Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-04-01 120. szám

f976. májas 1, szombat Pimantmt napló 7 A Kossuth brigád együtt a többiekkel t év óta egyfolytában az élvonalban. Kevés mező­gazdasági nagyüzem mondhat­ja el ezt magáról, hiszen az időjárás szeszélyein kívül még sokféle váratlan esemény ke­resztezheti számításaikat. A Bólyi Állami Gazdaság először 1961-ben emelkedett a legjob­bak közé, s azóta is példaként emlegetik. Az elmúlt öt év kiváló ered­ményei alapján, május elseje alkalmával elnyerték a Minisz­tertanács és a SZOT vörös zászlaját. A magas kitüntetés egyik feltétele az volt, hogy öt év alatt legalább háromszor kell elnyerni a „kiváló" címet. A bólyiak ötször érdemelték ki. Cseh Sándor igazgatóhelyet­tessel arra keresünk választ, hogy milyen feltételei vannak a népgazdaság számára is hasznos termelésnek, az élen haladásnak. Az bizonyos, hogy a tárgyi és személyi feltételek fontosak, de csak akkor hoz­nak eredményt, ha a folytonos megújulás, a legkorszerűbbel való lépéstartás határozza meg a tennivalókat A Bólyi Állami Gazdaság az elmúlt öt év alatt 420 millió fo­rint értékű beruházást valósí­tott meg. Ennek mintegy 50 százalékát saját erőből. A tel­jes összegből 180 millió forint volt az építési és technológiai beruházás. A legnagyobbak kö­zött is első helyen kell említeni a vetőmagüzem rekonstrukció­ját A saját kivitelezésben el­készült beruházás eredménye­képpen megsokszorozódott a kapacitás, évente már 30—35 ezer tonna vetőmagot dolgoz­nak fel. Búzából 15 000 tonna fémzárolt vetőmagot értékesí­tenek a Dombóvári Vetőmag­termeltető és Értékesítő Válla­latnál. Jelentős a hibrid kuko­rica és a borsó vetőmagfeldoU gozás is. Évente 4000 tonna szója vetőmagot állítanak elő. Boly látja el ebből az egész országot Határainkon túl is elégedettek a vetőmagüzem termékeivel. Tavaly az egész évi mennyiség 28 százalékát exportálták. Új takarmányüzemet fs épí­tettek Sátorhelyen, Törökdom­bon. Ezer vagon befogadóké­pességű silótároló, két termény- szárító, amelyek napi 50—60 vagon kukoricát szárítanak, egy takarmánykeverő, és egy forró­levegős zöldtakarmány-szárító létesült Ugyancsak Sátorhelyen épí­tették fel a 750 kocás sertés­telepet Három éve készült el, s ami ma még sajnos nem ál­talános, az itt természetes: két éve teljesen feltöltött az állo­mány. Tavaly hétmillió forint nyereséget hozott a sertéste­lep. Az új keltető üzem teljesen outomatizált, évente egymillió tojást fogadnak be a holland gyártmányú keltetőgépek. A gépi beruházásra 220 mil­lió forintot fordítottak öt év alatt Ez tette lehetővé a gép­A legjobbak között a Bólyi Állami Gazdaság park korszerűsítését, a nagy­üzemi termelés feltételeinek megfelelő erő- és munkagépek beszerzését. Olyanokét például, mint a Kirovec és John Deere traktorok és kombájnok. A számok ritkán hazudnak, egy-egy összehasonlításkor pe­dig ékesebben beszélnek min­den szónál. Ha a Bólyi Állami Gazdaság termelési értékeit öt év időszakában hasonlítjuk össze, azt látjuk, hogy a fej­lesztés, az újat keresés nem volt hiábavaló. 1971-ben 480 millió forint volt a halmozott termelési érték. A tavalyi év zonyíték erre az is, hogy szin­te valamennyi növénytermeszté­si ágazatban jóval az országos átlag feletti eredményeket ér­tek el. Hogy csak kettőt említ­sünk: a búza 33,2 mázsás hek­táronkénti országos átlagával szemben (a legjobb évben) 53,4 mázsát, kukoricából a 41,7 mázsával szemben 69 mázsát termeltek hektáronként. Az ország legnagyobb kom­lótermesztői közé tartozik a gazdaság, a 100 hektáron ter­melt komlóval három sörgyárat látnak el. Gazdái a HUMU- LON komlótermesztési rendszer­végéig 750 miTiió forint értéket termeltek, öt év alatt a fejlő­dés 55 százalékos volt Az ex­porthányad ebből 28 százalé­kos volt tavaly, három száza­lékkal több az öt évvel ezelőt­tinél. A vállalati nyereség öt év alatt 95 millióról 171,5 millió forintra emelkedett És még egy beszédes szám, amely túl­nő a gazdaság határain: 1971- ben 200 millió forinttal járul­tak hozzá a nemzeti jövede­lemhez, 1975-ben pedig 310 millióval. A nagyobb eredmény túlnyo­mó része a termelékenység nö­velésének köszönhető, hiszen öt év alatt a dolgozók létszá­ma 9 százalékkal csökkent Van azonban egy másik ok is: az adottságoknak megfele­lő, legkedvezőbb termelési módszerek megválasztása. Bi­nek. Hasonló a helyzet a szó­jával. Rendszergazdái a PISO borsó és szója vetőmagterme­lési rendszernek. Még egy, de már az állatte­nyésztés körébe tartozó rend­szernek, a tojástermelésnek is a Bólyi Állami Gazdaság a gesztora. 60 000 shaver tojó­hibrid évente átlagosan egyen­ként 284 tojást ad, ebből éven­te két és fél millió szexált na­poscsibét adnak a baromfite­lepnek. Ha már az állattenyész­tésnél tartunk, nem feledkezhe­tünk meg a hatezres létszámú szarvasmarha-állományról és a 30 000 hízósertést nevelő ser­téstelepekről, amelyeknek évi húskibocsátása 380 vagon. Ilyen nagyüzem teljes bemu­tatása ilyen terjedelemben, hiábavaló próbálkozás lenne. De feltétlen szólni kell azokról, akik kezük munkájával, szak­tudásukkal és áldozatkészsé­gükkel oroszlánrészt vállaltak a jó eredmények elérésében. A gazdaságban már hagyomány a munkaverseny, összesen 87 brigád 1700 tagja verseng a jobb eredmények eléréséért. Közülük hárman a „Mezőgaz­daság kiváló brigádja" címet szerezték meg. Két traktoros: a Kossuth és a Gábor Áron, egy faipari szakmunkásokból álló, a Népszava brigád a büszke cím tulajdonosa. Tavaly a Kossuth brigád el­nyerte a Kongresszusi okleve­let s idén, a versenymozgalom­ban először a legmagasabb ki­tüntetés tulajdonosai lettek. El­nyerték a Magyar Népköztár­saság Kiváló brigádja címet. Tizenhat évvel ezelőtt fogtak össze a minél jobb munka, a teljesebb élet érdekében. A brigád összetétele alig válto­zott az elmúlt másfél évtized olatt. Legfeljebb a feladataik nőttek. Ez idő tájt a bólyi kör­zetben, jó harminc kilométer sugarú körzetbe tartozó terüle­ten dolgoznak. Wéber György, a brigád vezetője elmondta, hogy a tizenhét tagú brigád átlag életkora eléri a 43 évet. Valamennyien szakmunkások, néhányuknak több szakmája is van. És szakmaszeretete, akár a teherautó vezetőülésén, akár a traktor nyergében, vagy a gépszerelő műhelyben van rá­juk szükség — megállják he­lyüket. Az egyik legidősebb brigádtag, Katona József, már több mint 25 éve.a gazdaság­ban dolgozik. Idén kapta meg a Munkaérdemrend bronz fo­kozatát. Ez a kollektíva tavaly, az üzem nyereségtervének száza­lékos arányú teljesítésében 133,5 százalékot ért eL Hogy mi az a plusz, amf a legjobbak között is élre segíti a brigádot? Wéber György megosztja az érdemet: „egy ilyen kis kollektíva egymaga kevés lenne a nagy eredmé­nyekhez. A Dózsa-brigád és a többi szocialista brigád együt­tes munkája, közös akarata kell, hogy teljesíteni tudjuk, omit vállaltunk." Kurucz Gyula