Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-07 / 66. szám
1976. március 7., vasárnap Dúnántült napló 3 Négyen a háromgyermekesek közül... Balról jobbra, sorrendben: Virág Józsefné, Zirstein Józsefné, Budai Károlyné, Krizsán Karoly né, és aki beszélgetett velük, Kampis Péter. HÓVIRÁG HELYETT M égy asszony, mind három gyereket szült és nevelt. Gyermekeik már nem apróságok. Ők évekkel ezelőtt alakították ki azt a családot, amelyet ma „ideális magyar családnak” neveznek, a három gyermeket nevelő két szülőt. Akinek van egy gyereke, tudja, mennyi szorongás, jogos aggodalom, mérgelödés jár a nevelésével, akinek kettő van, tudja, hogy mindebből kétszer annyi jut. De három ... Sokan vannak. Ők négyen most e sokat képviselik. Sorsuk, életvezetésük érdekes, szép. A hétemeletesekben szép lakások vannak. Budaiék itt laknak, ablakuk az ötödik emeletről a „Fórum Uranumra" néz, egy nagy üres térség emitt, az út túlpartján pedig a pezsgő élet, az áruház, a napfürdőző kisbabák, öregek.- Még hatvanháromban kaptuk ezt a lakást — mondja Budai Károly, egy csendes beszédű bányász - nem mennénk innen semmi pénzért. Felesége a Kesztyűgyárban dolgozik. Azelőtt a Carbon bedolgozója volt, 1974 júniusától jár munkába.- Nem gond a gyerek, inkább öröm — mondják mindketten. Karcsi nyolcadikos, Olgi egy évvel fiatalabb, Imi pedig négyéves, ovis, mind idejárnak az utcába, ahol ott a bölcsőde, óvoda, iskola. Kérem, mesélje el egy napját. Az asszony gondolkodik.- Ha reggeles vagyok, négykor kelek, ötig kifő a kávé, elkészülök, hatra megyek műszakba. Ott teszem a dolgomat, fél háromra hazaérek, főzök.- Főz?- A másnapi ebédet. Mi itthon eszünk. A vacsora közös, nehéz megszoknom, hogy mindenki akkor eszik, amikor ráér. Gyermekkoromban a család mindig együtt evett. Megakad a szemem a színes televízión. Még az első, harminckétezer forintos szériából való. Óvatos puhatolózásomra mosoly a válasz, nem, nincs telkük, kocsi sincs, most akarnak kocsit venni. Egymással jó a kapcsolat, jól együtt van a család, kell is, hiszen errefelé senkijük sincs. Heves megyéből jöttek. És a végén ezt mondta a családfő:- Tudja, a feleségem szereti a közösséget. Én mondtam neki, menj dolgozni inkább, mint itthon bedolgozóskodj. Akkor örökös volt a torzsalkodás, így jobb. Ellentétes műszakba járunk, a gyerekek nincsenek egyedül. Krizsán Károlynéval előbb telefonon beszéltem, megmondta a címüket: András-akna öt. Az Istenáldás-völgyben csatangoltam egy ideig, aztán rábukkantam a házra. A lacikonyhából fokhagymaillat szállt. — A holnapi ebéd — mondja Krizsánné -, húst sütök. Igaz, csak Évi és a papa ebédelnek itthon, Ernő napközis, ő pedig a Pécsi Állami Gazdaság főztjét eszi, dehát az otthoni koszt mégis más. Kri- zsán Károly vájár, István-aknán dolgozik. Évit csak fényképről látom, neki is kijár a „kezicsókolom1', maholnap férjhez megy. . . Varrónő, a Centrum varrodájában dolgozik.- És ez itt Karcsika. Karcsika huszonegy esztendős, éppen katona. Szigorúan néz rám a fényképről. Krizsánné pedig tizenöt évvel előtti életéről tűnődik. — Könnyebb volt, mint ma sokaknak — mondja végül — tizennégy évig velünk élt az anyósom, nem kellett cipelnem a gyerekeket sehova. A szülési szabadság után mehettem visz- sza dolgozni. Egyszer maradtam „ itthon, de hamar rájöttem, hogy egy fizetésből nem élünk meg ennyien. Most irodavezető a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat aszfaltkeverő üzeménél. Valamikor bérszámfejtőként kezdte a BELSPED-nél, aztán az beleolvadt a Kertészeti Vállalatba, onnan a Köztisztaságiba. Ö nem változtatott munkahelyet, csak a munkahely változott.- Ha akkor lett volna GYES — mondja — igénybe veszerrj. A családfő a ház körüli tennivalókat látja el, ő a házimunkát. Van egy kis jószág is, az idén is négy hízó ment el. — Azon ülünk — mondja boldogan —, de ezt ne írja meg. Szép, új bútor van a szobában. Szép, akkurátus rendben van minden. A Gyárváros legszebb nevű utcájában járok, már elmenőben. Remény utca. Remény arra, hogy ennek a hallatlan erőfeszítésnek értelme, szép célja van. Zirsteinéket mindenki ismeri, itt van telefon, következésképp itt mindent tudnak. Négy gyerek van. Harmadszorra ikrek jöttek, két fiú, Jóska meg Béla után két kislány. Nagy öröm, amire nagyon nagy bánat köszöntött: a négy gyerek édesapját, Zirstein Józsefet üzemi baleset érte. Meghalt. Felesége huszonhét esztendősen, négy gyerekkel magára maradt. Azazhogy... Ma is együtt élnek a nagymamával, Irma nénivel. Az ő szeretetére, keze munkájára nagy szükség volt. — Húsz éve dolgozom a postán - mondja csendesen Zir- steinné —, most, január elsején kineveztek főpénztárosnak. — Ez jó? — Jó — bólint. — Igaz, nagyobb a felelősség, de hajnalonként nem kell újságot kihordanom. Hat évig hordott újságot, hajnali öttől hétig, sokszor vitte magával a most tizenhat éves Jóskát, hogy odaérjen munkahelyére időben. Délután ötig, hatig dolgozott, otthon foglalkozott a gyerekekkel, nem is merem kérdezni, szórakozott-e valamit, vagy mikor pihent? Inkább azt kérdezem: kapott-e segítséget a munkahelyén? — Hát... Ez a kinevezés nagyon jó. Kevés nő kerül ebbe a funkcióba. És tavaly már megkaptam azt a segélyt is, amit a sokgyerekesek szoktak kapni szeptemberben . . . — Tavaly? És évekkel ezelőtt? Hallgat. Csak a tekintete árulkodik. És sóhajt. A segély jogosultságát úgy állapították meg, hogy megnézték, ki menynyit keres. Ö két fizetést is kopott, mindkettőt a postától, ezért hát a krőzusok közé sorolták. Dehát ez már a múlté. Most terveket sző: postatiszti iskolát végez. Jóska a Nagy Lajosba jár, Béla nyolcadikos. Ili és Ildi ötödikekesek, mindketten buzgón fújják az úttörőzenekarban a trombitát. A nagyfiú nyáron dolgozik, újságot hord, a pénzzel maga gazdálkodik. — Jó, ha megtanulja becsülni a munkát — mondja édesanyja —, hiszen bármi történhet bármelyikünkkel . . . Hallgatunk. A sorscsapás gondolata még mindig úr. A konyhából zörejek, nem tudom, ki zörög, de az biztos, hogy pörköltet főz. Virágné vékony, tevékeny asszony, egy kicsit zavartan invitál befelé a szobába. Egy szép, fekete kislány egy pillanatra feltűnik, aztán egy még' kisebb, szőke telepszik mellénk a földre, törökülésben. Alig kezdünk a beszélgetésbe, ajtókulcs zörög, megjött Virág József, magas, fekete fiatalember (kezdem a negyvenéveseket fiatalnak titulálni) és át is veszi a szót. — Az én feleségemről - mondja — édesanyákat lehet mintáz"'!. Aki három gyereket felnevelt. . . Egyedül? A kérdésem agresszív, egy kicsit értelmetlen is. Azért ez nem egészen így van. — Nem ilyenkor kell eljönni — pirít rám az asszony — hanem, amikor picik. Ricsi tizennyolc, Zsuzsanna tizenhat és Évi kilencéves. Máriát - ő Ricsi - kivéve mindenki tanul, a papa idén, a mama jövőre érettségizik. Virágné csoportvezető a Baromfifeldolgozónál, reggel hattól dolgozik, ha hazajön, mos vagy vasal, a többi alól fel van mentve, hiszen tanulnia kell. Virág József hivatásos katona. Amikor elfogy a mondó- kánk, belém bújik az ördög. — Melyiküket várták fiúnak? Elneveti magát, csak úgy harsognak mindketten. — Mind a hármat! Józsika, Lacika . . . Dehát így lett. Jól vagyunk, megvan mindenünk. Ricsi mondta: kutya kell, lett kutya. Van is szép farkaskutya, Mária viszi is lefelé ... A kutya is csak ember, neki is ki kell mennie. Az ördög nem hagy békén. — A kutya ... az fiú? Na, most aztán van nevetés. — Az is lány! És a sok mulatság végén egy nagyon őszinte, szép mondat: — Mindenünk van . . . Csak tudja mi hiányzik? A szeretet. És tudja, mi a felelős? A televízió. ülünk, mint a gályarabok, egymás számára nincs időnk . . . Egy csokor életsors, hóvirág helyett. Kampis Péter A tavalyinál mintegy 300-zal több, összesen 2900 képesítés nélküli pedagógus kezdi meg tanulmányait szeptemberben a tanár- és tanítóképző főiskolák, valamint az óvónőképző intézetek esti és levelező tagozatán. Befejeződtek a képesítés nélküliek felvételi vizsgái a pedagógusképző intézményekben, a jelentkezettek az eredményekről ezekben a napokban kapják meg az értesítést. Az általános iskolákban és az óvodákban egyaránt mintegy 4600-—4600 képesítés nélküli dolgozik: az általános iskolai pedagógusoknak 6.9 százaléka, az óvónőknek 22.5 százaléka tanít megfelelő képzettség nélkül. (Több mint 50 százalékuk azonban n-ftir jelenleg is tovább tanul.) Az idén 4033-an nyújtották be felvételi kérelmüket, ezzel mintegy azt is jelezve, hogy továbbra is a pedagógus pályán kívánnak maradni. A felvételhez szükséges minimális 10 pontot több mint 1100-an nem érték el. Az elkövetkező hetekben a munkáltatók egyéni elbírálás alapján döntik el, hogy meghosszabbítják-e újabb egy évre szerződésüket. A tanárképző főiskolák négyéves levelező tagozatára a tavalyinál 250-nel többen, 1170-en jelentkeztek, és 762-en feleltek meg a követelményeknek. A legnépesebb első évfolyamok Egerben, Pécsett és Szegeden indulnak. A kisegítő iskolákban működő 258 pályázó közül 164 tanulhat tovább szeptembertől a gyógypedagógiai tanárképző főiskola levelező tagozatán. 930-an, a tavalyinál mintegy 300-zal többen jelentkeztek a tanítóképző intézetekbe, 686 képesítés nélküli tett eredményes felvételit. Az Elnöki Tanács 1974-ben kelt törvényerejű rendelete alapján Budapesten, Jászberényben, Kaposvárott és Győrben már 1975 szeptemberétől, Baján, Debrecenben, Esztergomban és Sárospatakon pedig ez év szeptemberétől a tanítókat főiskolai szinten képzik. A tavalyihoz hasonló mértékű volt a jelenkezés az óvónőképzőkben. Az 1936 jelentkező közül 1429 felelt meg a felvételin. A legtöbb, megközelítően 400— 400 képesítés nélküli óvónő a budapesti és a kecseméti intézet esti és levelező tagozatán tanult. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint a pedagógusképző intézmények esti és levelező hallgatóinak száma megközelítően azonos a nappali hallgatókéval. A pedagógushiány enyhítésére szolgál, hogy a felvehető képesítés nélküliek arányát nem korlátozzák keretszámok. Ez rendkívüli megterhelést jelent a főiskoláknak, intézeteknek. A pedagógusképző intézmények éppen ezért a megyei tanácsok támogatásával tovább kívánják fejleszteni a megyei konzultációs központokat. A pedagógusjelölteknek ezáltal lehetővé válik, hogy a munkahelyükhöz közel kapják meg a szükséges támogatást. A konzultációs központokban gyakorlati foglalkozásokon vehetnek részt, kollokválhatnak. A képesítés nélküliek képzése társadalmi ügy, ezt tükrözik az eddigi törekvések, és eredmények. Kinőttük a úthálózatot Irányelvek a pécsi közlekedésfejlesztésére Körútrendszer övezi majd a belvárost? December elején városi végrehajtó bizottsági határozat született Pécs ötödik ötéves -tervi közlekedésfejlesztési koncepciójáról. Az ebben lefektetett irányelvek adtak alapot az ágazat ötéves tervének kidolgozásához. Mit mond a koncepció? Mindenekelőtt azt, hogy a kelet-nyugati, illetve az észak —déli irányú forgalom kapacitásbővítést, vagy eddig nem létező kapacitás megteremtését igényli. Ez legtöbbször a közlekedési terület növelésével és városrendezési tevékenységgel oldható meg. Lényeges, hogy kellő hosszúságú útvonalak jöjjenek létre, mert csak ezáltal érvényesülhet tehermentesítő hatásuk. Fontos az is, hogy a csomópontokban növeljék az átbocsátó képességet, minthogy a hozzájuk csatlakozó utak teljesítőképessége máris nagyobb. Ezek közül a legjelentősebb a már sokat emlegetett M 6/A út. Tervezik az 58-as út további szélesítését. Megépül végre (!) az abaligeti csomópont és napirendre tűzték a Szigeti út korszerűsítését is a Kórház tértől a vámig. A város tervezett útberuházá- sai szoros összhangban vannak a koncepcióval. Lássuk sorban. Nagyon fontos, hogy az épülő Siklósi városrész bekapcsolódjék a város vérkeringésébe. A Lvov-Kertvárost ma csak egy szál köti a városhoz, a másik a Megyeri úti sorompó miatt nagyon esetleges. Folytatják tehát a Megyeri út hosz- szabbításaként már részben megépített Saronin tábornok útjának építését és a Táncsics Mihály út meghosszabbítását. A Megyeri utat korrekcióval o Tüzér utca felé irányítják és megépítik - a hatodik ötéves tervre áthúzódóan — a vasúti felüljárót. Az M 6/A út Tüzér utcai csomópontját viszont már ennek figyelembevételével építik meg. A Mártírok útját a Kálvin utcán át kapcsolják a Vasút utcához, s ezen kereszA Közúti Építő Vállalat Kénes úti aszfaltkeverő üzeme is besegít a program megvalósításába. Erb János felvétele Különös figyelmet fordít a koncepció a belvárosra, mivel annak nehéz helyzetén kell elsősorban segíteni. Az ötéves terv pécsi útprogramja egyértelműen szolgálja a hatékony tömegközlekedést, minthogy a növekvő forgalomsűrűség és a kevés parkolóhely nálunk is egyre inkább korlátozza a személygépkocsik hivatásforgalomban való használatát, azaz egyedül a jól szervezett tömegközlekedés képes kielégíteni a munkahelyi utazási igényeket is. 35 kilométer r • r UJ Ut A város most elfogadott ötéves terve szóban keveset foglalkozik az utakkal. Felújításra, fenntartásra viszont 340 millió forintot irányoz elő a költség- vetési gazdálkodás keretében, a fejlesztési alapból pedig 75 milliót engedélyez beruházásra. Kimondja a terv szöveges része, hogy „a közúti járműforgalom növekedése, a tanácsi kezelésben levő utak korszerűtlensége hosszú távon meghatározza feladatainkat”. A tanácsi úthálózat egyébként 35,1 km-rel gyarapodik. A tervidőszak végén Pécsett 450,5 km lesz a tanácsi utak hossza. Ezekután vegyük szemügyre közelebbről is a Pécsett tervezett útberuházásokct, korszerűsítéseket. A beruházásoknál mindjárt tisztázzuk: nemcsak tanácsi eszközöket „vetnek be" e célra. A közlekedési tárca is végez beruházásokat a Pécsett áthaladó állami utakon. tül a felüljáró idé í elkészülő felhajtó ágához. Az északi lehajtó ág a közeljövő feladata, a felüljáró ezzel lesz kész. Út gyűrű a Belváros körül Jelentő? beruházás ssíntere lesz az ún. északi érintő út. amelynek vonala a Vak Boty- tyán utca, az Aradi vértanúk útja és a Kodály Zoltán út. Ez utóbbi az egyetlen elfogadható szakasz - normális kapcsolatok nélkül. A történelmi városközpontot északon érintő út korszerűsítésre vár, a Hunyadi úti felüljáró és csomópontja beruházási feladat. Meg kell építeni r. keleti és a nyugati érintő utakat is. A keleti a Budai városrész rekonstrukciója során nagyjából a mai Lánc utca — Alsóhavi utca — Ágoston köz vonal köti össze az északi érintő utat a Zsolnay Vilmos úttal. A nyugati a Landler Jenő út lesz — itt a szanálással már meg is kezdődött tulajdonképpen a munka. Mindezek ösz- szességűkben azt jelentik, hogy a történelmi városközpont körül végre olyan úthálózat — körút? — lesz, amelynek léte alapján gondolni lehet a belvárosi forgalom gyökeres átszervezésére. Ezek a város tervezett nagyobb munkái, amelyekhez szervesen kapcsolódnak azok a kisebb korszerűsítések, amelyek meglevő aránytalanságokat, egyes területek ellátatlanságát szüntetik meg. Hársfai István Befejeződtek a felvételik
