Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)

1976-04-10 / 100. szám

1976. április 10., szombat Dunantmt napló 3 Vasas egyik utcája régi lakóházakkal A gazdaságosságot népgazdasági szinten kell értelmezni Anyagra várva A köz­művesítés az alapja Vasas fejlesz­tésének 1974 márciusában — éppen két esztendeje - vasasi tervis­mertető tanácskozásról tudósí­tottunk. Akkoriban készült el a PTV-nél a városrész rendezési terve, s készítője, Szentes Lászlóné, valamint a város fő­építésze, Sántha János ezt is­mertették a tanácstagokkal, a társadalmi szervek vezetőiivei, a lakosság képviselőivel. Ezt meg­előzően 1972 decemberében fo­gadta el a Városi Tanács vég­rehajtó bizottsága a Vasas ren­dezési tervéhez szolgáló irány­elveket. A két éve ismertetett tervet a minap fogadta el a végrehajtó bizottság. — A rendezési terv a fejlesz­tés keretét adja meg a felada­tok időbeli ütemezése nélkül — mondta Gömöry János, a ta­nács építési osztályánck város- rendezési csoportvezetője. S te­gyük hozzá: pénzügyi háttér nélkül is. Áttanulmányoztuk ugyanis Pécs nemrég elfoga­dott ötödik ötéves tervét, s ab­ban néven nevezve Vasas fej­lesztéséről ennyit találtunk: „Vasas I—II. ivóvíz feltárás — 2,5 millió forint”. Ami bizony nem sok. Az elfogadott rendezési terv új megvilágításba helyezi a dolgokat. Eddig az érvényes lendezési terv hiánya még ok lehetett bizonyos elismert igé­nyek teljesítésének halogatá­sára. Ami érthető is, hiszen se­hol nem tanácsos idő előtt olyan apró lépéseket tenni, amelyek aztán sehogysem il­leszthetők be a nagy lépések sorába. Dr. Németh Lajos ta­nácselnök-helyettes a rendezési terv vitájában azt mondta: „Most már van olyan rende­zési terv, ami lehetőséget ad Vasas fokozatos és erőteljes fejlesztésére. El kell érnünk, hogy a település — városrésszé emelkedjék”. És hozzáfűzött egy mondatot: „Mindenekelőtt a terület közművesítését kell megoldani, ez mindennek az alapja”- Visszacsenq ebben a mondatban az, amit két eszten­deje a terv ismertetésekor an­nak készítője is leszögezett: bármi van is a rendezési terv­ben, megvalósítása a közműve­sítésen áll, vagy bukik. Hat pontba foglalja a rende­zési terv a fejlesztési célkitűzé­seket, s a hatodik a lényeg: a közműellátás. Ennek alapelve: minden lakos kifogástalan ivó­vízzel való ellátása, a képződő szennyvizek ártalmatlanná téte­le, a csapadékvizek gondos el­vezetése. Az ivóvízellátást ille­tően megjegyzendő, hogy a la­kosság nagy része változatlanul nem részesül közműves ivóvíz­ellátásban, az általában hasz­nált kutak viszont káli-fertőzöt­tek. A legutóbbi vizsgálatok — két szerv is azonos végered­ményre jutott — a városrész víz­nyerő területeként a Vasas- Romonya völgyben a Kulcsos csárda környékét jelöli meg. Az idén kezdődő feltárás e terület­re irányul. No persze csak a víz „megtalálására". S ettől hol van még az, hogy a víz el is jusson a vasasi otthonokba! És ha már eljutott? A kelet­kező szennyvizet el is kell ve- vezetni. (Eddig is el kellett vol­na, ehelyett azonban a szik­kasztókba, illetve a „szelídebb- je" a nyílt árkokba kerül.) A közművek legköltségesebbikét tehát meg kell építeni, hiszen nagyon sok minden ettől függ. Egyébként a Hirdre tervezett szennyvíztisztító telepet a va­sasi szennyvíz fogadósára is méretezik. A lakosság pedig évek óta kész a közműhálózat kiépítésében társadalmi mun­kával részt venni. Csokorba szedi a rendezési terv a fejlesztés kívánalmait: milyen változtatásokra van szükség a jelenlegi település- szerkezetben, hogyan lehet a terület ésszerű felhasználásá­val 936 új lakást elhelyezni 1-2 szintes családi házakban, sorházakban, szabadon álló társasházakban; miként kell az igazgatási és társadalmi, szo­ciális és egészségügyi, gyer­mekgondozási, oktatási és egyéb intézményeket úgy elhe­lyezni, hogy a nagykiterjedésű városrész valamennyi lakosá­nak megfeleljenek. Mindezek felett azonban ott van a köz­művek nagy kérdőjele. A rendezési tervben foglal­tak megvalósítása — hosszú- távú program. A megvalósítás elkezdésével viszont mind ke­ni. Vasas a hazai szénvagyon vésbé lehet késedelmesked- egyik jelentős bázisa, amely­nek termelése az évtized vé­gére megkétszereződik, s utá­na is egyre többet ad abból a kiváló minőségű feketeszén­ből, ami nélkülözhetetlen a kokszgyártásban, A fontos bá­nya munkásgárdája fiatalítás­ra vár, s új bányászok letelepí­tésére. A terület másik jelentős ipari üzeme, a Kenderfonó, korszerű gépparkjával még több munkáskezet foglalkoztat­hatna. íme, egy városrész fej­lesztésének népgazdasági ösz- szefüggései. A vasasi kérdés tehát - el­odázhatatlan. A város tervé­nek összeállítása óta vált ez különösen nyilvánvalóvá. Esz­közeinek átcsoportosításával — egyéb, szintén fontos felada­tok rovására - növelni akarja a város az említett 2,5 milliót, hogy az égetően sürgős köz­mű és útépítéseket el lehessen kezdeni. De ennél többre nem futja. Más forrásokra lenne szükség Vasas fejlesztésének indításához. Hársfai István A gázszerelők főnöke hoz­zánk lép: — Akármit is mondott a gá­zosokról, az nem igaz. A Pécsváradi Termelőszövet­kezeti Építőipari Vállalkozás munkása eddig egyetlen szót sem beszélt a gázszerelőkről.(?) Pécsett, a Kalinyin út 45-ös számú 12 lakásos társasház át­adás előtt ál. Decemberre kel: lett volna elkészülnie — ápri­lis 2-án kerül sor a műszaki átadásra. Festők, porkettázók, üvegezők rohammunkában dol­goznak. A gázszerelők veze­tője a technológiai sorrend be nem tartásáról mond néhány szót, aztán siet munkája után. Kézenfekvő lenne ismét a határidő csúszásról, szervezet- fenségről beszélni; ennél a kis vállalatnál is előfordult például szerdán, hogy az új tűzoltólak­tanya építéséhez megérkeztek a régvórt betonidomok, de nem volt daru, nem volt munkás aki levegye... A mintegy öt esz­tendeje épülő Kalinyin úti ház­ban, amikor végre megkapták a mozaikot, s munkához lehe­tett látni, harminc más szakma­beli munkásnak is éppen akkor akadt dolga, letaposták a pad­lózatot. A lakók talán majd a festés miatt is — joggal, megfizették — az építőket szidják. Azt azonban nem magyarázhatják ők el minden lakástulajdonos­nak, hogy egy esztendeje nem lehet okkersárqa festéket kap­ni, budaiföfdről, bécsi fehérről nem is beszélve, amelyek ha­sonlóan hiánycikkek. Az elmúlt nyáron a kismé­retű tégla hiánya miatt játsza­dozni voltak kénytelenek a munkások, máskor vasbetonele­mek, vagy éppen a 6-os anya­csavar kényszerítette őket kény­szerű lógásra . . . A Pécsváradi Termelőszövet­kezeti Építőipari Vállalkozás kis szervezet, többnyire olyan munkákat vállalnak, amelyek a „nagyok" számára nem gaz­daságosak. A Hidasi Vegyi­művekben, a Pécsi Bőrgyárban, Pécsett a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Felsza­badulás úti telepén, Komlón a Béke Szállóban, a Steinmetz kollégiumban, Pécsett a gyer­mekkórházban foglalkoztatják A szelektív iparfejlesztés, a folyamatos gyártmánykorszerű- sítés a qépipar egyik legfon­tosabb feladata az V. ötéves tervidőszakban. 1976-80 között a gépipari üzemek megszüntetik a több milliárd forint értékű gazda­ságtalan, korszerűtlen termé­kek jelentős hányadának elő­állítását, s ezeket új gyárt­mányokkal váltják fel. A Kohó- és Gépipari Minisztérium a Kohó- és Gépipargazdasági Szervezési és Számitástechni­többek között 230 munkásukat. Ez évben hozzávetőlegesen 30 millió forint értékű munkát vé­geznek, amelynek anyagszük­séglete mintegy 10 millió forint. A terveknek megfelelően egy esztendőre előre leszerződték a szükséges anyagot, két anyag- beszerzőjük egész héten az országot járja, többször mégis tehetetlenek. Pusztai József főkönyvelő a példák hosszú sorát említi: — Nem lehet átadni épüle­tet, mert a kéményt nem tudjuk horganylemezzel vértezni, kész a ház, de néhány villamos szerelvény hiánya miatt a mun­kát képtelenek vagyunk befe­jezni. Az anyagellátó cégek elő­ször a „nagyokat” látják el„ s ha marad akkor sorra kerül­hetünk mi is ... A főkönyvelő téved: a na­gyok sem mindig képesek be­szerezni a szükséges anyago­kat. A Mecseki Ércbányászati Vállalat például, a Szénbányá­kat csakúgy említhetem, a napi termeléshez nélkülözhetet­lenül szükséges anyagokat is alig képes megszerezni. Mosta­nában sokat beszélünk a gaz­daságtalan termékek gyártásá­nak leállításáról: elhiszem, hogy egy vállalatnak nem gaz­daságos mondjuk a gáliát mo­sogatók készítése, ugyanakkor azonban 5 ilyen szerelvény hiánya miatt a komlói Stein­metz kollégiumot nem lehet átadni. A gazdaságosságot népgaz­dasági szinten kell értelmezni, attól nem leszünk kisegítve, hogy tucatnyi vállalat, várha­tóan a közeljövőben kimutatja, hogy ennyi meg ennyi „gazda­ságtalan” termék gyártását megszüntették és ebből (?) ... millió forint megtakarítást értek el. Másutt pedig a gyárakban akadozik a termelés, lakások átadása késik, kollégiumok áll­nak üresen, munkások százai játszadoznak az anyagra várva, máskor (amikor végre megér­kezik) egymást akadályozzák a munkában. Még meg kellene kérdeznem a gázszerelőt: mi nem igaz munkájukkal kapcsolatban? Gondolom ugyanide lyukad­nánk ... kai Intézetet bízta meg, hogy állítsa össze a termékek kor­szerűsítésének rangsorát. Első lépésként mintegy 60 olyan feltétel-csoportot állítot­tak össze, amelyek alapján el­dönthető egy gyártmány jövő­beni sorsa. A feltételek nagy részét négy fő csoportba so­rolták, és így létrejött a vizs­gálathoz szükséges négy alap­vető motívum: a korszerűség, a gyártás-fejlettség, a gazdasá­gosság és az értékesítés. Egyre több új lakóház épül Vasason Lombosi Jenő T ermékrangsorolás : jBWI iMji iSffj jiMt Ilf III I ányok-asszonyok gyára a mohácsi selyemgyár. Hosszú évtizedekig a „selymes” családokból, dinasztiákból ke­rültek ki a szövőnők. Nem volt munkaerőgond. Nehéz biztosí­tani ma az utánpótlást. „Jó lenne, ha az általános iskolai végzettséget követelményként állíthatnánk" - mondja az egyik művezető. Mi történik a gyárban a nők munkájának könnyítése érdekében? — Szövőgépeink bizony el­öregedtek — mondja Bense Já­nos igazgató. — Előrelátható­lag az ötéves terv végén kerül sor a gépek cseréjére, a gépi rekonstrukcióra (amikor majd automata gépeket is beállíta­nak), s akkorra kialakul állan­dó profilunk: az üvegselyem- gyártás. (Most évente 10-15 féle cikket készítünk). A beru­házás — az épületekkel együtt — 50 millióba kerül, ebből 12— 14 milliót fordítunk a szociális ellátás javítására. Többek kö­zött öltözőt és fekete-fehér für­dőt építünk 500 dolgozó részére. Benyitunk a szövőcsarnokba, szinte elnyel az éles, fémes csattogás, fülsiketítő zaj. 84 decibel a megengedett zaj­szint, itt 86-on felül van. Négy éve bevezették a svéd bilesol zajcsökkentő fülvatta használa­tát. Kezdetben idegenkedtek tőle, ma már kötelező, hiszen a vállalat felelős a zajártalom okozta károsodásért. A szövő­nők szociális-egészségügyi el­látásának javítására évi egy­millió forintot biztosítanak. Minden üzemrészben hűtőszek­rényt, szódavíz automatát he­lyeztek el, két éve az egész termelőrészlegre kiterjesztették a tízperces munkaközi szüne­tet. Az üvegszövő üzemcsarnok a KETI megállapítása szerint az ártalmas munkahelyek közé tartozik,, itt fennáll a szilikó­zis veszély, ezért ötnapos mun­kahetet vezettek be. — A szövőnő munkája ne­héz, egy műszak alatt 12—16 km-t gyalogol - mondja Ben­se János. — S bár a városban mi biztosítjuk a nőknek a leg­jobb kereseti lehetőséget (2300 az átlagfizetés), mégse könnyű a munkaerőpótlás. Előfordul, hogy egy-egy betanított szövő­nő odébbáll- Ez érzékenyen érint bennünket, mert a se­lyemszövés nagy szakmai gya­korlatot igényel, 5 év is kell ahhoz, hogy valakiből jó szö­vő váljék. Évente 3-5 csoport tanulót foglalkoztatunk, s akik leteszik a szakmunkásvizsgát, 5 százalékos bérfejlesztést kap­nak. Valahol azt olvastam, hogy a szövőnők beleszövik álmai­kat, vágyaikat is a kelmébe, azért szép a munkájuk. Bizto­san így van. Egyikük elmondta, hogy neki az öreg gépek csat­togása, csörömpölése a leg­szebb zene: a munka ritmusa lüktet benne... így érzi Pelcz Adámné is. 15 éves korától (immár 25 éve) itt dolgozik, malőrfűző csoportvezető. „Én már hozzánőttem a gyárhoz, sehova nem mennék, nekem ez a legszebb munka” — vallja. Karászi Bálintné (a Rózsa Fe­renc szocialista brigád vezető­je) technikumban érettségizett, s 1963 óta kétszer is elment a gyárból, de valami mindig visszahúzta. Lehet, hogy a jobb kereset, lehet, hogy más? ... Gyürke Zoltán Munka közben a szövőüzemben Szövőnők

Next

/
Thumbnails
Contents