rúzta a magyar hősök emlék­művét, majd ellátogatott a Magyar Optikai Művekbe. TESTVÉR­LAPJAINK ÍRJÁK AbBOBClidfV npaBüa Új iskolák, óvodák, bölcsődék építését tervezik a szokolszki körzetben. Különösen jelentős a borjatini, a peretoki és a bobjatini fejlesztés. A szokolszki körzetben található Lopatin ter­melőszövetkezet terveiben 2,5 millió rubelt szánnak a gazda­ság gépparkjának korszerűsíté­sére, a munka megkönnyítésé­re szolgáló új berendezések javítására. A termelőszövetkezet dolgozóinak fizetésemelésére több, mint négymillió rubelt terveztek. Több mint ezer dol­gozó költözik új lakásba, me­lyeket a termelőszövetkezet se­gítségével építettek. ■i^ABAP SzÓlp .*■ í,.y .kjmiiii 'i-^5*4 A Temes megyei Szabad Szó utóbbi lapszámaiban arról ol­vastunk, hogy növelik a köz­szükségleti cikkek gyártását, így többek között a Temes me­gyei Helyiipari Vállalatcsoport 18 újfajta lámpát és világító- testet, 150 literes hidrofort, hengerelt lemezből fűtőtesteket és kétliteres autoszifont kez­dett gyártani a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítésére. — Arccal a vásárlók felé! — ez a jelszava annak a törek­vésnek, amit az RKP határoza­ta nyomán hirdettek meg a ro­mán iparban, hogy mielőbb el­lássák a lakosságot eddig nagyrészt hiánycikknek számí­tó ipari termékekkel. A lap egyéb más között arról is tájé­koztat, hogy igen jó termést ígérnek a gabonaföldök Temes megyében. A Tormac községi termelőszövetkezet elnöke, Tóth András például arról adott tá­jékoztatást, hogy 30-33 mázsa gabonatermést várnak egy hek­tárról, ami ha nem történik elemi kár, az utóbbi évek re­kordtermése lesz. NAGYVILÁGBAN Biszku Béla vezetésével magyar pártkiiJdöttség utazott Mongóliába Biszku Bélának, a Politikai Bizottság tagjának, a Közpon­ti Bizottság titkárának vezeté­sével pénteken elutazott Ulán­bátorba a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának küldöttsége, amely részt vesz a Mongol Népi Forradal­mi Párt június 14-én kezdődő XVII. kongresszusán. A küldött­ség tagja: Borbély Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője és Kádas István, a Magyar Népköztársa­ság ulánbátori nagykövete, aki a mongol fővárosban csatla­kozik a küldöttséghez. Az MSZMP küldöttségét a Ferihegyi repülőtéren Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tit­kára és dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezető­je búcsúztatta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapes­ti nagykövete és Jadamin Si­rendev, a Mongol Népköztár­saság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. Pénteken Ulánbátorban ülést tartott a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizottsá­ga. Az ülés egyetlen napiren- - di pontot vitatott meg, a köz­ponti bizottságnak a pártkong­resszuson előterjesztésre kerülő beszámolóját. A beszámoló a mongol pártkongresszus első napirendi pontja, amelynek előadója hétfőn délben Jum- zsagijn Cedenbal, a párt köz­ponti bizottságának első titká­ra lesz. Ugyancsak az ötnapos­ra tervezett kongresszus első napján hangzik el az MNFP központi revíziós bizottságának beszámolója. Az előadó O. Njama, a párt központi reví­ziós bizottságának elnöke. A központi bizottság pénteki ülése a beszámoló szövegét jó­váhagyta. ♦ HAVANNA: Kubában be­fejeződött a cukornádvágás. Az idén 23 000 fővel kevesebb személy vett részt a cukornád­vágásban, mint tavaly. A gépe­sítés aránya a tavalyi 26,5 szá­zalékról 34 százalékra emelke­dett. ♦ BUKAREST: Sauvagnar­gues francia külügyminiszter csütörtöki bukaresti sajtóérte­kezletén elégedetten nyilatko­zott romániai látogatásának eredményeiről és a román— francia kapcsolatok kedvező fejlődéséről.-f PÁRIZS: A francia főváros lakosainak száma 1968—1975 között több mint 11 százalékkal csökkent és jelenleg 2 300 000. + PÁRIZS: Pénteken ülést tartott a francia baloldali pár­tok összekötő bizottsága, s elhatározta, hogy a három párt vezetői június 28-án újabb csúcstalálkozót tartanak a köz­ségtanácsi választások előké­szítésére. ♦ Befgrád- Tito jugoszláv államfő pénteken hazaérkezett Törökországban tett háromna­pos hivatalos látogatásáról. Ti­to elnök tárgyalásokat folyta­tott Fahri Korotürk köztársasági elnökkel és más török állam! vezetőkkel. A látogatásról ki­adott közös közlemény szerint a felek elhatározták, hogy lé­péseket tesznek a stabilitás erősítésére a Balkán térségé­ben és szorgalmazták a ciprusi közösség-közi tárgyalások fel­újítását. 4 TEHERÁN: Bejelentették, hogy Kuvait és Szaud-Arábia példáját követve Irán barrelen- kint 5—7 centtel csökkentette az országban kitermelt kőolaj árát. + BONN: Befejeződött a NATO háromnapos Crack Force —76 elnevezésű hadgyakorlata. A gyakorlaton a NATO légi- egységei vettek részt. A nyu­gatnémet hadügyminisztérium közlése szerint az volt a cél, hogy felmérjék: milyen készült­ségben van a NATO légiereje Európa központi részén. 4 BUDAPEST: Lázár György, a Minisztertanács elnöke pén­teken délután hivatalában fo- godta Venyiamin Dimsicet, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnökhelyettesét, aki a KGST anyagi-műszaki ellátási együttműködési bizottságának ülésszaka alkalmából tartózko­dik hazánkban. ♦ BECS: Az osztrák hatósá­gok betiltották a neofasiszta nemzeti-demokratikus párt jú­nius 12-re Grazban tervezett kongresszusát. A Volkstimme, az osztrák kommunisták lapja, az antifasiszta és demokratikus erők nagy sikereként értékeli a hatóság döntését. 4- LA PAZ: A Bolíviában be­vezetett ostromállapot alapján katonai ellenőrzés alá helyeztek hat bányakörzetet. Az intézke­dést követően mintegy 5000 bányász sztrájkba lépett. Az ország három városában átme­netileg felfüggesztették az egyetemek tevékenységét. Szi­gorú ellenőrzés alá vonták a tömegtájékoztatási eszközöket, mindenekelőtt a bányászkörze­tekben működő rádióállomáso­kat. KS/D. NAPLÓ TELEFOTÖ Halálbüntetést követelnek a tüntetők arra a 13 zsoldosra, akik az intervenció idején az angolai törvényes kormány csapatainak fog­ságába estek, és június 11-én, pénteken állnak bíróság elé Luan­dában. A libanoni jobboldal fenyegetőzik Harcolt Bejrutban és Szaida térségében Hova indultak az iraki katonai egységek? Az egynapos viszonylagos nyugalom után Libanonban is­mét kiéleződött a helyzet. A beiruti nemzetközi repülőtér térségében heves összecsapá­sok voltak, amelyekben részt vettek a nemzeti hazafias erők alakulatai, a szíriaiakat támo­gató egységek, valamint a jobboldali keresztény erők csa­patai. A repülőtér június 7. óta zárva van. A helyi sajtó szerint a liba­noni nemzeti hazafias erők és a palesztinai ellenállási moz­galom alakulatai betartják an­nak a tűzszüneti megállapo­dásnak a feltételeit, amely Beirutban Dzsallud líbiai mi? niszterelnök közvetítésével jött létre. A megállapodás ellenére azonban Beirutban és Szaidá- ban (Szidonban) folytatódnak a lakónegyedek és a palesz­tinai menekültáborok elleni barbár rakéta- és nehéztüzér­ségi támadások. A haladó libanoni sajtó rá­mutat arra, hogy az országban lezajlott legutóbbi véres ese­mények azoknak a reakciós, imperialista és cionista körök­nek a kezére játszanak, ame­lyek érdekeltek az arabok kö­zötti belső széthúzás szításá­ban és a közel-keleti helyzet további kiéleződésében. Beirutban elítélték Frangié volt elnöknek Riadhoz, az Arab Liga főtitkárához intézett üze­netét, amelyben Frangié állást foglalt az ellen, hogy Libanon­ba arabközi békefenntartó csa­patokat küldjenek, üzenetében Frangié, aki minden módon halogatja az elnöki hatalom átadását Szarkisz törvényesen megválasztott elnöknek, azzal fenyegetőzött, hogy Libanon jobboldali erői „minden eszköz­zel és erőforrással ellenállnak majd minden olyan arab csa­patnak, amely előzetes megál­lapodás nélkül az ország terü­letére lép". Az INA iraki hírügynökség beszámolója szerint Bagdadban ünnepélyesen búcsúztatták azo­kat az iraki katonai alakulato­kat, amelyek „elindultak állá­saik elfoglalására az arab fron­ton, hogy teljesítsék nemzeti kötelességüket”. Khaddam szíriai miniszterel­nök-helyettes és külügyminiszter fogadta a Damaszkuszban akkreditált összes arab diplo­máciai képviseletek vezetőit. A SANA hírügynökség jelentése szerint „tájékoztatta őket az iraki csapatok mozgásáról a szíriai határ felé és kétségét fejezte ki ezeknek az akciók­nak a céljaival kapcsolatban a jelenlegi veszélyes körülmé­nyek között”. Karami libanoni miniszterel­nök követelte, hogy Frangié tegye lehetővé Szarkisz meg­választott elnöknek feladatai­nak betöltését. „Libanon érde­kei azt követelik — mondotta a miniszterelnök —, hogy Szarkisz elnök előtt szabaddá váljék az út funkcióinak hiva­talos betöltéséhez. Ehhez Fran­gié haladéktalan leváltása szükséges.” Dzsallud líbiai miniszterelnök, aki Beirutban közvetít a tűz­szünet betartása érdekében, pénteken Damaszkuszba uta­zott, hogy előterjessze a pa­lesztinai és a libanoni haladó erők javaslatait. Mahmud Riad, az Arab Li­ga főtitkára pénteken délután Kairóból Damaszkuszba utazott a szervezet katonai bizottságá­val, amelyet Mohamed Hasz- szan Ghoneim vezérőrnagy, az Arab Liga állandó katonai bi­zottságának elnöke vezet. Uta­zásuk célja, hogy előkészítsék az arab békefenntartó erők li­banoni küldetését. Milos Minies jugoszláv kül­ügyminiszter 24 órás látogatá­sának befejeztével hazautazott a szíriai fővárosból, ahol át­adta Asszad szíriai elnöknek Tito jugoszláv államfő üzene­tét, s kétoldalú kapcsolatokról és a jelenlegi közel-keleti hely­zetről tárgyalt vele. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke pénteken Kairóból visz- szautazott Beirutba. Szocialista országok a katonai enyhülésért Lengyel—NSZK tárgyalások Nyilatkozat az enyhülés folytatása mellett Jelentős eredményekkel — egy közös politikai nyilatkozat és két megállapodás aláírásá­val — zárultak pénteken dél­ben a szövetségi fővárosban a lengyel—nyugatnémet hivata­los tárgyalások. A politikai nyilatkozatot — amely a lengyel—nyugatnémet kapcsolatok fejlesztését irá­nyozza elő — Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára és Helmut Schmidt szövetségi kancellár írta alá. A közös nyilatkozatban a felek megállapították, hogy az 1970-ben megkötött lengyel— nyugatnémet szerződés „úttörő jelentőségű" volit és megterem­tette az alapot a kapcsolatok fejlesztéséhez a jószomszéd- száq és az alkotó együttműkö­dés szellemében. A nyilatkozatban a feiek egybehangzóan Európa törté­nelmének fontos eseménye­ként méltatták az európai biz­tonsági értekezletet és rámu­tattak, hogy az értekezlet zá­róokmányában rögzített hatá­rozatok és célok megmutatják az európai biztonság, béke és az átfogó, egyenjogú együtt­működés tartós szavatolásá­nak útját. Kifejezték eltökélt­ségüket, hogy „aktívan vesznek részt a Helsinkiben elfogadott célok elérésére irányuló to­vábbi erőfeszítésekben és az együttműködésnek az eu­rópai kapcsolatok minden szintjén való fejlesztésében. Mindkét fél megállapítja, hogy továbbra is síkra kell szállni az enyhülési folyamat elmélyíté­séért és szüntelen fejleszté­séért e folyamatnak tartó és átfogó jelleget kell adnh” A politikai enyhülés eddigi eredményeinek biztosításához előre kell lépni a katonai eny­hülés vonatkozásában is. Ha ez elmarad, egy idő után el­kerülhetetlenül visszahathat magára az enyhülésre. A legújabb ENSZ-kimutatá- sok szerint a viláq mintegy évi 300 milliárd dollárt fordít fegy­verkezésre. Ez nemcsak a ka­tonai potenciál felhalmozásá­nak mértékéről tanúskodó, megdöbbentő adat, hanem egyben azt _is érzékelteti, mi­lyen összegeket vonnak el a békés alkotó céloktól. A szocialista külpolitika megsokszorozza erőfeszítéseit minden lehetséges területen a katonai enyhülés céljából. A vlagyivosztoki megállapodás szellemében azt javasolta a Szovjetunió az Egyesült Álla­moknak: a hadászati fegyver- fajták kérdését úgy vizsgálják meg — a legszélesebb össze­függésben —, hogy ne elé­gedjenek meq csupán a már kifejlesztett eszközök limitálá­sával. A szovjet indítványok lé­nyege: tiltsák meg közös megegyezéssel egyebek közt a ballisztikus rakétákkal felsze­relt Trident-típusú atom-ten­geralattjárók és a B—1 típusú (a B—52-t felváltó) nagy ha­tósugarú hadászati bombázók gyártását az Egyesült Államok­ban, ijletve az ezeknek meg­felelő fegyverrendszerek gyár­tását a Szovjetunióban. Saj­nos, a SALT-tárgyalások elhú­zódtak. A szovjet megfigyelők nem borúlátók a SALT-tárgyalások kimenetelével kapcsolatban. A legutóbbi szovjet—amerikai megállapodás a békés célú nukleáris robbantásokról azt bizonyítja, hogy ha megvan a jószándék, akkor lehetséges a nehézségek áthidalása. Ami közvetlenül kapcsolódik a nukleáris fegyverekhez: min­denekelőtt el kell érni, hogy a részleges atomcsend atom­csenddé teljesedjék. Nem ke­vésbé fontos, hogy szerződés szülessék a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisíté­séről, az emberi-természeti kör­nyezet katonai felhasználásá­nak eltiltásáról, s az újabb, különösen pusztító erejű fegy­verek és fegyverfajták előállí­tásának megtiltásáról. Ami a természeti környezetet illeti, igen fontos, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok e kérdésben a lényeget tekintve már egyetértésre jutott, és azo­nos szövegű tervezetet készí­tett a „környezeti hadviselés" betiltásáról, amellyel most a genfi leszerelési bizottság fog­lalkozik. A katonai enyhülés egyik fontos területe a bécsi tárgya­lások, amelyek immár 1973 ok­tóbere óta folynak a közép- európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről. Ha­zánk — amely a tárgyalások­nak nem közvetlen részvevője — teljes mértékben támogatja a többi szocialista ország ja­vaslatát, amely a másik fél in­dítványainak sok elemét is fi­gyelembe veszi és végered­ményben reményes folyamatot vetít előre: azt, hogy azonos százalékkal csökkenjék a Kö- zép-Európában csapatokkal rendelkező valamennyi állam szárazföldi és légi erőinek lét­száma és fegyverzete — bele- 'értve _ a nukleáris fegyver­zete t is. Sajnos, a NATO-országok magatartása még nem tette lehetővé az egyezmény gya­korlati kidolgozását: kitartanak az „aszimmetrikus csökkenés” követelése mellett. A nyugati országok ragaszkodnak az ún. „kollektív felső határ" koncep­ciójához is. Indítványuk szerint a NATO-tagállamok és a Varsói Serzeződéshez tartozó országok Közép-Európában állomásozó fegyveres erőinek létszámára azonos felső határt kell megállapítani, mégpedig úgy, hogy annak „kollektív ke­retei” között bármelyik fél „szabadon gazdálkodhat”. Ez azt jelenti, hogy például a NATO-n belül csökkenthetik egyes országok fegyveres erői­nek létszámát, közben azon­ban más országok, például az NSZK már ma is igen korsze­rű fegyveres erőit még növel­hetik is! Ez nem sértené meg a „kollektív felső határ” kon­cepcióját, teljesen nyilvánvaló viszont, hogy ellentmondana a közép-európai katonai enyhü­lés alapvető érdekeinek. Tény, hogy a NATO-diplo- mácia 1976-ban a közép-euró­pai térséggel kapcsolatban az eddiginél árnyaltabb manőve­rezéshez folyamodott. Az ame­rikai kiegészítő javaslat az ezer nukleáris robbanófej, a célba juttató eszközök és 29 ezer amerikai katona kivoná­sát összekötötte azzal a köve­teléssel, hogy vonjanak vissza a csökkentés térségéből egy szovjet harckocsizó hadsere­get. Joggal állapították meg a katonai szemleírók, hogy sem haditechnikai, sem bármilyen más szempontból nem lehet bebizonyítani, hogy a fegyve­res erők teljesen különböző és összehasonlíthatatlan részele­meinek csökkentése katonai vonatkozásban egyenértékű lenne. A katonai enyhülésnek csu­pán néhány fontos, szférájáról szóltunk, de a bécsi példa is bizonyítja, hogy a szocialista országok részéről nem hiány­zik a türelem, a tárgyalókész­ség, az állhatatosság. A ka­tonai enyhülés folyamatának az időleges megtorpanások el­lenére is — folytatódni kell, hogy az „felzárkózzék" majd a politikai enyhüléshez.

Next

/
Thumbnails
Contents