Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)

1976-04-07 / 97. szám

1976. április 7., szerda Dunántúlt napló 3 A köxfttííif^főefés Afabb „t&cskéje* Ö rvendetes hirt kap­tunk: a Mázaszász- vári Nagyközségi Tanács és 9 helybeli üzem az SZMT támogatásával közös fenntartásba vette a köz­ség két különálló művelő­dési házát Gyakorlatilag a tanács eddigi 174 ezer fo­rintos költségvetése helyett összesen 293 ezer forint jut az intézmények működteté­sére. A példa sajnos nem túl ragadós, ezért a helyszínre siettünk, hogy ott tájéko­zódva mielőbb közread­hassuk: mit hoz tartalmá­ban ez a szerződés? Mázaszászvár két intézményében Potyondi János tanácselnök fontos eszköznek tartja a két intézmény közös fenntartását. Eddig ugyanis „épp, hogy ki­jöttek" az éves összegből, most egy koncentrált nagyobb summából korszerűbb feladato­kat tervezhetnek (és tárgyi föl­tételeket is hozzá) két, elsősor­ban munkás- és bányászfalu közművelődésében. A két intéz­ményt közös igazgatás alá von­ják, és külön figyelmet szentel­hetnek az üzemek sajátos igé­nyeinek: elsősorban a terme­lést segítő közművelődési fel­adatok tervezésében. Új szak­körök, együttesek létrehozására is lehetőség nyílik, s a szép, alig néhány éve fölújított má­zai művelődési házban (eddig az SZMT, korábban Tolna me­gye kezelésében volt) a szó legszorosabb értelmében ki­nyitni a kapukat, beengedni a fiatalokat, az ifjúsági klubot, inkább kopjon el a berende­zés. , . Szavait nagy örömmel hall­gattam, különösen, amikor el­látogattam a kis faluhoz mér­ten hatalmas nagy művelődési házba, ahol 400 személyes nagyterem és több kisebb szo­ba meg egy tágas, otthonosan berendezett hall várja a láto­gatókat. Szemre legalábbis (a nagyterem kivételével) a hasz­nálat legkisebb jele nélkül ... Jóllehet Metz István, az intéz­mény vezetője tájékoztatása szerint itt pontosan tíz szakkör és klub van, illetve különböző tanfolyamok működnek. Való­ban időszerű lenne a korábbi szemlélettel együtt végre ki­szellőztetni innen az alkalmi használat „tiszfaszoba” jelle­gét is. Megkérdeztem a két intéz­mény vezetőjét, hogy mit vár­nak az új helyzet új lehetősé­geitől? METZ ISTVÁN: — Nézze, nem szépítek, nem mondok olyant, omi nincs... Mi eddig is az SZMT és a tanács közös fenn­tartásában voltunk, ezután is így lesz. Egy év előtt Tolna megyében ez nagy szakszerve­zeti intézménynek számított az itteni és a környező bányász- falvak kulturális szolgáltatásá­ban. A funkció nem változott. Előbbrelépés a közös fenntar­tás, jobb lesz ezután .. . Hogy miben, arra nem kap­tam választ, viszont májusig felsorolta a szórakoztató ren­dezvények (havonta kettő!) „nagymenő" tánczenekarait, amelyek itt vendégszerepeinek majd. Szó se róla, módjával ez is kell .. . WILL ERNŐ, a szászvári rész művelődési házának vezetője meglepődik a kérdésemen: — Á, önt félretájékoztatták. Szó esett ugyan a közös fenn­tartásról, dehát hol van az még?... Mutatom a szerződés egyik példányát. Úgy látszik, mégsem olyan kicsi a világ ... A műve­lődési otthon és a tanács kö­zött alig néhány száz méter a távolság, különben telefon is van. A iközös fenntartás szerző­dési tárgyalására a fiatal szászvári népművelőt alighanem elfelejtették meghívni és utána sem tájékoztatták röpke 7—8 nap alatt . . . Most már mind­egy, fő, hogy megtörtént a szer­ződéskötés, ami jóval több pénzt jelent. Az úttörő fúvószenekar, a fotó-, a honismereti szakkör, az ifjúsági klub, az asszonyklub mellett most majd lehetőség nyílik itt a színjátszó szakkör megalakítására, és a kertbarát klub — ami két éve igen nép­szerű volt - újjászervezésére is a szászvári intézményben. — Ezenkívül hangfogóval kel­lene ellátni rossz akusztikája miatt a klubtermet, amely pró­bahelyiség a zenekaroknak; föl kellene újítani az ifjúsági klub düledező, roskatag berendezé­sét, hogy otthonos legyen, hogy szívesen járjanak oda a fiata­lok. Továbbá tervezünk még disco-programot, és a Népmű­velési Tanácsadó műsorfüzete szerint is több tartalmas művé­szi pódiumműsorra jutna lehe­tőség, ha valóban több pénz kerül idén a közművelődésre, — sorolta a szászvári rész terveit a fiatal népművelő, aki egyéb­ként zenetanár, klarinét tansza­kon végzett a pécsi főiskolán és most a jó nevű szászvári út. törő fúvószenekart is vezeti. Legnehezebb feladatnak ígérkezik a mumkáskultúrában előrelépni. A most több mint négyezer lakosú községben, Mázaszászváron többségben három műszakban ingázó mun­kásemberek élnek. Igen nehéz úgy megtalálni a kapcsolato­kat az üzemekkel. Ahhoz pe­dig, hogy az itteni munkások művelődésében, tanulásában és meglehetősen egyirányú ízlésé­nek alakításában előbbre lép­hessünk, ahhoz az üzemeknek is tenniük kellene valcmit. Három éve Zádor község volt az első „fecskéje" a művelő­dési intézmények közös fenn­tartásának. (Azóta a szigetvári járás valamennyi intézménye ebben a formában működik.) Újabb hírek ritkán érkeznek hasonló szerződésekről, pedig most már a sásdi járásban is mozdult valami. Nehezen ,,ta- vaszodik", így minden jele nagy öröm . . . Wallinger Endre Napfényes, vízparti nyár háromezer pécsi úttörőnek Felújítják a Balaton-parti úttörőtáborokat Vízparton, fák között, kiépí­tett, csaknem összkomfortosnak mondható táborban ébredni reggelente játékra, sportra, szép kirándulásra — kell-e en­nél több a gyorsan fejlődő, s a nyári vakáció beköszöntére bizony már meglehetősen fá­radt gyermeknek? Aligha. Ez a lehetőség pedig máris több mint 2500 úttörőnek adatik meg nyaranta. Fiatal művészek szaciális helyzete A szekrény teteje meghajlik a felhalmozott több tucatnyi, nagyméretű grafika súlya alatt. A zsűri 3000 forintra értékelte őket darabonként. - Hova te­gyem ezeket a lapokat? - tárja szét karját a fiatal gra­fikus —, nincs műtermem. Mi­nap jártam egy másik fiatal művésznél. Műteremlakásában, amely alapterületét tekintve alig nagyobb egy garzonnál, szintén egymás hegyén-hátán tornyosultak a friss, még félig száraz képek. — Műteremnek csak-csak elég volna egyelőre, de itt él velem a család is. A nagyobb szobában annyi hely van mindössze, hogy a festő egy-egy ecsetvonás után hát­ralépjen, s összevont szemmel is rápillantson a készülő mun­kára. A fiatal művészek élet- és munkakörülményei egyre több beszélgetés témáját képezik, s most, hogy az utóbbi években többé-kevésbé sikerült a régi igényeket kielégíteni, vagyis az idősebb és a középnemze­Szakköri foglalkozás a pécsi Ifjúsági Házban dék körülményeit rendezni, fo­kozottabb figyelmet lehet szen­telni a pályakezdés nehézsé­geivel viaskodók szociális hely­zetének megjavítására. A témát a közelmúltban a városi tanács ifjúságpolitikai bizottsága tűzte napirendjére, Várkonyi György művészeti fő­előadó előterjesztése alapján. A helyzetfelmérő anyag meg­állapítja, hogy a városunkban tevékenykedő fiatal művészek jelentős része nem megfelelő szociális körülmények között él, és dolgozik. Az említett pél­dák a lakással, illetve műte­remlakással már rendelkezők gondjait villantották fel, sokuk­nak azonban jelenleg még la­kásuk sincs. Mivel a felmérés ezzel hozza összefüggésbe azt Jegyzetek Kő Pál kiállításáról A kiállítóterem egyik fő­falára kitett Iskoláslány című szobor adja az okot arra, hogy egy kiállítási kritikában most a tálalás, a rendezés megítélé­se a művek értékelését meg­előzi. A „miértekre" rímelő „ho­gyan" persze a művekkel is összefüggésben van, s bizony a rendezőket sokszor zavarba ejt­hette a mesterségbeli tudásnak, a könnyű látszatmegoldások­nak, a kedvező és a „közért­hetőség" homályos kritériumai­nak elébe menő témák kevere­dése. A rendezés közben szem- melláthatóan valamilyen tema­tikai többlet, jelentésbeli plusz megcélzása, talán a mai doku­mentatív műfajok hatása volt az, ami az alapjában nem köz­érdekű műhelyrajzokat a falra kirajzszegezte. A csúnya tálalás óhatatlan közömbösséget indukál a néző­ben, különösen akkor, ha a raj­zok sokszor semmiféle belső alakulásáról, a végső plasztikai forma megtalálásának küzdel­mes mivoltáról ;nem vallanak. De nem is vallhatnak, hiszen a plasztikai formák, a megidézett faragvány-ábrák egy történeti adatgyűjtés nyomán felidézett Miniatűr a falon közhelytárból pottyantak ki. Az egykor volt nemzeti tragédia, Mohács tanulsága nem haladja meg a romantikus „nemzeti nagyiét" elvesztésén búslakodó száz év előtti költő summáját. A nemzet mai kulturális érték­rendjében Mohács összekap­csolódott számos egyéb nem­zeti és világkatasztrófa képze­tével. A konkrétumokkal szem­ben nosztalgikus játszadozás­nak, a közlhely legyűrése és a szimbólumteremtés közötti ver­gődésnek tetszik mindaz, amit a kiállításon a csatatérre ke­rülő emlékek terveként látha­tunk. És ami szemléleti-tartalmi igénytelenségként megjelenik szoborban, azt a kiállításrende­zés megoldásai csak felerősítik. A játékban és plasztikai ötle­tekben, az ad hoc vésőcsussza- násokban, s a siker-művészet látszólag sokatmondó kompo- zíciós fogásaiban — ezek lehe­tőleg történeti adatokkal is megtámaszthatok legyenek — minden megtalálható, cmi az előzményekhez képest valami­lyen összemérési kísérletet le­hetővé tehet. De Kő Pál vala­milyen ok miatt nagyon vigyáz arra, hogy a játék és mese alapközegéből ne billenjen ki, és ebben a közegben természe­tesen megítélhetetlenek, vala­mint minősíthetetlenek lesznek a dolgok, hiszen a mesében és a játékban minden megtörtén­het. De ez enyhén szólva nem huszadik századi program. Kétségeket kizáróan gigászi feladat ma létrehozni egy hite­les művészi formanyelvet. Két­ségkívül létezik gondolkodás- módjaink árnyalatai között a nemzetinek-népinek egy leegy­szerűsítő, úgy is mondhatnánk: neo-népies a „kézenfekvő” szemléleti ösztönzéseit követő felfogása. Ennek a felfogás­nak is megvan a maga szerepe. A házát ölbevevő öreg paraszt vagy a szökrönyre állított asz- szony, a picinyke Iskoláslány a nagy fal közepén egy, a „szív húrjain" hiteles, ámde plaszti­kai ötleteiben a kertitörpe-stílus körében ragadható meg. Kő Pálnak művészi program­ja lehet egy sor értelmezési különbséget ikibékíteni. Ez azon. ban eltérő felfogásban készí­tett szobrok egymás mellé állí­tásával aligha oldható meg. A hiperrealizmust idéző, színezett portrészobor igazi napszem­üveggel, vagy a hellenisztikus mintázású kő faunfej a való­ságra figyelés szobrászi-gon- dolkodói útjának két végpont­ján helyezkedik el. A mindent- tudó mesterember ügyességé­vel beállított kézenálló faszo­bor, lazán aláhulló hajával a tárgyi világ jelentésváltozásai­nak újból csak egy más végle­tét idézi fel. Kő az eklekticizmusig nem jutott el, s a rnost elénk tett művek sora csak negatív meg­fogalmazásokra sarkall, nem találván olyan szemléleti mag­ra, melyhez magukat a műve­ket lehetne mérni és hitelesí­teni. Aknai Tamás a tényt, hogy az utóbbi idő­ben számos tehetséges fiatal művész távozott el Pécsről, a javulás alapvető feltételeként a lakáshelyzet megjavítását je­löli meg. Várkonyi György el­mondta, hogy a városi tanács műtermet biztosít a Pécsett élő művészeknek. • A fiatal előadóművészeket (zenészek, táncosok, színészek) aktivizáló intézmények sorát tovább kell bővíteni — a köz- művelődési tevékenység kiszé­lesítésével párhuzamosan. „A képző- és iparművészek, az irodalmárok publicitásának biztosítása rendkívül pénzigé­nyes" - állapítja meg az elő­terjesztés, s e téren még az idősebb korosztályhoz tartozó, jelentős művészek helyzete sem minden esetben problémamen­tes. A színházi nívódíjhoz hason­ló díjak létesítésére, eseten­kénti odaítélésére is nagy szük­ség volna — valamennyi művé­szeti ágazatban. Az előterjesztésben és az ifjúságpolitikai bizottság ülé­sén nagy hangsúlyt kaptak a munkás alkotói körök, a mun­kásfiatalok művészi tevékenysé­gét segítő törekvések. Ezzel kapcsolatban az IPB elé bo­csátott anyag megállapítja, hogy „a tehetséges, alkotó haj­lamú munkásfiatalok előtt nyitva áll a kiteljesülés sokféle útja, de a különböző utak kö­zötti eligazításban élesebb szemre, jobb kritikai érzékre lenne szükség” • Figyelmet érdemelnek azok a - KISZ által is támogatott — javaslatok, amelyek értelmé­ben a különböző művészeti ágak fiatal képviselői számá­ra állandó és rendszeres be­mutatkozási alkalmat kell biz­tosítani. Az előbbi javaslatot az Ifjú­sági Ház már részben valóra váltotta sokszínű alkotókörei­nek, műhelyeinek, művészeti csoportjainak megszervezésével, a többi pedig hosszabb távra szóló feladatot jelent mind­azoknak, akik ez ügyben ille­tékesek. B. K. A Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya irányítása, fel­ügyelete alp tartozó táborok évről évre szépülnek, korszerű­södnek. A legutóbb kapott tá­jékoztatás szerint a III. ke­rületi úttörőtábort korszerűsítet­ték, a gáztüzelés meghonosítá­sával az I. kerületi tábor ko­rábban gondot okozó étkezte­tése is megoldódik. Az I. és a III. kerületi táborba új bútoro­kat vásároltak, és az idei sze­zonra négy új kerti pavilont állítottak fel. Már ebben az évben meg­kezdik a 150 személyes fonyó- di tábor rekonstrukcióját, tel­jes felújítását, örvendetes hír érkezett szerkesztőségünkbe a pécsszabolcsi általános iskolá­ból is. Tervezik, hogy a Me­cseki Szénbányák István aknai szocialista brigádjainak társa­dalmi munkában történő közre­működésével nyári napközis tá­bort alakítanak ki a sikondái üdülőtelepen. A 60—80 sze­mélyes tábort hétközben az iskola tanulói, hétvégeken pe­dig a szocialista brigádok vennék birtokba. Ha tervük­höz sikerül megkapniok a komlói városi tanács hozzájá­rulását, akkor már az idén megkezdődhetne a pécsszabol­csi úttörők táborozása a Ba­ranya megyei úttörővezető kép­ző tábor szomszédságában. S ez valóban újabb szép példája lehetne az iskolák és a szocia­lista brigádok együttműködé­sének. A Balaton-parti pécsi úttörő­táborok igen nagy előnye, hogy valamennyi vizparti fek­vésű. Saját erőből megoldható az orvosi ellátás, és természe­tesen az étkeztetés, a felügye­let. Sok éves tapasztalat az, hogy a pedagógusok szívesen vállalják ezt a munkát — ugyanis ez nekik is pihenés. Az egyes táborokban 10 napos turnusokban 120—120 gyermek, tehát egy-egy turnusban 360 tanuló helyezhető el. Az em­lített táborokon kívüli nyári üdültetési lehetőségeket is fi­gyelembe véve, összesen több mint 2500 pécsi úttörő mesél­het ősszel társainak nyári tá­bori élményeiről. iüülli A táborozok kiválasztását az úttörőcsapatok végzik — a szociális helyzet és a tanul­mányi eredmény figyelembevé­telével. A nevelőket úgy cso­portosítják, hogy rendszerint saját tanítványaikkal kerülnek egy táborba. A program gerin­cét természetesen az úttörő- mozgalom nyári aktualitásai képezik. A játékos, kötetlen foglalkozásokra való felkészü­lés már ilyenkor, a tavasz kö­zeledtével megkezdődik. Ugyanakkor a pécsi nyári napközis táborokban is meg­kezdődik a változatos nyári foglalkoztatás. Ebben az évben az I. kerületben a fehérhegyi általános iskolában, a Hl- ke­rületben pedig a 39-es dan­dár úti általános iskolában kapnak helyet a nyári napközis táborok. B. K. . €5* 1*®?SC dSR €1CWlyWmTm**OfPK. +

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents