Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-13 131. szám

1976. május 13., csütörtök Dünantmt napló 3 Működése a lifthez hasonlít Korszerű szovjet gép segíti a bányafeltárást Petöc-aknán Terű Pécs t*| ueroslcöaepovttiöro Gyorsabb, könnyebb a munka Elvégezték az első robbantást Az aknatoronyban összeszerelt berendezés egy részlete. A keresztvágatnál szögre akasztom az esőköpenyt. Ki­felé jövet majd jó lesz, mikoi megcsap a mindig hidegnek tűnő behúzó légáram. Fejesék, jó húsz méterrel előttem halad­nak, a hangfoszlányokból úgy tűnik, hogy Juhász Alajos üzem­mérnök útközben mondja el, mi lesz a napi feladót. Az ak­nát már jócskán elhagyhattuk, mert a levegő egyre nehezebb, az ing a hátamra topad. A bordafák penészes szaga át­hatja a vágatot. Kilencszáz- tizenhat méter mélységben já­rok a hegy gyomrábcn, a Me­cseki Ércbányászati Vállalat Petőc-bányaüzemében, ahol a kőzethőmérséklet eléri a negy­venöt fokot, a levegőé pedig a harmincötöt. Lassan magunk mögött hagyjuk a munkahelyre vezető hétszáz méter hosszú vágatot a hozzátartozó kániku­lával együtt: az akna és a munkahelyek 'közötti szakasz a szellőztetés szempontjából holt­térnek számít. A derékvastagsá­gú légcsövek a munkahelyeken biztosítják az elviselhető klímát. A gép előnyei A sárgára mázolt „csoda- gép" egyelőre csillékbe pakol­va, az alapvágatban pihen. Néhány hete érkezett a Szov­jetunióból, alkalmazásával egy- csapásra megváltozik a koráb­ban alkalmazott feltörést-hajtó technológia. — A napszinten, az aknato­ronyban szereltük össze először a berendezést, amely leginkább egy lassújárású lifthez hasonlít. Csakhogy ez annál jóval sok­oldalúbb „jószág" - mondja Rigó Csaba vájár. — Juhász Alajos vezényletével sajátítot­tuk el a feltörést-hajtó padozat szerelésének és használatának tudnivalóit. Azóta vizsgáztunk, valamennyien megfeleltünk. Flaksza Mihály egész éjjel, a szobányi induló fülke aljának betonozásán dolgozott. Már megkezdődött a délelőttös mű­szak, mégsem szállt még ki. — Kicsit ráhúzok, segítek a többieknek, hogy mielőbb a feltörésbe állhasson a padozat. Ide húzódik majd vissza a be­rendezés a kiépített vezérlécen, ha befejeztük a robbantás elő­készítését. így védjük majd a gépet a gurítón lezúduló kőzet­től. Kézfejével letörli gyöngyöző homlokát. Nem kérdem, mégis „válaszol”. — Behoztunk egy hőmérőt. Ide már nehezebben jut fel a levegő. Harmincnyolc fokot mér­tünk. Este óta nem ittam egy csöpp vizet sem és még min­dig izzadok: a víztől hányingert kapok, mert megmelegszik. Ezért inkább magamra öntö­zöm. Azelőtt éveken át a 40-es vágathajtó csapatnál voltam lakatos. Onnan kerültem ehhez az újonnan létrejött brigádhoz.- Ügy válogattuk össze az embereket. így került a csapat­hoz Dóczi László, Fejes István, Flaksza Mihály, Wágner Ká­roly, Rábai Antal, Rigó Csaba, Beck József és még egy fiatal, aki éppen sorozáson van. Az új berendezés, amely első a vállalatnál, új feladatokat, me­rőben más technológiát kíván. Hagyományosan harminc méter magasságú feltörést hajtottunk eddig. Ezzel a géppel nyolcvan méteres gurítót is készíthetünk. Elhagyható a járóosztály kiépí­tése és a bányász számára megszűnik a létrázás, a le-föl- mászkálás: következésképp fi­zikai erejét is kíméljük. Az uta­zófülke a feltörési homlokig kúszik és a tetejére szerelt pa­dozatról végzik el a biztosítást, a fúrást, a robbanótöltet be­helyezését — mondja Juhász Alajos, majd arról beszél, miért éppen itt dobják „mélyvízbe" a berendezést.- A parciális szellőzés miatt itt már elég rossz a levegő. Csak úgy hajthatjuk tovább keletnek a vágatot, ha közvet­len összeköttetést létesítünk a 4-es szinttel. A feltörés kiala­kítása utón már meglesz az át­húzó légáram. Nem lesz szük­ség hűtőgépre, nem kell külön ventillátor, 'egyszóval megjavul­nak a klimatikus viszonyok.- De addig még eltelik egy kis idő - szól közbe Fejes Ist­ván szakvezető, aki a szerszá­mos ládában matat. - Miniként megteszünk azért, hogy mi­előbb elkészüljön a feltörés. Ez az értékes gép eleve nem dol­gozhat egy műszakban, csak három harmados termeléssel lehet kifizetődő. Én nem bá­nom, hogy erre a csapatra ke­rültem. Három éven át minden műszakban órákat vett el a járópad-építés, ötször-hatszor kellett lejönni az alapvágatra, majd ismét vissza .. . Mindez-megszűnik. A magasba emel­kedő fülke magával hozza a szükséges eszközöket: föntről irányítjuk, hogy mikor kell a víz, a levegő. S ha valami za­var adódik, rádiótelefonon kapcsolatba lépünk az indító­kamrában tartózkodó társunk­kal. Kedvező tapasztalatok Fazekas Ferenccel, az V-ös körlet vezetőjével az akna­toronyhoz simuló irodaépület­ben folytatjuk a beszélgetést. Számára nem új a feltörést haj­tó padozat, mert jó tíz eszten­deje találkozott már annak ko­rábbi változatával a Szovjet­unióban. Ez már sokkal kor­szerűbb, mint amit akkor lá­tott. — Hatvantól Jólétevén fokos szögben dolgozhat a padozat. Ebben a feltörésben már nem használunk rakodógépet. A robbantáskor lezúduló kőzetet garatba ejtjük, ahonnan köz­vetlenül a csillébe juttatjuk az anyagot. Harminc-negyven mé­terig gyorsabb lesz az előre­haladás, később, a magasság inövekedésével növekszik az uta­zási idő. Ezt tanúsítják a recski és gyöngyösoroszi bányákban használatos berendezések is. Ennek ellenére a hagyományos technológiához viszonyítva je- Jentősen emelkedtek a teljesít­mények, megszűnt a baleset- veszély. Ezt várjuk mi is, de számokról még korai lenne be­szélni. Hazafelé jövet, még vissza­csengenek Szabó József mű­szaki titkár szavai: „Nálunk nincs létszámhiány a vájvégen. Akár ki is tehetnénk a táblát az üzem kapujára. Vájár fel­vétel nincs". És a legutóbbi értesülés: Dóczi László feltörést hajtó csapata az elmúlt hét végén elvégezte az első robbantást. Megkezdték a nyolcvannégy méteres gurító kihajtását. Salamon Gyula Szigetvári János építész így képzeli el Pécs leendő városközpontját. Tanulmánytervében há­rom egységre bontja a Rózsa Ferenc út, a Szabadság út, a Szalai András út és Rákóczi út által határolt területet. I. Igazgatási egység II. Kulturális intézmények III. Kereskedelmi egység. A három blokkot középmagas lakóházak határolnák. Egy szüleitől elhagyott kislány kálváriája Meleg otthonba, nevelőszülőkhöz került A helybeliek hívják Temető utcának, mert ez visz fel hor­hosban a temetőhöz. Az út kétoldalán néhol derékmagas­ságú a gaz, a lefolyó szennylé a hőség miatt félúton elfogy, A 88-as számú ház kapuja ferdén nyílik. Elárvult, vad táj. Az ajtón megkopott lakat. A hátsó ablak töredezett: az üveg helyett kettérepesztett nylon­zacskó lóg.- Balázs István mines otthon — közli a szomszédasszony. — Vasárnap óta nem láttuk. Csak nem a gyerek miatt? — Igen. Átszól a másik szomszédnak. — Tudja, ő etette néha a kis­lányt. Mi a macskát fogadtuk be, megint más a kutyának do­bott néha ennivalót- Végül a kutya átszokott. . . Nem kertel a szomszédasz- szony sem.- Úgy ki volt éhezve néha a lelkem, hogy megsajnáltam, s adtam neki. Ami megmaradt ebédről. (A kislányról be­szélt . . .)- Az apja? — Mindenét elissza. Télen, a derékig érő hóban vergődött át néha a kislány- Beenged­tem, pedig frühes volt. Hol az apád? Nem tudta. Most mit csinálsz? Be tudsz gyújtani, nem döntőd magadra a petró­leumot? Mert itt villany sincs. Ő meg azt felelte: „Lámpánk nincs, Így csak bebújok az ágy­ba" .. . Különben tudják, hogy hol van a kislány? Állítólag a tanácsiak elvitték . . . Balázs Anikót tényleg elvit­ték. Április 1-én immár másod­szor került állami gondozásba. Anyja, a 27 esztendős Szabó Györgyi hollétéről felvilágosí­tást senki sem tud adni. Apja, Balázs István, itt lakik, s néha idehaza is megtalálható. Nap­számban dolgozik valahol . , . Dr. Makucz Mária, a Komlói városi Tanács igazgatási osz­tályvezetője szerint éppen a mezőn szántott, amikor a hét­éves Anikót elvitték mellőle, beültették a Volgába, s eljöt­tek a Gyermekvédő Intézetbe. „Azóta hiába idézgetjük, a fü­le botját sem mozdítja. Azt sem tudja, hogy hol a gye­rek ..." A kislányt éhesen, piszkosan, betegen találták meg. Éppen egy telet vegetált, csoda, hogy kibírta. Az addigi nevelő, a nagymama karácsony előtt be­teg lett, s a lánya bevitte Kom­lóra, (Legalábbis ezt mondják a mánfaiak.) Attól kezdve Ani­kó a jóistenre lett bízva.- Rühes volt az egész teste, amikor átvettük — mondja az intézet nevelője. — Vér csör­gedezett le a válláról, ótvart- ótvar borított. Az intézeti jellemzés: „Egyes játékokban kitartó, szeret raj- zolgatni. Szoknyáját kérés nél­kül takarítja." (Az emberben minduntalan felmerül a kér­dés: Miért kellett majdnem öt hónap ahhoz, hogy a kis Ani­kót kimentsék a Temető utcá­ból?) A tanácsi ügyintéző áprilisi feljegyzése: „Iskolába is járt, ahonnét elküldték a gyereket piszkossága miatt.” Pár sorral odébb: „Igen gyámoltalan, rendkívül félénk, beszélni is alig merészkedő kislány." Egy má­sik ügyiraton az iskola véle­ménye, az igazgató és az osz­tályfőnök aláírásával, szintén áprilisi keltezéssel: „Nevezett tanuló nem buta, szépen olvas és érti is az olvasottakat. . . Végtelenül sajnálatra méltó. Tapasztalataink alapján a kör­nyezetéből való kiemeléssel le­hetne csak segíteni." Az intézetben a név már az első nap ráragadt: kis kotyo­gás. Anikó néhány hete nevelő­szülőkhöz került Pécsre, s már iskolába is jár, Istenkútra. Soós János, a Fábián Béla nevelési központ igazgatója szerint, igen zárkózott, befelé forduló kis­lány. (Tóth néni, a nevelőszü­lő: „A lábán olyan seb volt, hogy a csontja is kilátszott... Sírt, vissza akart menni az in­tézetbe. De van itt egy másik neveltem, a Gyöngyi. Jól ösz- szebarátkoztak.") Az iskola folyosóján beszél­getünk.- Anikó, szeretsz itt lenni? Nem válaszol, — Most milyen órátok lesz? Nem válaszol. — Gyöngyi hol van? Felcsillan a szeme,- Itt van, bent az ebédlő­ben. Kihívjam? — Visszamennél Mániára? — Igen. — Apuhoz? Megrázza a fejét. — Miből feleltél legutóbb? — Kaptam egy fekete pon­tot számtanból. Megmutassam? • / Itt vége szakadt a Temető utcai kálváriának. Egyszerre sok-sok szerető ember vette körül Anikót, aki mégis vissza­vágyik a mánfai domboldalra. Nincs sok értelme, hogy fesze­gessük, miért? Végigtekintünk Anikó életrajzán. Az első dá­tum a születés, a második az állami gondozásbavétel, a har­madik a nagymamához mene­külés, a negyedik a nagyma­ma betegsége, az ötödik ismét az intézet, a hatodik a neve­lőszülő . . . Anikó mindössze hét éves. Közben világgá ment az édesanya, az apa issza a fröccsöket a mánfai kocsmá­ban . . . Felelősség? — Azt se fesze­gessük! Hiszen a kutyát az egyik szomszéd, a macskát a másik szomszéd eteti ... Kozma Ferenc Tavaszi fagykárok a megyében Országszerte fagykárok vol­tak az elmúlt hetekben. Bara­nyát sem kímélte a szeszélyes időjárás. Áprilisban két fagy­hullám volt, az egyik a húsvéti „kánikula" előtt, a másik az után, mind a két esetben ha­vazás kísérte a lehűlést. Az április első napjaiban ke­letkezett fagykárokat már fel­mérték. Ez a fagyhullám első­sorban a csonthéjas gyümöl­csösöket érintette. Kajsziba­racknál megyei átlagban 50— 60 százalékos, őszibaracknál 20—30 százalékos fagykár ke­letkezett. A legjelentősebb a kár az állami gazdaságok nagy ültetvényeiben. A Bikali Állami Gazdaság 52 hektáros kajszi tábláján 100 százalékos a kár. A Villányi Állami Gazdaság 85 hektáros kajszi ültetvényében 90 százalékos, a Pécsi Állami Gazdaság egy 96 hektáros kaj­szi tábláján ugyancsak 90 szá­zalékos kárt tett a fagy. Őszi­baracknál is várható terméski­esés. A Pécsi Állami Gazdaság 47 hektáros őszibarack táblá­ján 30 százalékos, a Villányi Állami Gazdaság 68 hektáros őszibarackosában 60 százalékos fagykárt észleltek. A második fagyhullám a hó­nap végén jelentkezett, és a szakemberek általános véle­ménye szerint az idén ez volt a fagyosszentek időszaka. Ápri­lis 29-ről 30-ra virradóan mí­nusz 1—2 Celsius fokra süllyedt a hőmérő higanyszála a me­gyében, helyenként még ennél is mélyebbre. Ez a fagyhullám különösen a fiatal szőlőhajtá­sokat károsította, mindenekelőtt a mecseki borvidéken, de itt is csak bizonyos területeken. A villányi és környéki szőlőkben nem tett említésre méltó kárt a fagy. Annál inkább megviselt egyes gyümölcsféleségeket. A Bikali Állami Gazdaságban ■— és másutt is — elfagyott a dió és a mogyoró, Pécsváradon a Dózsa Tsz-ben pedig a szelíd­gesztenye. A kukoricánál a kelést kés­leltette az erős lehűlés. A zöld­ségféléknél mintegy 6 hektár korán kiültetett palánta fa­gyott el a megyében. Új telephely Komlón „Kinőtte" jelenlegi telephe­lyét a Hídépítő Vállalat kom­lói üzemegysége. Megvásárol­tak négy hold területet Ipar­völgyben, hogy itt építsék fel az új üzemegységet. A csaknem 10 milliós beru­házás terveit a Somogy me­gyei Tervező Vállalat a közel­jövőben befejezi. Ennek alap­ján gépjavító, acélszerkezeti csarnok, raktárak, szociális helyiségek, fekete-fehér fürdő, öltöző, klubszoba és ebédlő épül. Kapnak betonozott táro­lót, gépmosót, szennyvíztisztí­tót. A tervek szerint a jövő esztendő végén költöznek a „hidasok”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents