Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-10 128. szám

Á pécsiek diktálnak a kanadai piacon Annyira jól fut a kanadai piacon a Pécsi Kesztyűgyár, hogy kérkedésnek és dicsekvés­nek hatna minden szó, próbálja elhárítani érdeklődésünket Gu­lyás József, a gyár vezérigaz­gatója, dehát mégiscsak szá­mot kell tartanunk beszámoló­jára, nemrég érkezett haza egyhetes kanadai üzleti útjáról. — Az első lépéseket 10 évvel ezelőtt tettük meg. Ma elmond­hatjuk, Kanada a legnagyobb tőkés vevőnk, az idén tíz szá­zalékos áremelés mellett, fél­millió párat szállítunk - mond­ja a vezérigazgató. — Mindez a két ország közötti kereske­delmi egyezmény eredménye, amely (tegyük mi zárójelben hozzá: ellentétben a kontinens másik nagy országával, az USA-val) mentes minden disz­kriminációtól, mindkét ország kölcsönösen alkalmazza a leg­nagyobb kedvezmény elvét. A kiváló kapcsolatok kiková­csolásában természetesen az is közrejátszott, hogy Kanadában az éghajlati adottságoknál fogva fontos ruházkodási, egy­ben divatcikk is a kesztyű, fő­ként a franciák lakta terüle­teken. Na és az, hogy magas minőségű a pécsi kesztyű, pon. tosak a szállítások. A kanadai magyar kereskedelmi kirendelt­ség vezetője nem véletlenül gratulált most is a Pécsi Kesz­Egyes áruházak áttérnek a komputeres árufogadásra tyűgyár kollektívájának, az oda irányuló magyar exportban a legstabilabb, a legprobléma- mentesebb a kesztyű és az üvegáru. A pécsiek divatkesz­tyűben vezető pozíciót töltenek be, mert a konkurenciánál (olaszok, csehek, spanyolok) szélesebb modellválasztékot tudnak adni. A legnagyobb áruházakban, Montreálban és Torontóban 70-80 százalékban a Made in Hungary beütést viselő pécsi kesztyűket forgal­mazzák. Az üzleti kapcsolatok ápo­lásán túl Gulyás Józsefék út­ja már a iövő előkészítését szolgálta: jövőre belép az új gyár, ez 200 ezer párás több­letet jelent, el is kell adni. A jelek szerint ez sikerülni fog, a kanadai vevők jövőre már 600—650 ezer pár kesztyűt vá­sárolnak a pécsiektől. Ugyan­akkor lépéseket tettek a sport- kesztyűk bevezetésére is, a kanadaiak júniusban jönnek tárgyalni az árról. Hatvan-het­venezer pár síkesztyűvel sze­retnének indulni a pécsiek. MI újság a turistaházakban? Olcsó ételek, olcsó ágyak Felújítás mindenütt Aki mostanában a turistahá­zakba vetődik, kellemes.csaló­dás éri. Kifestették, rendbehoz­ták a házakat, éttermeket, bü­féket, nem nézik ki a hátizsá­kos, bakancsos embereket, sőt, természetesnek tartják az úgy­nevezett „zsákos étkezést". A helyzet azóta változott meg, hogy megszüntették a turista­házak korábbi tulajdonosát és kezelőjét, a Turista Ellátó Vál­lalatot, és a létesítményeket más cégek vették ót. A turistaházak új gazdáinak az a célja, hogy emelkedjék a turizmus ellátásának színvonala, növekedjék a kínálat. A háza­kat tehát továbbra is az ere­deti céljának megfelelően mű­ködtetik, azzal a lényeges kü­lönbséggel, hogy sokkal kultu­ráltabb körülmények között. Az új tulajdonosok köteles­ségévé tették, hogy gondoskod- niok kell a büféről is és a tu­risták által megszokott „zsákos étkezést" nem szabad sem korlátozniok, sem megtiltaniok, sőt néhány házban a „hozott" konzervek felmelegítéséhez is nyújtanak lehetőséget. A Baranya megyei Tanács a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatot bízta meg a turista­házak, éttermek és büfék átvé­telével. A szomszédos megyék­ben — Tolnában és Somogy­bán — nem volt szükség új gazdára, ugyanis itt turistahá­zak nem működtek, csak turis­taszállók a helyi idegenforgal­mi hivatalok gondozásában. A vendéglátó 1975 tavaszán vet­te át a Pécsett lévő dömörka- pui turistaházat az étteremmel és a dömörkapui büfével, va­lamint az istenkúti és a fehér­kúti vendéglőt. Rövidesen meg­kezdték a felújítást, s ma már a dömörkapuira és a fehérkú- tira rá sem ismerni. Istenkút még visszavan. A dömörkapui turistaházban és az étteremben kifestettek, a fehérkútiban tel­jes felújítást kellett végezni, bevezették a folyóvizet is, ami azelőtt nem volt. Fehérkúton kiselejtezték a kiszolgált fahá­zakat, az újabbak felállítása azonban nem várt költségeket jelent a szigorú KÖJÁL előírá­sok miatt. Az árakat és az osztályba- sorolást nem emelték, a nyitva­tartási időt viszont igyekeznek meghosszabbítani. Gondoskod­nak arról, hogy sokféle olcsó ételt kínáljanak. A turistaházak tulajdonképpen az idei sze­zonra készültek el igazán, hisz tavaly az idő rövidsége miatt sok helyen még a nyár dere­kán is dolgoztak. A gazdacserével jól járt a turizmus. Szebbek, otthonosab­bak lettek a házak, éttermek, s ami a fő, első a vendég. (Pánics) 1976. május 10-én 20 százalékos visszatérítés! GYERMEK KARDIGÁN, HOSSZÚ UJJÚ PULÓVER ÉS KERTÉSZNADRAG FÉRFI SPORT ZAKÓ ÉS KORATRON PANTALLÓ Néhány szakmai érdekes­ségre is felfigyelt a vezérigaz­gató. Az egyik a nagyáruházak tervkészítéseire utal — két nagyáruház öt évre előre kö­zölni tudta, mennyi kesztyűt kívánnak vásárolni. A másik: egyes áruházak áttérnek a komputeres árufogadásra, s ez a szállítókra nézve a feltételek szigorodását jelenti. Ha ugyan­is az ígért napra nem érkezik meg az áru, a komputer kö- nyörtenelül visszaküldi a fel­adónak, s nem kérdezi, miért késett akárcsak egy napot is. |-n>z-) Fiatalok az országért A KISZ védnökségével megvalósuló kiemelt nagyberuházásokon, valamint a jármű-, számítástechnikai és húsprogramban, fásítási mozgalomban 150 ezer fiatal tevékenykedik. Az elmúlt 10 évben 50 beruházást és építkezést támogatott a KISZ. Fontos me­zőgazdaságot segítő szerep vár a fiatalokra a nyári növényápoló és termésbetakaritó munkákban is. 1975-ben az ipari üzemekben dolgozó munkásífjúság 34,1" ,,-a szocialista brigádtag vol^, évente kb_ 6000 fiatal szerzi meg a szakma ifjú mestere címet. A múlt évben a KISZ által támogatott középiskolás tanulmányi versenyben 19 500 fiatal vett részt, az egyetemeken működő 521 tudományos diákkörben 15 000 egyete­mista tevékenykedett. 40 000 tanuló versenyzett a „szakma kiváló tanulója" cím elnyeréséért. Az „Alkotó ifjúság” pályázatán kb. 30 000 fiatal vett részt. Térképünk az 1976. évi ifjúsági építőtáborokat, valamint a KISZ által támogatott egyedi nagyberuházásokat tünteti fel. :1972»hert k*zdiék^^Mi&^in:> Lesz-e Mohácson mozaiklap­gyártás? Az ügy öt évvel ezelőtt, 1971- ben kezdődött. Akkor került szóba a Baranya megyei Építő­anyagipari Vállalat mohácsi beruházása. Az üzem építését meg is kezdtek, azonban a mai napig nem termel. Piackutatás előzte meg A piackutatás szerint piaci igény volt arra, hogy mozaik­lap és vegyesáru készítő üze­met létesítsenek. Az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium 1971-ben pályázatot indí­tott egy ilyen üzem felépítésé­re. A BARANYATERV által ké­szített beruházási programot, a Baranya megyei Építőanyag­ipari Vállalat pályázatát, egy tárcaközi zsűri jóváhagyta 1972. februárjában, azzal, hogy a programból a csőgyártást tö­rölte és utasította a pályázó­kat a pályázat átdolgozására. A BARANYATERV 1972. már­cius 15-én elvállalta az átdol­gozást és az új program szál­lítását április 20-ig. Az Építőanyagipari Vállalat megbízást adott a BARANYA- TERV-nek a tervezői feladatok elvégzésére, a beruházás lebo­nyolítására. Az 1974. június 30-i üzemkész átadást a ter­vező szerződéssel elvállalta. A Megyei Tanács az ÉVM- rr.el együtt megfelelő módon rendezte a beruházáshoz szük­séges pénzügyi forrásokat és kezességet is vállalt. A beru­házás eredetileg tervezett költ­sége 65 millió 921 ezer forint volt. A Baranya megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalata a kivitelezést — a technológiai szerelés kivételével — 1974. no­vember 20-i határidőre vállal­ta. Az üzem azonban még ma sem termel, s a Baranya me­gyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata szerint a beruházás befejezésének költsége 105— 110 millió forintra tehető. Szük­ség lenne tehát még közel 50 Itt csak a gaz tenyészik millió forintra, hogy egyálta­lán befejezhessék az üzemet. A kérdések között azonban az is felvetődik: egyáltalán szükséges-e befejezni .. .? Hogy is áll jelenleg az épít­kezés? Az építőipari munkák megfelelően előrehaladottak, a csarnokok és a szociális léte­sítmények lényegében 90—95 százalékos készültségi fokkal állnak. A technológiai szerelés­hez tartozó gépek többségét beszerezték, s a mozaiklap üzembe beszerelték. De ho­gyan? A mozaiklap üzem ugyanis a jelenlegi technoló­giai megoldással üzemképte­len. Szóval, nem illik a gomb­hoz a kabát... S ahhoz, hogy megfelelő kabátot találjanak, még sok pénz kellene, minde­nekelőtt persze olyan techno­lógiai tervek, amelyek még ma sincsenek meg. A beruházás megfeneklett. Sok a vita és a bizonytalanság és még nincse­nek garanciák a megfelelő időben történő befejezésre. Kétszeresébe kerülne Reális számítások szerint —, ha gyors és érdemi intézkedé­sek születnek — a beruházás befejezése csak 1977-ben le­hetséges. Az egész beruházás előreláthatóan 105—110 millió­ba kerülne — egyes számítá­sok szerint még többe — tehát az eredetileg tervezett kétsze­resébe. Az elkövetett hibáknak, mu­lasztásoknak természetesen fe­lelőseik vannak. A fő felelős­ség — mint a NEB-vizsgálat is megállapítja — a tervezőt ter­heli, s ezt mór egy 1974-ben hozott gazdasági bírósági íté­let is megerősíti. Valamit tenni kell, mégpedig sürgősen. Minden nap késede­lem további pénzkidobás. Az megnyugtató, hogy az illetéke­sek keresik a megoldást, a Népi Ellenőrzési Bizottság is ennek érdekében vizsgálta az ügyet. A cél: a beruházást megfelelő módon befejezni. Hogy mi lesz a megfelelő mód, arra majd az Építésgazdasági és Szervezési Intézet rövidesen döntés elé kerülő vizsgálata ad választ. Az ÉGSZI — számba véve valamennyi körülményt — gazdaságossági számításokat végzett arra vonatkozóan: mi a célszerűbb, befejezni a be­ruházást, vagy nem mozaiklap- gyártó, hanem valamilyen más üzemként hasznosítani a már elkészült épületeket. Mielőbb dönteni kell Az egyik megoldás: megter­vezni a technológiát, befektet­ni a beruházásba még egy csomó pénzt, és mielőbb be­fejezni azt, hadd termeljen végre az üzem. Közben azon­ban megváltoztak a piaci vi­szonyok, kérdés tehát: nem fog-e eleve ráfizetéssel üze­melni a gyár. A másik lehet­séges megoldás: eladni, hasz­nosítani valamilyen más ipari célra a már meglévő üzem­épületeket, s nem gyártani mo­zaiklapot Mohácson. Hogy vé­gül is mi lesz, ma még nem tudni, de az illetékes szakem­berek hamarosan dönteni fog­nak. A banktól kapott beruhá­zási hitelt azonban minden­képp vissza kell fizetni . .. Akármi is legyen a döntés, egy biztos: gyorsan kell dön­teni. Mert a népgazdaság je­lenlegi helyzetében minden ilyen késedelem nagy luxus, Pánics György Gazdag ország vagyunk, minden száz munkanapból valójában csak nyolcvan­ötöt dolgozunk. Tizenötöt ilyen vagy olyan címen el­lófrálunk. Ügy is fordíthat­juk, száz helyett csak nyolc­vanötén vannak naponta munkahelyükön. Micsoda tartalék gazdaságunkban! Száz helyett nyolcvanöt húz, s jószerivel elvégzi ugyan­azt a munkát. Túl sokat mulasztunk a munkából. Nem a halaszt­hatatlan ügyekről és elintéz­nivalókról van szó, melyekre kényszerűen rámegy a mun­kaidő, nem is az éltáncosok munkaidőkedvezményét saj­nálom, hiszen a munkaidő­ből is (és a szabadidőt is) elrabló kemény próbák nél­kül nincs siker és nemzet­közi hírnév, nem lehet végig, táncolni Európát. Ám mel­lettük kétes alibivel és iga­zolással zavartalanul folyik az időrablás. Ha az ember megbeteg­szik, táppénzre kényszerül. Hiányzik a munkából indok­kal. Kívánunk neki gyógyu­lást. De az nem igaz, hogy hovatovább a fél ország be­teg, egyetlen év alatt száz­ezrekkel megugrik a táppén­zes napok száma. Rosszab­bodtak volna a munkakörül­mények? Járványok tombol­tak? Vagy inkább arról van szó, hogy a táppénz is pénz. s mellette lehet hétvégi há­zat építeni, kiskertet művel­ni, maszek szerelést végezni. Ki kellene már gyógyítani sá­padtságukból a krétát nye­lőket, akik akkor lesznek be­tegek, amikor akarnak, illet­ve amikor ehhez még egé­szen könnyedén orvosi iga­zolást is leakaszthatnak. A sok tanulmányi szabad­ság is aDasztja munkanap­jainkat. Tanul az ország. Ez dicséretes. Kell hozzá sza­badság. Az azonban már feltűnő, s nem éppen az olthatatlan tudásszomjra utal, hogy fé­lelmetesen nagy a tülekedés azokban az iskolákban, amelyek meglehetősen sok tanulmányi szabadságot biz­tosítanak. Ha ilyen nagy a vágy a tudományok iránt, a legkevesebb, hogy a vállaló, tok számon is kérjék az eredményeket, vajon a ta­nulmányi szabadság miért csak vékony elégségesekre és közepesekre futotta. De megszaporodtak a különféle továbbképzések is. A tovább­képzésekben is meg kellene már mondani, eddig és ne tovább. Az utóbbi években tanúi lehettünk a jutalomszabad­ságok — valaki így fogalma­zott — félelmetes tobzódásá­nak is. Jogcím - mint a pelyva. Nem mondom, én is szeretném, ha az ország olyan helyzetben lenne, hogy mindenkinek egy hónap ren­des szabadság járna. De itt még nem tartunk. Ellenben, ha valaki például kormány­kitüntetést kap, ami önma­gában nagy erkölcsi elisme­rést, s mellé anyagiak is járnak, miért kell ezt még jutalomszabadsággal is úgy­mond megfejelni. Nem azért dolgozott kiválóan, hogy ju­talmul ne kelljen egy-két hetet dolgoznia. Abból a bizonyos kieső tizenötből bízvást megfog­hatnánk legalább 4-5 na­pot, ha nem többet. Itt le­het és kell is keresni, ez nagy tartaléka gazdaságunk­nak. És akkor még nem szóltunk a hivatalos munka­időben folyó időrablásokról. Azokról az elvesztegetett percekről és órákról, me­lyek szalonnázással és kávé­főzéssel telnek el, ácsorgás* sál — anyagra, munkára, sültgalambra várva. Miklósvári Zoltán liétföi □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents