Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-21 139. szám
1976. május 21., péntek Dunántúlt napló 3 Beépítetlen telkek a kozármislenyi újtelepen Spekuláció és lojalitás r Érvényt szerezni a rendeletnek Az elhanyagolt külem lehangoló látvány, bármi legyen is az, ember, állat, növény, tárgy. Vagy házhely. Pécs tőszomszédságában, a szép kilátást és jó levegőt ígérő kozármislenyi dombon hat évvel ezelőtt parcellázták ki az első házhelyeket, az újtelep építése akkor kezdődött. De még ma is akadnak beépítetlen, sőt, tökéletesen elhanyagolt házhelyek, amelyeken csak a giz- gaz, tavalyi kóró és idei disz- nóparéj az úr. Nem is kevés a beépítetlen telek: szóm szerint negyvenegy. Mi lesz ezek sorsa? Mielőtt azonban a jövőről beszélnénk, próbálkozzunk meg kicsit a dolgok mögé látni. A feladat egyszerű: X. Y. hat esztendeje vásárolt Kozármisleny- ben egy házhelyet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy családi házat épít. Telke most is üres. Eltelt közben, persze a határidő, hiszen kétéves beépítési terminust határoztak meg a szerződés megkötésekor — ám X. Y. rendkívül okos ember volt, esze ágában sem volt házat építeni, hanem a két év lejártakor továbbadta valakinek a telket, ölenkénti húsz forintos felárral. Harmincért vette, ötvenért adta. Ez, ugyebár teljesen világos, magyarul úgy nevezik, hogy telekspekuláció. A kép tehát változott: most már Y. X. a telek új tulajdonosa, a kétéves terminus rá vonatkozik. Esze ágában sincs építkezni, stb. stb . .. Adná to. vább — mondjuk nyolcvanért, mert közben felment az olaj ára a világpiacon. Adná, mondom, mert közben életbe lépett a telekrendelet. Ez sokféleképpen színezte a spekulatív tevékenységet — egy bizonyos, itt, Kozármislenyben kényszerértékesítésre nem került sor. De az új, a második tulajdonos ijedten olvassa a szerződésben, hogy házhelyét csak a tanácsnak adhatja visz- sza, természetesen azon az áron, amelyen vette. És itt hadd álljon egy apró közjáték, a szereplők a kozármislenyi tanácselnök, Szántó Tibor, meg én. — Most is van eladó házhelyünk. Száz jelentkező is akadt, de amikor megtudták, hogy szabadkézből nem adhatják el, csak nekünk, és hogy addig is bérleti díjat kell fizetniük, s ha nem építik be, dupla telekadót rovunk rájuk, harmincon azonnal visszaléptek. — Vajon miért? E kis közjáték harmadik szereplője az a csend, ami e naiv kérdés után keletkezett. De térjünk csak vissza Y. X.-hez. Rájön, hogy erre ő csak ráfizethet. Mérgesen elvonul, s a tanácsi idézések tértivevénye „ismeretlen" jelzéssel érkezik vissza. Y. X. illegalitásba menekült, mert most ez a bolt nem sikerült. Közben, persze ad ám életjelt magáról — zavartan meredek egy ákombá- komos papírra, ami ezer forint előlegről szól. A tanácsiak bajban vannak e negyvenegy házhellyel. Az „ismeretlen" tulaj suba alatt igyekszik megszabadulni telkétől, eladásra kínálja — feketén ... A naiv vásárló előleget ad, aztán hosszú ideig nem történik semmi. Elmegy hát a kozármislenyi tanácsra, ahol türelemre intik, mert valahogy vissza kell szerezni Y. X.-től a házhelyet, csak úgy veheti meg. A naiv vásárló nem érti, csak annyit hajtogat, hogy építeni szeretne, megvenné az anyagot, kezdené már holnap. De aki akar, az nem építhet házat egy hat esztendeje beépítetlen telekre. Két ügylet fut párhuzamosan tehát, az egyik Y. X. és a tanács, a másik Y. X. és jóhiszemű vásárlója ügye. Az első ügylet — úgy tűnik — simán bonyolódik, a második valószínűleg a bíróságon. De meg kell jegyeznem valamit, A sima bonyolítás már azt kell. hogy jelentse: e negyvenegy teleknek bámulatos gyorsasággal vissza kell kerülnie állami tulajdonba. Erre számos megoldás kínálkozhat — elég, ha a földtörvényt említem, amely kimondja, hogy a földet rendeltetésszerűen használni kell. Azt is meg kell jegyeznem, hogy az állami apparátus úgy érzem, túlságosan lojális volt, amikor hagyta, hogy ez kialakuljon. Azt ígérték, a jövő hónap közepéig rendet tesznek a kozármislenyi beépítetlen házhelyek körül. Segítséget kérnek — minden bizonnyal kapnak is — felsőbb hatóságaiktól ehhez. Figyelemmel fogjuk kísérni ezt az ígéretet, s be is számolunk a negyvenegy házhely sorsáról a második félévben. Felelőst pedig nem keresünk. Unalmas foglalkozás, hiszen minden esetben visszajön a tértivevény: „inconnu" — a felelős ismeretlen ... Kampis Péter Megérkezett Tokajból a paksi komp Nem mindennapi és nem veszélytelen vállalkozást hajtottak végre a mohácsi Révátkelési Vállalat hajósai. A Bendegúz nevű motoros hajó fedélzetén Nagy György, a KPM Kikötőfelügyelet vezetőjének parancsnokával Bencze Attila és Magyar József hajóvezetők, valamint Erős Zoltán gépész Mohácsról Tokajba hajózott. Az előzményekhez tartozik, más lehetőség híján a Paksi Tanács, a mohácsi vállalathoz fordult segítségért. A kérés az volt, hogy a tokaji Fém- és Vasipari Ktsz által elkészített kompért hajózzanak el Tokajba és vontassák Paksra. Az út persze korántsem egyszerű és nem is veszélytelen, hiszen zsilipek, vízlépcsők bőven akadnak a víziút során. A tapasztalt mohácsi hajósok nem először járták meg ezt az útvonalat. Május 6-án indultak el a vállalkozásra. A Dunán átlépve a határt jugoszláv vizeken Újvidék és Titel után vízlépcsők következtek, majd a Béga-csatorna zsiliprendszerén áthaladva a Bendegúz a Tiszán folytatta útját Tokaj felé. A hét közepén a hajósak rádió távirat útján jelezték, hogy úton vannak — a komppal együtt — hazafelé. Szerencsésen elérték Szegedet, minden a legnagyobb rendben, s miután nem jött közbe semmi, jelezték Iközeli érkezésüket. Tegnap az esti órákban megérkeztek Mohácsra, majd rövid pihenő után folytatták a komp vontatását útjuk végcélja felé — Paksra. Miklósvári Tibor Meddig köt a beton a janus Pannonius utcában? A beton egy hónapig köt. Ezt az igazságot meg lehet tanulni a Janus Pannonius utcában, ahol a Pécsi Víz- és Csatornaművek tolózárat építettek. Egy szép napon ugyanis elkezdték ezt a munkát, s még most is ott akadékoskodik a sok csíkos deszka, elzárva a forgalom elől ezt a kis szakaszt. Lovas Attila, a városi tanács csoportvezető főmérnöke bosszankodva mondta, hogy az itteni tolózár nem volt eltörve, nem szivárgott, tavaly is nyugodtan megépíthették volna az újat... De nálunk ez úgy megy, hogy előbb rendbehozzuk az úttestet, aztán felvágjuk. Csak a pesszimizmus kezdeti velem rossz hírekkel a cikket. Mert nagyszerű dolgot is tapasztaltam a Janus Pannonius utcában: a pincegazdaság előtti részen, ahol félkerékkel a járdán lehet parkírozni, ferdén képezték ki a járdaszegélyt. így könnyen fel lehet állni a kocsikkal, ügyes megoldás. De miért nem csinálják ugyanezt meg a Déryné utcában, a Széchenyi téren, s a belváros más zsúfolt utcáiban? Két példa az agyonszerve- zettségre: a Szigeti úton „karácsonyfa” tábla, az Egyetem előtti részen. Húsz kilométeres sebességkorlátozás, útszűkület, úttesten folyó munkák... De sehol senki, a munkát befejezték, a forgalom vidáman megy. Másnap a Janus Pannonius utcában ennek az ellenkezője tapasztalható: tábla sehol, tartója a földön, a négyszögben lezárt útrész viszont megvan. Csak úgy tudom elképzelni, hogy három stáb dolgozik. Az első jön és kihelyezi a táblákat. A második elvégzi a munkát. A harmadik pedig jön és összeszedi a táblákat. Megint jó hírek. Szép, új aszfaltburkolat az Istenáldás völgy girbe-gurba útvonalain. Sok éves igényt elégítettek ki ezzel az egyszerű, olcsó megoldással. így tovább! És, ahogy Lovas Attila elmondja: folytatják is. Úttörő utca, Deák Ferenc utca... S ami talán nem is csak az ottlakók, hanem a pécsi autósok öröme lis: a jövő hónapban megkezdik az Ady Endre utca burkolását. Ráfér. Újmecsekalja, Kállai Éva tér. Már készítik az úttestet, igaz, járda nincs az iskola felőli oldalon, széles parkoló viszont van, egy pici szegéllyel, biztosan azért, hogy zöttyenjen egyet az a kocsi. Talán okosabb megoldást is találhattak volna. Egy maliciózus megállapítás: itt is megfizették az ide költözködők az árát az örömnek. Beköltözés után dagasztották a sarat, vitték a piszkot, latyakot a szép, új lakásba. Mint másutt. Ez marad a gyakorlatunk a következő tizenöt évben is? S végül egy friss lyukról hadd adjunk hirt: Tüzér utca és Építők útja kereszteződésében egy korábbi, ferde felvágás mellett — tömörítés óh! — hatalmas lyuk tátong, bele is kukkantunk Lovas Attilával. Jöhet a tábla, Hasa mezőben A baranyaiak anyavállalatainál A Ganz Műszer Művek kiállításának részlete Zajlik a Tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár, s mi, miután nyitáskor végigsiettünk a vásáron, ígéretünkhöz híven, egy-egy nagyobb témakört felölelve, napról napra beszámolunk a látottakról. Most ez lesz a mottónk: anyavállalataink. A baranyai részvétel a beruházási javak vásárán ugyan meglehetősen gyér, figyelnünk kell azonban azokra a nagy pesti vállalatokra, amelyek csak nemrég vetették meg lábukat Baranyában, s ezért joggal a magunkénak is érezzük, hiszen ők jgérik a kedvezőtlen baranyai iparszerkezet megújítását, vezetnek el munkahelyeikkel és élvonalbeli termékeikkel a kétezredik évbe. Előre összegezve a kiállítási standjukon látottakat, s kopogjuk is le, kölcsönösen jól választottunk, jó házasságokat kötöttünk. A Budapesti Vegyiművek anyakönyve: a hazai nehéz- vegyipar alapjának megteremtője, a magyar agrárkemizálás ipari bázisa, gyártmányai mindenkor a növénytermesztés technikai és technológiai fejlődéséhez igazodnak. A BVM- hek Hidason gyára van, szépen fejlődik, s hisszük, még nagyobb fejlődés előtt áll. A BVM egyik folyékony gyomirtószere a vásár nyolc nagydíjának egyikét érdemelte ki. A zöldségek gyomirtója sokat „tud”, hatása száraz időben is kedvező, gyorsan lebomlik, mi vagyunk a 4. gyár a világon, amely készíti. Magát a külföldi céget is megdöbbentette, hogy ezt — minden külső segítség nélkül — a budapestiek is elő tudták állítani, három szabadalmuk is van benne. Gyártására új, teljesen automatizált, távirányításos üzemet építenek. Szó volt arról, hogy esetleg Hidas kapja ezt a beruházást, de végül is Pesten százmilliókkal olcsóbba kerül, meg aztán erős újabb felvágás, s megint elölről...- kp mérget is tartalmaz a szer, olyasfajta feladatra kényszerí- tenék vele Hidast, hogy elengedett kormánnyal tanuljon meg biciklizni. Jó volt végigtekinteni a Mechanikai Laboratórium standján, jó néhány újdonsággal rukkoltak elő. Megszületett a stúdiómagnetofon család legújabb tagja, az STM—600-as, két — mono és sztereo — változatban. Ezeket a nagyobb teljesítményű, hosszabb élettartamú magnókat ismét a pécsi híradástechnikai gyár kapja és gyártja, ismét egy szép feladat, s magasabb készültségű termék a külpiacokra. A Mechanikai Laboratórium újdonságai között még riportermagnókat és lemezjátszókat láttunk. Aligha kell különösebben bemutatnunk a Tungsramot, a Sopiana anyavállalatát. Ök — a világszínvonal. Sok mindent láttunk standjukon, például azt a dobozkötöző berendezésüket, amely nemcsak valamennyi termékük gyűjtőcsomagjának átkötésére, de például újságkötegelésre, textilbálázásra is felhasználható. Szennyvízközömbösítő automatikájuk a Tungsram útkeresését jelzik. Garmadával láthattunk fényforrásokat, elektroncsöveket, félvezetőket és adócsöveket. Szép formájú, színes lámpabúraként ható fényszóró lámpájuk (kirakatok megvilágitására) BNV- dijat kapott. S akikre újfent oda kell figyelnünk, csak most vetették meg a lábukat Vajszlón — a Ganz Műszer Művek. A művek hatezernél (!) is több dolgozót foglalkoztat, évi termelési értéke 800 millió forint körül van, tőkés exportja évi 4 millió dollár, amit öt év alatt meg kell kétszereznünk. Három gyáregységük van, Gödöllőn az Árammérőgyár, s kettő — a közlekedési műszerek és a villamos műszerek gyára — Pesten. A GMM licencek felhasználásával fejleszti termékeit, s arra törekszik, hogy ne egyedi műszereket, de komplett rendszereket adjon el. Egy folyó fejlesztésük a számkijelzős villanyóra, amikor is a lépcsőházba „lehívhatják” a lakók fogyasztásmérőinek állásait, a léolvasónak nem kell minden lakásba becsöngetnie. Vajszlói üzemüket 400 fősre szeretnék felfuttatni, itt forgácsolás és műanyaggyártás lesz. Tehát még csak alkatrészgyártás, s nem a legnemesebb munkák. Valahol azonban el kell kezdeni, bízunk benne, lesznek ennél méq komolyabb feladatok is. Miklósvári Zoltán Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy „BARANYA-2" TÍPUSÚ szekrénybútorok vásárolhatók a PÉCSI BÚTORGYÁRBAN, Pécs, Somogyi B. u. 6
