Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)

1976-06-19 168. szám

a Dunántúlt napló 1976. június 19., szombat Megyei búza- fajtabemutató Mintegy száz termelőszövet­kezeti és állami gazdasági fő- agronómus adott egymásnak ta­lálkozót tegnap, a szajki film­színházban. Baranya mezőgaz­dasági üzemeinek növényter­mesztési szakemberei a térség­ben folyó búza fajtakísérletek tanulmányozása céljából érkez­tek Szajkra. A rendezvényt Átló Miklós, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője nyitotta meg, majd az Orszá­gos Mezőgazdasági Fajtaminő­sítő Intézet főmunkatársa tartott előadást a búzafajtákról, azok helyes megválasztásáról. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának munkatársa pedig a szövetkezeti mozgalom né­hány időszerű kérdéséről tartott tájékoztatót A szakemberek ezt követően megtekintették a babarci Béke Termelőszövetkezet kísérleti bú­zatábláit, majd a Bólyi Állami Gazdaság és az Országos Me- zőgadzasági Fajtaminősítő In­tézet Eszterág-pusztai földjeit keresték föl, ahol a vendéglá­tók adtak tájékoztatást az el­ért eredményekről. A szakmai programot a Ba­ranya megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya, az Országos Mezőgazda- sági Fajtaminősítő Intézet, A Magyar Agrártudományi Egye­sület megyei szervezetének nö­vénytermesztési szakosztálya, a Baranya megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetsé­ge, a Bólyi Állami Gazdaság, valamint a babarci Béke Ter­melőszövetkezet rendezte. Ma este: Kassai és pécsi diákok közös hangversenye A közelmúltban Kassán tett látogatásuk és vendégszereplé­sük viszonzásaként a Pécsi Leő- wey Klára Gimnázium diákkó­rusa a kassai diákkórust látja vendégül. A tegnap délután Pécsre ér­kezett kassai diákok és ven­déglátóik ma este 6 órai kez­dettel közös hangversenyt ad­nak a Leőwey Gimnázium dísz­termében. A hangversenyen a diákkórusok többek között mai magyar és csehszlovák szerzők műveit, valamint népdalokat szólaltatnak meg — Éva Ho- molyova és Jandó lenő karna­gyok vezényletével. Ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Milyen a munkásnők helyze­te, hogyan alakulnak munkakö­rülményeik és a szakszerveze­teknek miben kell segíteni. Er­ről tárgyalt — többek között — tegnap Pécsett a Szakszerveze­tek Baranya megyei Tanácsa. Szokola Ferenc elnök meg­nyitója után, Neubauer József vezető titkár adott számot a két ülés között végzett munkáról. A nőpolitikái határozat vég­rehajtásáról - az SZMT nőbi­zottsága által készített - rész­letes, körültekintő, elemző elő­terjesztéshez Rameisl Ferencné mondott szóbeli kiegészítőt. Baranyában csaknem 21 ezer nő dolgozik különböző munka­brigádban. Tovább növekedett a szocialista brigád címért ver­senyző nők száma. Közöttük ma már kétezret jóval meghaladja, aki birtokosa a kiváló dolgozó kitüntetésnek. Elmondható, hogy választott testületek — ha nem is mindenhol — döntéseik előtt kikérik és figyelembe veszik a dolgozó nők, a nőbizottságok, a nőfelelősök véleményét és javaslatait. De a nők részvéte­le a választott testületekben még elmarad a termelésben el­foglalt helyüktől, szerepüktől, a tagságon belüli arányuktól. A nőpolitikái határozat alap­ján kibontakozott tudatos tö­rekvések eredményeként kedve­ző folyamat indult meg az egyenlő munkáért egyenlő bér gyakorlati érvényesüléséért, de aránytalanságok még találha­tók. Figyelemre méltó, hogy az ipari munkásnők bére a nehe­zebb fizikai munkát végzőké és a szakmunkásoké az átlagnál lassabban emelkedett és nőtt a különbség a férfi és női szak­munkások bére között. A nők órabére 1-2 forinttal alacso­nyabb a férfiak órabérénél. Ez sürgetően veti fel a folyamatos bérelemző munkát. A bérelté­réseket kiváltó okok fokozatos megszüntetésével rendszeresen foglalkozni kell a testület min­den tagjának. Rameisl Ferencné beszélt a nők általános politikai, szak­mai képzéséről, melynek fejlő­dését szintén számokkal illuszt­rálta. A titkár részletesen foglal­kozott a nők munkakörülmé­nyeinek helyzetével. Megállapí­totta, hogy a szakszervezeti szervek és munkavédelmi fel­ügyelők együttes erőfeszítései­nek eredményeként a nők ará­nya az egészségre ártalmas munkaterületeken csökkenést mutat, ezt elősegítette a nagy­arányú könnyűipari rekonstruk­ció. A vállalatok folyamatosan keresik a megoldást a sok gondot okozó zaj, por és hő­ártalom megszüntetésére. Rameisl Ferencné foglalko­zott a gyermekintézmények helyzetével, a gyermekgondo­zási segély eredményeivel. Be­szélt az egyedülálló és nagy- családos anyák segítéséről. A szolgáltatásokról beszélve jog­gal kifogásolta az üzemi étkez­tetés jelenlegi helyzetét. A vitában elsőként Bogár József kért szót, aki az óvodai elhelyezés nehézségeit vázolta. Rácz Gyula, a MÉV szakszer­vezeti bizottságának titkára a vállalatuknál dolgozó nők helyt­állását méltatta. Bálint Gyulá- né, a Zsolnay gyár mérnöke az oktatás, a továbbképzés fon­tosságát hangsúlyozta. G óth Lajosné, a Pécsi Kesztyűgyár munkása szintén a szakmunkás- képzésről adott számot. Dr. Márton Zoltán sebész főorvos az egészségügy területén dol­gozók önfeláldozó, betegeken segíteni akaró és tudó nőkről szólt elismerő hangon. Egyben hangot adott annak, hogy az ápolónők az egyéb szakmun­kások bérezésétől elmaradtak, s kérte a testületet, továbbítsa észrevételét a SZOT-hoz. Sza­bó íánosné magyarmecskei pe­dagógus a falusi tanítók köz­életi tevékenységét vázolta, — mint mondta — túlzott a „tár­sadalmi elvárás" a pedagógu­soktól, ugyanakkor a falusi ér­telmiségiek nagy része „ho­mályban^ marad. Az SZMT az előterjesztéseket és a vitában elhangzottakat el­fogadta, majd személyi kérdé­sekben döntött. Tóth Lászlót — más munkakörbe történt elhe­lyezkedésére való tekintettel — felmentette a szervezés és ká­derbizottság vezetője tisztségé­ből. Egyben megválasztotta Resch Elemérnél a szervezési és káderbizottság vezetőjévé, egyben a szervezési és káder­osztály vezetőjének kinevezte. N. I. Siker a hírős városban Vasárnap zárul a kulturális eseménysorozat Baranya megye és Pécs bemutatkozása Kecskeméten Nem kellett különösebben nagy jóstehetség ahhoz, hogy már a múlt hét végén megál­lapítsa az ember: végig sike­res lesz a „Bemutatkozik Bara­nya és Pécs" című kulturális eseménysorozat. Kecskeméten, a hírős város centrumában levő megyei művelődési központban. Ellenőrző határszemlék Dr. Jávori Ferenc, a MÉM megbízott főosztályvezetője a termőföld hasznosításának kér­déseiről tájékoztatta pénteken az újságírókat. Az utóbbi években rendszeresen több tíz­ezer hektárnyi föld műveletlen maradt. A művelés elmaradása részben a kedvezőtlen talaj­adottságokkal magyarázható. Viszont számos esetben a me­zőgazdasági nagyüzemek és más földhasználók vétkesek a parlagon hagyott földek eseté­ben. A MÉM egész sor intézke­dést hozott a tarthatatlan hely­zet megváltoztatására. A MÉM további intézkedésé­re június végéig mindenütt újabb ellenőrző határszemlékre kerül sor. Amennyiben indoko­latlanul parlagon hagyott terü­letet találnak, úgy javaslatot tesznek a mulasztó üzemi veze­tők és földtulajdonosok — használók — felelősségre vo­nására, és a szabálysértési el­járás megindítására. Szorgal­mazzák a gondozatlan tanácsi kezelésű állam! földek haszno­sítását. Miben járunk jövőre? Vászon- és balerinacipők, mokasszinok A gyárakon nem múlik... Most már igazán nem a ha­zai gyárakon, hanem a keres­kedelem szakemberein múlik, hogy milyen cipőben járunk jö­vőre. Olyan kollekciót láthat­tunk tegnap a Nádor Szálló­ban1, Magyar Divat Intézet cipő- és divatbemutatóján, amely a legigényesebb fogyasz­tónak is méltán megnyerheti a tetszését. A MDI tervezői a ci­pőkollekció összeállításánál a ruhadivattal harmonizáló, ké­Nem csináltam én nagyot, dolgoztam. — összegezte negy­venhárom éves pedagógiai munkáját az utolsó tanítási na­pon Becker Lajos, sárháti ta­nító. Negyvenhárom évből har­minchármat tanyán töltött, a mohács-szigeti Sárhóton. A tanyasi pedagógus népmű­velő, postás, könyvtáros, tűzol­tó, szervező, tanító egyszemély- ben. Becker Lajos nem vágyott nagy dolgokra. Arra törekedett, olyan embereket neveljen, akik megállják helyüket az életben. — A példamutatást tartom fontosnak. Szigorúnak, de ugyanakkor igazságosnak kell lenni, már amennyire igazságos tud lenni az ember — vallja Becker Lajos. Még fáj a verés helye, ami kijárt elsős koromban. Tanítás előtt ki kellett menni a tanító elé, s bokafogással egy-két „emlékeztetőt” elviselni. Édes- apróm volt a tanító. Ő találta ki az efféle „emlékeztetőt”, ne feledjem: iskolában vagyunk és nem otthon. Becker Lajos bácsi Nyugdíjba vonult a sárhátiak tanítója más megoldást választott. El­költözött családjával Máriaké- méndre, Pécsváradra, hogy lá­nyát más tanítsa, más pedagó­gus keze alatt formálódjon. Az­tán visszajöttek a tanyára, Sár­hátra. Ahol mindenki tanító bácsija még ma is. A bajai tanítóképzőben sok mindent elsajátított, de az iga­zi iskolát számára mégis Sár­hát jelentette. Négy generációt ■nevelt, oktatott. Negyvenhárom esztendeje még 6—7 kilomé­terről jártak iskolába a gyere­kek. Hat osztályban százhar­mincon voltak 1943-ig. Az öt­venes évek végén körzetesítet- tek. A felsősök azóta Újmo­hácsra járnak, csak' az alsósok tanulnak Sárháton. Egyre ke­vesebben. Negyvenhárom esztendő! Mi­lyen sok, mégis, milyen kevés! — Sok mindenről le kellett mondani, — emlékezik Lajos bácsi. — A könyv, a közös együttlétek, az esti kézimunka­szakkörök, a közös ének- és tánctanulás jelentette a szóra­kozást. Nem volt színház, hang­verseny, mozi is ritkán. Amíg bírtam, szívesen kertészkedtem, ma már a bélyeggyűjtésnek hódolok. Becker Lajos hatvanhárom éves. Negyvenhárom évi taní­tás után, június 4-én utoljára tanított a sárháti iskolában. Nyugdíjba vonult. Búcsúképpen mondta: Ha a népművelésben szükség van a munkámra, szá­míthatnak rám,.. Horváth Teréz nyelmes, egyszerű és klasszikus vonalvezetésű cipőket formáz­tak. A kényelmi és célszerűsé­gi szempontok diktálta követel­mény szerint nemcsak a felső rész, de a talp is puha, ké­nyelmes textilből, bőrből ké­szül, a lábformákhoz igazodó görbületekkel. A csíkos, pöttyös, virágos vá­szoncipők, szandálok aratták a legnagyobb sikert a tegnapi szakmai bemutatón. A fiatal nők részére, tavaszi kosztüm­höz, kabáthoz divatos lesz a nyelves cipő, enyhén nyújtott hét-nyolc centiméteres sarok­magassággal, kerek, vagy hosz- szúkás orrésszel. A nadrágszok­nya és kardigán összeállítások­hoz az úgynevezett trottőr ci­pők, mokasszinok, „balerina" cipők illenek. A hosszú, bő szoknyákhoz a magassarkú vagy teletalpas szandálok a „menők", aszimmetrikus, kerek, ovális megoldással, egészen finom bőrből vagy textíliából sőt spárgából, zsinórból. A férfi cipődivatot a tartóz­kodó „európai stílus" jellemzi. Az öltönyök vonala a lábbelik­től is nyújtott formát követel. Eltűnik a vastagított talp és a magasított sarok. A sportosabb öltönyökhöz, a szabad idő öl­tözködéshez itt is a mokasszint és a vászoncipőt ajánlják a divat szakemberei. A gyermekcipők lehetővé te­szik a láb szabad fejlődését. Puhák, hajlékonyak, és strapa­bírók. És végül a divatszínekről: a világos dohány, a mély bordó, az eper, a paradicsom, az er­dei fabarna és a búza szín 1977 tavaszának, nyarának han­gulatos, meleg, divatos színei. Varga Agnes Akkor félidejüknél tartottak a közművelődési rendezvények. Az élő programok, előadások csütörtökön este értek véget, a kecskeméti intézmény 600 sze­mélyes színháztermében. Ez al­kalommal a Pécsi Központi Amatőrszínpad fiatalokból álló csoportja lépett színre, a zö­mében fiatal közönség előtt. Itt mutatták be harmadszorra Audiberti: Árad a gazság című groteszk-játékát, amivel az amatőr színjátszók július eleji, Kazincbarcikán megrendezendő fesztiváljára készülnek. Ezt megelőzően Arató Károly, Bárdosi Németh János és Ber­ták László, a Jelenkor szerkesz­tő bizottságának képviseleté­ben találkozott az olvasókkal a kecskeméti kiadású Forrás című folyóirat vendégeként. S még előbb, a Bóbita bábegyüt­tes könyvelhetett el szép sikert: a Cini Samu kalandjait szem­léltető szabadtéri előadásukat több mint 300 gyerek szurkolta végig, a fedett uszoda udva­rán és a művelődési központ épülete előtt. Az ixilon rajzfilm­stúdió díjnyertes filmjeinek ve­títése, és Varga Gyula diabe­mutatója ugyancsak kivívta a helybeli filmesek és fotósok szakmai elismerését. Ezek voltak az utóbbi napok eseményei. Közben sokakat vonzottak a rendezvényeket kí­sérő kiállítások. A tegnapi na­pig több mint kétezren tekin­tették meg a Mecsek Fotóklub bemutatóját, és csaknem ugyan- ennyien gyönyörködtek Zs. Ko­vács Diána faliszőnyegeiben. S ahhoz sem kell különösebb jós­tehetség, hogy még sokan meg­nézik ezeket a tárlatokat, a vasárnap esti nyitvatartásig, a Pécsi Modern Magyar Képtár grafikáival, és a Baranya élő népművészetét szemléltető ke­rámiákkal, szőttesekkel és fa­faragásokkal együtt. Gila János, a Bács-Kiskun megyei Művelődési Központ igazgatója tömören úgy fogal­mazott, hogy példás tervszerű­séggel követték egymást a programok. Baranya és Pécs közművelődési seregszemléje a lehető legjobb nyitányt jelen­tette az ország többi tájegysé­gének elkövetkező kecskeméti bemutatkozásához. Halász Ferenc A Fáklya új száma A Fáklya új, június 20-án megjelenő száma sok fotóval illusztrált, több oldalas össze­állítást közöl Nógrád megye és Kemerovo terület több mint egy évtizedes kapcsolatáról. A X. szovjet ötéves terv szociális cél­jait és megvalósításának mód­jait elméleti cikk ismerteti. Gra­fikon ábrázolja az ipari, a me­zőgazdasági és az építőipari termelés 1975—1980-ra tervezett növekedését. Egy másik cikk a KGST együttműködéséről tájé­koztat. Színes, képes riport mu­tatja be a Volga vidék csator­nahálózatának építését: 1980- ra befejeződik a 10 évvel ez­előtt megkezdett nagyszabású munka, amelynek eredménye­ként 8 millió hektárnyi területet öntözhetnek. Ugyancsak színes fotókkal illusztrált riport szem­lélteti a világhírű kámai autó­gyár 10 ezer hektárra kiterjedő építkezését. Ez a szám divatösszeállítást is közöl, a legújabb moszkvai mo­delleket. A szovjet olimpiai bi­zottság bevezetőjével 12 szov­jet olimpiai reménység mutat­kozik be. A 12. számban is meg­találja az olvasó a keresztrejt­vényt, a szokásos orosz nyelv­leckét, a színes Fályka-fotót, a filmismertetőt. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának prog­ramja zárja a június 20-án megjelenő új szám tartalmát. Itfégy generäeiö nőtt tel a kete alatt ||

Next

/
Thumbnails
Contents