Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-06 155. szám
r-* * * * t * \ i * } * * \ t * ■ t * * \ $ t * \ t 4 1 JELENKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT — 1976 A T A RT A LOMBÓL: SAMARAS ISTVÁN TATAY SÁNDOR szépprózai VASARELY MÚZEUM EGRY JÓZSEFRŐL GALL ISTVÁN; AERTHA RULCSU KENGURUJA KÁROLYT AMY FORDÍTÁSAI SZABOLCSI MIKLÓSSAL BESZÉLGET HAJDÚ HARS GABOR Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi, képzőművészeti és kritikai írásokkal jelentkezik a Pécsett szerkesztett folyóirat júniusi száma. A lírai rovatban emellett többek között Békési Gyula, Dudás Kálmán, Eörsi István, Hatvani Dániel és Nagy Gáspár verseit, valamint Csorba Győző Brecht-forditás- csokrát találjuk. A prózai írások sorában Kamarás István és Tatay Sándor elbeszélését közli a folyóirat. A minap megnyílt pécsi Vasarely Múzeumot ismerteti Hárs Éva írása. Egry József művészetéről Láncz Sándor irt tanulmányt, Tüskés Tibor a Képzőművészek műhelyé* ben című sorozatában ezúttal a zalaegerszegi Németh Jánost mutatja be. Az ,,lrodalomtudósaink fóruma”-sorozatban Szabolcsi Miklóssal beszélget Hajdú Ráfis Gábor. A kritikai rovatban többek között Bertha Bulcsu Kenguru c. regényéről, Bodnár György tanulmánykötetéről és Károlyi Amy műfordításkötetéről olvashatunk. BÉKÉSI GYULA: NÉMETH 1ÁNOS ALKOTÁSAI K ilenc óra 59 perckor, pontosan egy perccel a Szojuz—Apolló program keretében sorrakerülő szovjet—amerikai Mars-utazás megkezdése előtt a kamerák először Steven Smith és Sztye- pan Kuznyecov mosolygó arcót mutatták, majd kívülről a Visitor 1-et, aztán Kozmovszkij és Space professzorokat a vezénylőteremből, majd ismét a két ürpilótát, akiket ezúttal már hallani is lehetett, méghozzá a közös űrprogram során kialakult szokásokhoz híven Kuznyecovot angolul és Smitht oroszul. 9 óra 59 perc 40 másodperckor Zonnevend Imre, Rottenbil- ler utca 89 B III, emelet 17- ben lakó rádióamatőr felkészült, hogy a kilövés pillanatában kapcsolatot teremtsen az űrhajóval. Pontban 10 órakor Zonnevend Imre lenyomta a „Vétel" gombot, és a következő tisztán érthető magyar nyelvű szavakat hallhatta: „AU—IV 688— 115 üzen egyetlen barátnéjá- nak, Tulának". Ez a szöveg még kétszer megismétlődött. Ugyanakkor özvegy Készéi Béláné, a Rottenbiller utca 89, B III. emelet 18-ban az utcára nyíló ablak elé állva a következő adást sugározta egyetlen barátnéjának, Tulának: „Egyetlen Tulám, ma reggel megint szomorú vagyok, megint nem kívánom megnézni a gyopárt, meghallgatni a kagylót, letörölgetni Bélát". 10 óra 01 perc 11 másodperckor a földi irányítóközpont elvesztette kapcsolatát a Visitor 1-gyel. A következő percben a világ legkülönbözőbb részeiről jelentették, hogy észlelték, látták, hallották vagy érezték arrafelé a szovjet és az amerikai űrpilótát szállító égi járművet. 10 óra 03 perc 30 másodperckor például néhány járókelő a Rottenbiller utcában azt látta, hogy a Visitor 1 egyszerűen berepül a Rottenbiller utca 89/B egyik harmadik emeleti ablakón. Ugyanebben a pillanatban Zonnevend Imrének végre sikerült kapcsolatot létesíteni a Visitor 1-gyel. Ekkor egyesegye- dü| ő tartott összeköttetést a Mars felé tartó űrhajóval. Először Kuznyecovot hallotta angolul; — Azt hiszem, Steven, itt vagyunk. Aztán Smitht oroszul: — És azt hiszem, ez pedig ő lesz. Kamaras István: LÁTOGATÁS Zonnevend Imre mint nemzetközi rádióamatőr angol és orosz középfokú nyelvvizsgával is rendelkezett, így egészen jól értette őket, de mivel elszalasztottá az első három és fél percet, fogalma sem lehetett arról, hogy hol van az „itt", és, hogy ki az az ,,ő". 10 óra 04 perc 23 másodperckor Rapai Gézáné nyugdíjas az esernyője hegyével pontosan megmutatta a szolgálatot teljesítő rendőrnek, hogy melyik ablakon repült be az űrmicsoda. Zonnevend Imre ezalatt a következőket hallotta: — Készéi Bélánét keressük. — Ezt Kuznyecov mondta angolul. , — özvegy Készéi Bélánét — javította ki Smith oroszul. — Azt hiszem, engem keresnek. Én vagyok özvegy Reszelné. Ich bin Készéi Béláné. Akkor talán tessenek helyet foglalni. Ezt magyarul hallotta Zonnevend Imre. Idősebb nő lehetett. Idegesen végigfutott a készülék összes gombján, mutatóján és kallantyúján, de mindent a legnagyobb rendben talált. — Sztyepan Kuznyecov vagyok, ez pedig a barátom, Steven Smith. Ö amerikai, én pedig orosz, de én beszélek angolul, ő pedig oroszul — hallotta megint Kuznyecovot. — A barátom igazán kitűnően beszél angolul, higgye el asszonyom, én még sajnos eléggé gyengén beszélem az oroszt — magyarázta Smith. — örvendek, tessék, parancsoljanak, foglaljanak helyet — hangzott megint ma- gya rul. — Hogy szolgál a kedves egészsége? — kérdezte Smith. — Jaj, igazán nem i$ tudom, hogy hamarjában mivel kínáljam meg magukat. Tetszik tudni, ide nem szoktak látogatók érkezni. Talán egy jó teát — mondta a Készéi Béláné- nak szólított személy magyarul. — Persze ön most bizonyára nagyon meg van lepődve — folytatta ünnepélyesen Kuznyecov. — Igen, teát fognak kapni. Teát. Der Tee. — Nagyon köszönjük -— hálálkodott Smith. — Addig talán gyújtsanak rá. Persze nekem nincs cigarettám. Nincsen, uraim. Cigaretta nincs. Keine cigaretta. — Sebaj — nyugtatta Smith oroszul. — Nem tekintené meg az űrhajót, asszonyom? — kérdezte Kuznyecov angolul. — Nem zavar az ott senkit, maradjon ott nyugodtan. Ugye, milyen szerencse, hogy mégis rászántam magam és kinyitottam az ablakot, hogy üzenjek Tulának. Igen, sajnos cigarettám nincsen, tudniillik itt már húszonkét éve nem járt férfivendég, meg másmilyen se. Béla óta, hogy elment. Béla. Készéi Béla. Ott van, a képen. Meine férjem. Ott, látják, a gyopár mellett. Gyopár, der gyopár, tetszik érteni ugye? Készéi Béla, műlakatos mester, Der Meister. Azt a gyopárt, ott igen, azt tőle kaptam. Igen. azt. Der ayopár. Volt egy kirándulás, tudják, az Alpokba, az Egylettel, de rrem ment el Bélím mégsem, mert akkor én nem mehettem. A gyopárt azért meghozatta velük. Nekem. A kagylót pedig a tengerről hozatta. Oda nem is lett volna pénzünk. A tengerről, tetszik érteni. Der tenger. Igen, onnan. Erre a kagylóra, der kagyló, erre megharagudtam, mert megsüketült, egészen elfelejtette a tengert. Igen. Van aztán még Tula, az egyetlen barátném, vele meg csak az a baj, hogy már kilenc éve nincsen. Szegény megboldogult Tula még 1929-ben írt először a mohácsi eszperantó körből, akkor még eszperantóul, hogy levelezne velem, ismeretlennel. Én persze csak magyarul válaszolhattam. Bizony uraim, az lett Tula utolsó eszperantó levele, mert azóta csak magyarul irt és csak nekem. Uraim, a tea elkészült. 10 óra 13 perc 20 másodperckor a földi irányítóközpont bejelentette, hogy méq mindig nincs kapcsolata a Visitor 1- gyel, és felszólított minden megfigyelő állomást, obszervatóriumot és még a rádióamatőröket is, hogy jelentsék, ha valami jelentenivalójuk van. 10 óra 13 perc 58 másodperckor Zonnevend Imre lenyomta a szuperérzékeny keresőgombot, hogy meghatározza a méq mindig kifogástalanul vehető adás helyét. — Köszönöm, asszonyom, kitűnő volt a tea — hallotta Zonnevend Imre Smitht oroszul, csak méq nem tudta honnan. — Igazán köszönjük a kedves fogadtatást — toldotta meg Kuznyecov angolul. — Jó, akkor beszélgessünk egy kicsit — kérte Készéi Béláné magyarul. — Fájdalom, asszonyom, de indulnunk kell, — szabadkozott Smith. — Elnézést, asszonyom. Indulásra felkészülni! — vezényelt angolul Kuznyecov. — Nagyon kérem, ne menjenek még! — Sajnos, folytatnunk kell utunkat, asszonyom. Ebben a pillanatban Zonnevend Imre már biztosra vehette, hogy a Visitor 1 valahol Közép-Európában tartózkodik. A következő pillanatban azonban megzavarodott, mert zúgást, berregést és kattogást hallott, majd megint özvegy Készéi Béláné erősen felemelt hangját: — Igazán, minek így rohanni! Hogy aztán ne tudjam majd