Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-25 174. szám
1976. június 25., péntek Düncmtult napló 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Horváth Lajoss Elismerés illeti a kormányt (Folytatás a 2. oldalról) Ezután Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke, a terv- és költségvetési bizottság előadója emelkedett szólásra. Tisztelt Országgyűlés! A terv- és költségvetési bizottság — megismerve az országgyűlés többi bizottságának véleményét, észrevételeit is — megvitatta a Magyar Népköz- társaság 1975. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot és jelentést. Köztudott, a terv- és költség- vetési bizottság feladata ebben a témakörben a bizottsági állásfoglalásokat és javaslatokat az előadók közvetítésével az országgyűlés plénumához eljuttatni. E feladatnak szeretnék most a bizottság megbízásából eleget tenni. Az országgyűlés bizottságai a költségvetés végrehajtásáról előterjesztett törvényjavas, lattal és jelentéssel egyetértenek. Meggyőződéssel mondhatjuk, az egyetértés azt is jelenti, hogy helyeslik a kormány költségvetési politikáját és a kedvezőtlen hatások leküzdésére tervezett és végrehajtott intézkedéseket. A bizottságok átláthatták, hogy 1975-ben az államháztartás helyzete gondjaink, gyengéink és a nehéz feltételek ellenére sem romlott, és végső eredményében a hiány a tervezettnél kevesebb lett. Elindultunk tehát a világ- gazdasági változások által keltett nehézségekből kivezető úton. Az eszmecserékben sok elismerő szó méltatta ezért a kormány törekvéseit, körültekintő intézkedéseit, amelyek jól szolgálták a tervezett célokat és egészében a népgazdaság kielégítő fejlődését, a költségvetési bevételek gyarapodását segítették elő. Úgy vélem, hogy ez az elismerés — noha csak kezdetén tartunk a kívánt folyamatnak — méltán megilleti a kormányt és azokat a gazdálkodó szerveket, amelyek a végrehajtásban serénykedtek. Az ipari, valamint a terv- és költségvetési bizottságok együttes ülése energiagazdálkodásunk helyzetével foglalkozott. Az együttes ülés szövegezése szerint a takarékosabb energiagazdálkodós társadalmi szélességű megértést kíván. Valljuk, hogy a köz érdekében tenni akarókat — és ilyenek sokan vannak — nem lesz nehéz erre rábeszélni. Azt is tartjuk, hogy ez ügyben a központi irányítás erősítése is — persze kerülve a túlszabályozás kísértő veszélyét — hasznunkra lenne. És ha a társadalom ügyét már szóbahoztam, hadd mondom el azt a bizottsági felvetést is, hogy a vállalati érdeknek minden területen differenciáltabban kellene szolgálnia a köz érdekét. Erre a követelményre a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsáq vizsgálati meq- állapításai is felhívják a ügyeimet. Aligha vitatható, hogy tervcéljaink megvalósításának feltétel-rendszerében minden időben nagy szerepe van az építőiparnak. Ez az ágazat viszonylag jobban gazdálkodott az elmúlt év során, mint korábban. Mégis, ne tartsák ful- lánkoskodásnak, de a tervezetet közel 5 százalékkal meq- haladó ágazati nyereség mögött olyan törekvések is fellelhetők, amelyek a nem kívánt építőipari áremelkedésekre is utalnak. És ennek megállapítása egyáltalán nem kívánja kisebbíteni az építőipar valós eredményeit, de jelzi a tendencia nemkívánatos következményeit. Az ágazat gazdálkodásánál érdemes felfigyelni arra is, hogy az építőipari tevékenység közel felét nem állami építőipari szervezetek végzik, és ezek az ipari szövetkezetek, és főként a társulások és költség- vetési üzemek kapacitásával való gazdálkodás korántsem olyan szervezett és tervszerű, mint amit szűkös helyzetünk megkövetelne. Túl nagy fényűzés ezt ma megengedni magunknak még akkor is, ha az apróbb helyi munkák elvégzését csakúgy fontosnak tartjuk, mint a nagyobbakat. Javasoljuk ezért az építőipar ágazati és területi irányításának jobb koordinálását, és a nem állami építőipari szervezetek kapacitásgazdálkodásának szervezetebbé tételét. Több bizottsági ülésen is gyakorta került szóba a mező- gazdasági üzemek gazdálkodása. Az elmúlt esztendő kedvezőtlen természeti hatásait főként a mezőgazdasági szövetkezetek érezték, és amint erre a zárszámadó jelentés utal csökkent eredményük és jövedelmük is. Néhány jelzés arra is int, hogy a m tógazdasági szövetkezetek pénzügyi helyzetében bekövetkezett változások és más okok is egyfajta vállalkozói bátortalanságot is kiváltottak. Ezt pedig aligha kívánjuk. Az is említést érdemel, hogy a mezőgazdasági üzemek, főként a szövetkezeti gazdaságok gazdálkodási eredményei közt az indokoltnál még jóval nagyobbak a különbségek. És ezt még akkor is meg kell említeni, ha az üzemek közötti differenciáltság még hosszú ideig fennmaradt. Ez jelzi a feltáirható belső tartalékokat, de az emberi, a szubjektív tényezők szerepét is. Ezért vélekedünk úgy: a kormányzati szervek külön is foglalkozzanak azzal, milyen intézkedéseket kell tenni a mezőgazda- sági üzemek gazdálkodási eredményeinek magasabb színvonalon létrejövő kiegyenlítődésére és milyen káderpolitikai intézkedésekkel kell azt elősegíteni főként a kedvezőtlen adottságú üzemekben. Úgy véljük, hogy a mező- gazdasági szövetkezetek állami felügyeleti rendszerének továbbfejlesztése is erősítheti a területi állami szervek termelést és gazdálkodást irányító szerepét, s ez ma nélkülözhetetlen a tervszerű irányítás érvényesítésében. Az elhangzott észrevételek szerint a mezőgazdasági termékeket forgalmazó szervezetek munkáját, az együttműködő ágazatok kapcsolatát is javítani kell. Mostanában sokat szóltunk a háztáji és kisegítő gazdaságokról. Tovább kell lépni és meg kell teremteni a háztáji és kisegítő gazdaságok segítő-szervező tevékenységét. A háztáji és kisegítő qazdaságok társadalmi fontossága miatt a közvélemény előtt és intézkedéseinkben is jobban kell érzékeltetni az előremutató, a biztonságot teremtő törekvéseket. A kereskedelmi bizottság, valamint a terv- és költségvetési bizottság együttes ülésen, amely világgazdasági helyzet hatására teendő intézkedéseket tárgyalta, a külkereskedelem kérdései élénk vitát váltottak ki. A bizottságok megállapították, hogy a megnehezült külső feltételek hatására megélénkült a ^külkereskedelem és a belföldi termelés összefüggéseinek vizsgálata, egy- másrahatásának feltárása. Igaz, ennek eredményei ma még csak kismértékben érezhetők, de azért már valami megindult. Mindemellett még sok figyelmet érdemlő tapasztalat utal a teendőkre. Néhányat ezek közül hadd mondjak el: Még ma is túlzottan érezhető a termelés és a külkereskedelem merev elkülönülése. Ezt jelzi, hogy a kis- és középvállalatok jórészének és sok mező- gazdasáqi üzemnek érté_kes tevékenységi körökben ma sincs kellően szervezett kapcsolata a külkereskedelem szerveivel. Úgy véljük, hogy a külkereskedelmi szervek anyaqi érdekeltségi rendszere, főként nyereségelvonási rendszere is korszerűsítést igényel. Szemlátomást lassan fejlődnek a hazai és a külföldi üzemiek közös vállalkozásai is, melyek pedig a konvertibilis árualapot növelhetnék. E tapasztalatok is intenek arra, hogy az elmúlt évben már megtett intézkedéseket továbbfejlesztve kell javítani a tanácsok gazdálkodását. Tervezési rendszerükben túl kell lépniök a megyék határát és a városokba nagyközségek, de a nagyobb intézmények fejlesztését és gazdálkodását is eredményesen be kell kapcsolniok ebbe. Tisztelt képviselőtársaim! A terv- és költségvetési bizottság nevében a bizottság állásfoglalását és néhány fontosnak ítélt javaslatát az elmondottakban kíséreltem meg összegezni. Javaslom az országgyűlésnek, hogy az 1975. évi költség- vetés végrehajtásáról előterjesztett törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben vitassa meg és változtatás nélkül fogadja el. (Taps.) Ezután Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettesének felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Közel egy éve ült össze az újjáválasztott parlament és 10 hónappal ezelőtt terjesztette elő a kormány a munkaprogramját. E munkaprogram az MSZMP XI. kongresszusának határozataira és a Hazafias Népfront választási felhívására épül, amelynek valóra váltását tekintettük és tekintjük legfőbb feladatunknak. Az ötötdik ötéves terv megindítása, az 1976-os gazdasági feladatokra való felkészülés megfelelő volt, s az átmenet szervezetten történt, a gazdasági folyamatokban törés nem következett be. Ügy érezzük: az elkészült tervek, munkaprogramok jók és alkalmasak arra, hogy a XI. , kongresszusnak a gazdasági építőmunkára vonatkozó határozatait maradéktalanul megvalósítsuk. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes, hogy a vállalatok e napokban véglegesítik középtávú terveiket. A tapasztalatok szerint a vállalatok ösz- szességében jó középtávú terveket dolgoztak ki, a bennük foglalt legfőbb célkitűzések megegyeznek a központi törekvések irányával. Utalnunk kell azonban a tervek két közös és jellemző gyengéjére. Az eqyik: a tőkés export árualapok növelésére tett erőfeszítések elégtelensége. A másik, hogy elég sok vállalati terv több, a termelésbe bevonható szabad munkaerőt tételez fel, mint amivel reálisan számolni lehet. A vállalati középtávú tervekkel szinte egyidőben készültek el a helyi tanácsok középtávú tervei is, amelyek magukban foglalják az adott terület fejlesztésének komplex feladatait, s tovább erősítik az együttműködést a közigazgatási szervek és a gazdálkodó egységek, illetve az üzemek és lakóterületek között. E tervek 165—170 milliárd forint felhasználását irányozzák elő, s ebből a lakásépítés 95—100 milliárd forintot tesz ki. Tisztelt Országgyűlés! A megváltozott nemzetközi gazdasági környezetben egyik feladatunk az volt, hogy a hirtelen rosszabbodás kedvezőtlen hatásait felmérjük és lehetőleg elhárítsuk, vagy csak fokozatosan engedjük érvényesülni azokat a gazdálkodó szervezetek tevékenységére; a másik, hogy alkalmassá tegyük gazdaságunkat a fokozódó nemzetközi versenyben való helytállásra; a harmadik, hogy továbbra is töretlenül folytassuk a fejlett szocialista társadalom anyagiműszaki bázisának megteremtését. Többször elhangzott már. hogy nemcsak a külső eredetű veszteségek és negatív hatások ellensúlyozására kell összpontosítani erőinket, hanem egyidejűleg a belső munkánk gyengéiből fakadó hiányok megszüntetésére is. Ennek tükrében világos számunkra: a szelektív iparfejlesztés, a bármely piacon jól és gazdaságosan értékesíthető termékek optimális nagyságrendben való előállítása, egyes termékek korszerűbbel való felváltása — természetesen úgy, hogy a termékszerkezet átalakítása még átmenetileg se okozzon áruhiányt — a tőkés importanyagok hazai vagy szocialista forrásokból történő pótlása, az állóeszközök és a társadalmi munkaidőalap maximális kihasználása nem olyan természetű feladat, amely rövid távon megoldható lenne. Nem kis gondot okoz az áruellátás helyzete —, amely ezekben a hónapokban sajnos nem javult, hanem romlott —, továbbá, hogy a zöldség- és gyümölcsárak magasak és csak a napokban mozdultak el kedvező irányba. Mindez beárnyékolja a közhangulatot és időközönként felerősíti annak hullámveréseit. Ilyen körülmények között a gazdasági folyamatok szorosabb kézbentartásának, irányításának jelentősége mellett megnő a közhangulat formálásának szerepe is. Rég elmúlt az az idő, amikor a társadalom gondolkodókra és végrehajtókra oszlott. Az irányítás minden szintjén ösztönözni kell a gondolati bátorságot, a tudatosságot, az alkotó munkát, a határozatok végrehajtásában való egységes, fegyelmezett, aktív részvételt. Közgondolkodásunkban eléggé meggyökeresedett az a nézet, hogy nyersanyagszegény ország vagyunk, ugyanakkor bőven rendelkezünk viszonylag olcsó munkaerővel. Ebből következően gazdaságpolitikánk lényeges eleme volt és részben ma is az, hogy olyan fejlesztésekre vállalkozzunk, amelyeknek termékeiben viszonylag kevés anyag és több élőmunka testesül meg. Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy a baráti országokból viszonylag olcsón beszerezhető nyersanyagok szinte csábító lehetőségeket teremtettek, lehetővé tették exportunk egy részénél a magasabb anyagarányt is. Ez az adott helyzetben valószínű helyes irányzat volt. Változatlanul igaz, hogy termékeinkben minél nagyobb értékű szakmunkának és szellemi tevékenységnek kell megtestesülnie. Ez azonban nem azonos a több élőmunkával. Az 1976-os év első öt hónapjának gazdasági eredményei biztatók. Az indulással járó nehézségek, a tervikészítések, az egyeztetések munkáin túlvannak a vállalatok, s figyelmüket jobban tudják a termelés kérdéseire összpontosítani. A kormány már most dolgozik azon, hogy az 1977-es terv- készítéshez legszükségesebb támpontoikat, információkat minél hamarabb a vállalatok tudtára hozza. Ezzel is elő kívánja segíteni az 1977-re való felkészülést és zökkenő nélküli átmenetet. Bízunk abban, hogy e sokirányú és céltudatos munka meghozza megérdemelt gyümölcsét. Határozathozatal következett: az országgyűlés a Magyar Nép- köztársaság 1975. évi költség- vetéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szövegezésben egyhangúlag elfogadta. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután dr. Román/ Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartotta meg expozéját. Dr. Romány Pál expozéja A fogyasztók érdekében Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat az élelmiszerek termelésének s forgalmazásának szabályozásával foglalkozik, A törvényjavaslat — elfogadása esetén - új jogforrást, lehetőséget nyújt arra, hogy egységesen és korszerűen rendezzük a mező- gazdasági termények és élelmiszeripari termékek - mint a legfontosabb fogyasztási javak - kezelési módját, szabályozzuk az élelmiszerek gyártásának és forgalmazásának feltételeit. A törvényjavaslat a fogyasztói érdekeket helyezi a szabályozás középpontjába. Ennek érvényesülését azzal biztosija, hogy szigorítja az élelmiszer- ipari üzem létesítésének élelmezés-egészségügyi és műszaki feltételeit, az élelmiszer-előállítás személyi, tárgyi és minőségi követelményeit. Kibővíti a javaslat az előállítóknak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó kötelezettségét. Magyarországon ma kétszer annyi élelmiszert fogyasztunk, mint a felszabadulás előtt. Az ország lakosságának élelmezése mellett az élelmiszer-termelésnek jelentős a szerepe a külkereskedelmi forgalomban is. Népgazdasági exportunk több mint ötödét mezőgazdasági és élelmiszeripari áruk adják. Az élelmiszer-termelés és forgalmazás fejlesztése, színvonalának emelése elsőrendű politikai feladat. Kedves képviselő elvtársak! Az országgyűlés által törvénybe iktatott ötéves tervtörvény meghatározza feladatainkat. Az életkörülmények változásához igazodva egészségesebbé kívánjuk tenni az él^l- miszerfogyasztást. Ezért több fehérjét, húst, tejterméket és más élelmiszert kell termelnünk. Az élelmiszeripar fejlesztésekor arra is törekszünk, hogy az élelmiszeripari üzemek műszaki színvonalát a tervidőszak során az élenjáró nemzetközi színvonalhoz igazítsuk, fogadókészségüket növeljük. Élelmiszeripari üzemeink új kapacitásokkal bővülnek. Az V. ötéves terv időszakában a mezőgazdasági és élelmiszeripari exportot 40 százalékkal tervezzük növelni. Ez igen jelentős feladat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egyik-másik élelmiszer- ipari ágazatban a külkereskedelmi részarány igen tetemes. A konzervipar termelésének csaknem háromnegyede, a vágómarha és a baromfiipar termékeinek 30—40 százaléka, a boripari termelésnek pedig a negyede kerül külföldi piacokra. A mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek külkereskedelmében a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan fontos helyet foglalnak el a szocialista országok. Közöttük is a legjelentősebb a Szovjetunió, amely- lyel a közelmúltban írtunk alá 15 éves szerződést mezőgazda- sági és élelmiszeripari termékek — zöldség és gyümölcs, konzerv, alma, bor, gabona, vágómarha, vetőmag és szaporító anyag — szállítására. Az ötödik ötéves terv időszakában a növénytermesztés gyorsabban fejlődik, mint az állattenyésztés. Céljaink között nagyon fontos helyet foglal el a gabonatermelés 20 százalékos növelése, amely a hazai szükségletek kielégítése mellett jelentős exportra is módot ad. A hús- és állati termék termelés nagy és halaszthatatlan feladatot jelent a mezőgazda- sági üzemek számára, de az ellátás csak a mezőgazdasági üzemekkel együtt oldható meg. Különösen fontos, hogy az évek óta alacso.., színvonalú tej- és tejtermékfogyasztás mezőgazdasági termelési hátterét, a tejtermelést számottevően növeljük, az állomány genetikai képességét jobban kihasználjuk. A magyar mezőgazdaság két fontos kultúrájának — mondhatni kulcsnövényének — a búzának és a kukoricának a termelésében az elmúlt években igen nagy, tiszteletreméltó fejlődést értünk el. Minden reményű rtk megvan arra, hogy ez a fejlődés az idén is folytatódik. A Minisztertanács nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az előterjesztett törvény- tervezetet vitassa meg és fogadja el. Ezzel az országgyűlés csütörtöki ülése — amelyen Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta felváltva töltötte be az elnöki tisztet — befejeződött. Pénteken délelőtt 10 órakor az élelmiszerekről szóló törvény- javaslat fölötti vitával folytatja munkáját az országgyűlés.
