Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-26 175. szám
© Dunántúli napló 1976. június 26., szombat Nézelődés a csendes, gyönyörű vidéken Szalatnak Közbiztonsági ellenőrzés Vadkempingező felnőttek és gyerekek éjszakája g Autóstop - maxiban g Bocsánatot kért a pesti vendég | Aki „éppen holnaptól” akar dolgozni Komolytalan rovat Csendélet ii. AZ ÉJI MOTOROS Este tizenegy-tizenkét óra. Minden nap. Megy valahová. Nem akar zajtalanul eltűnni. Azt szeretné, ha mindenki tudna távozásáról. Tud is. Azt hiszem ő az, akit egyik ismerősöm telibe talált. Más nem lévén kezeügyében, benyúlt a jégszekrénybe és kivett két tojást. Haiszálpontos volt. A motor elhallgatott. A motoros nem. Csúnyán beszélt. ÚJ MORZE Valamikor morzéztam is. Katonai emlék. Azóta azonban tanultam egy újat. A ház mindkét oldala csillaggarázs. Van is vagy harminc-negyven autó. Ezek megtanítottak egy jelrendszerre. Ezt a dudával művelik. Kb. így hanqzik: Három fennhéjázó hosszú: Megjöttem! Én, nem más! Egy hosszú: Gyertek már! Három rövid: Hiába beszélek nektek! Egy hosszú, két szaqgatott: Hozd le a melegítőmet! Három rövid, három hosszú, három rövid: Az anyádat pedig ne hozd, mert itt hogylak! — Hogy az a körülcsipkézett istennyila csapjon belétekI (Hálaima tőlem.) SÖPRÉS A HULLÁMBAN Két óra körül egy csapat fiatal vonul. Egy ideig tanácstalan voltam, mekt valami éjjeli értekezletre, vagy műszakvóltásra gyanakodtam. Aztán fölvilágosítottak. Ilyenkor söprik a Hullám néven nevezett kocsmai műintézményt. Ezek a fiatalok onnan csörtetnek haza. TÖRZS- ES ÁTMENETI RESZEGEK Ez főleg éji zene. A nappalnak is meqvan a maga néhány részege. Ök azok, akik életükben egyszer berúgtak és azóta csak utánatöltenek. Jámborok, csöndesen dülöngélnek haza és csak olykor-olykor eresztenek meq egy kurjantást. Nem bírják elviselni nagy magányosságukat. A törzsrészeget ismerem. Többnyire a házastársukkal vívnak szópárbajt. Hol a férfi megy előre, hol az asszony. Nem olyan nagy a lárma, amit csapnak, de intim. Megtudom családi életük részleteit, és azt, hogy rejtély előtt állnak: nem tudják, mi az az ok, ami összehozta és összetartja őket. Ezt egyébként én se értem. De én annyi minden mást se értek! Az átmeneti részegek az igaziak. Ezek ideje este nyolctól éjjel háromig tart. Mindenféle korosztály válogatás nélkül. És ez mind hangos! Sokféle érdekfeszítő témát tudok. Miért hülye az illető főnöke, miért hagyta ott az a bestia, hiába mondta meg az igazat, nem neki fogadtak szót, de ő majd megmutatja ! Ezt el is kezdte már. A ROBOGO TEPSI Ez egy népszerű gyerekjáték. Kell hozzá négy kis vaskerék, egy tepsiszerű deszkaalkotmány, meg egy gyerek. Ez itt mind adott. Kezelése egyszerű. Keresni kell egy enyhe kis lejtőt és a gyerek máris vágtázik ezen a szerkentyűn, percenként egyméteres gyorsasággal és legalább nyolcvan decibeles robajjal. Azt a szülőt, aki ezt beszerzi, remélem azzal veri meg az isten, hogy mindhárom gyereke trombitát szerez és otthon gyakorolnak, televízió nézés helyett. Sajnálom, a többire nem emlékszem. Ezek a jellegzetesek. Van azért, ami hiányzik. A verklis (a magnetofon nem az igazi), az ószeres, és éjjeli bak- ter. Kivesztek! Sajnálom, mert egyébként o város egyik legcsendesebb utcájában lakunk. Szöllősy Kálmán — Álljunk meg itt... Látod, ez volt a legkedvesebb fám. A dombról leereszkedve kisodródtunk az útszélre, az árkon túl — mint egy előőrseként a völgyben elterülő községnek — gyönyörű, óriási tölgyfa áll, amelynék egyetlen gyökérzetéből táplálkozó háromfele ágazó törzse van, fönt összeölelkező három lombozattal. — Ha az ember a hátát nekitámasztotta az egyiknek, két talpát a másiknak, könnyen felevickélhetettvagy kétméternyi magasságba. Akkoriban magasítok, terebélyesnek tűnt minden . .. most pedig olyan kicsi lett még a falu is. — Mindenki így van ezzel, ha visszatér gyermekkora színhelyére — mondom Agárdinak, aki aztán el is szomorodik kissé. Pedig hát nem is volt „olyan" régen . .. hét-nyolc esztendeje talán...? Akkor végezte az általánost, Szalatna- kon, kislány volt még, hogy elhagyták az északi-mecseiki vidéket, hogy aztán Pécsett fiatalasszonnyá cseperedjék. Jómagam is négy-öt esztendeje jártam itt egy este, azt hiszem ősz vége volt, a hegye- ket-dombhajlatokat borító erdő csupasz volt, de a község okkor is szépnek tűnt. Úgyjmint másutt, itt is az új, aszfaltozott bekötőút rázta fel a község lakóit, a házakat kipofozták, élénkszínűre vakolták, kiskerteket varázsoltak az új kerítések mögé. Azon az estén — falugyűlés lévén — Somogyi Lászlóné tanácselnöknő — akit ma is mindenki per „Gizinek" szólít — nagyon határozottan, kertelés nélkül mondta meq a falu népének, mihez van anyagi ereje a tanácsnak, s mihez nincs, lám, az utat megígérték, el is készült, meg ez új iskola is, de törpevízműről egyelőre csak álmodozni lehet, mert létesítése milliókat emésztene fel, márpediq pénz nincs. Mielőtt a bátaszéki vasútvonalat elérnénk — ez keresztezi a bekötőutat — a jobboldali akácosból virágillat árad be a kocsiba, egy kicsit édeskésen bódító, de elviselhető. Azt mondja Éva asszony, vasárnaponként idejártak kis barátnőivel akácvirágot szedni és enni — uramisten! — ki ne csipegette volna valamikor az akác virágfürtjeit, amelynek édes ízében, illatában a napfényt véltük felfedezni? Az őrház után — amelyet gondosan megnyírt élősövény körit — kezdődik a közel 700 lelket számláló Szalatnak. A túloldalon Herczeg néni, a postás rázza a kilincset egyik háznál, emitt meg tinédzserlány nyitja a kis postaládikót, aztán csalódottan újra lezárja, a levél ezúttal elmaradt. Lent a téren — ahol végűi is minden megtalálható — vagyis az iskola, bolt, presszó, mozi és a kultúrház — déli, fülledt mozdulatlanság uralkodik. Szép cigánylány egykedvűen rágja a rágógumit a bolt kirakata előtt, fehér vászon-farmert és magassarkú szandált visel, körmei lábán, kezén meggypirosak. Somogyi László iskolaigazgató — aki a községi krónikát írja — mondja, hogy még néhány cigánycsalád él a vasútvonalon túl, pontosabban a Petróczi-csurgóból kiterebélyesedett halastó fölött, de sokan beköltöztek a faluba, a férfiak többnyire a bányába, erdészetbe járnak munkára. — Gyerekeik jórnak-e rendszeresen iskolába? Sajnálkozva tárja szét karját: — Ez az év volt az első olyan esztendő, amikor egy lány, azt hiszem az Orsós Marika, elérte, illetve be is fejezte a nyolcadik álltalánost. A gyerekek zöme sajnos elakad már a negyedik osztálynál. Viszont örvendetes az, hogy miután felépült az új iskolánk, és kezdetben bizony a cigány- gyereköket úgy kellett becsalogatni a fürdőhelyiségbe, később pedig kérték, főként a lányok, hogy fürödhessenek. — Hallottam, nagyon szép tornatermük van. — Igen. Ki is használjuk. Nem csak a kötelező tornaórák alatt, hanem végeredményben egész évben nyitva áll akár a felnőttek részére is. Télen például teremfoci-mér- ikőzéseket bonyolítottunk le, de lehet ping-pongozni is. A Kossuth utcában lakik Janik András bányász és családja. — Ez volt a mi házunk — mondja megilletődve Éva — hátul a „hostelben” szilvafákra emlékszem. Meg volt egy kecském is, aztán a szerencsétlen addig kerülgette az egyik fát, míg a pányvakötél- tő| megfulladt. Bemegyünk Janikékhoz, a kisfiúk éppen most szaladt haza a bizonyítványával, joggal lelkendezik, jelesen végezte az osztályt. Az apja panaszkodik: — Fürdőszobát, aztán gyerekszobát akarok a házhoz ragasztani, meg egy verandát. De fuvart szerezni, szinte lehetetlen. Téglát Mágocson megvásároltam, az sem ment könnyen, kis tételről lévén szó, s ráadásul alig tudtam hazahozatni. Pediq ebben az évben le akarom rendezni az építkezést, számítok az augusztusi hűségjutalomra is, tehát pénzen nem múlik a dolog. Körülbelül tizenötezer forintot kapóik. A f.. dőszobát halványzöld csempével rakatom ki. Az asszonyok — nem csak Janik András felesége és anyósa —• hanem a későbbi beszélgetések során többen is fájlalják, hogy kevés húst kap hét végére a falu, mindenkinek nem jut, ha meg beutaznak Szászvárra, már az útiköltség is növeli a hús árát. Gyümölcsben szegény Szalatnak környéke, bár azt mondják, valamikor majdnem minden gazdának volt egy kis szőlője, gyümölcsöse, de aztán a földek rendezésénél — még az ötvenes évek elején — elsorvadtak ezek a parcellák, no meq a „noha" ki is pusztult, telepítésre senki sem gondolt, éppen a magas költségek miatt. Szalatnak jómódú község, a pénzt házak építésére, „korszerűsítésére" fordították, és . . . az autóvásárlási hullám ide is elért... Visszatérve az asszonyok panaszaira: kevés a gyümölcs, a bolt alig kap valamit, pedig a gyerekeknek nagyon kellene ... A templom is ebben az utcában van, két qyönyörű nyárfasor mentén. Süllyed az épület — a helybéliek szerint — valamikor tíz-tizenkét lépcső vezetett a kapuhoz, most csupán egyetlen egy. Azt mondják, a forrás miatt lazult meg a talaj, lehet hogy így van, annyi biztos, hogy a templom északi oldalától vagy nyolc-tíz méterre csobogó forrás kitűnő, hideg vizet ad, le is hasalunk a fűbe és nagyokat iszunk. A komlói Carbonnak itt is van egy kis üzeme, százhúsz dolgozóval, cipőfelsőrészt gyártanak a szalatnaki, kárászi, köblény! asszonyok havi 1500— 2000 forintos kereset mellett. Délután nyit a szép, tiszta presszó-cukrászda, a gyerekek türelmetlenül várakoznak a fagylaltra (nincs az a mennyiség, amit e| nem nyalogatnának), hét végén a hűtőpult megtelik cukrászsüteménnyel, az asszonyok már nemigen sütögetnek otthon, inkább megrendelik a tortát és szombaton érte jönnek. Jön a busz, az utasák — többnyire munkából hazatérők — beülnek egy duplára, hideq sörre, a hátsó asztaloknál férfiak sakkoznak a kibicek gyűrűjében. Egyelőre ennyi a szórakozás, de néhány héten belül kész lesz az átalakított, tatarozott kultúrház, ahol külön klubjuk lesz a fiataloknak, külön a nyugdíjasoknak. — A halastónál jártak-e? — kérdik tőlünk a presszóban. Megmagyarázzák, merre menjünk, a régi vasútvonalat ha elérjük, onnét már odata- lálunik. Nem értettem, miért tartják fontosnak a halastavat, ezért csak elindultunk és persze ... el is tévedtünk, pedig Agárdi Évának illő lett volna ismernie a vidéket. Ismerte is. csak „... valahoqy olyan minden más . . ” Egy szurdokon keperkedünk át, olyan magas fűben, hogy a fejünk fölött hullámzik, aztán a szurdok eqy erdős domb tetején meg,szelídül és itt már a fák között megyünk, valóságos dzsungelben. A szépen ívelt vasútvonalat is elérjük, a telefonoszlopokra feszített drótok halkan zümmögnek, a sín megpattan, lehajolok, már jelzi a közeledő vonatot, a félhármasat. . . Még egy dombot megmászunk, aztán alattunk a tó. A halőr — Kis Papp István — kissé csodálkozik az idegenek láttán, de nagyon kedvesen invitál bennünket, üljünk csak le melléje a fűbe. — Ez egy istenáldása a falu férfinépének . . . — Micsoda? — Ez a tó. Megalakult ötvenhárom fővel a horgászszervezet, hét végén szinte a fél falu kint van. — És hal? — Bikáiról, Mógocsról kapunk . . . szóval vág benne elég, ponty is, amúr rengeteg, harcsa viszont csak négy darab van, de azok már gyönyörűek. Nézze, ennél gazdagabb vizet is elképzelhet az ember, de nem erről van szó. A férfiak kijárnak pihenni, pecázni. ha fognak, mindjárt meg is főzik a parton, van bor, sör, valahogyan csak agyonütik a szombat—vasárnapi délutánokat. Elköszönünk a halőrtől, kiballagunk az országúira és még egv ideig elnézelődünk e gyönyörű, csendes vidéken. Rab Ferenc Fotó: Seres Éva Autóstoposok integetnek a pécsi temető környékén a Harkányba vezető úton. Sajnos nincs több helyünk, — nem vehetünk fel senkit. „Pedig azok az integető maxiruhás lányok csinosak voltak ..."— jegyzi meg egyik útitársam. „Nincs kizárva, hogy az éjszaka még találkozunk velük" - vigasztalja a másik. Esti-éjszakai razziára megyünk — találkozás a Siklósi Rendőrkapitányságon, aztán körülnézünk .. . Nincs jelentenivaló Nagy az idegenforgalma ennek a területnek, a nyári szezonban szombaton, vagy vasárnap húszezer vendég - külföldi belföldi egyaránt — üdül Harkányban. Nem mindegy, hogy megfelelő-e a közrend, közbiztonsáq ezen a részen, különösen Siklóson és Harkányban. A rövid időközökben megtartott rendszeres általános ellenőrzés — mint a kapitányságon elmondják — nem ad nagy lehetőséget a bűnözőknek, de azért nem árt a megelőző jellegű figyelem. Ezt a célt szolgálja a szezonidőszakra Harkányba kihelyezett rendőrőrs is. A szolgálatban levőkkel - kézi rádióadó-vevőkkel felszerelve — találkozunk a strand területén, a szállodasor előtti részen és másutt is. Nyugalom, rend volt — a járőröknek semmi különös jelentenivalójuk nincs. Ne is legyen . . . Megnyugtató az, hogy például a strandon nem történik kabinfeltörés, vagy ehhez hasonló erőszakos cselekmény. Viszont annál nyugtalanítóbb, hogy a pázsitra terített pokrócon sokan őrizetlenül hagyják tárgyaikat, — fényképezőgépet, magnót, rádiót - lehetőséget kínálva az alkalom szülte tolvajnak. Sok bosszúságot és nem kis kárt okoznak a „lábakéit" értéktárgyak. . . A nagyobb figyelmesség, vagy az értékmegőrző elejét veheti a lopásoknak. Megkezdődött az esti-éjszakai fürdés, „dugig" a medence, sokan a vízből nézik a part közelébe elhelyezett tévét. Fiatalembert kísér a rendőr, — semmiféle igazolvány nincs nála, ittasan dülöngél, a kérdésekre zavart válaszokat ad. Majd tisztázzák az ügyet. . . Előfordul garázdaság, botrányt okozó részegség is. A múltkor például — mint mondják — egy pesti taxisofőrt kellett botrányos viselkedése miatt a kapitányságra vinni. Mindenkibe belekötött, sértegette a szórakozó vendégeket. Reggel, amikor kijózanodott, kiderült: ismerőseivel jött néhány napra, kivételesen utas volt az autóban. „Nem szoktam inni, nem tudom mit csináltam az este, de ha úgy van amint mondják, én most kijózanodva bocsánatot kérek mindenkitől, akit megsértettem vagy akinek kellemetlenséget okoztam". Kis tűnődés után halkan megkérdezte: „Ugye nem lesz ebből olyan ügy, amit a feleségem is megtud? Mert neki nem mondtam meg, hogy ilyen kis kiruccanásra megyek a barátaimmal". Csak a mama meg ne tudja! — lehet a mottója annak az esetnek, ami a közelmúltban történt. Esti ellenőrzés az egyik szórakozóhelyen, — ' fiatalkorú lány ült az egyik asztalnál egyedül. Messziről jött, — mindössze néhány forinttal. Pillanatnyilag se ismerőse, se szállása. Csak néhány napja van itt — mint mondotta. Miből él? „Hívnak .táncolni... megkínálnak vacsorával, ez csak nem bűn? Vagy igen? Jaj, csak az anyám meg ne tudja ..." Beesteledett, üdülővendégek ezrei a szórakozóhelyeken, az utcákon, a harkányi sétányokon. Az ellenőrzési tervben meghatározott időben kerül sor egy-egy szórakozóhely ellenőrzésére. Kérik a személyi igazolványt és ha minden rendben van, „további jó mulatóst” kívánnak. Ha minden rendben van! A Beremenden megrendezett bálban azonban — oda is kiterjedt az általános ellenőrzés — Szabó Albertnál nem volt minden rendben. Ezért hozták be a kapitányságra. Személyi igazolványa bizonyítja: április óta nem dolgozik. Egyszer már figyelmeztették, hogy vállaljon munkát. Megígérte . . . Egy fillér sincs nála. „Kérem, éppen holnaptól akartam dolgozni ..." Holnaptól? Vasárnap lesz! „Akkor holnaputántól...” Kistapol- cán lakik a nővérénél, — onnan jött most a bálba. Hogy miből szórakozott volna — egy fillér nélkül? Nos, sok itt a válaszra váró kérdés, — tisztázni kell az ügyet és főként munkába állnia ... Miközben a siklósi központi étteremben folyik az igazoltatás, az étterem előtti úton már másodszor húz el egy Fiat, — mehet vagy nyolcvannal. Tíz perc múlva ismét jön nagy sebességgel és zajjal, — csikorgó fékezés és felkanyarodik a vár felé. A parkolónál érjük utol, — éppen szállnak ki az autóból. Két jugoszláv fiatalember. Csak két üveg pivót ittak — mondják, de letagadni sem tudják, mert a vezető belefúj a szondába és az elszíne- ződik... Ez bizony ittas vezetés. Büntetés a vége. Egy csoport a harkányi ví- kendházakat ellenőrzi, — vannak-e külföldi vendégek és eleget tettek-e bejelentési kötelezettségüknek? Tapasztalat: rendben bejelentkeztek a külföldiek! Szervezetlen kirándulás Már éjfél felé jár, amikor o Harkány—Siklós közti arborétum környékét ellenőrző csoporttal találkozunk a szállodasor előtt. Mondják, hogy éppen most jönnek, „ott bent a bozótosban" vadkempingezőket találtak. A GB 09-95 forgalmi rendszámú autóbusszal Szolnokról jöttek kirándulók, azaz a fűrésztelep dolgozói feleségestül, gyerekestől, összesen negyvenhármán, köztük 15 kisgyerek. Szálláshelyük nincs, — nem is rendeltek sem most, sem előzőén, így aztán fejük fölött csak a csillagos ég. Azaz hoztak egy sátrat, abba helyezték ej c* gyerekeket. A felnőttek pediq pokróccal betakarva a fának támasztott háttal próbálnak aludni. De némelyik már fázik . .. Belátták, hogy ezt az utat rosszul szervezték, — és felelőtlenül I Most már mit lehet tenni? Hazafelé egyetlen autóstopos sem integet. Vagy már visszautaztak Pécsre, vagy Harkányban maradtak. — Elvégre fiatalok és nyár van . .. Garay Ferenc
