Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)

1976-04-03 / 93. szám

1976. április 3., szombat Dunántúli napló 5 Befejeződött a bolgár pártkongresszus A BKP új vezető szervei Pénteken Szófiában helyi idő szerint kevéssel 13 óra előtt befejezte munkáját a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresz- szusa. A párt Központi Bizott­ságának első titkárává egy­hangúlag újra Todor Zsivkovot választották meg. A Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusa péntek dél­előtt zárt ülésen megválasztot­ta a párt új Központi Bizottságát. Az új Központi Bizottság még a délelőtt folyamán megtartot­ta első ülését és megválasztot­ta saját vezető szerveit. A KB ismét Todor Zsivkovot választotta meg első titkárává. A BKP KB új Politikai Bizott­ságának tagjaivá Alekszandr Lilovot, Borisz Velcsevet, Grisa Filipovot, Ivan Mihajlovot, Pen- cso Kubadinszit, Sztanko To- dorovot, Tano Colovot, Todor Zsivkovot és Cola Dragojcse- vát választották. A Politikai Bi­zottság póttagjai: Dobri Dzsu- rov, Drazsa Valcseva, Krasztju Tricskov, Peko Takov, Petr Mla- denov és Todor Sztojcsev. A Központi Bizottság titkárai: Alekszandr Lilov, Borisz Vel- csev, Grisa Filipov, Iván Pra- mov, Ognjan Dojnov. A Központi Bizottság titkárságának póttag­jai: Vladimir Bonev, Georgi Jordanov, Miso Misev, Szava Dalbokov. ♦ ■F- STOCKHOLM: A svéd kor­mány felkérte a chilei kor­mányt, halassza el a közeljö­vőre tervezett katonai bírósági eljárást a politikai ellenzék vezetőivel szemben és tegye lehetővé, hogy a politikai fog­lyok kívánságuk szerint elhagy­hassák az országot. ♦ WASHINGTON: Az ome- rikai szenátus külügyi bizott­sága csütörtökön jóváhagyta Ford elnök jelölését, amellyel Thomas W. Gates volt hadügy­minisztert bízta meg az Egye­sült Államok pekingi összekötő irodájának vezetésével. + TEHERÁN: A teheráni külügyminisztérium csütörtökön bejelentette, hogy Irán és Mo- zambik nagyköveti szinten dip­lomáciai kapcsolatot létesít egymással. + RÓMA: Olaszországban április 30-án 15—25 százalék­kal növelik a legtöbb autópá­lya használati diját. A Brenner- autópálya használati diját nem emelik. KS/U NÁCI (J II.' II oio A megélhetési költségek szüntelen és nagyarányú emelkedése elleni tiltakozásul római házi­asszonyok tízezrei tüntettek. *-F MANILA: Diosdado Ma- capagal, a Fülöp-szigetek volt elnöke, aki csütörtökön politi­kai menedékjogot kért az ame­rikai nagykövetségen, pénteken — miután kérését elutasítot­ták - elhagyta a nagykövetség épületét. Előzőleg biztosítékot kapott a helyi hatóságoktól, hogy nem veszik őrizetbe. ♦ ALGÍR: Muari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke a közel­múltban három faluban tett lá­togatást és fellah családoknak átadta az új lakásuk kulcsait. Az algériai agrárforradalom keretében ezzel 10 000 olyan személy költözött korszerű szálláshelyre, akik eddig télen és nyáron nyomornegyedekben vagy sátrakban laktak. Üj szál­lásukon folyóvíz és elektromos világítás, valamint iskolák és fürdők találhatók. ■F TOKIÓ: Április 4-én hu­szonegymillió thaiföldi járul az urnákhoz, hogy megválassza az ország új parlamentjét. A 279 mandátumért harminckilenc politikai párt összesen 2370 képviselőjelöltje verseng. » ♦ WASHINGTON: Edward Levi amerikai igazságügymi­niszter bejelentette, miniszté­riuma tájékoztatja mindazokat az amerikai állampolgárokat, akiknek magánéletébe a szö­vetségi nyomozó iroda, az FBI valamilyen módon beavatko­zott. + TOKIÓ: Tanoka Kakuei volt japán miniszterelnök pén­teken határozottan cálolta azt, hogy bármilyen köze lenne a Lockheed repülőgépgyár meg­vesztegetési botrányához. Ta­naka először foglalt nyilváno­san állást a kérdésben azóta, hogy a Lockheed-botrány feb­ruárban kirobbant. ♦ WASHINGTON: Ford amerikai elnök a Fehér Ház­ban a legmagasabb amerikai polgári kitüntetéssel, a Szabad­ság Érdemrenddel tüntette ki Arthur Rubinsteint, a világhírű lengyel származású zongora- művészt, a 89 éves pianista 70 éve adta első koncertjét. — Kádár János írása a Kommu- nyisztban A Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXV. kong­resszusának napjaiban az SZKP Központi Bizottságá­nak folyóirata, a Kommu- nyiszt szerkesztősége azzal a kéréssel fordult több kül­földi delegáció vezetőjé­hez, hogy közöljék benyo­másukat és mondják el, hogy a kongresszus mely eszméi ragadták meg leg­inkább figyelmüket a párt­juk és a nemzetközi kom­munista mozgalom előtt álló feladatok fényében. A Kommunyiszt legújabb számában közli Kádár Já­nosnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titká­rának válaszát ■F KOPPENHÁGA: Tízezernél több fiatal tüntetett csütörtö­kön Koppenhágában, követel­ve, hogy a hatóságok a bel­városban ne bontsák le azokat a régi katonai barakkokat, amelyekben az utóbbi időben hippik, kábítószerélvezők és különböző szekták tagjai ver­tek tanyát, megalapítva ,,a sza­bad várost". ♦ PÁRIZS: Csütörtökön 85 esztendős korában, párizsi ott­honában elhunyt Max Ernst festőművész, aki hosszú mun­kássága során különböző prog­resszív irányzatok alapítói il­letve élharcosai közé tartozott. •F GENF: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) titkársága által Géniben nyil­vánosságra hozott jelentés sze­rint a szervezet a nyomor el­leni küzdelmet tekinti legsür­gősebb feladatának. A 127 oldalas jelentést a júniusban összeülő munkaügyi világérte­kezlet elé terjesztik majd. A hatéves előkészítő munka alapján összeállított jelentés megállapítja, hogy a világon jelenleg 1,2 milliárd lő a sze­gények száma. A világ lakos­ságának 67 százaléka nem ki­elégítően táplált, a fejlődő or­szágok lakosságának 40 száza­léka pedig munkanélküli. ♦ KASSA: A Kassai Kohó­ipari Kombinát idén az áruter­melés értékének 750 millió csehszlovák koronával történő növelését, valamint 1975-höz képest 200 000 tonnával több nyersvas és hengcrcltáru ter­melését tervezi. + BONN: K. Stcck-nek, a politikai plakátművészet meste­rének nevét jól ismerik az NSZK-ban. Műveiért, amelyek a plakát éles nyelvén reagál­nak az országban végbemenő időszerű politikai események­re, a művészt állandó táma­dások érik a reakció részéről. Arról van szó ugyanis, hogy Steck plakátjai a. szocialista országokhoz fűződő kapcsola­tok normalizálására, a nagy­tőke önkényének megfékezésé­re buzdítanak, leleplezik a CDU—CSU reakciós politiká­ját, a politikai meggyőződésért való üldözést. A fegyelmet gyakorló tábor számban gyarapodott. Messzi vidékek küldöttei hozták el a csatlakozás hírét. Hűségükről biztosították a hajdúk, a kunok, a jászok. Felduzzadt seregével megindult a Latorca völgyében az ország belseje felé és Mun­kácsig meg sem állt. A csá­száriak szintén ide sereglettek, mégpedig azzal a biztos tu­dattal, hogy egycsapásra fel­számolják a lázadást, önbizal­mukat okkal alapozták az erős várőrség és a harcedzett Mon- tecuccoli-ezred együttműködé­sére. Az egyik kapitány becsü­letszavát adta, hogy kardja he­gyére tűzi Rákóczi szívét. Ugyanezt a kapitányt levág­ták a kurucok. A fejedelem nem remélhetett győzelmet, mikor váratlanul nagy erőkkel találta magát szemben, a tüz- próba mégis becsülettel sike­rült. Vezéri posztján, teljesen a saját belátására hagyatkoz­va, tisztek nélkül, csatatéri ta­pasztalatok hiányában rendet tudott tartani, képes volt bá­torságot önteni csatázó embe­reibe. Nem nyertek ütközetet, de nem is verték meg őket. Rendezett sorokban vonultak vissza a tűzkeresztség tanul­ságaival, hogy az országhatár közelében megerősödve győz­tes rohamokra induljanak. Ek­kor, az erőgyűjtés napjaiban csatlakozott hozzájuk néhány huszár, köztük Ocskay László, a későbbi kuruc brigadéros, aki előtt fényes győzelmek1 so­ra állt, árulása miatt mégis vérpadon kellett befejeznie életét. És megérkezett Bercsényi Miklós Lengyelországból, hat század különböző nemzetiségű katonával. Együtt volt a nagy felszabadító háború hadsere­gének magva, amelyhez a küz­delmek során tíz és tízezrek csatlakoztak. 1703. július 7-én mozdult ki az országhatárnál lévő Zavadka faluból a kuruc tábor, megindulva a tiszántúli sík vidékek felé. 10. RÉSZ HAZATÉRÉS Ami különösen nehézzé tette Rákóczi gondját: nemcsak a német ármádia, de a magyar nemesség egyrésze is ellenség­ként tekintett érkezése elé. Fegyvert kellett szegeznie azok ellen, akiket a parasztokhoz hasonlóan a nemzet zászlói alá hívott Magyarország egye- temes érdekében. Ám a nemesség jobban félt a jobbágyoktól, mint a német­től. Tiszabecsénél hadirendbe sorakoztak az Alföldre igyekvő kurucok feltartóztatására. Szó- , morú, tanulságában igen el­gondolkodtató tény, hogy a felszabadító háborúra vállal­kozó kurucoknak épp magyar fegyverek ellenében kellett ki­vívni az első győzelmet a ti­szántúli hadjárat nyitányaként. A nagyobb veszteség elkerülé­sét mindkét oldalon a kuruc erők döntő fölényének köszön­hették. Illúziók nélkül viselte vezéri felelősségét Rákóczi. Az or­szágmentő küzdelemben szi­lárd eltökéltség mellett egész­séges veszélyérzet jellemezte viselkedését. Vajha későbbi vezértársai közül többen ren­delkeztek volna ezzel a tulaj­donsággal. Igaz, a tiszabecsei győzelemmel erős hídfőt léte­síthetett az Alföld felé, de a hátában császáriak tanyáztak, Montecuccoli híres ezrede fe­nyegette. Szatmárban, Erdély­ben szintén németek. Előtte a síkság kétértelmű nemessé­ge. Miközben várták, sőt elé­je jöttek a szegények, s tábo­ra tetemesen szaporodott, a nemesség éppúgy elhúzódott tőle, mint a hajdú városok módos civilei. Ezért alig kelt át a Tiszán, mindjárt Vásáros- naményből kiadta a híressé lett naményi pátenst, amely­ben felvilágosítja a nemessé­get vállalkozása céljáról, biz­tosítva a bizalmatlanokat ki­váltságaik tiszteletben tartásá­ról, ugyanakkor emlékezteti őket ősi kötelességükre, a ha­za függetlenségének megvédé­sére. (Folytatása következik) Az emberiség egyetemes érdeke: Győzzön a józan ész! Arbatov cikke a Pravdában a szovjet—amerikai viszonyról Moszkva A Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatai­nak a béke, a nagyobb köl­csönös megértés és az együtt­működés szellemében való át­alakítása korunkban a nemzet, közi élet egyik sarkallatos kér­désévé vált — állapítja meg a Pravda pénteki számában Ge- orgij Arbatov akadémikus. A Szovjetunió és az Egyesült Államok objektív érdekei azt követelik, hogy a kapcsolataik­ban elért fordulat erősödjön és mélyüljön. Ez a célja a Szovjetuniónak — hangzik a Pravda cikke. Arbatov a továbbiakban az Egyesült Államok politikai be­állítódásában végbement vál­tozásokkal foglalkozik, azzal, hogy a realista tendenciák bo­nyolult és éles harcban utat törnek maguknak. Amerikában azonban még sok megrögzött ellenfela van a Szovjetunióval vgIó kapcsolatok javításának. Ellenállásuk az enyhülés min­den újabb sikere nyomán akti­vizálódik, különösen pediq a beloolitikai harc élesedésének időszakaiban, a kibontakozó választási kampány körülmé­nyei közepette. Georgij Arbatov megállapít­ja: az enyhülés ellen a gazda­sági és belpolitikai nehézsé­gek közepette újra különleges erővel kezdenek beszélni ,,a szovjet fenyegetésről és a kom­munista összeesküvésről”. Többek között újra megjeleni az a hajlam, hogy a katonai erőben lássák az utat bármi­lyen probléma megoldásához és a mérhetetlen globális igé­nyekhez. Az enyhülés megköveteli, hogy az összes különbség és probléma ellenére a két ha­talom megtanuljon egymás mellett élni, úgy élni, hogy ne fenyegessék népeik és az egész emberiség létét - hangsúlyoz­za Arbatov akadémikus. Ezt azonban zavarják a hi­degháború hagyományai és csökevényei. Nem szűntek meg például a szocialista országok belügyeibe való beavatkozási kísérletek. Ezek közé a csőké- vények közé * kell sorolni ,,az erő alapján való békével” kap­csolatos érveket. Az Egyesült Államokban az enyhüléssel kapcsolatban ki­bontakozott vita számos kér­dést vet fel. A végleges választ rájuk természetesen csak az élet, a politikai gyakorlat adja meg. Sokkal jobb lenne azon­ban, ha az ilyen kérdések egy­általán nem merülének fel Amiről szó van, túlságosan ko­moly doloq ahhoz, hogy lehe­tővé tegyük a kétértelműséget, vagy pediq engedményeket te­gyünk a szélsőjobboldali tábor felelőtlen hangoskodóinok. A szovjet—amerikai kapcso­lótokban végbement kedvező változások ellenére ez Egyesült Államok hadiipari komplexuma által ösztönzött haditechnikai fejlesztés továbbra is megelőzi a fegyverzet korlátozásáról fo­lyó tárgyalások politikai mene­tét. Olyan bűvös körbe kerültünk, amelyből ki kell törni — hang­súlyozza Georgij Arbatov. Éppen ez adja meg az értel­mét a Szovjetunió javaslatának arról, hogy állapodjanak meg az új, még nagyobb pusztító erejű fegyverfajták és rendsze­rek létrehozásának betiltásáról, beleértve azokat a konkrét fegyverrendszereket is, amelye­ket Leonyid Brezsnyev sorolt fel az SZKP XXV. kongresszusának szónoki emelvényén. Ez a ja­vaslat sajnos még nem talált visszhangra az Egyesült Álla­mok részéről - állapítja meg Arbatov akadémikus. Kitü ntetések (Folytatás a 2. oldalról) Fabók Gyula festőművész, Gyur- csek Ferenc szobrászművész, Kádár János Miklós festőmű­vész, Mészáros Mihály szobrász- művész, Mózer Pál belsőépí­tész. III. FOKOZAT: Barczi Pál grafikusművész, Benkő Ilona keramikusművész, Brenner György grafikusművész, Szabados Árpád grafikusmű­vész, Vörös Irén ruhatervező művész. Balázs Béla-díj I. FOKOZAT: Dömölky Jónos, a Magyar Televízió irodalmi és drámai főosztályának rendezője, Tóth János filmoperatőr. II. FOKOZAT: Dárday István rendezőasszisz­tens, Friedmann Endre fotómű­vész, Madaras József színmű­vész, Mezei István, a Magyar Televízió koordinációs főosz­tályának operatőre, Molnár Edit fotóművész. III. FOKOZAT: Dr. Márkus Éva (Kulcsár Ist­vánná) szinkronrendező, Murá­nyi Istvánné (Székely Éva) film­rendező, Sárközi Endre trükk­rajzoló. Liszt Ferenc-díj I. FOKOZAT: Béres Ferenc énekművész, Medveczky Ádám, a Magyar Állami Operaház karmestere, Sass Sylvia, a Magyar Állami Operaház magánénekese. II. FOKOZAT: Erese Margit, a Magyar Álla­mi Operaház magánénekese, Falvay Sándor zongoraművész. Lantos István zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, Nagy Zoltán, a Magyar Állami Operaház magántáncosa. III. FOKOZAT: Uhrik Dóra, a Pécsi Nemzeti Színház balettművésze. Jászai Mari-díj I. FOKOZAT: Csányi Árpád, a Nemzeti Színház díszlettervezője, Iglódi István, a 25. Színház színmű­vész-rendezője. II. FOKOZAT: Pécsi Ildikó, a Kecskeméti Katona József Színház színmű­vésze, Pethes György, a Vesz­prémi Petőfi Színház rendezője, Nyilassy Judit, a Budapesti Gyermekszínház rendezője, Pet­ák József, az Állami Déryné Színház rendezője, Szakály Márta (Lévay Sándorné), az Állami Bábszínház színművésze, Voith Ági, a József Attila Szín­ház színművésze. III. FOKOZAT: Jászay László, a Győri Kis­faludy Színház színművésze, Kertész Péter, a Fővárosi Ope­rettszínház színművésze, Koltai Róbert, a Kaposvári Csiky Ger­gely Színház színművésze, Már­ton András, a József Attila Színház színművésze, Piróth Gyula, a Szolnoki Szigligeti Színház színművésze, Sárközy Zoltán, a Debreceni Csokonay Színház színművésze.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents