Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-13 131. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 131. szám 1976. május 13., csütörtök Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Álmok és realitások Domas lakberendezési áruház Pécsett § Nyitás 1980-bun Miből Bolgár vendégek a Mechanikai Laboratórium pécsi gyárában Erb János felvétele A Bolgár Hazafias Front elnöke Baranyában Látogatás a HNF megyei bizottságán és a pártbizottságon K özeledik a nogy erő­próba .. . Kevés híján 50 ezer — Baranyá­ban 1975 — negyedikes fiatal keres magának valami csöndes zugot ezekben a napokban, hogy készüljön, felkészüljön az érettségi vizsgákra. Emberpró­báló hetek és hónapok jönnek, hisz többségük számára a pá­lyaválasztást is jelenti az érett­ségi és a rá következő idő­szak. Az első gyors felmérések adatai szerint a középiskolai végzettségű fiatalok fele—két­harmada szellemi pályát kíván választani az idén is. A két ha­tárérték közt nagy a szóródás iskolánként. Különösen a gim­náziumi osztályok adatai figye­lemreméltóak. A komlói Kun Bélában például az érettségi­zők kétharmad része: Szigetvá- rott 76 közül 33-an (42,8 szá- zcdék); a pécsi Nagy Lajosban 172 közül 152-en (94 száza­lék!) készül felvételizni. Bara­nyában felsőfokú továbbtanu­lásra jelentkezett az érettségiző gimnazisták 66,4 százaléka, vagyis a csaknem ezer közül 645 tanuló. Munkába állnak 244-en; szakmunkásképzőben való továbbtanulásra mindössze 81 -en jelentkeztek. A kép tehát nem jobb az előző évek hasonló időszaká­nak arányainál. Érettségiző fia­taljaink többsége ezúttal is fel­sőfokú oktatási intézményben szeretne továbbtanulni; válto­zatlanul nagy tömeg kopogtat az orvosi és jogtudományi egye­temek ajtóin és a műszaki, il­letve tanárképző főiskolák bi­zonyos szakjain. A népgazda­ságnak ugyanakkor X számú jogászra, mérnökre, tanárra, or­vosra stb. van szüksége. A há- tom-négyszeres vagy sokszoros túljelentkezések mögött ezúttal is a fiatalok - nemritkán első­sorban a szülők - emberileg jól megérthető, de nem mindig kellően megalapozott és a rea­litásokat is a szemhatárokon belül tekintő vágyai, álmai hú­zódnak meg. Érthető, minden jelentkező nem mehet egyetemre, főisko­lára. Az is, hogy akik ma a könyvek, szótárak, jegyzetek fö­lé görnyednek, jó részben hisz­nek, bizakodnak abban, hogy bejutnak. Egyedül az nem ért­hető, hogy többségük csak ebben hisz; hogy csak egy lapra teszi föl minden remé­nyét. Mindez nem lenne annyira tragikus, ha közgondolkodásunk nem hurcolna régről egyre na­gyobb súlyú ballasztokat az életre, munkára, pályára neve­lésben, illetve pályára Irányítá­sában. Két alapos gondunkkal függ össze ez a jelenség. Az egyik eleve az, hogy - főleg a szülői gondoskodás szándékából — sok esetben a társadalmi presztízs fokmérője ma még nem a szükséges, a társadalmi munkamegosztás objektiven adott munkaterüle­tein szerzett szakmai képesítés minősége — s a vele végzett munka minősége —, hanem a felsőfokú végzettség. Különösen nagy gond ez az általános gimnáziumokban, ahol sikerte­len fölvételik után a fiatalok jó része céltalanul és keserűen, sokszor kiábrándultán lézeng a világban, vagy „teljesen mind­egy" alapon — újabb reménye­ket táplálva — segédmunkát vállal valahol, ha vállal. Kény­szerű döntéseiket, a létszámfel­vételi zárlat idei rendelkezése is várhatóan megsokszorozza. Pedig mire megyünk ezzel az „íróasztal-szemlélettel" ? Két éve érettségi elnök vol­tam egy vidéki gimnáziumban. Gyenge osztály volt, amiről a legkevésbé sem az érettségizők tehettek. Szigorúbb mércével az osztály felét nyugodtan meg lehetett volna „rántani" ma­gyar nyelvből . . . Néhány ki­vétellel vagyis az osztály több­ségénél ugyanakkor a társadal­mi presztízs hőn áhított neto­vábbja egy íróasztal volt. Sőt, megvolt az íróasztaluk mór va­lamelyik tsz-ben, üzemben stb. Elszomorító, hogy a 90 száza­lékban tsz-taq szülők gyermekei szamára az ipar vagy a 'mező- gazdaság egyre kvalifikáltabb szakmái az ég adta világon semmiféle perspektívát nem je­lentenek s ez a torz világkép vajmi keveset javult. A másik nagy gondunk az, hogy mindeddig a gimnáziumi területen egy-két kísérlettől el­tekintve semmit nem tettünk azért, hogy a most végző fia­talok „menetközben" közel ke­rüljenek valamiféle szakmához; megszeressék azt és bizonyos előképzettséget szerezzenek benne. Számos fejlett nyugati ország példáira hivatkozhatunk, ahol a hagyományos gimnáziu­mi formák között a legkülönbö­zőbb szakismereteket is tanít­ják, tetszés szerinti választható­sággal az autószereléstől a könyvkötészetig. Vagyis minden gimnazista tanul valamilyen szakmát is, (amiből újabb ta­nulmányokkal vagy vizsgázik érettségi után vagy sem) — függetlenül a tényleges pálya- választásától. Ezt remélhetőleg a két év múlva induló új gim­náziumi tantervek, illetve a III- IV. osztály fakultativitási lehe­tőségei nálunk is valamilyen formában lehetővé teszik. A ddig is azonban óriási méretű szemléletválto­zásra van szükség. Számot vetve a realitásokkal és fölkészülve arra az eshetőség­re, hogy mi lesz, ha nem veszik föl a geyreket egyetemre, fő­iskolára. Számot vetve azzal, hogy -szükség van érettségizett szakmunkásokra is, akik előtt nincs lezárva a jövő. Sem a magasabb szakmai oklevél, be­osztás, sem a továbbtanulás lehetősége. Józanabb, az élet realitásait jobban áttekintő szülői-nevelői orientáció kelle­ne érettségiző fiataljaink pálya- választásában. Nem lemondva a megalapozott vágyakról, ter­vekről. Az ismert spanyol inter­nacionalista, D. Ibarurri szép gondolatával szólva; „Ébren él­ni — és folyton álmodni!“... De mindkettőt‘együtt, és mind­kettőt az élet, a valóság ta­laján. Wallinger Endre Tegnap délelőtt a Pécsett lé­tesítendő Domus áruházról tár­gyaltak a városházán Wieder Béla tanácselnök és dr. Né­meth Lajos tanácselnök-helyet­tes jelenlétében az érdekeltek. Megjelentek a Bútorértékesítő Vállalat és a Baranya Keres­kedelmi Vállalat — mint beru­házók és majdani üzemeltetők — képviselői, a Pécsi Tervező Vállalat és a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat meg­bízottai. A megbeszélés témá­ja: hogyan biztosítható, hogy az áruház legkésőbb e terv­időszak utolsó esztendejében már árusítson. A Domus-program keretében eddig hét áruházat adtak át, háromnak az átadása ez év­ben várható. Pécs a tizen­egyedik! A tegnapi tárgyalá­son azt kívánták biztosítani, hogy valóban a tizenegyedik legyen. A következő években a nagyvárosok közül még Szege­den és Debrecenben épül lak- berendezési áruház. A 60 milliósra tervezett lé­tesítmény helyéül a Megyeri út és a Madách Imre utca kö­zötti területet jelölték ki, a magasház „tövében". A beru­házó az igényeket tömören így fogalmazta: négy fal és semmi más. Ennél persze bo­nyolultabb a dolog, s éppen a vitás kérdések tisztázására vcslt hivatott a tegnapi megbe­szélés. Mindenekelőtt arra, hogy milyen szerkezetből épüljön az áruház, aztán arra, hogy mennyi idő alatt készüljön el. A kettő nagyon is összefügg egymással. A beruházó — a korábbi Domusok tapasztala­epítsek? taira hivatkozva — tágas, ke­vés pillérrel osztott teret kíván, hogy jól áttekinthetően lehes­sen bemutatni a bútorokat. Az ehhez szükséges szerkezetet idegen vállalattól — a 31. Ál­lami Építőipari Vállalattól — kell beszerezni, s a kivitelező saját tapasztalatai alapján csak óvatosan vállalhat határ­időt. Ezzel állította szembe saját ajánlatát: sűrűbb pillér­osztással IMS-szerkezetből épí­ti az áruházat, s ez lényegesen rövidebb határidőt jelenthet. Nos, a vita ekörül bontako­zott ki. A beruházó idegenke­dik az áttekinthető teret meg­osztó sűrű pillérhálózattól, de kételkedik abban is, hogy az általa megjelölt technológia pécsi alkalmazása feltétlenül mga után vonja az építési idő elhúzódását. A BÉV első aján­lata ugyanis 2 és fél év volt, amivel a fővárosi nagy Domus egy és negyed évét állította szembe a BÚTORÉRT képviselő­je, megjegyezve, hogy két évnél tovább egyik Domus sem épült. Végül is abban állapodtak meg, hogy két programtervet dolgoznak ki a PTV-nél a két­féle technológiára, 1978 elején kezdik az építkezést, s 1980 elején megkezdik az árusítást. A pécsi Domus is — hason­lóan a többihez — bemutató áruház lesz. Négyezer négyzet­méternyi alapterületén a bú­torkínálat széles választékát mutatja be, s kiválasztás alap­ján raktárból kapja meg a vevő az árut. A raktár építése külön beruházásban valósul meg, a helyét a közeljövőben jelölik ki. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására hazánkban tartózkodó Pencso Kubadinszki, a Bolgár Kommu­nista Párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Bolgár Hazafias Front Országos Tanácsának el­nöke és kísérete — Göbölyös Gábornak, a HNF Országos Tanácsa nemzetközi osztályá­nak vezetője társaságában — tegnap kétnapos látogatásra Baranyába érkezett. Pécsett a Népfront megyei székházában dr. Ádám Antal, a HNF me­gyei elnöke köszöntötte a ven­dégeket, Krasznai Antal, a HNF megyei titkára pedig tájékozta­tót mondott a HNF Baranya megyei Bizottság munkájáról, a népfront megyei eredményei­ről, feladatairól. Ezt követően a bolgár delegáció látogatást Costa Gomes portugál ál­lamfő június 27-re kiírta a köz- társasági elnökválasztásL A je­löltek május 28-ig jelenthetik be indulásukat, június 12-én tett a megyei pártbizottságon, ahol dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első tit­kára fogadta a baráti ország képviselőit. Tájékoztatót mon­dott megyénk politikai, gazdasá­gi; kulturális életérőhra magyar- bolgár barátságról, Baranya és Szliven megye testvéri kapcso­laté ról. A bolgár küldöttség délután megtekintette a tv-ki lótót, majd felkereste a Mechanikai Laboratórium pécsi gyáregysé­gét, ahol Keresztes János igaz­gató bemutatta a gyárban fo­lyó munkát. A delegáció teg­nap a kora délutáni órákban látogatást tett a Csontváry és a Zsolnay Múzeumban. A delegáció ma megkoszo­rúzza a harkányi bolgár hősök emlékművét. elkezdődik a választási kam­pány, amely két hétig tart. Sousa E. Castro százados, a Legfelső Forradalmi Tanács szóvivője a lisszaboni tv-hir- adónak adott nyilatkozatában valószínűnek tartotta, hogy Ta- malho Eanes tábornok, a szá­razföldi erők főparancsnoka és Pinheiro De Azevedo tenger­nagy, a kormányfő jelölteti magát. Azevedo kabinetirodája megerősítette ezt a hírt: közöl­te, hogy a tengernagy nem tá­mogatja Eanes jelölését. Eanes hivatalosan ugyan még nem erősítette meg, hogy jelölteti magát, de kijelentette: ha mégis megtenné és elnökké választanák, „rendkívül szigo­rúan” érvényt szerezne az al­kotmánynak. Eanes jelölését lisszaboni politikai körökben biztosnak tartják. Értesülések szerint a tábornok felkérte An- tunes külügyminisztert, dolgoz­za ki választási programját. Alvaro Cunhal, a PKP főtit­kára — pártja Központi Bi­zottságának felhatalmazásával — tárgyalásokat kezdett azok­kal a katonatisztekkel, akik je­löltként szóba kerültek. Először Gomest kereste fel. Cunhal szerint kedvezőtlen volna a ka­tonai helyzet szempontjából, ha több katona jelölt indulna a választáson. A PKP csak az­után foglal állást abban, hogy kit támogasson, miután meg­ismerte az egyes jelöltek el­képzeléseit. H. I. Négyszázötven hektáron paradicsomot termesztet a Szigetvári Konzervgyár. Ebből Baranya területén 232 hektáron. Képünkön: a mozsgói Zrínyi Termelőszövetkezet csertői kertészeté­ben 66 holland ágyban paradicsompalántát nevelnek, mely mintegy hetven hektár terület beültetéséhez elegendő. —. Szokolai felv. — Június2L Köztársasági elnökválasztás Portugáliában

Next

/
Thumbnails
Contents