Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-12 / 71. szám

1976. március 12., péntek Dunantűlt napló 3 Ötmillió forint indulótőke A helyi tanácsoknál ké­pezett fejlesztési alap leg­többször nem elegendő a legfontosabb célkitűzések megvalósítására sem. Át­lagosan 100-200, maximá­lisan 400-500 ezer forint fejlesztési alappal számol­hatnak fajaink évente. Ahol több község is tar­tozik egy-egy tanácshoz - ez már szép összeg lehet­ne, - és szépen gazdál­kodhatna is belőle a ta Csakhogy — bármennyire is csábító — nem lehet mindent a központ-községben felhasz­nálni. Márpedig szép dolgokat csak nagyobb összegből lehet csinálni. Az természetes, hogy a társközségek is igényt tarta­nak a fejlesztésre, így pedig — „ide is egy kicsi, oda is egy kicsi” alapon — még tervezni sem lehet. A takarékosság módjai Az alap kicsiny volta már ed­dig is takarékosságra ösztönöz­te a tanácsokat. Évekig tarta­lékolták pénzüket a bankszám­lán, hogy egy-egy nagyobb célt zavarmentesen megvalósíthas­sanak. Ez a pénz kihasználat­lanul hevert, hiszen nem volt rá lehetőség, hogy egyik tanács a másikat kölcsönnel segítse. No persze nem mindegyik ta­nács volt előrelátó. Tudunk olyanról, amelyik — látva, hogy kevés pénzből jelentősei nem csinálhat — elaprózta a keve­set is. De volt, amelyik bele­vágott olyanba is, ami meg­haladta az erejét, azzal, hogy a felettes szerv - ez esetben a megyei tanács - majd csak kihúzza a bajból. Amíg volt erre lehetősége a megyének, meg is tette. De aztán végre­hajtó bizottsági határozattal véget vetettek ennek. Kimond­ták, hogy a községek fedezet nélkül nem kezdhetnek beruhá­zást, de a megye sem ad tá­mogatást, ha előzetes engedély nélkül kezdték az építkezést. Válasz a jelzésekre Mindez nem baranyai külön­legesség volt, hanem országos jelenség. (Legjobban azonban azokat a megyéket érintette, amelyek Baranyához hasonlóan aprófalvasak.) A megyék több­sége megoldást sürgetett a kor­mányzati szerveknél. Tavaly no­vemberben jelent meg a Pénz­ügyminisztérium és az Orszá­gos Tervhivatal együttes uta­sítása, amely- lehetővé tette a területi tanácsoknál kölcsönalap létesítését. A megyei kölcsön­alap létrehozásáról a közelmúlt­ban határozott a Baranya me­gyei Tanács végrehajtó bizott­sága. A kölcsönalap lényege az, hogy a helyi tanácsok kamatra elhelyezik (egy évnél nem rö- videbb) meghatározott időre az OTP-nél fejlesztési alapju­kat, vagy annak egy részét, s e betét fejében kölcsönt kap­hatnak az alapból. A kölcsön összege nem haladhatja meg a tanács kétévi fejlesztési alapját, s a törlesztésre is leg­feljebb két év engedélyezhető. Arról tehát szó sem lehet, hogy bármelyik tanács is „kikölte­kezzék" vagy hosszú évekre adósságba verje magát. Veszélyben az önállóság? Felvetették: nem csorbítja-e a kölcsönalap a tanácsok ön­állóságát? A kölcsönalapban való részvételre egyetlen taná­csot sem kényszerítenek. Erről Kalcsönalapot létesített a megyei tanács egyedül az illető tanács végre­hajtó bizottsága hivatott dön­teni, ha úgy látja, hogy az alap­tól kapott kölcsönnel könnyeb­ben és gyorsabban megvaló­síthatja elképzeléseit. Az vi­szont kétségtelen, hogy a köl­csönalap előrelátóbb, megala­pozottabb tervezésre ösztönöz­heti a tanácsokat. Egy hirtelen jött, jobbnak vélt ötlet miatt nem lehet hirtelenjében felmon­dani a betétet. Ha tehát az egészben valami csorbíthatja a tanácsi önállóságot, hát ez az. Az alapból bármire nem ad­nak kölcsönt. Dehát mit is épí­tenek a tanácsok? Szolgálati lakásokat (nem ritkán megyei támogatással), törpevízművet (a lakosság és a területen működő gazdasági egységek eszközei­nek koordinálásával), művelő­dési házat, könyvtárt, stb. Ezek­re engedélyezi a megyei végre­hajtó bizottság a kölcsön fo­lyósítását — természetesen a tervek ismeretében. A luxus megoldásokat ugyanis mellőzni kell! (Építettek már Baranyá­ban 800 ezer forintért szolgá­lati lakást...) Tehát víz-szenny­víz közműre, szolgálati lakásra, gyermekintézményre, orvosi ren­delőre lehet kölcsönt felvenni az alapból, s indokolt esetben megyei támogatásra is lehet számítani. Az OTP természete­sen csak annyi kölcsönt folyó­sít, amennyi ez alapból futja. Egyéb állami eszközök ugyanis nem vesznek részt ebben a hi­telformában. Van indulótőke A kölcsönalap indulótőkéjét a Megyei Tanács tette le: 5 millió forintot az új megyei ta­nácsház és a tűzoltólaktanya előirányzatának terhére. Ezt az összeget a megye csak jövőre használhatná fel. Ugyanígy jö­vőre tartalékolt eszközeivel je­lezte a kölcsönalapban való részvételét Pécs és Komló. Szi­getvárnak és Mohácsnak viszont nincs nélkülözhető pénze. A he­lyi — községi, nagyközségi — tanácsok ezután vizsgálják meg részvételük lehetőségét. A kölcsönalap az eddiginél hatékonyabb fejlesztési politiká­hoz járulhat hozzá, s' elősegít­heti, hogy a tanácsok fejlesz­tési tervei az adott tervidőszak­ban megvalósuljanak. H. I. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes Pécsett A Belkereskedelmi Minisz­térium és a SZOVOSZ vezető munkatársainak kíséretében tegnap Pécsre látogatott Ju­hár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes. A megyei pártbizottságon tartott tanács­kozáson a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács, valamint a MÉSZÖV vezetőivel megtárgyal­ták az ötödik ötéves terv ke­reskedelempolitikájának és vég­rehajtásának legfontosabb kér­déseit. Ezt követően Juhár Zol­tán megtekintette a Konzum Áruház és a Pannónia Szálló építkezését. Irtóhadjárat a házi rovarok ellen Az akció március 18-án kezdődik Korábbi (január 22-i) szá­munkban beszámoltunk az il­letékes hatóságok rovarveszély felméréssel kapcsolatom mun­kájáról, amely a Rókus utca, a Honvéd utca és a Szigeti út által határolt területen már a konkrét intézkedés stádiumá­ba jutott. A mintegy két hétig tartó akció kiterjed a fentebb említett terület 1527 tanácsi, illetve szövetkezeti lakására, to­vábbá a tömbhöz tartozó 400 ágyas klinikára, a Szliven Áru­„Beszéljünk a munkásbüszkeségről is...” — Ha a szalag mellett dol­gozó munkások bármelyikével beszélgetni kíván, azt javaso­lom, hogy vagy műszakkezdés előtt, vagy utána keresse, mert termelés közben nincs idő . . . - tanácsolta a Szigetvári Kon­zervgyár pártvezetőségének tit­kára, majd hozzátette: — jól dolgozó párttagjaink, munká­saink vannak, nekik köszönhető, hogy a múlt évi tervünket mór novemberben teljesítettük. So­rolhatnám a neveket... Bedekovics Andrásné, a Kál­lai Éva ezüst koszorús szocialis­ta brigád vezetője. Másfél év­tizede fizikai munkásként dol­gozik a gyárban. Délutános műszakkezdésük előtt másfél órával érkeztem a gyárba, — Bedekovicsné mégis megelőzött. Ezen a napon már délelőtt be­jött, - továbbképző tanfolyam­ra. A tanfolyam vége és a mű­szakkezdés előtti időben talál­tunk lehetőséget a beszélge­tésre.