Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-12 161. szám
1976. június 12., szombat Dunántúli napló 5 Lázár György fogadta Oskar Fischert Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken az Országházban fogadta Oskar Fischert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét. A szívélyes, baráti találkozón jelen volt Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete és Gerhard Reinert, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. Oskar Fischer kísérete pénteken a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét, majd ellátogatott a Magyar Optikai Művekbe. TESTVÉRLAPJAINK ÍRJÁK AbBOBClidfV npaBüa Új iskolák, óvodák, bölcsődék építését tervezik a szokolszki körzetben. Különösen jelentős a borjatini, a peretoki és a bobjatini fejlesztés. A szokolszki körzetben található Lopatin termelőszövetkezet terveiben 2,5 millió rubelt szánnak a gazdaság gépparkjának korszerűsítésére, a munka megkönnyítésére szolgáló új berendezések javítására. A termelőszövetkezet dolgozóinak fizetésemelésére több, mint négymillió rubelt terveztek. Több mint ezer dolgozó költözik új lakásba, melyeket a termelőszövetkezet segítségével építettek. ■i^ABAP SzÓlp .*■ í,.y .kjmiiii 'i-^5*4 A Temes megyei Szabad Szó utóbbi lapszámaiban arról olvastunk, hogy növelik a közszükségleti cikkek gyártását, így többek között a Temes megyei Helyiipari Vállalatcsoport 18 újfajta lámpát és világító- testet, 150 literes hidrofort, hengerelt lemezből fűtőtesteket és kétliteres autoszifont kezdett gyártani a lakosság igényeinek jobb kielégítésére. — Arccal a vásárlók felé! — ez a jelszava annak a törekvésnek, amit az RKP határozata nyomán hirdettek meg a román iparban, hogy mielőbb ellássák a lakosságot eddig nagyrészt hiánycikknek számító ipari termékekkel. A lap egyéb más között arról is tájékoztat, hogy igen jó termést ígérnek a gabonaföldök Temes megyében. A Tormac községi termelőszövetkezet elnöke, Tóth András például arról adott tájékoztatást, hogy 30-33 mázsa gabonatermést várnak egy hektárról, ami ha nem történik elemi kár, az utóbbi évek rekordtermése lesz. NAGYVILÁGBAN Biszku Béla vezetésével magyar pártkiiJdöttség utazott Mongóliába Biszku Bélának, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével pénteken elutazott Ulánbátorba a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vesz a Mongol Népi Forradalmi Párt június 14-én kezdődő XVII. kongresszusán. A küldöttség tagja: Borbély Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője és Kádas István, a Magyar Népköztársaság ulánbátori nagykövete, aki a mongol fővárosban csatlakozik a küldöttséghez. Az MSZMP küldöttségét a Ferihegyi repülőtéren Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője búcsúztatta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és Jadamin Sirendev, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Pénteken Ulánbátorban ülést tartott a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága. Az ülés egyetlen napiren- - di pontot vitatott meg, a központi bizottságnak a pártkongresszuson előterjesztésre kerülő beszámolóját. A beszámoló a mongol pártkongresszus első napirendi pontja, amelynek előadója hétfőn délben Jum- zsagijn Cedenbal, a párt központi bizottságának első titkára lesz. Ugyancsak az ötnaposra tervezett kongresszus első napján hangzik el az MNFP központi revíziós bizottságának beszámolója. Az előadó O. Njama, a párt központi revíziós bizottságának elnöke. A központi bizottság pénteki ülése a beszámoló szövegét jóváhagyta. ♦ HAVANNA: Kubában befejeződött a cukornádvágás. Az idén 23 000 fővel kevesebb személy vett részt a cukornádvágásban, mint tavaly. A gépesítés aránya a tavalyi 26,5 százalékról 34 százalékra emelkedett. ♦ BUKAREST: Sauvagnargues francia külügyminiszter csütörtöki bukaresti sajtóértekezletén elégedetten nyilatkozott romániai látogatásának eredményeiről és a román— francia kapcsolatok kedvező fejlődéséről.-f PÁRIZS: A francia főváros lakosainak száma 1968—1975 között több mint 11 százalékkal csökkent és jelenleg 2 300 000. + PÁRIZS: Pénteken ülést tartott a francia baloldali pártok összekötő bizottsága, s elhatározta, hogy a három párt vezetői június 28-án újabb csúcstalálkozót tartanak a községtanácsi választások előkészítésére. ♦ Befgrád- Tito jugoszláv államfő pénteken hazaérkezett Törökországban tett háromnapos hivatalos látogatásáról. Tito elnök tárgyalásokat folytatott Fahri Korotürk köztársasági elnökkel és más török állam! vezetőkkel. A látogatásról kiadott közös közlemény szerint a felek elhatározták, hogy lépéseket tesznek a stabilitás erősítésére a Balkán térségében és szorgalmazták a ciprusi közösség-közi tárgyalások felújítását. 4 TEHERÁN: Bejelentették, hogy Kuvait és Szaud-Arábia példáját követve Irán barrelen- kint 5—7 centtel csökkentette az országban kitermelt kőolaj árát. + BONN: Befejeződött a NATO háromnapos Crack Force —76 elnevezésű hadgyakorlata. A gyakorlaton a NATO légi- egységei vettek részt. A nyugatnémet hadügyminisztérium közlése szerint az volt a cél, hogy felmérjék: milyen készültségben van a NATO légiereje Európa központi részén. 4 BUDAPEST: Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken délután hivatalában fo- godta Venyiamin Dimsicet, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettesét, aki a KGST anyagi-műszaki ellátási együttműködési bizottságának ülésszaka alkalmából tartózkodik hazánkban. ♦ BECS: Az osztrák hatóságok betiltották a neofasiszta nemzeti-demokratikus párt június 12-re Grazban tervezett kongresszusát. A Volkstimme, az osztrák kommunisták lapja, az antifasiszta és demokratikus erők nagy sikereként értékeli a hatóság döntését. 4- LA PAZ: A Bolíviában bevezetett ostromállapot alapján katonai ellenőrzés alá helyeztek hat bányakörzetet. Az intézkedést követően mintegy 5000 bányász sztrájkba lépett. Az ország három városában átmenetileg felfüggesztették az egyetemek tevékenységét. Szigorú ellenőrzés alá vonták a tömegtájékoztatási eszközöket, mindenekelőtt a bányászkörzetekben működő rádióállomásokat. KS/D. NAPLÓ TELEFOTÖ Halálbüntetést követelnek a tüntetők arra a 13 zsoldosra, akik az intervenció idején az angolai törvényes kormány csapatainak fogságába estek, és június 11-én, pénteken állnak bíróság elé Luandában. A libanoni jobboldal fenyegetőzik Harcolt Bejrutban és Szaida térségében Hova indultak az iraki katonai egységek? Az egynapos viszonylagos nyugalom után Libanonban ismét kiéleződött a helyzet. A beiruti nemzetközi repülőtér térségében heves összecsapások voltak, amelyekben részt vettek a nemzeti hazafias erők alakulatai, a szíriaiakat támogató egységek, valamint a jobboldali keresztény erők csapatai. A repülőtér június 7. óta zárva van. A helyi sajtó szerint a libanoni nemzeti hazafias erők és a palesztinai ellenállási mozgalom alakulatai betartják annak a tűzszüneti megállapodásnak a feltételeit, amely Beirutban Dzsallud líbiai mi? niszterelnök közvetítésével jött létre. A megállapodás ellenére azonban Beirutban és Szaidá- ban (Szidonban) folytatódnak a lakónegyedek és a palesztinai menekültáborok elleni barbár rakéta- és nehéztüzérségi támadások. A haladó libanoni sajtó rámutat arra, hogy az országban lezajlott legutóbbi véres események azoknak a reakciós, imperialista és cionista köröknek a kezére játszanak, amelyek érdekeltek az arabok közötti belső széthúzás szításában és a közel-keleti helyzet további kiéleződésében. Beirutban elítélték Frangié volt elnöknek Riadhoz, az Arab Liga főtitkárához intézett üzenetét, amelyben Frangié állást foglalt az ellen, hogy Libanonba arabközi békefenntartó csapatokat küldjenek, üzenetében Frangié, aki minden módon halogatja az elnöki hatalom átadását Szarkisz törvényesen megválasztott elnöknek, azzal fenyegetőzött, hogy Libanon jobboldali erői „minden eszközzel és erőforrással ellenállnak majd minden olyan arab csapatnak, amely előzetes megállapodás nélkül az ország területére lép". Az INA iraki hírügynökség beszámolója szerint Bagdadban ünnepélyesen búcsúztatták azokat az iraki katonai alakulatokat, amelyek „elindultak állásaik elfoglalására az arab fronton, hogy teljesítsék nemzeti kötelességüket”. Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter fogadta a Damaszkuszban akkreditált összes arab diplomáciai képviseletek vezetőit. A SANA hírügynökség jelentése szerint „tájékoztatta őket az iraki csapatok mozgásáról a szíriai határ felé és kétségét fejezte ki ezeknek az akcióknak a céljaival kapcsolatban a jelenlegi veszélyes körülmények között”. Karami libanoni miniszterelnök követelte, hogy Frangié tegye lehetővé Szarkisz megválasztott elnöknek feladatainak betöltését. „Libanon érdekei azt követelik — mondotta a miniszterelnök —, hogy Szarkisz elnök előtt szabaddá váljék az út funkcióinak hivatalos betöltéséhez. Ehhez Frangié haladéktalan leváltása szükséges.” Dzsallud líbiai miniszterelnök, aki Beirutban közvetít a tűzszünet betartása érdekében, pénteken Damaszkuszba utazott, hogy előterjessze a palesztinai és a libanoni haladó erők javaslatait. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára pénteken délután Kairóból Damaszkuszba utazott a szervezet katonai bizottságával, amelyet Mohamed Hasz- szan Ghoneim vezérőrnagy, az Arab Liga állandó katonai bizottságának elnöke vezet. Utazásuk célja, hogy előkészítsék az arab békefenntartó erők libanoni küldetését. Milos Minies jugoszláv külügyminiszter 24 órás látogatásának befejeztével hazautazott a szíriai fővárosból, ahol átadta Asszad szíriai elnöknek Tito jugoszláv államfő üzenetét, s kétoldalú kapcsolatokról és a jelenlegi közel-keleti helyzetről tárgyalt vele. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke pénteken Kairóból visz- szautazott Beirutba. Szocialista országok a katonai enyhülésért Lengyel—NSZK tárgyalások Nyilatkozat az enyhülés folytatása mellett Jelentős eredményekkel — egy közös politikai nyilatkozat és két megállapodás aláírásával — zárultak pénteken délben a szövetségi fővárosban a lengyel—nyugatnémet hivatalos tárgyalások. A politikai nyilatkozatot — amely a lengyel—nyugatnémet kapcsolatok fejlesztését irányozza elő — Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára és Helmut Schmidt szövetségi kancellár írta alá. A közös nyilatkozatban a felek megállapították, hogy az 1970-ben megkötött lengyel— nyugatnémet szerződés „úttörő jelentőségű" volit és megteremtette az alapot a kapcsolatok fejlesztéséhez a jószomszéd- száq és az alkotó együttműködés szellemében. A nyilatkozatban a feiek egybehangzóan Európa történelmének fontos eseményeként méltatták az európai biztonsági értekezletet és rámutattak, hogy az értekezlet záróokmányában rögzített határozatok és célok megmutatják az európai biztonság, béke és az átfogó, egyenjogú együttműködés tartós szavatolásának útját. Kifejezték eltökéltségüket, hogy „aktívan vesznek részt a Helsinkiben elfogadott célok elérésére irányuló további erőfeszítésekben és az együttműködésnek az európai kapcsolatok minden szintjén való fejlesztésében. Mindkét fél megállapítja, hogy továbbra is síkra kell szállni az enyhülési folyamat elmélyítéséért és szüntelen fejlesztéséért e folyamatnak tartó és átfogó jelleget kell adnh” A politikai enyhülés eddigi eredményeinek biztosításához előre kell lépni a katonai enyhülés vonatkozásában is. Ha ez elmarad, egy idő után elkerülhetetlenül visszahathat magára az enyhülésre. A legújabb ENSZ-kimutatá- sok szerint a viláq mintegy évi 300 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Ez nemcsak a katonai potenciál felhalmozásának mértékéről tanúskodó, megdöbbentő adat, hanem egyben azt _is érzékelteti, milyen összegeket vonnak el a békés alkotó céloktól. A szocialista külpolitika megsokszorozza erőfeszítéseit minden lehetséges területen a katonai enyhülés céljából. A vlagyivosztoki megállapodás szellemében azt javasolta a Szovjetunió az Egyesült Államoknak: a hadászati fegyver- fajták kérdését úgy vizsgálják meg — a legszélesebb összefüggésben —, hogy ne elégedjenek meq csupán a már kifejlesztett eszközök limitálásával. A szovjet indítványok lényege: tiltsák meg közös megegyezéssel egyebek közt a ballisztikus rakétákkal felszerelt Trident-típusú atom-tengeralattjárók és a B—1 típusú (a B—52-t felváltó) nagy hatósugarú hadászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban, ijletve az ezeknek megfelelő fegyverrendszerek gyártását a Szovjetunióban. Sajnos, a SALT-tárgyalások elhúzódtak. A szovjet megfigyelők nem borúlátók a SALT-tárgyalások kimenetelével kapcsolatban. A legutóbbi szovjet—amerikai megállapodás a békés célú nukleáris robbantásokról azt bizonyítja, hogy ha megvan a jószándék, akkor lehetséges a nehézségek áthidalása. Ami közvetlenül kapcsolódik a nukleáris fegyverekhez: mindenekelőtt el kell érni, hogy a részleges atomcsend atomcsenddé teljesedjék. Nem kevésbé fontos, hogy szerződés szülessék a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, az emberi-természeti környezet katonai felhasználásának eltiltásáról, s az újabb, különösen pusztító erejű fegyverek és fegyverfajták előállításának megtiltásáról. Ami a természeti környezetet illeti, igen fontos, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok e kérdésben a lényeget tekintve már egyetértésre jutott, és azonos szövegű tervezetet készített a „környezeti hadviselés" betiltásáról, amellyel most a genfi leszerelési bizottság foglalkozik. A katonai enyhülés egyik fontos területe a bécsi tárgyalások, amelyek immár 1973 októbere óta folynak a közép- európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről. Hazánk — amely a tárgyalásoknak nem közvetlen részvevője — teljes mértékben támogatja a többi szocialista ország javaslatát, amely a másik fél indítványainak sok elemét is figyelembe veszi és végeredményben reményes folyamatot vetít előre: azt, hogy azonos százalékkal csökkenjék a Kö- zép-Európában csapatokkal rendelkező valamennyi állam szárazföldi és légi erőinek létszáma és fegyverzete — bele- 'értve _ a nukleáris fegyverzete t is. Sajnos, a NATO-országok magatartása még nem tette lehetővé az egyezmény gyakorlati kidolgozását: kitartanak az „aszimmetrikus csökkenés” követelése mellett. A nyugati országok ragaszkodnak az ún. „kollektív felső határ" koncepciójához is. Indítványuk szerint a NATO-tagállamok és a Varsói Serzeződéshez tartozó országok Közép-Európában állomásozó fegyveres erőinek létszámára azonos felső határt kell megállapítani, mégpedig úgy, hogy annak „kollektív keretei” között bármelyik fél „szabadon gazdálkodhat”. Ez azt jelenti, hogy például a NATO-n belül csökkenthetik egyes országok fegyveres erőinek létszámát, közben azonban más országok, például az NSZK már ma is igen korszerű fegyveres erőit még növelhetik is! Ez nem sértené meg a „kollektív felső határ” koncepcióját, teljesen nyilvánvaló viszont, hogy ellentmondana a közép-európai katonai enyhülés alapvető érdekeinek. Tény, hogy a NATO-diplo- mácia 1976-ban a közép-európai térséggel kapcsolatban az eddiginél árnyaltabb manőverezéshez folyamodott. Az amerikai kiegészítő javaslat az ezer nukleáris robbanófej, a célba juttató eszközök és 29 ezer amerikai katona kivonását összekötötte azzal a követeléssel, hogy vonjanak vissza a csökkentés térségéből egy szovjet harckocsizó hadsereget. Joggal állapították meg a katonai szemleírók, hogy sem haditechnikai, sem bármilyen más szempontból nem lehet bebizonyítani, hogy a fegyveres erők teljesen különböző és összehasonlíthatatlan részelemeinek csökkentése katonai vonatkozásban egyenértékű lenne. A katonai enyhülésnek csupán néhány fontos, szférájáról szóltunk, de a bécsi példa is bizonyítja, hogy a szocialista országok részéről nem hiányzik a türelem, a tárgyalókészség, az állhatatosság. A katonai enyhülés folyamatának az időleges megtorpanások ellenére is — folytatódni kell, hogy az „felzárkózzék" majd a politikai enyhüléshez.
