Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-09 127. szám

1976. május 9., vasárnap Dunantmt napló 3 Megkezdődött a Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa Koordináció és társadalmi szükségszerűség intézmények, az egészségügyi, a kulturális, a kereskedelmi el­látás, stb. A megfelelő sorren­det ebben a körben kell meg­találni. Pécs az előző öt évben 15 ezer fővel gyarapodott, tár­sadalmi összetételét tekinve a munkás-jelleq még határozot­tabb arcot kapott, s ez meg is határozza feladatainkat. — Legfeszítőbb gondjaink a la­kások és a kommunális létesít­mények építésénél jelentkeznek. Az erre vonatkozó tervszámokat a lakosság már ismeri, de amíg a számokból valóság lesz, a fel­adatok folyamatos összehangolá­sára és sok operatív munkára lesz szükség. Ez az alaphelyzet, amiből ki­indultunk. Tudni kell még, hogy programunk megvalósításához az anyagi fedezet a rendelke­zésünkre áll, a kormányzat ezt biztosította számunkra. A mi dolgunk a kapacitásokról gon­doskodni. Pártbizottságunk a tervcélok megvalósításáért több koordinációs tanácskozást szer­vezett már. Ezeken az érdekelt tervező, beruházó és kivitelező szervek képviselőivel a társa­dalmi érdekek figyelembevéte­lével megállapodások születtek a munkák sorrendiségét, előké­szítését, kivitelezését illetően. Ezek a tanácskozások termé­szetesen nem helyettesítik az eredetileg e célra létrehozott szervek tevékenységét és nem is vállalják át azok munkáját. Mi a társadalmi szükségszerű­ségből indultunk ki, mert a ter­vet meg akarjuk valósítani! — Legtöbbet a legnagyobbtól, a BÉV-töl várjuk. Jelenlegi kapa­citása azonban behatárolja lehe­tőségeinket . . — Valóban, kapacitásgond­jaink elsősorban itt jelentkez­nek. Ezért is keresünk újabb lehetőségeket városunkon kí­vül, amelyek enyhíthetnének gondjainkon. Eredményes tár­gyalásokat folytattunk a Bács- Kiskun megyei Állami Építőipa­ri Vállalat kecskeméti házgyá- la termékeinek ,,behozatalá­ról”. E tárgyalások alapján dön­tés is született már, hogy a tervidőszakban házgyári laká­sok is épülnek Pécsett. Termé­szetesen számolni kell a tá­volságból adódó költségtöbb­lettel, de amíg ilyen nagy a kereslet és jóval kisebb a ,,ha­zai” kínálat, ezt is vállalnunk kell. Mindazonáltal nagyon so­kat várunk legnagyobb építő­ipari szervezetünktől, a Bara­nya megyei Állami Építőipari Vállalattól, elsősorban azt, hogy a jelenleginél több lakás építésére is alkalmas legyen. Ebben pedig az új technológia — amivel a magasház is épül — sokat segíthet. Interjú Petőházi Szilveszterrel, a Pécs városi Pártbizottság titkárával — A városfejlesztés azonban nem lehet csak egy vállalat ügye . . — Ez a mi véleményünk is. Ezért mondtuk el a koordiná­ciós tárgyalásokon — és ezt most is megismételhetem —, hogy minden építőipari kapaci­tással rendelkező szervezet munkavállalásakor vegye figye­lembe a város helyzetét és az illetékes szerveknek azt a dön­tését, hogy a tervcéloknak meg kell valósulniok. Ebből követke­zik, hogy a Pécsett települt épí­tőipari szervezeteknek munka- vállalásaikat sokkal koordinál- tabban és a városi igényeknek megfelelően kell intézniük. — Visszatérően bajok vannak a határidőkkel. Esetenként más az Ígéret és más a teljesítés. — Tanácskozásainkon ez az egyik központi téma volt. Azt akarjuk, hogy helyreálljon a — Ügy véljük azonban, hogy a határidők teljesüléséhez más­ra is szükség van. Élni kell a beruházások megvalósítását se­gítő törvényes lehetőségekkel, Pécs érdeke azonban azt kí­vánja, hogy a városfejlesztésért felelős személyek napi kapcso­latát, koordinációját elmélyít­sék. Pl. a kivitelező már a ter­vezésnél felelősséggel hallas­sa a véleményét, nehogy az utólagos kifogásokkal a kész tervek megvalósítását hátrál­tassa. — Az indítás után milyennek látja a helyzetet? — Azon leszünk, hogy gond­jainkat megoldjuk, ha nem is egyszerre. Rendelkezünk ugyan­is azzal az alappal, hogy az illetékes fórumokon ismerik vá­rosunk helyzetét, fejlődésünk gondjait. Nem nélkülözhetjük A Szálai András úti városközpont szerződéses kötelezettségválla­lások és a határidők tekintélye. Ennek fontos feltétele, hogy az illetékesek reális és teljesíthető határidőket vállaljanak. Ne keltsünk feszült hangulatot az­zal, hogy eleve tudjuk: a vál­lalt határidő nem teljesíthető. Reális határidőket várunk min­denkitől és ezeket számon is kérjük! Nem adunk segédkezet ahhoz, hogy az ötödik ötéves terv létesítményeinek irreális határidei kerüljenek a közvéle­mény elé. azonban a lakosság megértését és aktív közreműködését sem a gondok leküzdésében. Tervcél­jaink megvalósításánál termé­szetesen sokféle érdek dolgozik — ez az eddigi tanácskozáso­kon is megnyilvánult —, a vá­rosi pártbizottság célja, hogy a sok érdek között segítsen megtalálni a helyes egyensúlyt — fejezte be nyilatkozatát Pe- tőhózi Szilveszter elvtárs, a Pé­csi városi Pártbizottság titkára. Hársfai István Egy élet az emberek, a párt szolgálatában A Mecsek-oldal egy része Az avatatlan figyelmét sem kerülhette el már évek óta, hogy Pécsett nehéz gondok kí­sérik a városfejlesztő beruhá­zások útját. Nem elegendő az építőipari kapacitás, baj van a határidőkkel, s tetejébe az azonosnak vélt érdekek is el­lentétbe kerülnek egymással. Az sem ritka, hogy a városfej­lesztésben érdekeltek az egy nyelven beszélés helyett azt ku­tatták, hogyan lehet a bajok okozójaként a „másikra” hárí­tani a felelősséget. Egyre vilá- gosbbá vált, hogy az állandó­suló helyzetből kivezető utat meg kell találni. A kölcsönös bizamatlansóg, a felelősség- áthárítás helyét át kell vennie az egyetértésnek, az egyet aka­rásnak. Pécs fejlesztését nem­csak szavakkal, hanem tettek­kel kell szolgálni. A helyes útra való rávezetés­ben kezdeményező szerepet vállalt az MSZMP Pécs városi Bizottsága. A minden eddigi­nél határozottabb és célratö­rőbb koordináció az ötödik öt­éves tervidőszak beruházásai­nak indításánál kezdődött. E tevékenység indítékairól, első eredményeiről és a későbbi teendőkről kértünk interjút Pe­tőházi Szilveszter elvtárstól, a városi pártbizottság titkárától. — Miért tartotta sxükségesnek a városi pártbizottság ilyen ope­ratív mádon beavatkozni a város­fejlesztő beruházások elökészité- kébe? — Amikor bizonyos koordiná­ciós feladatokat magunkra vállaltunk, abból a tényből in­dultunk ki, hogy azzal kell gazdálkodnunk amink van, s elsősorban a termelés feltéte­leit kell biztosítani. Felfogá­sunk szerint azonban ehhez tartozik a termelés szociális háttere is: a lakás, a gyermek­1945 emlékezetes dátum Be- zensek Antalné életében, Nem­csak a felszabadulás miatt, ha­nem mert egész családja (test­vérei, apja, anyja) belépett a pártba. Azóta vezető pozíció­kat tölt be a pártszervezetben. Jelenleg a Pécsi Kesztyűgyár pártbizottságának titkára.- Ami a felszabadulás előtt történt velem, abban nem sok érdekesség van - mondja. — Talán annyi, hogy bányászcsa­ládban születtem, apám tagja volt a szakszervezetnek, s csa­ládunkban az illegális rádió adásait hallgatta mindenki. Vö­röskatona is volt az apám, s amikor 1950-ben szilikózisban meghalt, társadalmi temetést rendeztünk neki. A hatodik osz­tály elvégzése után munkába álltam, 10 évig laboráns voltam egy patikában. 1942-ben men­tem férjhez, férjem géplakatos, később ő is pártmunkás. így mindig megértettük egymást. Lányunk 1944-ben született, s én 1950-ig nem dolgozhattam. Bezensek Antalné sorsa ke­véssel tér el a többi munkás­asszony sorsától. Csak annyi­ban, hogy többet vállalt a tár­sadalmi teendőkből, a párt­munkából. 1951-ben a megyei pártbizottságra került, elvégez­te az öthónapos pártiskolát, s az általános iskola hiányzó osztályait. A pártbizottságról a Kesztyűgyárba ment dolgozni.- Fiam 1954-ben született, férjem éppen pártfőiskolán ta­nult. Anyám megbetegedett, nekem kellett ügyelni a gyere­kekre. Meg aztán a több pénz is kellett. . . Főnökeim tudta nélkül megtanultam kesztyűt varrni, bedolgozó lettem a gyárban, majd 1956 után gyári munkás. Amikor megalakult a gyári pártalapszervezet, 1959-ig vezetőségi tag, utána titkár let­tem. Egy évre vállaltam, s az­óta is az vagyok . . . Nem tud­tam elszakadni a pártmunká­tól. 1966-ig brigádban dolgoz­tam: azóta függetlenített párt­titkár vagyok. A gépek mellett töltött évek, a közös munka az asszonyokkal nagyon jó „ed­zés" volt párttitkári munkám­hoz. Nem tudom, miért, talán mert mindig velük dolgoztam, közülük jöttem, de minden kér­déssel (még a legszemélye­sebb ügyben is) bizalommal fordulnak hozzám a munká­sok. Sőt, munka után, otthon is felkeresnek. Mindenkit meg­hallgatok. Felelőtlen ígéretet senkinek nem teszek, ha jog­talan kéréssel fordulnak hoz­zám, szembe megmondom . . . Azt tartom, hogy az emberek­kel való foglalkozás, törődés fontos része a politikai mun­kának. Hat alapszervezet tartozik a gyári pártbizottsághoz, most alakul a hetedik. Bezensekné rendszeresen felkeresi a siklósi és dombóvári gyáregységeket is, tájékoztatja az ottani párt­tagokat a gyár feladatairól, a termelés állásáról. Az informá­lást nagyon fontosnak tartja: a munkapadok mellett dolgozó kommunisták, munkásnők szinte azt is tudják, az éppen kezük­ben alakuló kesztyű melyik or­szágba megy ... A párt gazda­sági politikáját — saját üze­mükre lebontva - csak így, a párttagok bevonásával, közre­működésével tudják megvalósí­tani. S a kesztyűgyár előtt eb­ben az öt évben nagyon ko­moly termelési feladatok áll­nak: a kesztyűgyártást 23,5 százalékkal (a tőkés piacra irányuló termelést 47-el, a bőrruha-termelést 119,8 száza­lékra (a tőkés exportot 231 szá­zalékra) kell növelni. — Központi gyárunkban 387 párttag dolgozik. Tőlük azt is elvárják, hogy mindenben pél­dát mutassanak. Létrehoztunk egy gazdasági szervező bizott­ságot, mely minden munkahe­lyen felmérte az üzem- és mun­kaszervezés lehetőségeit. A tes­tületi üléseken megvitattuk az új ötéves tervet. Igen nagy se­gítséget kap a pártszervezet a szocialista brigádoktól. A párt­tagság zömét a szocialista bri­gádok, a KISZ neveli, „érleli”, készíti !ő. A brigádok szociá­lis otthonokat, gyermekintéz­ményeket, nyugdíjas „kesztyű­söket" patronálnak. A pártbizottság a gazdasági vezetéssel karöltve végzi mun­káját. A bizottsági üléseken a gazdasági vezetők rendszere­sen beszámolnak. Bezensek An­talné részt vesz a pártcsoport- értekezleteken, a szocialista brigádok, a KISZ-bizottsáq ta­nácskozásain, az igazgatósági (Folytatás az 1. oldalról.) — Szocialista szakmunkás- képzésünk 25 év alatt a mai munkásosztály derékhadát ne­velte fel. A mi tapasztalataink azt mutatják, hogy a szakmun­kásképzés fejlesztése szempont­jából döntő jelentősége van a pályaválasztásnak, s ezen a te­rületen találkozunk a legtöbb problémával is. Lassan változik a közvéleményben és a peda­gógusok körében a tehetség fogalmának értelmezése. — A lányok pályaválasztásá­nak, szakképzésének gondjai ismertek, szemléleti problémák és előítéletek egész sorával hadakozunk. Sok lány az álta­lános vagy a középiskola befe­jezése után méq ma is szak­képzettség nélkül igyekszik bol­dogulni. A szakmunkásképző intézetek tárt kapukkal várják őket, sokukat azonban vissza­tart a tévesen értelmezett presz­tízs, a szakmák pontatlan is­merete. Ezért, véleményünk szerint, javítani kell a pálya- választásban érdekelt vala­mennyi állami, társadalmi szerv együttműködését, ki kell alakí­tani a pályaválasztási propa­ganda időszerű, konkrét fel­adatait. — Egyetemi-főiskolai KISZ- szervezeteink eszmei-politikai nevelőmunkája és szakmai te­vékenysége egyaránt javult az elmúlt években. A hallgatók aktív részvétele az egyetemek, főiskolák közéletében, valamint az intézményen kívüli szakmai, társadalmi tevékenység kiszé­lesedése fontos tényező a jövő értelmiségének formálásában. Ma már széleskörű társadalmi összefogássá terebélyesedett a fizikai dolgozó szülők tehetsé­ges gyermekeinek tanulását se­gítő mozgalom, amely éppen tíz évvel ezelőtt indult útjára egyetemi KISZ-szervezeteinkbői. Néhány felsőoktatási intézmény KISZ-szervezete eredményesen vesz részt az érettségi nélkül egyetemre készülő szakmunká­sok felkészítésében, nehézsé­geik elhárításában. Széles kör­ben terjednek a szakmunkás- képzés segítését és a közmű­velődést szolgáló akciók. Ezek fontos eredmények. Vélemé­nyünk szerint azonban egyete­mi, főiskolai KISZ-szervezeteink még nem élnek eléggé azokkal a lehetőségekkel, amelyek a mozgalom eszközeivel hozzájá­rulhatnak a választott életpá­lya, a társadalmi környezet tel­jesebb megismeréséhez, a hi­vatástudat elmélyítéséhez. Dr. Maróthy László ezután az ifjúsági tömegsportról, a testedzés fontosságáról szólt. Hangsúlyozta: a tömegsport, a fizikai erőnlét megszerzésének és fenntartásának nincs kellő rangja nálunk. Más, korsze­rűbb szemléletre van szükség, üléseken, szemináriumot vezet, s négy szocialista brigádot pat­ronál. Reggel nyolcra jön, s ritkán megy haza négykor . . . Az alapszervezetek, a brigádok tagjai általában munkaidő után jönnek fel az iiodájába. A gyári párttagok nagy része elvégezte a marxista esti kö­zépiskolát. (Jelenleg is három tanfolyamon tanulnak,) Meg­kérdeztem, hogy szólítják a gyárban, az utcán a munka­társak, s eddigi munkáját mi­lyen elismerésekkel honorálták. — Nem hivatalos alkalmak­kor csak Bezi-nek, Bezi néni­nek szólítanak. Egyszer a fiam­mal mentem az utcán, s oda­köszön valaki: „Szia Bezi!". Fiamnak szólt, őt is így hív­ják . . . Hogy munkámat érté­kelték, megbecsülték, ezt abból is érzékelem, hogy sokáig a városi pártbizottsáq vb-tagja, a megyei pártbizottság tagja voltam. 1969-ben megkaptam a Munka Érdemrend arany foko­zatát, majd A könnyűipar ki­válódolgozója címet. Az elisme­rések adták, s adják az erőt a munkámhoz. Meg a munkások, mégpedig egyéni és társadal­mi szemléletváltozásra egy­aránt. A továbbiakban a hadsereg­ben folyó nevelőmunkáról szólt, majd aláhúzta: az Ifjú Gárda a KISZ honvédelmi nevelő- munkájának egyre jobb bázisa lehet a jövőben. — Ifjúságunk a maga egé­szében a szocialista Magyar- ország szorgalmas, tettrekész ifjú nemzedéke, akire bátran számíthat népünk és pártunk, a nemzetközi ifjúsági és mun­kásmozgalom, saját és közös feladataink elvégzésében. Ha állami életünk, politikai rend­szerünk fejlődését vizsgáljuk, szembetűnő fejlődést tapasz­talhatunk a fiatalok közéleti tevékenységben. — Ifjúsági szövetségünk kom­munista, politikai jellegének erősödését mutatja a párt utánpótlásának nevelésében végzett eredményes munkánk is. A két kongresszus között a pártba felvettek 62 százaléka 30 éven aluli, és a KlSZ-aján- lással felvett fiatalok aránya az 1971. évi 75 százalékról 1975- ben 85 százalékra emelkedett. — Pártunk Központi Bizottsá­gának ifjúságpolitikai határo­zata a legfontosabb társadal­mi kérdések között foglalkozott az ifjúság szocialista nevelésé­nek össztársadalmi ügyével. Végrehajtásában egyre inkább gyakorlattá válik a társadalom osztatlan felelőssége, melyet az ifjú nemzedékért visel. Az eredményekért, amelyeket kö­zösen értünk el, e helyről is köszönetét mondunk ifjúságunk és munkásaink segítőinek: a szülőknek, a nevelőknek, az idősebb munkatársaknak. Kö­szönetét mondunk pártunknak, munkásosztályunknak, egész dolgozó népünknek azért, amit a magyar ifjúság boldogabb élete, nevelése, a párt ifjúság- politikájának megvalósításáért tettek. — Jelentős szervezeti és pénz­ügyi intézkedések születtek az elmúlt években. De nem me­hetünk el szó nélkül amellett, hogy sokan még mindig szíve­sebben kifizetik felelősségüket pénzzel, vagy megelégednek az egyébként szükséges bizottsá­gok létrehozásával, ahelyett, hogy sajátjuknak tekintenék a fiatalok szocialista nevelését is. — Az ifjúsági törvény a vég­rehajtás ellenőrzésének jogá­val a KISZ-t is felruházta, így a jövőben nagyobb szerepet kell vállalnunk ebben. A KISZ minden szinten legyen haté­kony jelzőrendszer, ahol az if­júságpolitika megvalósításá. ban, az ifjúsági törvény végre­hajtásában problémák jelent­keznek. A KISZ-kongresszus ma foly­tatja munkáját. a kesztyűvarró asszonyok-lá- nyok bizalma, tisztelete. Bezi néninek 4 éve van a nyugdíjig. S ha nyugdíjba megy, elmondhatja: életét az emberek, a párt szolgálatának szentelte ... Györke Zoltán „A tervet meg akarjuk valósítani!"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents