Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-30 179. szám

1976. június 30., szerda Dunántúli napló 5 Megnyílt az európai kommunista és munkáspártok értekezlete KS/D. NAPLÓ. TELEFOTÓ A magyar delegáció az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján (Folytatás a 2. oldalról.) védelem, a közlekedés, az ener­getika fejlesztése. A nyugati államok szavakban emellett vannak. Valójában azonban kibúvó álláspontra he­lyezkednek és eqyáltalán nem sietnek a qyakorlati lépésekkel. Hoqyan lehet ezt összeeqyeztet- ni a Helsinkiben elért megálla­podások támogatására tett Ígé­retekkel? Elvtársak! A tartós békéhez olyan szükséqes államközi bi­zalom léqkörének megteremté­se azt követeli, hoqy a népek egyre jobban megismerjék és meqértsék egymást. Pontosan és elsősorban ebből a szempont­ból közelítjük meq a kulturális csere és az emberi érintkezések kérdéseit teljes sokrétűségük­ben. Hogyan is áll az ügy ebben a vonatkozásban? A szoviet állam mindenkép­pen ösztönzi a kulturális cserét — kormányközi megállapodá­sokban rögzíti azt és évről évre szélesíti terjedelmét. Jelenleg országunk 120 orszáqgal tart fenn kulturális kapcsolatokat a helsinki konferencián elfoqadott záróokmánynak megfelelően. Uqyanezt az irányelvet követik ezekben a kérdésekben az európai biztonsági konferencián részt vett más szocialista orszá­gok is. Ami viszont a tőkés államo­kat illeti, azoktól meglehetősen sok szép szót hallottunk a szel­lemi értékek cseréiéről, de való­ságos tetteket bizony keveset láttunk. Ez nyilvánul meq a legkülön­félébb területeken. Angliában és Franciaországban például csak hatod-hatedannyi könyvet adnak ki szovjet szerzőktől, mint mi a Szovjetunióban., angol, il­letve froncia szerzőktől. Har­madannyi televíziós műsort su­gároznak stb., stb ... Egészében a szocialista or- száqok népei lényegesen tájé­kozottabbak a nyugati életről, mint a tőkésországok dolgozó tömegei a szocialista valóság­ról. Elvtársak! A világesemények menetét egyre nagyobb mértékben az elnyomás és a kizsákmányolás elleni, a nemzetközi ügyekben megnyilvánuló erőszak és ön­kény ellen fellépő antiimperia- lista erők határozzák meg, és nagyon sok függ ezeknek az erőknek összeforrottságától, együttműködésétől, A szocializmus országainak testvéri szolidaritása megsok­szorozza mindegyikük erejét, az egyenrangú gazdasági együttműködés saját forrásai­kat hatalmas lehetőségekkel egészíti ki. A pártok, az ál­lami szervek, a vállalatok és tudományos intézmények kol­lektívái, a társadalmi szerve­zetek, az állampolgárok mil­liói és milliói közötti piély, szerves és szakadatlanul nö­vekvő baráti kapcsolatok alap­ján egy elvileg új jelenségről beszélhetünk: a meggyőződé­sek egysége és a célok közös­sége révén összeforrott népek valódi testvéri szövetségéről. Ennek szilárd alapja, össze­kapcsoló ereje a marxista— leninista pártok harci közös­sége. Óriási szerepe van a szo­cialista és a kapitalista orszá­gok kommunistái együttműkö­désének. Kilenc évvel ezelőtt kontinensünk mindkét részéből sok testvérpárt képviselői együttesen kidolgozták az euró­pai békéért és biztonságért fo­lyó harc programját. Most mindenki láthatja, hogy ezt a programot alapjában véve megvalósítottuk. Mi, szovjet kommunisták, akárcsak más szocialista orszá­gok kommunistái, mély elis­meréssel adózunk a tőke or­szágaiban élő elvtársainknak, akik szolidárisak voltak velünk mind történelmünk nehéz pil­lanataiban, mind a megszokott békés munka napjaiban. A magunk részéről mi mindig ki­nyilvánítjuk szolidaritásunkat A burzsoá propaganda felta­lálta a „zárt társadalom” le­gendáját, hogy csökkentse a szocializmus vonzóerejét, befe­ketítse arculatát. Forduljunk itt is a tényékhez. Csupán a múlt évben a KGST- országokban több mint 58 mil­lió külföldi vendég fordult meg. Uqyanakkor a szocialista kö- zösséq országaiból mintegy 35 millió polgár utazott külföld­re. Már ebből is látható, hogy mit érnek a „zárt társadalom­ról" hangoztatott szólamok. Vagy vegyük például az olyan tömegszervezetek, mint a szak- szervezetek közötti érintkezés kérdését. Előfordult, hogy az Eqyesült Államok területén tar­tott nemzetközi találkozókra nem engedték be a szovjet szakszervezetek képviselőit. Ami a Szovjetuniót illeti, ná­lunk tavaly 980 külföldi szak- szervezeti és munkásdelegáció járt. és 750 szovjet delegáció !á'->gatott külföldi országokba. Nem, a szocialista országok nem képeznek „zárt társadal­mat". Nyitva vagyunk minden előtt, ami iqaz és becsületes, ajtónk azonban mindia zárva lesz azok előtt a kiadványok előtt, amelyek a háborút, az erőszakot, a fajgyűlöletet és az embergyűlöletet hirdetik. Még jobban bezárjuk ajtónkat a külföldi titkosszolgálatok és az általuk létrehozott emigráns szovjetellenes szervezetek ügy­nökei előtt. Elvtársak! Pártunk, híven a proletár internacionalizmus nagy eszméihez sohasem választotta külön a szovjet orszáq sorsát Európa és a világ más orszá­gainak sorsától. Külpolitikánk, amely a béke és a népek sza­badságának megszilárdítására irányul, és belpolitikánk, amely­nek célja a kommunizmus fel­építése, nemcsak a szovjet nép alapvető érdekeinek felel meg, hanem egyszersmind hozzájá­rulás is — és ez a meggyőző­désünk — a világ kommunis­táinak ahhoz a közös harcához, hogy az emberiségre jobb jövő virradjon. azzal a harccal, amelyet osz- tálytlestvéreink folytatnak a ka­pitalizmus táborában, arra tö­rekszünk, hogy erkölcsi és po­litikai támogatást nyújtsunk számukra. A nyugat-európai országok kommunistáinak aktív tevé­kenysége, állhatatosságuk, amelyet a tömegekért, a mun­kásosztály és a monopóliumok hatalma ellen küzdeni képes valamennyi erő összefogásáért, a ténylegesen demokratikus rendszerek létrehozásáért, a szocializmusra való átmenet előfeltételeinek megteremtésé­ért folytatott harcukban tanú­sítanak, meghozza gyümöl­cseit. Éppen a széles néptö­megek létérdekeiért folytatott következetes és lankadatlan harc folytán vált tekintélyes politikai erővé az olasz és a francia, a finn és a portugál kommunista párt, valamint Dá­nia, az NSZK és más kapita­lista országok kommunista párt­iak Ennek egyik mepavőző bi­zonyítéka volt az a kimagasló siken amelvet az Olasz Kom­munista Párt ért e! a közel­múltban megtartott parlamenti választásokon, az a siker, amelynek mindnyáian örülünk, és amelyhez gratulálunk olasz elvtársainknak. Különösön fontos nz. hggv az :moerializmus reakciós körei el- l“n folytatott harcban - széles demokratikus áramlatokkal — he'eórtvo a szociáldemokratá­kat és keresztényeket — össze­fogva a kommunisták forradal­márok maradnak, s a kapita­lista társadalom szocialista rendszerrel való felváltásának meaavőződéses hívei maradnak, eaész tevékenységüket e törté­nelmi feladat megoldásának rendelik alá. Minden egyes kommunista pártot annak az országnak munkásmozgalma szülte, amely­ben tevékenykedik, és akcióiért mindenekelőtt saját országa dolgozóinak felel, akiknek érde­keit kifejezi és védelmezi. De éppen ez teremti meg a kom­munisták nemzetközi szolidari­tásának alapját is. Igaz, néha hallani ilyen kér­déseket: továbbra is időszerű-e a proletár internacionalizmus, nem évült-e el? Egyesek pedig ilyen aggályokat hangoztatnak: vajon a kommunistákat egyesítő internacionalista kapcsolatok erősítésére szóló felhívások nem jelentenek-e egy valamiféle szervezett központ felélesztésére irányuló törekvéseket? Ezek meglehetősen különös aggályok. Amennyire ismeretes, soha sen­ki nem állt elő ilyen központ lé­tesítésének gondolatával. Ami pedig a proletár internaciona­lizmust illeti, vagyis a munkás- osztálynak, valamennyi ország kommunistáinak a közös cé­lokért folyó harcban való szoli­daritását, a nemzeti felszaba­dulásért és társadalmi hala­dásért küzdő népek harcával való szolidaritásukat, a test­vérpártoknak az eqyenjogúság és minden egyes párt függet­lensége szigorú betartásával megvalósuló önkéntes együtt­működését — mi úgy véljük, hogy az ilyen elvtársi szolidari­tás, amelynek zászlóvivői immár több, mint száz éve a kommu­nisták, korunkban is teljes mér­tékben megőrzi egész óriási je­lentőségét. Közös osztályellenségünk, a nemzetközi burzsoázia, nem ke­vés példáját nyújtja akciói nem­zetközi egyeztetésének a for­Most, amikor egyes nyugat­európai országokban kirajzoló­dott a kommunisták kormány­ban való részvételének perspek­tívája, a reakciós körök, külö­nösen a NATO táborában, a leplezetlen nyomás, az ilyen or­szágok belügyeibe való beavat­kozás kampányát indították meg. És figyeljék meg elvtár­sak, hogy mi ellen szállnak hadba: az általános választá­sok eredményei ellen. íme, ki­derül, hogy az imperialista po­litikusok, akik oly sokat kiabál­nak a demokráciáról és szabad­ságról, a valóságban az egyiket és a másikat is csak olyan mér­tékben készek eltűrni, amennyi­ben ez nem érinti teljhatalmu­kat. Ilyen körülmények között kü­lönösen fontos, hogy itt, ezen az értekezleten, kollektíván kinyil­vánítsuk: pártjaink készek hoz zájárulni a közösen kitűzött cé­lok eléréséért folyó harchoz. Együttműködésünknek van még egy területe, amelyről ér­demes külön szólni. A forra­dalmi tapasztalat általánosítá­sában történő erőfeszítések egyesítéséről van szó, a Marx, Engels, Lenin által létrehozott tudományos kommunizmus el­méletének továbbfejlesztéséről. A forradalmi elmélet fejleszté­sében minden egyes párt részt vesz. Elvtársak! A kommunista moz­galom által felhalmozott ta­pasztalat valóban óriási. Ez vo­natkozik a szocializmus legkü­lönbözőbb feltételek között tör­ténő építésének tapasztalataira is, amely mind közös törvény- szerűségeit, mind a konkrét for-- mák sokrétűségét demonstrálja. Vonatkozik továbbá a tömegek létérdekeinek védelmében, a forradalmi erők összefogásá­ban, a különböző fejlettségi színvonalú országok szocializ­musért folyó harcában szerzett tapasztalatokra is. Mindez a ta­pasztalat elemzést, általánosí­tást követel, annál is inkább, mivel minden egyes testvérpárt tapasztalatában a nemzeti sa­játosságokkal összefüggő meg­ismételhetetlen specifikum mel­lett változatlanul jelen vannak azok a közös vonások is, ame­lyek egész mozgalmunk érdek­lődésére számot tartanak. Maga az élet is állandóan hoz valami újat az egyes országokban és világméretekben lejátszódó ob­jektív társadalmi-politikai és gazdasági folyamatok fejlődése a közös céljaink eléréséért folyó harc terén. Amikor nagy figyelmet szen­telünk a kommunista család­ban élő elvtársaink alkotó te­vékenységének, mi abból in­radalmi erők elleni harcban. Ott, ahol a kizsákmányoló rend­szert veszély fenyegeti,, ott, ahol a harc során felülkerekednek a nemzeti és társadalmi felszaba­dulás erői, a demokratikus erők, az imperializmus szó szerint lá­zas kísérleteket tesz ellentáma­dásai egybehangolására. Nap­jainkban ennek számtalan pél­dáját láthatjuk Európában, Af­rikában és más helyeken egy­aránt. dulunk ki, hogy az egyik vagy másik tétel helyességének, vagy ellenkezőleg, hibás vol­tának kritériuma csakis a gya­korlati tapasztalat lehet. Ad­dig azonban, amíg a gyakor­lat kimondja végső ítéletét, le­hetséges és szükséges is ezek­nek a tételeknek felülvizsgála­ta elvtársi vitában, a nézőpon­toknak és az egyes pártok ta­pasztalatainak széleskörű egy­bevetése útján. Nyilvánvaló, hogy ez nyereséget jelent mind az elméletnek, mind a gyakorlatnak és hasznos egész közös ügyünknek. Úgy vélem, hasznosak len­nének az időről időre összehí­vandó sokoldalú találkozók is, amelyek a kölcsönös tájékoz­tatást és véleménycserét szol­gálják egyik-másik időszerű politikai kérdésben. Elvtársak! A kommunisták nem zárkóz­nak be mozgalmukba. Mindig készek arra, hogy erőfeszíté­seiket egyesítsék azokéval, akiknek drága a béke és a népek érdekeinek ügye. Az európai értekezlet záródoku­mentuma jó alapot teremtett az európai béke és biztonság szavatolásához. Ahhoz azon­ban, hoqy ezt a célt elérjük, s ohhoz, hoqy a feszültség eny­hülése visszafordíthatatlgnná, a béke pedig valóban meg- bonthatatlanná váljon, nem­csak a kormányok erőfeszíté­sei. hanem a néntömegek ak­ciói is szükségesek. Mindent meg kell tenni an­nak érdekében, hogy a széles tömeqek viláaosan megértsék: o'aovető érdekeik a?t követe­lik. hoqv aktívan támoqassák a béke. a biztonsáa és együtt­működés meqszilárdítását cél­zó kezdeményezéseket és lé­péseket. Véleményünk sz°dnt ma ez egvik legfontosabb fel­adata a kommunistáknak, az egyes testvéroártoknak és va­lamennyiüknek közösen. Úqy véliük elvtársak, hogy értekez­letünk jelentős szerepet iátsz- hat és kel! hoqy játsszék eb­ben a nemes ügyben. Itt, az európai kommunista pártok találkozóján, természe­tesen elsősorban az európai helyzetről esik szó. Ezzel envütt dokumentumunk tervezetében nagy teret szentelünk a béké­ért és a társadalmi haladásért földrészünkön folyó harc és a békéért és a társadalmi hala­dásért bolygónk más részein folyó harc kölcsönös összefüg­gésének. És ez törvényszerű. A szocializmus, amint tanításunk alkotói előre látták, az embe­riség továbbhaladásának ob­jektív feltételévé és parancsoló szükségletévé vált. Mi az egész föld békéjéért és biztonságáért harcolunk. Er­ről a szószékről forró üdvözle­tünket küldjük a nemzeti és felszabadító mozgalom vala­mennyi résztvevőjének, ismétel­ten változatlan támogatásunk­ról biztosítjuk az országaik sza­badságáért, függetlenségéért és társadalmi haladásáért foly­tatott igazságos harcukat. Az ázsiai, afrikai és latin­amerikai népeknek a béke és a haladás ügyéhez történő hoz­zájárulása vitathatatlanul egy­re növekszik. A szocializmus már mély gyökereket eresztett sok olyan országban, amelyek lerázták az imperializmus gyar­mati igáját, a szabad, függet­len fejlődés útjára léptek. A nemzetközi életben jelentős szerepet játszik az el nem kö­telezettségi mozgalom. A konferenciának általunk egyeztetett dokumentumában a kommunisták kinyilvánítják kész­ségüket, hogy hozzájárulnak a világ új, igazságos gazdasági rendjének kialakításához. A fejlett államoknak a volt gyar­mati és függő országokkal való egyenrangú politikai és gaz­dasági kapcsolataiért és együtt­működéséért — amilyen kap­csolatok már régen kialakultak ez utóbbiak és a szocialista államok között — folyó harc fontos részét jelenti pártjaink közös internacionalista kötele­zettségének. Elvtársak! Minden egyes résztvevő né­zeteinek tiszteletben tartása, a vita demokratikus és valóban elvtársi légköre, a különböző pártok tapasztalatainak átfogó egybevetése, a partnerek érde­kei iránt megnyilvánuló baráti figyelmesség lehetővé tette va­lamennyiünk számára, hoqy kö­zös értékelésre és következte­tésre jussunk számos olyan időszerű kérdésben, amelyek­nek ma óriási jelentőségük van Európa és az egész viláq szá­mára. Olyan fontos dokumen­Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára és Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára között kedden Ber­linben baráti találkozóra ke­rült sor. A megbeszélésen érintették a külpolitika és a nemzetközi kommunista mozgalom idősze­rű problémáit. A két párt vezetői tájékoz­tatták egymást az SZKP XXV. és a LEMP VII. kongresszusa határozatai végrehajtásának menetéről. Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek nagyra ér­tékelte a két testvérpárt és szocialista állam együttműkö­désének gyümölcsöző eredmé­nyeit és hangsúlyozta annak fontosságát, hogy tovább mé­lyítsék minden területen a szovjet—lengyel kapcsolato­kat. tumot tudtunk kidolgozni ezek­ben a kérdésekben, amely o marxizmus—leninizmus elvein alapul. Hangsúlyozni szeretném: az SZKP ezt a dokumentumot úgy tekinti, mint amely pártunkat arra kötelezi, hogy energiku­san és állhatatosan harcoljon az európai kommunisták által kollektíván kitűzött célok eléré­séért. Meg vagyunk győződve arról is, hogy az európai kommunis­ták egységének zászlaját ma­gasra emelő értekezletünk eredményei hozzá fognak já­rulni erőfeszítéseink egyesíté­séhez, a dolgozók létérdekei­ért, a demokráciáért és a szo­cializmusért, a tartós európai békéért folyó közös harcunk aktivizálásához. Elvtársak, köszönöm a figyel­müket. Az SZKP KB főtitkárának be­széde után Knud Jespersen, a Dán KP elnöke, Nicolae Ceau- sescu, a Román KP főtitkára, Edward Gierek, a LEMP KB el­ső titkára, Santiago Carillo, a Spanyol KP főtitkára, Michael O’Riordan Irqrszáq KP főtitkára, Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, Gordon McLennan, Nagy-Britannia KP főtitkára, I. Bilen, a Török KP KB főtitkára, Gustav Husák, a Csehszlovák KP KB főtitkára, Henk Hóekéire, a Holland KP KB elnöke, Her­bert Mies, a Német KP elnöke szólalt fel. Kedden a késő esti órákban véget ért az európai kommu­nista és munkáspártok konfe­renciájának első napja. A konferencia első munka­napjáról sajtóközleményt adtak ki. Az európai kommunista és munkáspártok értekezlete szer­dán reggel folytatja munkáját. A szerda reggeli ülésen Georqes Marchais, a Francia KP főtitkára elnököl. Az első felszólaló Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke lesz. A találkozót őszinte, szívé­lyes légkör jellemezte. A moszkvai televízió este több mint egyórás helyszíni közvetítést adott a Hotel Stadt Berlin ülésterméből. Teljes ter­jedelemben közvetítette a tele­vízió Erich Honecker megnyitó- beszédét, valamint Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitká­rának, a szovjet pártküldöttség vezetőjének beszédét. Esti híradójában a televízió 'kiemelte, hogy a berlini ta­nácskozás elsőnapi munkájá­ban a külföldi hírügynökségek értékelése szerint az SZKP fő­titkárának beszéde került a fi­gyelem középpontjába, s a külföldi megfigyelők egyönte­tűen kiemelték a beszédneik azokat a részeit, amelyekben a szovjet pártküldöttség veze­tője a katonai enyhülés soron- lévő feladataival foglalkozott. Népek testvéri szövetsége Közös erővel a közös célokért Brezsnyev-Gierek találkozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents