Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-06 124. szám

1976. május 6., csütörtök Dunanttiii napló 3 A Ivoviak nagy érdeklődéssel látogatják a baranyai kiállítást, melyről néhány képpel ízelítőt adunk olvasóinknak Hosszú sorban állnak az emberek a sportcsarnok előtt Baranyával ismerkednek a Ivoviak Gyűlnek az elismerő bejegyzések a vendégkönyvben A kiállítás tervezői, szervezői, építői kitűnő munkát végeztek A Mechanikai Labor pécsi gyá­rában készült magnetofonok a kiállításon A Ivoviak most ismerik meg igazán Baranyát. Testvérme­gyénkben tett látogatásunk ine­gyedik napján, május 2-án is hosszú sorban várakoztak még az emberek a Ivovi sportiskola hatalmas parkjában a Baranya megye élete a szocialista Ma­gyarországon témájú kiállítás előtt. A megnyitó V. F. Dobrík, az SZKP Lvovi területi Bizottsá- gáaaík első titkára is énről az ismerkedésről szólt. Mint mon­dotta, a másfél évtizedes kap­csolatok hosszú ideig csak pro­tokoll látogatásokból álltak, mostanában viszont a Pécsett és Lvovban rendezett 'kiállítások százezrek számára adnak lehe­tőséget egymás munkájának megismerésére. Sikert arattak a színes szőtte­sek. Dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára lvovi sajtótájékozta­tóján hasonlóan fogalmazott. A két megye kapcsolata egyre át­tekinthetetlenebbé válik, s egy­re inkább hasznos munkakap­csolatok alakulnak ki. A Mohá­csi Selyemszövőgyár gyönyörű termékei előtt álló lvovi szövő­gyári munkásnő, úgy is, mint a szép ruhát kedvelő asszony, úgy is, mint szakmabeli, arra volt kíváncsi, milyen gépekkel, milyen technológiával készítik ezt az anyagot. Aztán vissza­ment a kiállítás bejáratához, ahol Magyarország hatalmas méretű térképén (rajta Baranya élénken retusálva) megkereste Mohácsot. Ha már a kiállítás bejáratá­hoz érkeztünk, néhány szót az egészről: a Ivoviak kedvenc tar­tózkodási helyén, a sportiskola parkjában, egy kisebb sport­csarnokban épült fel mintegy ezer négyzetméteres területen a kiállítás. Ötvenöt baranyai vál­lalat és szövetkezet termékei, Baranya gazdasági, kulturális, életét és történelmét bemutató tablók, fényképek 50 tonnányi szállítmánya s a kilencfőnyi rendezőgárda még április köze­pén Lvovba érkezett, éjjel-nappal dolgozva készültek el az április 29-j megnyitóra. A megnyitást követő pohárköszöntők közben Padalkó elvtórs, az SZKP Lvovi területi Bizottságának gazda­ságpolitikával foglalkozó titká­ra, kedves szavakkal emlékezett meg Asztalos Ferencről, Csá­szár Lajosról, Fűzi Jánosról, Deák Zsuzsáról és a többiekről, akik derekas munkát végeztek. A galériás előcsarnokban Kádár János és Leonyid Brezs­nyev kézfogását, valamint a pé­csi Lvov-Kertvárosban lévő Ba­rátság kerámia szoborkompozí­ciót ábrázoló képek fogadják a látogatót. Ugyancsak itt látha­tó az előbb említett hatalmas méretű térkép. Érdekes, hogy a kiállítás megnyitóján már itt volt látogatók is visszatérnek: egyikük a megnyitó beszéd egyes részleteire szinte szósze- rint emlékezve kérdezte, hogy mit jelent nekünk, az, hogy Ba­ranyában többet melegít a nap­fény, enyhébb a tél, s ko­rán köszönt be a tavasz. A villányi borok, a szigetvári kon­zervgyár zöldség- és gyümölcs- konzervjei, a múlt évi 45 má­zsás hektáronkénti kukorica- termés, a Mecsekvidéki Pince- gazdaság termékeit megtekint­ve aztán mindent megértett. Lvov környékén például nincs bor, a szőlő nem érik be. A térképen Baranyát tanul­mányozva sokon kérdezték, hol vannak a szén- és uránbányák? A galériánál maradva: itt helyezték el a csarnok hangosí­tását szolgáló berendezéseket - a MECHLABOR pécsi hír­adástechnikai gyárának mun­kája - itt vannak az irodák, fogadótermek. A lvovi rádiósok és televíziósok hosszú félórákat tanulmányozzák a ML stúdió­magnóit, kiváló munkaeszköz­nek tartják. A stúdiómagnó működését figyelve találkoztam ismét (a megnyitón néhány üd­vözlő szót mondott) Miljan elv­társsal, a szocialista munka hő­sével, a technikai tudományok kandidátusával. A finoman megmunkált, precízen működő stúdiómagnót nézegetve beszél­gettünk. Ő ma is a lvovi autó- buszgyár munkása, a tudomá­nyos rangja ellenére sem hagy­ta el az esztergapadot. Eddig ■több mint száz kiváló szak­munkást nevelt maga mellett. Hadd emlékezzek meg a ki­állítás két kiváló tolmácsáról Madleinröl és Gáborról. Mind­ketten kárpátaljaiak, az asz- szony Lvovban, a férfi Pécsett él. Ök magyarázzák, ismertetik naphosszat Baranyát. Madlein egyébként nagyon csinos, a szovjet házigazdák nem szíve­sen engedik, hogy a férfiak hosszan tolmácsoltassanak ma­guknak: hozzátok el a saját szamovárotokat - mondják tré­fálkozva -, ha udvarolni akar­tok. Szamovár ugyanis felesé­get is jelent. A tagolt sportcsarnokban jól rendszerezve dokumentációs és termékkiállítást helyeztek el. Az első blokkban Baranya terüle­tét, népességét, gazdaságának legfőbb mutatóit, a szociális el­látottságot, kultúrájának leg­főbb jellemzőit bemutató tabló­kat találunk. Nagyméretű fotó­kon a megye történelmének legjelentősebb mozzanatait lát­juk, jónéhány olyan képet pél­dául a felszabadulás pillana­tában, amelyeket itthon eddig még nem láttam, talán nem tévedek, nem vagyok ebben egyedüli. A nagycsarnokban legelőször a BCM monumentális beton- építményei tűnnek fel, aztán Panyiik István fotóművész 2,5x35 méteres munkája ragadja el a tekintetet. A Mecsek alján sza­lagszeren elnyújtózó Pécs pa­norámája háttérül szolgál a legszebb pécsi termékeknek. Itt helyezték el a Zsoínay-gyár eozin vázáit, porcelánfajansz készletetit, legszebb díszmű­termékeit. Szovjet újságíró kol­légám, Alekszandrov Koszovan percekig nem mozdult a vitrin elől. Később megértettem külö­nös érdeklődését: otthon remek kristály- és porcelángyűjtemé- nye van, a vasárnapi ebédre felterített ünnepi asztal s a vit­rinek különleges darabjait lát­va Szása csodálata a Zsolnay- gyárra még inkább hizelgő. A baranyai kiállítás leglát­ványosabb része kétségkívül a könnyűipari, díszműtermékeket bemutató részek. A Kesztyű- és Bőrdíszmű Szövetkezet síkesz­tyűi, a Kesztyűgyár bőrruházati termékei és természetesen a szebbnél szebb kesztyűk, a Háziipari és a Népművészeti Szövetkezet baranyai ihletésű dísztárgyai, szőttesei körül min­dig nagy a tolongás, miként a Bőrgyár sokszínű ruházati pu- habőrjeit is szinte minden láto­gató szeretné megfogni: való­ban olyan selymes tapintású-e, mint látszik. Természetesen bemutatkozik a bányászat, az energiaipar, a fejlődő gépipar, Baranya me­zőgazdasága, élelmiszeripara. Zobák-bánya óriási acéltornyai mellett fiatal bányászruhás fiúk tekintenek ránk . . . Nem tudom megállni, hogy egy gon­dolatot közbe ne vessek: a május 1-i felvonuláson néha játszottam a számokkal. Pél­dául kétszáz jégkorongozó vo­nult fel, ötszáz sakkozó, mint­egy ezer súlyemelő, ugyan­ennyi tornász. Nem csoda hát, hogy ezek a sportágak az is­mertszínvonalon állnak a Szov­jetunióban, Nos, megszámol­tam a vájáriskolásokat is: két- ezerötszázan vonultak fel. Egy külön blokkban fényké­pek és makettek segítségével az 1945 után Pécsett épült vá­rosrészeket, nagyobb létesít­ményeket mutatja be a kiállí­tás: a tv-torony, az egyetemi városrész, uránváros, a szigeti városrész és természetesen Lvov-Kertváros látható itt. Pécs műemlékei, a történel­mi városrész, a villányi szabad­téri szoborpark vall a Baranyá­ban élő emberek életéről, kul­túrájáról az elmondottakon kí­vül. A bemutatott termékek kö­zött láttuk a Faipari Szövetke­zet gyönyörű rusztikus szekré­nyeit, a MEGYESZER kaputele­fonját, vizsgáztató gépét, a MOFA legújabb farostlemezeit, a Dohánygyár, az Állatforgal­mi és Húsipari, a Tejipari Vál­lalat kitűnő termékeinek, a Bólyi Állami Gazdaság vető­magjainak, a Shaver baromfi­telepeinek sorát. Méltán hihetjük: Baranya természeti adottságai, a törté­nelmi korok emlékeinek ötvö­ződése és a ma itt élő ember sikeres alkotásai jó hírét keltik megyénknek Lvovban is, másutt is... Lombosi Jenő Fotó: Szokolai István Május elseje Lvovban A baranyai kiállítás ünnepélyes megnyitója Lvovban

Next

/
Thumbnails
Contents