Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-17 166. szám
1976. június 17., csütörtök Dunántúlt napló 3 Megalakult a KATEJ együttműködés Már 70 laggazdasága van a tejtermelési rendszernek Baranyában Somberek a gesztor Hat tsz 3 ezer tehénnel, I0 ezer szarvasmarhával lépett be A cél: már az első évben 200 literrel növelni a tejtermelést Alig egy hónapja olvashattuk, hogy a MÉM engedélyezte a KATEJ — Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Szarvas- marha Tejtermelési Rendszere — beindítását és dél-dunántúli elterjesztését. Kaposváron járva — dr. Tamás Károly .kutatási főigazgató helyettestől hallottuk, hogy a rendszer megszervezése máris milyen előrehaladott stádiumban van. A KATEJ rendszernek Somogy, Tolna, Baranya és Bács megyében pillanatnyilaq 70 taggazdasága van, valamennyi termelőszövetkezet. Ebben a 70 üzemben 22 ezer tehenet, összesen mintegy 70 ezer darab szarvasmarhát vontak be a rendszerbe. A rendszer előnyei Bár a rendszerpályázatot a főiskola oktatói és kutatói dolgozták ki és nyújtották be, mégsem a főiskola a gesztor. A gesztorok termelő üzemek, s a megyékben működnek. Egy gesztor köré általában 8—12 taggazdasáq csatlakozik. Egyszerű Gazdasági Együttműködésbe —- EGE — tömörülve. Baranyában a sombereki Béke Őre Termelőszövetkezet' a KATEJ gesztora, tagjai: a szentlőrinci, a bicsérdi, a szigetvári, a geresdlaki és a mohácsi Új Barázda Termelő- szövetkezet. A hat baranyai termelőszövetkezet 3 ezer darab tehénnel összesen mintegy 10 ezer szarvasmarhával lépett be a kaposvári tejtermelési rendszerbe azzal a kötelezettségvállalással, hogy leróják az 50 ezer forintos belépési díjat — induláskor eny- nyi egy részjegy ára — és azzal a várakozással, hogy a rendszergazdálkodás előnyei révén már az első évbén átlag 200 literrel emelik) az egy tehénre eső tejtermelést. A kaposváriak egyébként az egész rendszer — a 70 taggazdasáq 22 ezer tehén — átlagában szeretnék ezt a 200 literes tejtermelés növekedést biztosítani! Csak zárójelben említjük meg — amire szintén a kaposváriak hívták fel figyelmünket — hogy ha a jelenlegi 2300 literes országos átlagot csak 300 literrel sikerülne emelni, ami nem túlzott követelmény, a hazai tejellá- tás helyzete máris megjavulna, s újra üzembe lehetne állítani az összes tejporgyárat. A főiskola, mint költségvetési intézmény nem lehet gesztor, de most a szervezés első időszakában közvetlen szerződéses kapcsolatban áll a gesztor gazdaságokkal. Minden körzetben van a KATEJ-nek egy összekötője, akik június 1-én a szaktanácsadási munkát már megkezdték. A cél a későbbiekben a KAHYB mintájára létrehozni a KATEJ Közös Vállalkozást, mint önálló jogi személyt, amely megfelel majd a rendszergazdával szemben támasztott minden követelménynek. Nem nehéz összefüggést találni a KATEJ iránti nagy kezdeti érdeklődés és a KAHYB hazai és nemzetközi sikere között. A fiatal, alig 15 éve alapított Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola lelkes oktató és kutató gárdája dr. Guba Sándor főigazgató irányításával, olyan sokat tett a magyar állattenyésztésért, ami nagymúltú agráregyetemeknek is dicsőségére válhatnék. A baranyai állattenyésztők, akik a tudományos kutatás eredményeivel lépést akarnak tartani, ma Kaposvárra figyelnek, mert ezen a főiskolán nemcsak az oktatás gyakorlatcentrikus, de a kutatás is az. A mérce tehát magas és ennek megfelelően nagy a partnerek várakozása is. Vajon a KATEJ is siker lesz-e, s mit tud a rendszer tagjainak nyújtani? Milyen fajtával, milyen genetikai programmal dolgozik, milyen takarmánytermesztési technológiát, milyen telep típust, tartástechnológiát javasol. Milyen jövedelmezőségi szintre számíthatnak a rendszergazdálkodás megvalósításával a partner üzemek? E kérdésekre válaszolva dr. Tamás Károly kutatási főigazgató-helyettes elmondotta, hogy alapvető céljuk az ágazat jövedelmezőségének biztosítása és növelése, a tejtermelési hozamok gyors emelkedése útján. Ők mindenekelőtt az üzemen belüli kettős szakosodás mellett vannak — van egy működő, de a tejproblémák miatt most kissé visszaszorított KAHUS rendszerük is a hústermelésre szakosodott partnerek részére. — Ahol kétszáznál több tehén és két egymástól izolált telep van ott, ezt a kettős szakosodást javasolják — máris van 10 ilyen gazdaságuk. — A cél, hogy az a tehén, amelyik napi 10 liter felett ad, az kerüljön fejősre. A 10 liter alatt adó teheneket ne fejjék, ezek adjanak évente egy borjút és vegyenek dajkaságba plusz egy másik borjút. így egy hústehén két borjút nevelhet fel és a tejtermelő tehén teje megmarad emberi fogyasztásra. A KATEJ genetikai programját egyelőre titokban tartják. Annyit elárultak, hogy az átvett alappopulációt a magyartarkát — és egyéb hegyi tarkát — átkeresztezik tejtípusra. Négy generációig mennek el, s a negyedik generáció rnár 5300 liter tej termelésére lesz képes. A rendszertagok induló tejtermelése évi 1300 és 3700 liter között van, de sajnos nem az utóbbi dominál. Van mit javítani. Korszerű gépek A rendszer szálastakarmány gépsora eredetileg az amerikai Hésston volt, de — tekintve a kooperációs gyártás beindulását — az olcsóbb dán DRONINBURG és az új csehszlovák SPS—420-as gépek váltják ki. Már az idén 7 darab érkezik a rendszertagoknak, DRONINBURG betakarító gépet vásárolt a sombereki és a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet is. A rendszer foglalkozik a tehenészeti telepek komplettirozásával és rekonstrukciójával. A kötetlen tartást javasolja és a MIELE fejőberendezést. Megyénkből a szigetvári Zrínyi Termelőszövetkezet kezdi meg telepe komp- lettirozását. A rendszer hozza be — ősszel a vaskúti Béke Termelőszövetkezetben be is építik, a jelenlegi legnagyobb teljesítményű fejőberendezést a MIELE MOBIMATIC-ot, amely egyszerre nyolc egységgel — nyolc fejőgéppel — működik és így egy ember óránként 64 tehenet képes kifejni. Az eddigi kevésbé automatizált fejőgépeknél egy ember egyszerre maximum 3 gépet tudott működtetni. A teleprekonstrukciónál a KATEJ három üzemmodellt javasol, a 324, a 496 és az 520 férőhelyeset. Az egy liter tejre jutó tiszta jövedelem 64, 94, illetve 98 fillér, az egy főre eső termelési érték 182 ezer, 390 ezer, illetve 510 ezer forint. Az egy fizikai dolgozóra jutó tehenek száma 9,8, 17,1, illetve 20,8 tehén. A beruházás térülési ideje viszont az egyes modellnél 5,2, a kettesnél 8, a hármasnál 9,9 — gyakorlatilaq 10 év, az állami támogatást is beleértve. A tejtermelési rendszer a termelési tényezőknek olyan komplex egysége, amely magába foglalja a programozott teljes termelési folyamatot, annak feltételeit a takarmánytermesztéstől a gazdaságosan előállított végtermék értékesítéséig. A kiragadott példák nem adtak teljes képet, de nem is ez volt a cél. Ha a növénytermelési rendszergazdálkodás megyei sikereire gondolunk, örömmel nyugtázhatjuk, hogy működik végre egy tejtermelési rendszer is megyénkben. — Rné — A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán új, csillag-elrendezésű istállórendszert építenek, ahol szarvasmarha kutatási, kísérleti vizsgálatokat végeznek majd. Egy társbérlet megszűnik KIKÖLTÖZNEK A PÉCSI BETONOSOK Ismét változik Pécs déli iparnegyedének arculata: a Beton- és Vasbetonipari Művek pécsi gyára még a nyáron kiköltözik Bolgár Néphadsereq úti telepéről hirdi gyáregységébe. A telepet — a már eddig is társbérlő — Pécsi Faipari Szövetkezet veszi birtokába. A hír nem váratlan, a BVM már 1973-ban elhatározta a kitelepülést. Ez most három hónap alatt be fog következni: július elsejével leállítják a termelést, a következő hónapokban leszerelik a gyárat, szeptember első napjaiban pedig — legalábbis az elképzelések szerint — sor kerül az átadásra. Ezzel együtt a tetszetős — közösségi épületek falazására használt — falelemek gyártása Pécsről áttelepül Komlóra, a BVM ottani gyára közben rekonstrukciót hajtott végre és berendezkedett a falelemek gyártására. A dolgozók — 91 fizikai munkás és 10 alkalmazott — viszont marad, pontosabban átirányítják őket hirdi gyáregységükbe, amely gyakorlatilag már nem is Hird, inkább Pécs I. kerülete. Ezen a telepen lakossági igényekre dolgoznak, a családi házakhoz szükséges és hiánycikknek számító „E” jelű gerendákat és körüreges födémet gyártanak, amelyeknek termelése ezáltal fokozódhat. Minden dolgozójuknak biztosítanak tehát munkát, sőt, a hirdi gyáregységben még ennél is több új munkáskézre lenne szükség. A betonosok Bolgár Néphadsereq úti telepére — mint említettük — a Pécsi Faipari Szövetkezet tart igényt, tegyük hozzá, ők már régóta szeretnének összehozni egy tisztességes bútorgyárat. Ha ez nem is az, amire gondoltak, enyhít gondjaikon. Most ez van még hátra: a szövetkezet tárgyal az átadás-átvétel feltételeiről a betonosok dunaújvárosi központjával, majd a tanácshoz fordul a használatba vétel engedélyezéséért. Ha a hatóságok nem támasztanak különleges nehézségeket, a Faipari berendezkedik, s ezzel némileg rendezheti szétszórtan folyó termelését. Elképzeléseik szerint a telep felújítása után ide telepítenék a Felszabadulás útjáról 11-es üzemüket, itt lenne az anyagraktár és a lapszabászat. Munkaerő-szűkében a cipőipar Tanulók a tűzömühelyben Seres Éva felvétele Vajon igaz-e hogy kihalóban a cipész-szakma? A 4—5 éve felvetődött kérdés most vált kritikussá, friss, fiatal munkaerőben szűkölködik Baranya megye is. A komlói Carbon Vállalat, a Szigetvári Cipőgyár, a Pécsi és a Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet legalább 20 gépi, 10 kézi aljkészítőt és 50 felsőrészkészítőt alkalmazna, míg az 508-as Szakmunkásképző Intézetben csupán 18 felsőrészkészítő és 3 „aljazó" végez ebben a tanévben. Jelenleg az utánpótlásban 73-an tanulnak a három évfolyamon: az aljkészítést, vagyis a cipő végleges „formábaöntését" alig 21-en sajátítják el. Az új tanévre kézi aljkészítőnek egy tanuló jelentkezett önként. A gépi aljazást ketten, míg a felsőrészkészítést csupán 14-en választották maguktól. A csaknem félszáz betöltetlen helyre átcsoportosították a máshol sikertelenül felvételizőket, vagy egyéb foglalkozásra egészségileg alkalmatlanokat. A keret így sem teljes, újabb 15—20 gyereket beiskoláznának. A korábban végzettek közül is mind többen mennek el kesztyűszabásznak, vagy szabónak. A csökkenő létszám elsősorban a javító szolgáltatást veszélyezteti, nem annyira a gyári termelést. A Baranya megyei Cipőipari Szövetkezetben 1963-ban 286 cipész dolgozott, közülük 250 csak javított. Most 50 az aljkészítők és javítók száma. Foki Jenő, a Pécsi Cipőipari Szövetkezet elnöke szerint a • >\ javító szolgáltatás érzi meg legjobban a szakemberhiányt • Egyik kisiparos sem tart tanulót szülők és a gyerekek nem ismerik a megújult szakmát: — A vegyészethez hasonló mechanikai gyártás száműzte a suszter-idők háromlábú székét, asztalkáját, a csirizezést. Az aljat gépesített fázisokban állítják össze. A felsőrész kialakítása varrónői és iparművészeti tevékenység. Szeptembertől rendszeresen keressük fel az iskolákat, hívjuk meg a hetedik-nyolcadikosokat, valamint a termelést bemutató diafilmet készítünk. A beiskolázás gondjairól az 508-as Szakmunkásképző Intézetben dr. Kiss Istvánná és Hencz János: — A fárasztó, egyhangú kézimunkától félnek a fiatalok, pedig a javító szolgáltatást ez jellemzi. A foltozgatást, javítgatást perspektívátlannak tartják. Az elutasított gyerekek a kényszerpályán kudarcot vallanak: tavaly majdnem 15-en morzsolódtak le. Keszthelyi Sándorné és Kádár Mihály a Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet tanműhelyében mesterek: — Mesterségünk minden por- cikáját láthatnák az általános iskolások, nemcsak a foltozgatást. Az egymástól távoleső gyakorlati napok kedvét szegik a diáknak, hisz elölről kezd mindent. Tíz éve a tanuló eljött a nyári próbaidőre és utána döntött, marad-e. A társalgásba kapcsoldóva Wágner József technikus a tervezés szépségeit említi: — A bőrkiszabás esztétikai élvezet: megtervezem, majd megalkotom a lábbelit, öten járunk a budcpesti Cipőipari Szakközép- iskolába és a szakma művészi értékeit is megtaláltuk. Néha a tapasztalatátadás hiányos: az idősek magukkal viszik gyártási fortélyaikat a nyugdíjba. Unokaöccse Nimsz Zoltán, hosszúhetényi nyolcadikos, kitűnő tanuló. Tanárai, szülei a művészeti gimnáziumba invitálták, mert jól rajzol, örökké bütyköl. Ö jelentkezett egyedül kézi aljazónak. A Szabadság úti tanműhelyben Győrfi Piroska másodéves tanuló a körültűzést kedveli: — Az indulás 1500—1600 forint, ami közepes. Egy év múlva a kétezer is elérhető. A szövetkezet engedi a továbbtanulást, még műszakkedvezmény is jár. Rózsa Ibolya egy éve tett szakmunkásvizsgát. Nyolc forintos órabérrel kezdte, most a kilencnél tart: — A szalagon hol tűzök, lyukasztok, vagy kiadom a cipőket. A tűzőnő 12 forintos órabért is kaphat. Gondoltam már a bőripari technikumra. Vizsralek Attila hármas átlaggal jött kézi cipésznek, másodikos: — öten ha készülünk ennek. A matek nehéz, de a talpalás könnyű. Jó szem, kézügyesség, türelem nélkül megszökne az ember. Véletlenül került a pályára Kotnyek Gyula, másodéves és 3,6-tal szobafestőnek, kéményseprőnek indult először: — Itt maradtam és ma már úgy érzem, nem is a kényszer miatt. A szakma elnéptelenedésének gyökereit elsősorban az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiányában kell keresnünk. A Baranya megyei Cipőipari Szövetkezetben egy munkás évi átlagkeresete 1970-ben 18 500, most 25 000 forint. Az idei cél 26 ezer forint. A szövetkezetből 2—3 éven belül 20-an mennek nyugdíjba és ekkorra csupán Pécsett működik majd a központi javítóműhely, melyben a szolgáltatást betanított munkások látják el. A vidéki részlegek .mint átvevőhelyek funkcionálnak. A szolgáltatás bizonyos fázisai gépesíthetők, de a mechanikus kézi munka meghatározó tényező marad. Megcsappant a kisiparosok száma is, a jelenlegi 91-ből majdnem mind a javításra tért át, de nem győzik a lakossági szolgáltatást. Főként az anyagok drágultak, sőt nehezen szerezhetők be. Tanulót, alkalmazottat egyik sem tart. Két év óta a KI ŐSZ Baranya megyei Titkársága 550 forintos tartási pótlékkal támogatná az iparost és annak tanítványát az ösztöndíjon felül, de senki se veszi igénybe a kedvezményt. A Baranya megyei KISZÖV 200—300 forintos társadalmi ösztöndíjé sem lelt gazdára. Nem használt a kezdő-bérek megegyezéssel történő megállapítása sem. A szakemberhiány a javító- szolgáltató cipészkedést sújtja. Segíthetne a szolgáltatással foglalkozók mind nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése. A cipész-szakma nem agonizál, hanem átalakul: a drága kézművességet az olcsó gépi sorozatgyártás váltja fel. Csuti János
