Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-12 130. szám
1976. május 12., szerda Dimantmt napló 3 Pedagógiai-pszichológiai kutatóbázis a Tanárképzőn Beszélgetés dr. Dómján Károly kandidátussal Pedagógiai-pszichológiai kutató bázist tervez a Pécsi Tanárképző Főiskola. Erről beszélgettünk dr. Dómján Károly kandidátussal, a pszichológiai tanszék vezetőjével. — Mindenekelőtt a kutatóbázis néhány aktuális, lényeges. nek vélt jellemzőjét szeretném kiemelni: az MSZMP tudománypolitikai irányelveinek megjelenése óta (1968) iko- moly erőfeszítések és annak nyomán jelentős eredmények születtek a tudományos kutatásra fordítható anyagi és szellemi erők összpontosításában, c'e fejlődött a társadalmi élet gyakorlatát közvetlenül is segítő kutatási, valamint tudományközi kutatótevékenység. A kutatási bázis — rendelkezésre álló lehetőségek birtokában — lényegében az említett három célkitűzés hatékonyabb megvalósítására törekszik — a köznevelés fejlesztését szolgáló pedagógiai és pszichológiai kutatások terén. A legjellemzőbb célkitűzései tehát: a céltudatosabb tudományszervezés, az erők koncentrálása és különböző tudományterületek kutatóinak összefogása.- Egy kutatóbázis létrehozása nem egyszerű feladat. Feltételezi mindenekelőtt az eddigi kutatómunka eredményességét, a kutatás tárgyi és személyi feltételeit. Milyen előzményekre építhető tehát a kutatási bázis? — A kutatóbázis a Nevelés- tudományi és a Pszichológiai Tanszék szoros együttműködésére és kutatási kapacitásának összefogására építhető fel. A két tanszék kutatómunkájának eddigi eredményét jelzi az a közös munka is, amelyet a 8. osztályos falusi általános iskolás tanulók pedagógiai és pszichológiai sajátosságainak vizsgálata során végzett. Ennek eredményeit 1975-ben két kötetben kiadták. Száznál több tanulmány, monográfia és tankönyv is jelzi a két tanszék eddigi tudományos eredményeit. Ami a kutatómunka személyi feltételeit illeti, a jelenlegi tudományos színvonal megbízható alapnak tekinthető. De mindkét tanszék fő feladata a tanárképzéssel járó oktató-nevelő tevékenység. E két tanszék oktatói 1400 nappali és körülbelül ugyanennyi levelező hallgató pszichológiai és pedagógiai képzését is ellátják.- Mit adhat a mindennapi élet, az iskolai és pedagógiai gyakorlat számára a fejlesztés alatt álló kutatási bázis? — Ez a legfontosabb kérdés, de az indulás idején nehéz rá válaszolni. Mert a létrehozásán munkálkodók elfoglaltsága is felmerülhet. Egy dolog azonban már most megfogalmazható. A feladata Pécsett és a vonzáskörébe tartozó, Illetve a megye határain túl eső, szórványos, esetleges és ikis hatásfokkal folyó pedagógiai és pszichológiai kutatások -összefogása. Továbbá a kutatóbázis ezek tudatos tervezése, színvonalának emelése szempontjából reális és jelentős lehetősé, gek hordozója lehet. A gyakorló pedagógusok, közművelődési szakemberek, az oktatásügy különböző szintű irányítói értékes tapasztalatokat, további elemzésre és feldolgozásra érett empirikus vizsgálati anyagot gyűjtenek ösz- sze munkájuk során. Segítséget nyújthatna a tapasztalatgyűjtés céltudatos irányításának, elméleti feldolgozásának és általánosításának tudományosan irányított folyamatában. Ezt a gondolatot fogalmazza meg a Baranya megyei Pártbizottság dokumentuma a kulturális élet távlati fejlesztésének irányelveiről. Ez a tanárképző főiskolák kutatási feladatának a következő fő irányokat jelöli meg: tantáirgypedagógiai és módszertani, pedagógiai és pszichológiai alapkutatások, egyéb, a főiskolán oktatott tudományok területén. — Milyen konkrét kutatási feladatok teljesítésére tud vállalkozni? — A szétaprózódás veszélye nélkül nagyobbszámú téma kutatására nem vállalkozhatunk. Korszerűbb és hatásosabb a csoportkutatás: a különböző speciális képzettségű kutatók összefogáa egy-egy céltudatosabb, tervezett feladat megoldására. összhangban a főiskola feladatrendszerével és a 6. sz. országos kutatási főiránynyal a kutatóbázis az ötéves és távlati kutatási tervében az alábbi témákra összpontosít: a) Az általános iskola és közvetlen környezetének szocializá. ló hatásrendszere, b) A tanulói tevékenységformák képességfejlesztő hatása, c) A főiskolai hallgatók és a kezdő pedagógusok művelődési igényei, szokásai, fejlesztésük módozatai. A hallgatók fizikai fejlettsége és mozgáskultúrája, ezek fejlesztése. (A Testnevelés Tanszék bekapcsolódásával.) A fejlesztés nehézségei tehát elsősorban feltételeink elégtelenségéből származnak. A megoldás részben rajtunk múlik. Magasabb szintre kell emelni a kutatói tevékenység jelenlegi színvonalát. — Ennél is fontosabb azonban a jelenlegi kutatói kapacitás számszerű növelése, tudományos segéderők beállítása. A tőlünk független nehézségek megoldásához igényeljük és várjuk főhatóságaink segítségét. F. D. Pécsi kórus fergeteges sikere Belgiumban Április végén Belgiumban rendezték meg az európai zenei fesztivált, ahol 13 ország 100 kórusa négy kategóriában vetélkedett a díjakért. A fesztiválon fergeteges sikert aratott, (kiemelt első díjat, valamint a zsűri különdíját nyerte a Pécsi Tanárképző Főiskola Vegyeskara, Tillai Aurél vezetésével. Kétnapos út után érkeztünk meg Liégebe, április 27-én, ahonnan autóbusszal vittek bennünket Neerpeltbe, egy 9 ezer lakosú gyönyörű faluba. A rendkívül impozáns „Dom- melhof"-nak nevezett kultúr, centrumban kaptunk elhelyezést. Első fellépésünk 30-ra esett, a fesztivál nyitókoncertje alkalmából, majd ezt követte 1-én a mozgássérültek intézetében adott hangversenyünk. A legtöbb időt a kórusok hallgatásával töltöttük, hisz szerettük volna tudni, milyenek az erőviszonyok. Akinek már álló hely sem jutott a 400 férőhelyes koncertteremben, az a hatalmas társalgókban, kiállítási termekben televízión keresztül nézhette a versenyt. A nagy rivális a Dél-Afrikából jött kórus Művelődési központ Komlón és Mohácson EUROPEES MUZIEKEESTIVAl VOOR DE JEUGD ■ NEERPELT és az NSZK-ból a marktober- dorfiak. Főleg a kötelező szám. ra voltunk kíváncsiak, mert ez jelentette a legtöbb izgalmat. Minden kórusnak volt egy kötelező száma, vegyes, női vagy gyermekkori mű. Mj vegyeskar létünkre női karit kaptunk. Később aztán megtudtuk, azért, mert ez jóval nehezebb volt, mint a vegyeskari. A zsűriben ott ült maga a zeneszerző is. Első számunk egy Haydn-ká- tnon volt, ami után néhány bátortalan tenyér összecsapódott. Nem értettük a dolgot, hiszen úgy éreztük, jól sikerült. Ezután következett a belga Vic Nees: Tota pulchra című műve, a kötelező. Sikerült, ezt a közönség morajából éreztük. Azonban ekkor sem tapsoltak. Később tudtuk meg, hogy tilos a taps. Ezután már bátrabban énekeltük el a zsűri által repertoárunkból kiválasztott számokat: Monteverdi: Halld mint mormol a tenger; Lassus: Super Babylonis; Seiber: Három képtelen dal; Kodály: Esti dal, Tillai: Andrásfalvi nóták és Bárdos: Régi táncdalát. Felzúgott a taps. A rádiósok, televíziósok gratuláltak. Nagyon boldogok voltunk, mert úgy énekeltünk, ahogy legjobb tudásunkból tellett. Otthonok a kultúrának Sok mindenre szükség van ahhoz, hogy a kultúra, a műveltség otthonra találjon az emberben; a többi között a kultúra otthonaira is; művelődési házakra, színházakra, kiállítóterme k re, múzeumokra, mozikra, könyvtáraikra. Csak a társadalom közös erejével épülhetnek föl ezek, fejlődhetnek a meglévők. Mennyit tud költeni erre a célra az ország? Épül tovább a győri színház, hamarosan hozzáfognak a budapesti Operaház felújításához, befejeződik a Bábszínház és az Irodalmi Színpad újjáépítése — ez is része a kulturális beruházások ötéves tervének. Nem csökken a kulturális építkezésekre (fordítható összeg, s ez a gazdasági erőfeszítések mostani szakaszában örvendetes ígéret. Ezen belül viszont növekszik az építkezésekre fordított pénzek aránya, így lehetséges, hogy megyei művelődési központ épüljön Debrecenben, Nyíregyházán és Szolnokon, művelődési központ Komlón, Mohácson, Kiskunfélegyházán, Szegeden, Dunaújvárosban, Gödöllőn, Százhalombattán, Budakeszin és Dom- bóvárott. Épülnek könyvtárak, ifjúsági házak, nevelési központok is sokfelé. Gyarapítani a kultúra otthonainak számát és lehetőségeit nyílván csak a társadalom erőinek okos összefogásával lehet. Az utóbbi években egyre világosabb lett a felismerés, mekkora kár származik abból, ha a kultúrára fordított pénzek szétforgácsolódnak. Ha ez is, az is építeni akar valamit, s talán kevés az ereje hozzá, megalkuszik, ahelyett, hogy ketten összefogva közös erővel építkeznének. Hiszen a kulturális otthonok kihasználása gyakran egymáshoz fonódhat különféle célok "^szerint; ez a társbérlet sok haszonnal járhat. S ez az összefogás nemcsak anyagi hasznot hajtana. A műveltség közös otthonaiban nemcsak költségeket lehet megtakarítani, hanem jobban, egymást segítve dolgozni, művelődni is. A Kánaánba-érkezést Petőfi így látta: „Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán ...” Üt ehhez az is, ha a szellem napvilága együtt, erősebb fénnyel ragyog a kultúra meglévő és új otthonainak megannyi abla- (kán. Zay László Az esti qálán utolsónak voltunk feltüntetve a műsorban, ami már jelzett valamit, ugyanis a végére szokták tenni a jobbakat. Hangulatos, színpompás felvonulás után következett az eredményhirdetés. Már majdnem vége volt, s minket egyáltalán nem említettek. Csak a legvégén mondták be, hogy megnyertük a legmagasabb kategória kiemelt első díját és a zsűri különdíját, a Pro Musica díjat. Másnap Leuvenbe mentünk, hogy a belga és holland rádió felvételt készítsen velünk. A rádiófelvételen nagy sikerrel énekeltük még Monteverdi: a un giroját és Kodály: Norvég lányok című kórusművét. A siker olyan nagy volt, hogy kétszer is ráadást kellett adnunk. Csornai-Kovács Beatrix Csak az opera-slágert veszik meg?... t Aria- és dalest Meszesei! Cseh Mária és Kováts Kolos koncertje Az előadóművészet szerintem két legnehezebb for- fája a versmondás és a dalirodalom, illetve a zeneidrámai közegükből kiragadott operaáriák előadása. Mindkettő fejesugrás a mélyvízbe. Mindkettőnél egyetlen lélegzetre, minden előkészítettség nélkül, szív- verésnyi idő birtokában kell a költészet varázsát kiterjeszteni a hallgatóságra anélkül, hogy e .kontaktus- teremtésben bármi is támpontul, segítségül szolgálhatna. Marad a vers, a muzsika és az előadóművész- egyedül a pódiumon. Nem véletlen, hogy csak a legérettebb művészek, — nem kevés előadói rutinnal — vállalkoznak ilyen feladatra. Ennek részesei lehettünk a meszesi József Attila Művelődési Ház új sorozatának nyitó hangversenyén, egy — ebben a műfajban — ismeretlen és egy már régóta iól ismert művész, azaz: Cseh Mária, a Pécsi Nemzeti Színház tagja és Kováts Kolos, a Magyar Állami Operaház magánénekese koncertjén. Mindketten valamilyen okból a népszerű, szinte kivétel nélkül közismert opera, áriákból válogatták műsoruk gerincét. S hadd jegyezzem meg itt, az elején, hoqy Cseh Mária műsora volt igényesebb, választékosabb, elsősorban a kezdő blokkban előadott Mozart- dalokkal. Szép csengésű, enyhén vibrálás, néha kolo- ratúr-fényeket is megcsillantó szopránja határozottan jól érvényesült a választott művekben. Technikailag nagyon pontosan, igényesen kidolgozott áriákat, dalokat hallottunk; igaz, gondos válogatásával különös (nehézségű, nagyobb hangmagasságokba ívelő kádenciák nem tették próbára erejét, bár itt pontosabb, ha azt mondjuk: idegeit. (Teljesítménye alapján ugyanis okkal föltételezhetjük, hogy hanggal is, technikával is bírta volna.) A művek kidolgozása elmélyült munkára; frazeálása, pontos intonációja az előadóművész lényéből sugárzó muzikalitásra vall; mögötte vonzó, dekoratív egyénisége — ami jó, ha van — másodlagos szerephez jutott. Utolsó számának téves indítása, újrakezdése nem érdemel szót, ilyet nagyoktól is hallottam már, s nem is az első taktusban ... A produkció egyik legfontosabb összetevőjével —, ami legtöbb esetben csak nagyon sok szerepléssel és előadói rutinnal törleszthető — néhány kivétellel adósunk maradt: a többségében lírai áriáik átélt, kifejező erőben gazdag előadásával, hangulatteremtő ereiével. Az első pódiumszereplés görcsös feszítése alól csak olykor sikerült felszabadulnia (Mozart: Jaj, de torkos...; Schubert: P/szfróng-dalában; a két Cherubin-áiriá- ban, illetve a Cosi fan tutié Rosina-áriájában). Ilyenkor a telies zenei élmény, a reveláció erejével hatott éneke. Egy biztos: Cseh Máriában több van, mint amennyit eddig akár színpadon, akár itt megnyilatkozhatott vagy megnyilatkozott zenei képességeiből. Hozzátenném, ha valaki ugyanabban a műfajban egy Európa-hírű művész partnereként debütál és alapjában biztató, jó eredménnyel, ott nemcsak a helytállása dicsérhető, hanem akaratereje, bátorsága is. Kováts Kolos - önmagát adta. Igaz, egy legalább 8-10 éve kiérlelt, sokszor és sokfelé előadott műsort szilárd, biztonságos poszta- menséről. Mozart-, Belliim-, Csajkovszkij-, Verdi-, Erkel- áriákat hallottunk, jobbára a legismertebbek közül és két spirituálét. Stílusbeli hiányérzetem egyedül itt, ez utóbbiaknál támadt az egész est folyamán. Nagyon szép két dalt kaptunk, lebilincselő előadásban, amit írhatott volna bárki a múlt században ... A spirituálé azonban - még „európai- zált" módon is — több és más. Az vállalkozzék rá, aki — egy picit legalább — képes sajátos színeit és atmoszféráját felvillantani. Kováts Kolos — sokszor leírták földrészünk legnagyobb lapjaiban — gyönyörű basz- szus. Hangmagassága a bariton-régiók felé is köny- nyedén, természetesen (hajlik; mélységei szép, éj-sötét, férfias melegségükkel hatnak érzékeinkre elsősorban; orgánuma tökéletes a dinamikai árnyalás, az érzelmi fűtöttség bármilyen regiszterében. Pécsi műsora nyomán — amit a helyi rádió is fölvett Cseh Mária számaival együtt teljes egészében — meggyőző erejű lehet bennünk a gondolat: mindene megvan a világhír ösvényeihez. Befejezésül a Hazám, hazám áriát hallottuk tőle, legalább három és fél hanggal letranszponáltan. Nem vitatjuk a jó szándékát. Nyilván örömet akart okozni a közismert fenoráriávat egy peremterületi művelődési ház hallgatóságának. De minek? Az opera- és dalirodalom eléggé gazdag a választáshoz a basszista számára is, s Kováts Kolosnak miért van szüksége orra, hogy mindenáron „slágerrel" zárja műsorát? A nagy elődök „példája” se mentség, hisz ami egy P. Robson esetében például kuriózum vagy szép gesztus volt, az magyar művésznél pont az ellenkezőjére fordulhat. „Noblesse oblige!" S ha már itt tartunk, jó lenne valamit kezdenünk a hasonló koncertek fölépítésével és szándékával. Jó lenne - esetleg pár gondo- latos összekötő szöveggel — legalább egy-két újat is adni, föltételezve a befogadók alkalmasságát erre. Egy munkás-művelődési házban — ott különösen! — nem lehet cél az, hogy a hallgatók egy része egyikmásik szám bekonferálása- kor — Kazinczy után szabadon — „örömében fel-fel- sikáljan"; azaz nem leheti cél az, hogy az újmódi sznobéria rétegei éppen a munkásművelődés égisze alatt újratermelődjenek. De igenis cél kell, hogy legyen az ízlésformálás, az új művek és a kultúra egészének fokozatos birtokba vétele. És ebben előadóművészeink és a rendezők tehetnek a legtöbbet. Patkó József zongorakísérete szakmájához híven mindvégig pontos, alkalmazkodó, szép és muzikális volt. Könnyű aligha, mert a hangszere, hát az bizony nem egy Bösendorfer... Wallinger Endre