Öt éven keresTtiil kiválóak Pécs—Reménypuszfa a szerencsés egyesülők A reménypusztai termelő- szövetkezet 1948-ba,n el­sőként alakult meg Baranyá­ban, amikor nyolc nincstelen család Pécs peremén megkap­ja a Resch-pusztát. Ezt a hon­foglalást a pogányiak és cf kö- kényiek rokonszenvvei figyelték — Novics János könyvéből tud­juk, a pogányiak szomszédai­kat még be is hívták boroz- gatni pincéjükbe —, de ők csak 1961-ben alapították meg szö­vetkezetüket. A két, külön-külön is több kiváló cím és más kitüntetéssel rendelkező, jó hírű gazdaság 1974. január elsején egyesült Pécs-reménypusztai Új Élet Mgtsz, néven. Miután pedig összeadták eredményeiket, az öt év tükrében a megyében a legkiválóbbak — elnyerték a Minisztertanács Vörös Zászla­ját. Miért kiválóak? Mit is tett és tesz le konyhaasztalunkra a Pécs déli szegélyén, 3600 hek­táron gazdálkodó 440 dolgozó tag és alkalmazott — resnény- pusztaiak, pogányiak, köké- nyiek, patacsiak, málomiak, nagyárpádiak, nagypostavöl­gyiek, és hát pécsiek; magya­rok, délszlávok és németek . . .? Nos, a vendégeket előszere­tettel szokták először Nándor- ligetre vinni, a csillogó alumí­nium-falú baromfitelepre, amely egy kicsit jelképe a szövetke­zetnek. Évi összes árbevételük több mint harmada az állat- tenyésztésből folyik be, ezen belül is — mint biztos pénz­forrás — a legtöbbet a baromfi hozza. Szarvasmarha-tenyésztésüket a tehenenként! 3175 literes évi átlagos tejhozam fémjelzi. Emelkedő tehénlétszám mellett fajtaváltással, a magyar tarka és a holstein-friz keresztezésé­vel a tejhozamot 1980-ra 4800 literre akarják feltornázni. Ser­téstelepükön a Ka-Hyb hibridet tenyésztik. Hogy micsoda szak­mai szeretettel és megszállott­sággal? Kökénypusztán az egyik kiváló teljesítményű te­nyészállatnak márványtáblát, valóságos síremléket állítottak. Hogy állattenyésztésük még za­vartalanabb legyen, az elkö­vetkezőkben takarmánykeverőt építenek. A Pécs-reménypusztaiak ha­vi átlagjövedelme a 3000 fo­rint körül van, egy 10 órás munkanap 150 forintot ér. Mind­ez alig mondana valamit, ha nem említenénk a szövetkezet sokoldalú gondoskodását tag­jairól. Saját autóbusszal a munkahelyre, este vissza, min­den szombat szabad, fekete- fehér öltözők mindenütt, üzemi étkeztetés, üzemorvosi rendelés. Kedvezményes utazás a tagok­nak Moszkvába és az Adriára, ingyenes kirándulás száz-száz forint költőpénzzel Hévízre és Zalakarosra a nyugdíjasoknak. — Szerencsés volt az egyesü­lés — mondja Kisfoki LászlóéI- nök. — Háromezerhatszáz hek­táron gazdálkodunk, s szerin­tem ez optimális nagyság. Ugyanúgy meg lehet szervezni a munkát, mint régen, amikor még minden községben volt egy tsz. Jól átfogható és át­tekinthető a gazdálkodás, tar­talmas és életerős a szövetke­zeti demokrácia. Miklósvári Zoltán Az Gtredmésiyekéri nagyon kell küzdeni A cél ennél is magasabb M ég fel sem fogják mi tör­tént. Megjött a hír: el­nyerték a Magyar Népköztár­saság Kiváló brigádja címet. Most első ízben adják ki, s rögtön ők kapják. Három esz­tendőn keresztül az iparág ki­váló brigádja címre pályáztak sikertelenül, s most ez. Páter Péter még az átadás előtti napon is azt mondta, úgy jött, mint a villámcsapás. Vé­net János, a József/ Áttila-bri- gád volt vezetője, most Zobák- bánya pártbizottságának titká­ra, a hír hallatán örömében végigtelefonálta a bányát, az otthonlevő brigádtagok is rög­tön megtudták. Nem is volt hi­hetetlen, tudatában voltak ők, hogy az elmúlt másfél évtized alatt több mint egymillió ton­na szenet termeltek, harminc- negyvenezer óra társadalmi munkát végeztek, tucatnyian szerezték meg az általános is­kolai, a technikusi bizonyít­ványt, a vájár oklevelet, olyan közösséggé formálódtak, ame­lyet csak nagyon kevesen hagy­tok el azért, mert rosszul érez­ték magukat, vagy mert nehéz volt a munka. Három esztende­je voltam először munkahelyü­kön, olyan volt akkor a fejté­sük, mint maga a pokol. A te­lep hol felállt, hol ellaposodott, vékonyodott, vastagodott, kacs­karingózott. 1973 szeptemberé­ben három embert követelt. Omlasztás közben fehér parázs hullt a nyakukba — még az injektáló puskával is oltották. Véner János akkor még a brigád vezetője volt azt mond­ta: huszonhárom éve járok a bányába, de ilyet még nem láttam. Az omlasztásnál dübör­gőit a fejtés, az emberek min­den pillanatban futottak volna. Szeptemberben is a Véner csak éppen ellépett, mögötte össze­ment a fejtés. Akkor fogta meg három társukat, azóta az ő gyerekeikre is a brigád ügyel, miként Bacher Misire, aki nyolc éves volt, amikor apja a fej­tésben maradt, s azóta is gondját viselik. Most a vízzel küszködnek. Agócs Attila vette át Véneitől a brigád vezetését, persze a segítőtársak megmaradtak: Benked Laci, Durdák Tibi, Fir­kó István, Kelemen Feri, a Pá­ter Péter, Botári András, s a nyolcvanöt brigádtagból hat­vanötén tizenhét éve jóban rosszban együtt vannak. Mon­dom: most a víz. A fémtámok szépen sorakoznak, a II. szinti 12-es telep csillog a fejtési homlokon, a víz azonban hol felülről, a régi műveletből, hol a talpból támad. Az emberek védőruhát húznak, nehezebb benne a mozgás is, a víz alá­folyik, fáznak. Most szó sem lehet a 12 tonnás teljesítmény­ről, örülnek, ha átlagosan 5 tonnát kiszednek, egy-egy em­ber műszakonként. Persze emlegethetnék azt az 1974. július 16-i eseményt amikor a mecseki szénmeden­cében egyedülálló eredményt értek el: 7 métert haladt előre a fejtési homlok. Ebben az év­ben 23 ezer tonnával több sze­net termeltek, mint feladatuk volt. A következő évben ugyan kevesebb pluszt adtak— 12 500 tonnát — viszont az új köve­telményeknek megfelelően kö­zel 400 ezer forint értékű anya­got takarítottak meg. Páter Pé­ter vájár csak csodálkozik: ép­pen most nem számítottunk az elismerésre, nap mint nap fog­csikorgatva kell megküzdeni minden gramm szénért. A legmagasabb kitüntetést az elmúlt 17 esztendei munká­jukért kapták: kétszer a szocia­lista brigádmozgalom ezüst, ötször az aranykoszorús kitün­tetést kapták, a legutóbbi két évben a vállalat kiváló brigád­ja címet érték el . . . A brigád nem akar, nem is emlékszik pontosan, a számta­lan kitüntetésről beszélni. Csak arról, hogy például az elmúlt öt esztendőben technológiai fe­gyelemsértésük nem volt, vagy arról, hogy minden brigádtag résztvesz politikai, vagy szak­mai képzésben. A munkások kétharmada könyvtári tag, rendszeres könyvtárlátogató. A mai felvonuláson talán már elhiszik, hogy eljutottak a csúcsig, p Népköztársaság Ki­váló brigádja kitüntetést most lesz idejük mindannyiuknak jól megnézni, s a délutáni sörözés közben majd arról is szó eshet, hogyan tovább? A Zobák-bá­nyai József Attila szocialista brigád nem ezért a kitünteté­sért dolgozott közel két évti­zedig. Magasabb a cél: még igazibb emberi közösséggé for­málódni. Lombosi Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents