Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-07 156. szám

Gyorsan fejlődő város Ipari park Dombóváron A sokoldalú elemző és ter­vező munka alapján, a néhány évvel ezelőtt megálmodott dombóvári ipari park egyre in­kább kirajzolódik. A város északkeleti részén kijelölt mint­egy ötven hektáros területen, a harmadik ötéves terv idősza­kában kezdődött meg a köz­művesítés, ami tulajdonképpen az alapját képezte a később idetelepített üzemeknek, a* ipa­ri bázis kialakításának. Az alig több mint húszezer lakost számláló Dombóváron még egy évtizede is a vasút jelentette elsődlegesen az „ipart", a lakosság többsége a mezőgazdaságban dolgozott. Ám a III., majd a IV. ötéves tervek időszakában a Tolna megyei városban több új ipa­ri üzem telepedett le. így a láng Gépgyár, a budapesti Csavaripari Vállalat, a buda­pesti Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat, a Pátria Nyom­da, a KIPSZER, valamint az AFIT-szerviz. Az új gyóiegységek és vál­lalatok megjelenésével egycsa- pásra megváltozott a korábbi időszakra jellemző foglalkozta­tási arány. Ma mintegy három­ezren dolgoznak a város üze­meiben, s a tervek szerint az V. ötéves terv időszakában több vállalat tovább bővíti a létszámát. így a Láng Gép­gyár dombóvári gyáregysége, amely ma mintegy 360 főt foglalkoztat, 260 fős fejlesztést tervez. De jelentősnek mond­ható a pécsi Kesztyűgyár dom­bóvári gyára által elképzelt létszámbővítés is, amely meg­haladja a száz főt. A város szélén kialakított ipari negyedben mintegy hat­százötvenen dolgoznak a kü­lönböző üzemekben; a válla­latok és a város vezetői úgy becsülik, hogy két év múlva a munkáslétszám eléri az 1700 főt. Az ipari park bővítésének nincs akadálya. Ezt garantálja a telepet kiszolgáló vízműrend­szer, a csatornahálózat, a ki­épített úthálózat, a villamos energia és távbeszélőhálózat. Az ipari negyed beépítettségi foka ma aliq haladja meg a hatvan százalékot, ám néhány esztendő múlva kitehetik a „minden hely elkelt" táblát. Ugyanis, még ebben az évben megkezdik a mosonmagyaróvá­ri Kötöttárugyár dombóvári gyáregységének építését és a budapesti Egyesült Villamos­gépgyár, valamint a budapesti Falemezművek is komoly érdek­lődést tanúsít qyáregység lét­rehozására Dombóváron. Mind­ebből érezhető, hogy a koráb­ban kedvezőtlen iparszerkeze­tű Tolna megyei város arcula­ta teljesen átrajzolódik: s egyre inkább meghatározóvá válik a gép-, valamint köny- nyűipar. Dombóvár ipartelepítési adottságainál nem hagyható figyelmen kívül a kedvező köz­lekedési lehetőség. A városba naponta mintegy két és fél ez­ren járnak dolgozni, a környe­ző helységekből. S úgy becsü­lik, hogy a későbbiek során építendő újabb üzemek mun­kaerőigényeit is kielégíti a Dombóvár vonzáskörébe tartozó tizenhat községben lévő három­ezres munkaerőtartalék. S. GY. tiétföi □ A vendég­látóipar utazó követei Beszélgetés az Utasellátó Vállalat főigazgatójával Ne marasztaljanak el. A mi­nap, hogy a fővárosba vona­toztam az Utasellátó Vállalat főigazgatójához, „elsőrendű" kiszolnálásban volt részem. Stewardes formaruhára emlé­keztető egyenöltözékben fiatal hölgy jelent meg a kupé ajta­jában, a négykerekű „minibár" roskadozott a palackos italok­tól és ételektől. Meleg szendvi­cset kértem, s csodák csodája, óhajom meghallqatásra talált. Ám távol áll tőlem, hogy to­vább játsszam a gondolattal, mert mindez egyelőre elérhe­tetlen. Helyette fülkeszolgálat, ülésekre rakott sörös-, boros- és üdítőpalackok garmadája, sorbanállás, tülekedés a co­lóért, a hathetvenes fóliás szendvicsért: mindez pedig tör­tént a pécs—budapesti gyors­vonaton június másodikén dél­után. Bezárt pavilonok Mikor a történteket — csak úgy mellékesen — megemlítet­tem Tóth László főigazgatónak, egy csöppet sem lepődött meq. Sőt! A következőket hangsú­lyozta. — Bíráljon meg. Mert ne­künk van a legelavultabb étke­ző- és hálókocsi parkunk a környező országokhoz viszonyít­va. Állandó létszámhiánnyal küzdünk: most is mintegy 280 takarító, kézilány és felszolgáló­val dolgozunk, s ez kevesebb a szükségesnél. Legalább harminc pavilonunk kényszerültségből zárva van. Az étkezőkocsijain­kat még mindg szénnel fűtjük, megoldatlan a villanyhűtés. Nem csoda, ha elmarasztalnak bennünket — s hadd tegyem hozzá, teljes joggal — a kör­nyező országok testvérvállala­tai. vasútjai. Ezért van az, hogy étkező- és hálóvagonjainkat le­kapcsolják Hegyeshalomnál: ezek a kocsik nem bírják a száz kilométernél qyorsabb se­bességet. A nyugati expressz- vonaf'!: ugyanakkor százötven, szózhatvan kilométeres sebes­séggel rohannak. > — A kép, amit lefestett, egy­általán nem kedvező. De ma­radjunk továbbra is az utazó­szolgálatnál. A hétezer embert loglalkoztató Utasellátó Válla­lat dolgozóinak többsége ugyanis a vonatokon teljesít szolgálatot. Hogyan értékeli ön e fontos szolgáltatás színvona­lát? — Az állandóan rövidülő me­netidő megköveteli, hogy gyor­sítsuk a kiszolgálást, egy csöp­pet sem engedve az udvarias­ságból. Mindezt, a még futó, régi étkezőkocsikkal alig vagy igen nehezen tudjuk biztosítani. Ezért is fejlesztettük ki óz új bisztrókocsi típust. Ebben az esztendőben kilencet kap a vál­lalat: a széntüzelést a gázfűtés váltja föl, s a táblajég helyett villanyhűtést alkalmazunk. De ezzel együttvéve továbbra is fenn kell tartanunk a fülke­szolgáltatást, ami mellesleg nem is mondható kulturált utasellátásnak. „Robotpincérek” forgalma — A vállalat kezelésében mintegy háromszáz étel- és ital automata működik a nagyobb Japán Iparjog­védelmi napok Először rendeznek hazánk­ban japán iparjogvédelmi na­pokat. A budapesti Technika Házában holnap kezdődő ren­dezvénysorozat keretében több előadás hangzik el a japán szabadalmi joggyakorlatról, a technológiák átadásáról, a sza- badalombitorlási kérdésekről. A rendezvényt, a Magyar Ipar- jogvédelmi Egyesület rendezi, amely tagja az AlPPI-nek, az iparjogvédelem nemzetközi szervezetének. Az előzetes megállapodások szerint a Budapesten megren­dezendő iparjogvédelmi napok viszonzásaként a közeljövőben Tokióban is megszervezik a magyar iparjogvédelmi napo­kat. pályaudvarokon. Ám sokszor szegényes a választék, továbbá a késő esti és éjszakai órákban nemegyszer üresek az „automa­ta pincérek". — Az országban működő automaták közel kétharmada a vállalatunké. A mintegy kétmil­liárdos forgalomból 44 millió forinttal részesedtek az elmúlt esztendőben a „robotpincérek". A forgalom fejlődése dinami­kus: évente 20—25 százalékos. Ám a dolgoknak megvannak az árnyoldalai, amit a kérdé­sében is felvetett. A közelmúlt­ban rendezett szakmai bemu­tatón hetvenféle ételt és italt sorakoztattunk fel, amelyek al­kalmasak az automatákból tör- ténö árusításra. Egységeink ve­zetői megkapták a receptúrá- kat is. Remélem, hogy ezen a téren hamarosan megváltozik a helyzet. — A pécsiek, baranyaiak sokszor megfordulnak a Déli pályaudvaron, s joggal pana­szolják: a csupaüveg bisztró­ban az egyedüli melegétel a debreceni. — Sajnos rajtunk csattan az ostor, de a mások hibájából. A bisztróhoz csatlakozó központi konyha ugyanis még most sem készült el: hatszor hiúsult meg az átadása különböző műszaki hiányosságok miatt. S amíg a tervező, a beruházó és a kivite­lező vitatkozik, nincs előreha­ladás: hogy mikor vehetjük használatba az új létesítményt, nem tudom megmondani. Any- nyi bizonyos, hogy a bisztró­val egyidőben kellett volna át­adni. Döcögő szolgáltatás — Ha már a fejlesztésnél tartunk, kérem szóljon az elkö­vetkezendő évek vállalati beru­házásairól. Természetesen azok­ról, amelyek Dél-Dunántúli érintik. — Pécsett 1977 első negyed­évében az ideiglenes VOLÁN pályaudvaron új utasellátó pa­vilont nyitunk, hasonló műkö­dik majd a Szigeti úti AFIT szervizben is. Az új pécsi Vo­lán-pályaudvaron 1978-ban készül el az utasellátó komp­lexum. Mohácson, Szentlőrin- cen és Villányban felújítjuk a vasútállomási éttermeket. Pé­csett, a főpályaudvaron lévő állóbüfénket bisztróvá alakítjuk a jövő évben. Pakson két év múlva készül el a Volán-pá­lyaudvaron létesítendő pavilo­nunk, Kaposváron 1977-ben újítjuk fel a vasúti éttermet, Zalaegerszegen és Zalaszent- gróton bisztrót építünk az autó­busz pályaudvarokon 1978-ra. — Uj, de döcögő szolgálta­tás a távolsági autóbuszokon az utasellátás. — A Volán Tröszttel tör­tént megegyezés alapján je­lentünk meg a távolsági jára­tokon. A kalauzok a megbízot- taink. De az az igazság, hogy a szegedi Volánt kivéve, szinte mindenütt idegenkednek ettől a munkától. Salamon Gyula Uj út Görcsöny Augusztus végén átadják a vonatpótló út első szakaszát Ha az időjárás engedi min­den a terveknek megfelelően történik. Azaz augusztus vé­gén átadják a forgalomnak a Görcsöny-Harkány közötti 17 kilométeres vasútpótló út első szakaszát, Görcsöny és Szava között épül most az új út 8 és fél kilométer hosszan. Az Üt- és Vasúttervező Vállalat tervei alapján tavaly augusz­Az új harkányi út nyomvonalán lévő ócsárdi hidat átépítik. tusban kezdődött meg a föld­munka. A Tiszántúli Talajjaví­tó Vállalat szarvasi kirendelt­ségének dolgozói 45 ezer köb­méter földet mozgattak meg a munkálatok során. A harkányi bányából szár­mazó homokrétegre 10 centi- méteres vastagságban homok­kavics kerül, majd erre 20 cm forgácskő és végül négy ré­tegben, 18 cm vastagságban aszfaltburkolat. Tízezer köbmé­ter homok és kavics, 19 ezer tonna forgácskő és 24 ezer tonna aszfaltburkolat szétterí­tése szerepel az új út műsza­ki adatai közt. Az Aszfaltútépítő Vállalat pé­csi főépítésvezetőségének há­rom brigádja és úthengerei a közelmúltban kezdték meg az útalap tömörítését. Egy hónap múlva kezdik az aszfalt teríté­sét. Görcsönytől Ócsárdig új nyomvonalon halad az út. Ocsárdtól Vaskapu-pusztáig c meglévő makadámúira épül az új burkolat. Vaskapu-pusz­tától Szaváiq ismét új nyom­vonalat tűztek ki a tervezőik. A Görcsönytől-Szaváig épü­lő 8 és fél kilométeres útsza­kasz 45 millió forintba kerül. A Szovától-Diósviszlóig húzó­dó 2 kilométeres út átadását az év végére ígérik a kivi­telezők. Ennek összköltsége csaknem 10 millió forint lesz. Itt némi megtakarítást ered­ményez az, hogy a vasúti pá­lya nyomvonalán építik az új vonatpótló autóutat. Magyarhertelend: gazdára váró telkek A magyarhertelendi üdülőterület hétvégi házai a strandfürdő mellett. Szokolai felv. Magyarhertelend közel * ' fekszik Pécshez, Kom­lóhoz, nyugalmas erdő kö­rülvette völgyben ideális hely pihenésre, hétvégi időtöltésre. S mindezeken felül ott van a strand is, ahol egy meleg nyári szombat-vasárnap két-há- romezren is megfordul­nak. Nem csoda, hogy szinte napról napra nö­vekszik a hétvégi házak száma, s ma már a falu nevének hallatára elsősor­ban az üdülőtelepre gon­dolunk. Meddig fejlődhet az üdülő­telep? Eddig kétszáz eladott telken 150 üdülő, hétvégi ház épült. De már négy év óta a tanács nem parcellázott, pedig még csaknem kétszáz ház szá­mára elegendő telek áll üre­sen. A további erőteljes fejlesz­tés gátja, hogy a magyarher­telendi kút 230 lt/perces ho­zama ma már régen nem elé­gíti ki az igényeket. Csaknem két és fél nap alatt töltődik fel a medence. Új kutat kelle­ne fúrni, olyant, amely kielé­gíti a jelenlegi igényeket és alapja lehet a további fejlesz­tésnek. Igen ám, csakhogy a vízku­tatáshoz, a kútfúráshoz pénz kellene és nem is kevés. Ha ez megvan, akkor talán még kivitelező is akadna a próba­fúrások elvégzéséhez. De ma még egyik sincs. A jövő tehát a víztől függ. S a jelen? A magyarherte­lendi tanács 200 ezer forintot költött ebben az évben c strand csinosítására, kultúrál tabbá tételére. A kabinokat kiszolgáló épületeket újra fes tették, mázolták. A fürdő terű létén gyöngykaviccsal szórtál fel az utakat és 200 méter hosz szán járdát építettek. Az üdülő telepet a faluval összeköti műút pedig már tavaly elké szült. A 100 fős étterem, a: ÁFÉSZ egységei, valamint c magán lángos- és pecsenye sütők hétköznap ugyan ellát jók az üdülőket, de hétvége ken több bisztróra, pavilonrc lenne szükség. V. A. és Szava között flz udüloKorzel |ov»ie a vízi függ

Next

/
Thumbnails
Contents