elhinni, hogy itt voltak? — Minden rendben, Steven? — kérdezte Kuznyecov. — Minden rendben — felelte Smith. — Várjanak még egy kicsit! — kiabálta özvegy Készéi Béláné magyarul. — Tessék, ezt vigyék magukkal. Ezt, a kagylót. Tessék. Der Kagyló, zehr süket, de zehr liebe emlék. Tessék, uraim, a gyopárt is maguknak adom. Tessék. Der gyopár. Ez is schón. Béla keretezte be. Tudom, maguk rendes emberek. Várjanak még. Bélát is vigyék el! Vigyék csak nyugodtan, engem úgysem vihetnek. Köszönöm, uraim, köszönöm. A zúgás hirtelen felerősödött, elviselhetetlenségig. A távolságmutató másfél métert jelzett. a következő másodpercben százat, aztán ezret. Ugyanebben a pillanatban özvegy Készéi Béláné kopogtatást hallott, önkénytelenül az ablakra nézett, de akorra már Zonnevend Imre benn állt a szoba közepén. — Mit akar? — kérdezte Készéi Bélóné. — Hol vannak? — kérdezte a rádióamatőr izgatottan. Készéi Béláné az ablakra mutatott. — Elmentek. — De hogyan jöttek be? — kérdezte a rádióamatőr. — Nagyon fáradt vagyok, le szeretnék feküdni — mondta halkan Készéi Béláné. — Tessék _ mondta dühöse n a rádióamatőr. — De előtte még gyónni szeretnék. — Tessék — mondta a rádióamatőr halkan. — Nem a qyopárt, meg a kagylót, még Bélát sem, ezeken nincsen mit meggyónnom. — Hát akkor mit? — kérdezte a rádióamatőr fáradtan. — Azt. hogy én nem tudom elhinni ezt az egészet, ami itt történt. — Pedig én is hallottam. — Én még láttam is. — Persze. — Köszönöm. Most le szeretnék feküdni. 10 óra 30 perc 10 másodperckor a földi irányítóközpontból Kozmovszkij és Space professzorok mosolyogva közölték a világgal, hogy a Visitor 1 visszatért a kijelölt pályára, és zavartalanul folytatja útját a Mars felé. Ekkorra már a két rendőr gyengéd erőszakkal széthesse- gette a Rottenbiller utca 89/B. előtt csoportosuló öregasszonyokat. A nyár kazla alól Nyugtalan erdők, fellegek, vizek szél-mámorától részegen viszek homloknyi derűt — szemközt a Nappal, Ficánkol bennem fürge aranyhal jókedveként a kifogott öröm, — Mintha villám cikkanna bőrömön! — Aztán egy nádas felszíntördelö vizi világát látom; a lángelö- szinü hold morc felhők közt sündörög. Magától moccan, ébred, kél a rög ... A parton nyargalószó szelekben egy vénhedt fűzfa matat fésületlen; maszatos még a hajnal, szénaszag terjeng, majd kiloccsan a mocsári kacat farkasútakra ... És ott vagyok, ahol elődeim bolyongva még pásztoroltak, de im — lobban egyet a Láng; és füstölögve; elzúg velem a tó, a táj — örökre. — Majd valahonnan a nyár kazla alól emlékek indulnak, tücsökzene szól, s apám kapáját hallom csengeni.., Valahonnan a mindenséq kiáltoz. A fák fölött reszketnek sziromnyi lángok — elhunyt nyarak ... S valaki; jön, jön a fénykásás égen. Pontos, akár a megidézett halál. Számonkéri az emberségem, istenkoromra emlékeztet; kiáll a förgeteg-csúcsokra — és trombitál és trombitál ... Minden irányba indul s befelé tart. Kristályra perget mennyi . kristályt! S illan. Elillan nyomtalan. — Pelyvát szelei, aztán meghal a szél; majd útrakél holt szelleme a szélnek ; dőlt nádason, bodzások szürke árnyán viliódzik el. — Nappali kisértet... Távol, a burjánzó zöldet karoló útkanyarban felsejlik olykorolykor egy-két kapás. Alakúk ellebeg... Dörren a táj; búg a dombok- mögötti kékség; — s az egek hangszerének billentyűin az időtlen időnek orgonái most a Lélek. JUHÁSZ FERENC: Játékos szívütés- üzenet I. Gy.-nak Katona József átigazított Bánk bánja kéziratolvasásakor A Pécsi Nemzeti Színház színészeinek JUHASZ-BANK: Hadd esek kebledre hű magyar, mert nem lehet hazátlan az kit a hazának olly fia szeret, kinek szivében a haza elhamvadt csontjai s a jövő rósálló igéi tenyésznek, keverve összve: múlt, s jövő, mi egykoron egy-idő leend: a régvolt s virágzó emberiség: a magyar is. A sokszor szótalan, báva nyelvű, megkukitott, s elfojtott gégéjű, s tüdőjű kisebb édesded, árva Ember-valóság. Így; Hazai