- Gyártástechnológiai szak­mai továbbképzésen voltam — mondja. — Évente visszatérő tanfolyam ez, itt a gyárban tart­juk. Nőnek a mennyiségi és kü­lönösen a minőségi követelmé­nyek, lépést kell tartani. A minőségről említette ko­rábban Bodis Istvánná minősé­gi ellenőr, hogy mind a szocia­lista, mind a tőkés piac - a termékeinek 75-80 százalékát exportálja - elsőrendű köve­Emelkedett a fűtési díj Szállodai árváltozások A belkereskedelmi miniszter az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben módo­sította a szállodai és az egyéb elszállásolási árak és díjak megállapításáról szóló rendel­kezéseit. A szállodai szobák minősé­ge alapján továbbra is meg­különböztetik a „luxus", az A/l és az A/M kategóriákat. Itt to­vábbra is szabad árforma van a meghatározott keretek között. Az eddigi C kategória kettévá­lik C/l és C/ll-re. Csak az előb­binél változnak az árak, azon­ban a jelenleg Pécsett lévő szállodák kivétel nélkül a C/ll kategóriába tartoznak, tehát árváltozás nincs sem a Nádor­ban, sem a Hotel Minaretben. A Fenyves Szállónál ugyanez a helyzet, s kérdésünkre elmond­ták, hogy az utazási irodáknak még többletkedvezményt is ad­nak. A rendelet értelmében mó­dosul a fizetővendég szolgálat rendszere is. Ar eddigi négy csoport megszűnik, három ma­rad: A kategóriásak a fővárosi és a Balaton környéki fizetőven­dég szobák, B kategóriásak az üdülőhelyiek, az ország egyéb vidékein a C kategória árai irányadóak továbbra is. A Ba­ranya megyei Idegenforgalmi Hivatalnál elmondották, hogy a régi D beosztású szobák most a C-be kerültek, árváltozás nél­kül, az eddigi C kategóriásak üdülőhelyi B-kategóriássá vál­tak: az egyágyas szoba ára 36 forintról 44 forintra, a kétágyas szoba ára 60 forintról 72 fo­rintra, a pótágy 20 forintról 22 forintra, a lakosztály ára pedig 160 forintról 180 forintra emel­kedett. Az IBUSZ tájékoztatása sze­rint árváltozás a harkányi Nap­sugár Szállónál várható. Az IBUSZ-szobák ára is változott: az egyágyas másodosztályú szo­ba 34 forintba, a kétágyas szo­ba fejenként 28 forintba, ugyan­ez elsőosztályú minőségben 58 illetve 46 forintba kerül, a lak­osztály ára osztálytól függően 120 és 150 forint. Lényeges még, hogy az egyszeri mosatás tíz forint, a fűtési díj öt forintról tizenöt forintra emelkedett. telménye a kifogástalan áru. A legkisebb minőségi hiba is elég ahhoz, hogy ne vegyék át a terméket. Bedekovics Andrásné mun­kája pedig minőség szempont­jából is kulcsfontosságú. A gyü­mölcsvonal végén a zárógé­pen dolgozik, itt kerül tető az üvegekre. Most az őszibarack- befőtt van a szalagon. Ha a befőttes üvegekre rosszul helye­zik a tetőt, nem zár szorosan, megsínyli az áru minősége. — Ezt pedig nem engedhet­jük — mondja Bedekovicsné. — Van egy svéd zárógépünk, de sok baj van vele. így aztán többször megtörténik, hogy kéz­zel kell a tetőt szorosra zárni. — Ha a szalag folyamatosan dolgozik műszakonként 18 000 üveg befőtt elkészül — mondja. — Esetenként még több is. Min­den üveghez, ha csak egy pil­lanatra is, de hozzá kell érni, meghúzni az üvegtetőt... Gyors számítás, nem egé­szen két másodpercenként ugyanaz a mozdulat... A sza­lagon pedig szünet hélkül jön­nek, „utaznak” az üvegek . . . Mindig mosolygós arcú, vi­dám természetű asszony. Azt mondják róla, hogy ha bármi gond is felmerül a brigádban, talpraesettségével, vidámságá­val igyekszik enyhíteni. De azt is hozzáteszik, hogy szókimon­dó, nem rejti véka alá a véle­ményét. Ezt magam is tapasz­taltam. Beszélgetésünk közben a pártvezetőség titkára is meg­érkezett, a tanácsról jött, mun- káslakásépítkezésről tárgyaltak. — Kérlek nézz ám utána, hogy az udvaron mielőbb megépít­sék azt a tetőt, az asszonyok feje felett legyen valami, hogy az üvegek beadása idején ne érje őket eső, szél . . . Tudod, amiről a beszámoló taggyűlé­sen is beszéltem! — Nem felejtettem el, szor­galmazom — mondja a párt- titkár. - Már hogyan felejthet­ném, amikor egyszer annyi asszony előtt megígértem. Na, jól is néznék ki . . . Felém fordulva folytatja: — Másfélezer dolgozónk kö­zül ezer a nő. Próbálná is va­laki jogos kívánságaikat intéz­kedés nélkül hagyni . . . Na, de megyek, mert még ezernyi a dolgom .. . — Párttag? — kérdem Bede- kovicsnétól. — Igen. A múlt évben pedig az alapszervezetünk vezetősé­gébe választottak. Nőfelelősi reszortom van. Feladat bőven adódik. Szívesen dolgozom, örülök, ha például az egyedül álló anyák gondjainak enyhíté­sében segíteni tudok, örülök, ha az asszonyok kiveszik ré­szüket a társadalmi munká­ból ... A mi brigádunk is je­lentős társadalmi munkát aján­lott fel és teljesített is például a Radován téri óvoda rendbe­hozásánál. Erről jut eszembe, hogy gyárunk „Zója" szocia­lista brigádja a napokban fel­hívást intézett a város szocialis­ta brigádjaihoz: csatlakozza­nak az „Egy napot Szigetvárért" mozgalomhoz, társadalmi mun­kával járuljanak hozzá a vá­rosunk szépítéséhez, amelyik ebben az évben ünnepli város­sá nyilvánításának 10. évfordu­lóját. Ezt is meg kell beszélnem a brigáddal, mert mi sem aka­runk a csatlakozásról lemarad­ni. A brigádvezetés, a szakmai tanfolyam, a társdalmi munka szervezése, az alapszervezeti ve­zetőségi tagsággal járó felada­tok végzése jelentős plusz mun­kát igényel. Munkaidőn túl! — Ezért is jövök már be sok­szor jóval műszakkezdés előtt. — Honnan takarítja meg a társadalmi munkára fordított időt? „ — Nem megy semminek a ro­vására. Férjem és három fel­nőtt, nagy lányom van, azaz kettő már asszony. Reggel öt­kor felkelek, megfőzök, aztán megyek a gyárba .. . — Nemrég kellett elkészíte­nem az úgynevezett „önértéke­lést" - mondja. Először ugyanis a brigádvezető értékeli a bri­gád múlt évi munkáját. Százöt százalékos teljesítményt vállal­tunk — 112 százalék sikerült... — Jó kollektíva a miénk, meg a többi brigád is. Én mindig kíváncsi vagyok a műszak ered­ményére, a végén kérdezni szok­tam a művezetőt: mennyi volt? Aztán ha többet, jobbat sike­rült teljesíteni mint a másik mű­szak, akkor büszke vagyok. Gon-- dolom mások is így vannak ve­le, ha sikerül a munkájuk. Be­széljünk a munkásbüszkeség­ről is. Meggyőződésem, hogy van és minden becsületes mun­kásban él is. Szép dolog ha valakit kitüntetnek - én is kap­tam, örültem, de az is jóleső érzés, ha az ember önmagának elmondhatja: jól igyekeztél, erődhöz képest a legjobban. Erre kell törekedni. Ma már több kell, mint csak a köte­lességet teljesíteni. . . Nekünk párttagoknak pedig különösen. Fehér fejkendő, fehér kötény, gumicsizma ... A szalagon sor­jáznak az üvegek... Megkezdődött a műszak. Garay Ferenc házra és a környék valameny- nyi boltjára, közületére is. A hatóságok időben gondos­kodtak arról, hogy az intézke­dés ne érje felkészületlenül a lakosságot. Ezt a célt szolgál­ta, a már említett cikkünkön kívül, a KÖJÁL plakát formá­jában kiadott, illetve minden lépcsőházban kifüggesztett fel­hívása, és a lakóknak kikézbe­sített határozata is, amelyből — már a következő akciókban érdekelt lakosság tájékoztatá­sa, miheztartása végett is — érdemes néhány sort idézni. „Az irtásra kijelölt, úgyneve­zett Rókus tömbben, a csótá­nyok és egyéb élelmiszert szennyező rovarok, valamint be­tegséget terjesztő atkák rend­kívüli mértékben elszaporod­tak. Jelenlétük a veszély tér­ségében szervezett, azonos időpontban végrehajtandó ir­tási eljárást követel. A ható­ságilag elrendelt irtás csak úgy lehet eredményes, ha azo­nos területen, épületekben, la­kóházakban egyidejűleg bizto­sítjuk annak elvégzését. Aka­dály esetén hatósági tanúk, valamint szakember — szükség esetén a 13/1972. (IV. 12.) Korm. rendelet 17. § (2) bekezdése alapján a rendőrség közremű­ködését veszem igénybe. Aki a végrehajtást bármely módon akadályozza, vagy a rendelkezésemet megszegi, sza­bálysértést követ el és a 11/1968. (IV. 14.) Korm. ren­delet 68. § alapján 5000 forin­tig terjedő pénzbírsággal bün­tethető." Dr. Zeltes Mária Állami Közegészségügyi, Járványügyi Felügyelőség vezetője Ahogy a fentebb már emlí­tettük, az akció 18-án kezdő­dik. A Köztisztasági Vállalat féregirtó részlegének hat bri­gádja „csatarendbe" osztva hozzáfog a reggel 7-től este 7 óráig tartó munkához. Az egy-egy házban, illetve terüle­ten végrehajtandó rovarirtás 12 órája alatt a legmesszebb­menőkig alkalmazkodnak a lakókhoz. Ez többek között azt jelenti, hogy figyelembe veszik a munkába indulás és a ha­zaérkezés időpontjának külön­bözőségét, s egyúttal a lakók kényelmét is, mert egy-egy lakásban 15 perc alatt végez­nek a fertőtlenítéssel. Magá­ról a vegyszerről tájékoztatás­képpen annyit, hogy színtelen, szagtalan, emberre és házi- ■ állatra nézve teljesen veszély­telen. S ha már szóbakerült a fer­tőtlenítés, itt kell felhívni a lakók figyelmét arra is, hogy a vegyszerezésnél keletkező ún. permetezőt legalább egy hétig ne mossák fel, mert a vegyszer radikális hatása csak így biztosítható. Ha a rovarirtás zavartalan­ságához szükséges előírásokat betartják, a kívánt hatás nem marad el. Mi kell ehhez? Mindössze annyi, hogy a la­kók viszonozzák a szakembe­rek alkalmazkodását. Minde­nekelőtt azzal, hogy nyitott aj­tóval várják őket, vagy ha ez valami oknál fogva nem megy, adják át a kulcsot a szomszéd lakónak, vagy a házfelügyelő­nek. Végül térjünk vissza a fen­tebb idézett hatósági határo­zat szigorú szankcióira, ame­lyekből egyértelműen megálla­pítható, hogy azok csak a renitenskedő lakókra vonatkoz­nak. Azokra, akik önzésből, vagy makacsságból akadályoz­zák a közösségi érdek érvényre juttatását, s ezzel önmaguk és családjuk egészségének intéz­ményes védelmét is. P. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents