Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)
1976-04-11 / 101. szám
KÖLTÉSZET NAPJA, 1976 yV költészet napja - a versek ünnepe. Ezen a napon ez- * • rek és ezrek találkoznak költőkkel és versekkel, megadva az alkalom ünnepélyességét, a tiszteletet, az elismerést és köszönetét mindazért, amit a versek életünkben jelentenek. Az év többi háromszázhatvannégy napján, amikor a versek is „hétköznapi" életüket élik, fontos a szerepük azoknak, akik vállalták és vállalják a közvetítő szerepét versek és közönség között. Sokan vannak, akik kiadják, terjesztik, kezünkbe adják, tolmácsolják a verseket, hadd essék ezúttal róluk is szó. Költészet gyerekeknek Csordás Erzsébet gyermekkönyvtáros, a Városi Könyvtár gyerekrészlegének kialakításán dolgozik. Ha a gyermek- könyvtár majd üzemel, óvodásokat, kisiskolásokat is fogad, lesz vers-mese-dal, és azok is a legjobb irodalommal találkoznak, akik még nem ismerik a betűket sem. Olyan törekvés ez, amely már jócskán kibontakozóban van. — „Móka Miki", vagyis Ligeti Péter például már régóta rendszeresen látogatja az óvodákat és terjeszeti játékosan az irodalmat a gyerekek között. De nemcsak erről van szó. Mi majd az óvónőknek készülő szakközépiskolások számára is tartunk bemutatókat, adunk tanácsot, segítséget, ötletet és főleg kedvet ehhez a szép munkához. A gyerekkönyvtáros a versek szerelmese is. — A vers nekem az életem: ez a kikapcsolódásom, de ez a munkám is. Formál engem, és talán közvetítésemmel másokat is. Hogy a vers meg tudja-e váltani a világot, azt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy megváltoztathatjuk, emberibbé tehetjük segítségével környezetünket, kapcsolatainkat. Addig is, amíg a gyerekkönyvtár elkészül és benépesül, az Úttörőházban a könyvbarát kört vezeti. Sem ő, sem maguk a gyerekek nem értik egészen, hogy egy-egy rosszabb számtanjegy miatt miért tiltják el a szülők a gyereket éppen ettől a szakkörtől. Hiszen a vers csak jót tehet az emberrel, rosszat soha. Pál József Ment ment s vitte hát terhét s megváltóját a keresztet Mondta azt is hogy az isten fia volt vitte hát megváltóját a keresztet Megbotlik támolyog jaj Jaj a keresztet Mondta azt is hogy az ember fia volt Galambosi László Bosszú Hogy a vezér tervét társai kövessék, jogart is tart hatalmában, vérvörös szekercét. A gyöngét lefogja. Ülteti hurokba. Bíborba vont vesztőhelyen hóhér kaszabolja. Mozdulna a csonka. Telik a tűz tornya. Vaskesztyűs kéz csontokat szór lángoló halomba. Csillagos haj-kévét gyolcsokba tekerték. Szeretkezik rajt a Zsarnok. Virág mossa testét. Csorba Győző Vége nincs Leépül a ház Sorozatosan veszem észre: rossz a tető a kémény a födém Falcsonkok maradnak mire a rendelet jön S az élők is: el-elbolyonganak Végül is: ezred vagy tized világ édesmindegy Akik a legtöbbek nekem azok is ritkulóban Csapkodom hült helyüket s önnön ürességembe majdhogynem belehullok Időzavar szivzavar lélekzavar Jaj ha csak két méternyit kellene ha csak a gödör mélyéig! A halál szelid és a sírásók kíméletesek Az élet iszonyú: a zuhanásnak csak kezdete van vége nincs s a felebarát odapillant s megy tovább Pákolitz István Pirostojás Fűzfán fütyülő rézangyal fújja a sípját éj-nappal: az üregi vén nyúl tudja, ismét kertek alatt van a barkós Húsvét; noszahát, valahány nagyfülű föstheti a tojást, tyühühű! küllő-sugaras pirkadattal, szemen-szedett gyöngyharmattal keverik a rózsa pirosát, csiribiri lányok mosolyát; csillog a festék hétszín-tarka, szőrmék pemzli a nyuszka farka; lasifülű feleim, kezdjük a munkát, fölvállaltuk: pingáljunk hát; és ami puttony, zsombor van, kilikadt kasztró kormossan; idevele zsákot, tarisznyát, nyikogó tragacsot, talicskát; és aki nyisz-nyusz nem sánta, csúz, vagy a köszvény nem bántja, aki nem két szemére vak, — biki-mak bik-mak bik-mak-mak — usgyi, hetedhét határba: a pirostojást ne várja senki a világon hiába! Bárdosi Németh János Felhők országutján Felhők országutján szálltunk szivünkben hordtuk a kis hazát, melyen szegények könnye folyt át, értük volt dacunk, dalunk, álmunk. Versek Ölelgető condra! Urad megtaposta szegénylegény örökségünk. Ady ugarján mi törtük meg élő kalászra a holt rögöt, s ha hitünk, reményünk megtörött biztatást küldött a rengeteg: Bertók László Tettyei jelentés Jönnek a kövér turisták, a lepkét szállni rebbenti csoszogásuk. Egy rigó átszalad az úton, megáll és nyírfára bámul. Verebek lemezüzeme mögött kötelet húznak a gerlék. S a tulipánfa tövében egymást elmenőben lefényképeznék. Néhány nyugdíjas és gyerek sétál a kavicsos kerengőn. A romok között fiatal pár csókolózik egy bárányfelhőn. Mi újság? Kérdezi a költő a szökőkútra szállt madártól. Mi újság? Kérdezi a harkály. Az úr sem kopácsol? Nyúlnak a holland tulipánok s egyéb virágok, a sziklán bronz férfitest nyílik a fénybe, kevéságú babér boroszlán. Egy öreg háromszor kerül utamba sorsát megvallani. Sírnak a mélyből Klimó püspök papirmalmának lapátjai. Gyömöszöli a meleget a nap a Mecsek ágyékába — ezerkilencszázhetvennégybe, kilencedik ápril havába. A színész és a vers A színész, amikor pódiumra áll és elmond egy verset a közönségnek — vajon mit tesz? Egyszerűen hangra váltja a betűket? Vagy át is formálja a verset? A leírt versben rejlő rengeteg lehetőség közül melyiket választja ki? Szereti a színész a verseket? Vagy csak keveset? S miért mond verset a színész?- Részint azért — hangzik a válasz Kézdy Györgytől - mert ez a foglalkozása. Ha van egy ünnepi alkalom, s ehhez hozzátartozik egy vers, természetesen az alkalomhoz illő vers elmondása is, akkor ott a színész, aki elmondja. A színész a költők szorgalmas olvasója is? — Természetesen, hiszen szerintem sose csak azt az adott verset mondjuk el, hanem kicsit a költőt magát, aki akkor és ott ezt a verset megírta. Ismerni kell a költő egyéniségét, gondolkodását, hogy a versmondás jó legyen. A színész, ha verset olvas, mindig „új ismeretségeket" is köt, bár leginkább mégis azokat olvassa újra és újra, akikkel legmélyebb és legrégibb az ismeretsége. a könyvesboltban Székely Szilvia érettségi után mindjárt a Magyar írók Könyvesboltjába került. Nem is akar mást, csak az egyéves „könyves iskolát" elvégezni. — Nekem nagyon tetszik ez a munka. Ide sokan bejönnek, akik máshová nem mennek el, és én meggyőzhetem őket, hogy vigyenek, olvassanak el valami jó dolgot. Itt lehet „népnevelni”. Nem sokkal azután, hogy ide kerültem, egy mama a gimnazista lányának akart valami olyan verseskötetet, amit hasznosíthat az iskolában. Rábeszéltem a Juhász-kötetre, mert én azt nagyon szeretem, és tanultuk 'is negyedikben. Borzasztóan meglepődtem, amikor vagy három hét múlva a hölgy visszajött, nagyon megköszönte a tanácsomat és azt mondta, ajánljak még mást is. Azóta sok ilyen kalandom volt. Szilvia a szabadidejének háromnegyedét olvasással tölti. Igyekszik lépést tartani a könyvújdonságokkal, mert hiszen csak úgy adhat felelősen tanácsot. De a verseket különösen szereti. — Egy Ladányi-vers van a szobám falán, mint máshol a képek. De legjobban József Attilát, Radnótit, Nagy Lászlót szeretem. Minden új verseskötetet elolvasok. És örülök annak, hogy milyen népszerűek a versek, különösen a fiatalok között. Függesztjük magosra! Lábát lemetéljük. Mellét kettétépjük. Szakállábán nem zizegnek gyöngyháznyelű fésűk. Szorítjuk vasakba, égető falakba. Szurkot nyelő paripája máglya már alatta. Istent ha kiáltja, fúródik a lándzsa. Homlokáról lecsörömpöl kígyós koronája. Arató Károly Költészet Élesen látlak partodon cserzett arcú rádforrnak ellazult körvonalaid alkonyba csobbanón hálód merül kiemeled a Napot elvakit Figyelem pontos mozdulataid A hömpölygő homályon ki-ki-küldte papirhajók ide-oda dőlve sodródnak feléd hozzanak hirül neked valami jót Várod mint minden ember várja mig hálód emelgeted ázol-fázol Csak Nap legyek ne Hold ha sötét folyódból engem is kihalászol csaták emléke, ősök vére, egy rim a Vén cigány dalából, hogy minden vészből csak kilóból a nép és fény jön ünnepére. Tüzes nyelvek még soha szebben nem szállták meg a honi pusztát, viharra a szivárványt hozták, ha egy kidőlt, szálltunk seregben. Most már az ég egy tiszta ormán hajlékot vethet a dal szárnya, mintha Noé galambja szállna vizözönre zöld ágat hozván. Makay Ida Gyökér és csillag Elmondalak a nászruhás mezőknek. Éremmé vés a fagybtt téli ág. Szavad kottázzák megszállott szelek. Őskori sziklák szivébe írlak. Befalazlak az égbe eleven: Ha végleg csönd lesz homlokom mögött, gyökér és csillag mondjanak tovább. Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, A szegénylegénynek utat mutassatok — ezt a dalt egy sűrűcsillagos augusztusi éjszakán hallottam először. Négyen voltunk jóbarátok, a négy közül hárman tanítóképzősök; gyakran adtunk szerenádot, magunk szolgáltattuk az éneket, olykor a hangszeres zenét is. A távolság se számított: a fent írt augusztusi éjszakán kb. öt kilométert gyalogoltunk egy Marcsinak becézett leány kedvéért. Műsorunkban a Csillagok, csillagok is szerepelt; én útközben tanultam meg. Kristálytiszta egyszerűségén-szépségén túl találónak éreztem a sorsos azonosságot: aligha kell bizonygatnom, elég szegények voltunk mind a négyen, hogy a csillagok ne „ennek a legénynek", hanem „a szegény- legénynek" mutassanak utat... Aki nem ivott még muskotályt, nem ismerheti zamatátM : I rJ I I t I J ízét így jó bornak tarthatja akár a csigert is. Eladdig én is úgy voltam a dallal-zenével: nem az iskolában, hanem a baráti körömben döbbentem rá a dalban rejlő költői megnyilatkozásra; arra, amit hasonlatban, képben, táj- és természetfestésben, sorsban és történelemben hitelesen fölmutat; hol hetyke lázadással, hol sorsot panaszolva virágnak, madárnak, csillagnak; sóvárogva a megértő, hűséges szerető után, néha teljesen reménytelenül, néha akaratos bizakodással; olykor gúnyo- lódva-csípkelődve, máskor vaskosan vagy bumfordion odamondogatva ispánnak, kasz- nárnak s hasonló szipolyozó- nak. Balassi és Csokonai lírájában már gyakran fölbukkan egy-egy motívum, amit csakis a „parasztdal ton"-jából leshettek el, — ezt majd Kölcsey is próbálgatja —; de még nyilvánvalóbb és egyértelműbb a népközelséq Petőfi költészetében. Petőfi a forradalmat először a költészetben, a saját poézisében vívta meg a jól ismert és sokszor idézett céllal. Ady a forradalom szimbólumaként röptette pávamadarát a vármegyeházára. József Attila éhség- és szegényem- ber-verseiben is olyan népdal, siratóének, balladisztikus és regölő, ráolvasó-motívumok találhatók, melyek ékesen bizonyítják népünk költészetének a műköltészetre gyakorolt hatását. Ez a jótékony hatás a most 30 évesek lírájában is örömmel érhető tetten. A zenei és a szöveg-értékek megcsillantása, a közkincsnek kijáró megbecsülésen túl segítheti, kell is, hogy segítse az eléggé kificamodott köznyelvi ízlés-, gondolkodás-kifejezés megújhodását; hiszen a népdal érzékletes metaforái, mesterkéletlen-természetes költői eszközei-fordulatai éppen úgy beleivódhatnak köznyelvünkbe, akár az a tömérdek silányság, zűrzavaros fogalmi tisztázatlanság, nagyképűség, henye- ség és idétlen durvaság, amiktől sajnos hemzseg napjaink beszélt nyelve. Csillagok, csiilagok, szépen ragyogjatok. Grain András rajza
