Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-06 / 65. szám
• 1976. március 6., szombat Dunantmt napló 3 illilili S elíyén történt a közelmúltban. Az utak szegélyét parkosították, a községi tanács kitiltotta az utcákról a teheneket, mondván; meg kell védeni a fákat, virágokat A tehén nem madár, hogy repüljön a legelőre. Ezzel az „urbanizációs" intézkedéssel a községi tanács egész gulyára való háztáji tehenet „küldött a vágóhidra”. Ugyanakkor az új pécsi tejporgyárat le kellett állítani és még 10 másikat az országban. Két év óta ismét vaj-importőrök lettünk dollárért vesszük, mert nincs elég tej az országban. Nem az a fő kérdés, hogy mi o fontosabb falun a rózsatő vagy a tehén, mert békésen megfér egymás mellett mindkettő. Ha a sellyei községi tanács példája egyedi lenne meg sem említenénk. Sorolni lehetne Baranyában és Magyarországon azokat a községeket (ezek a legbüszkébb, „legurbanizáltabb” falvaink) ohol összecserélik a fontossági sorrendet, a rózsatő javára — a tehén és sertés rovására. Ha a falvakból is kitiltják az állatokat hova jutunk? A községi tanácsok egy része támogatás helyett módszeresen üldözi a kisüzemi állattartást. Kitől várhatnak támogatást azok a családok (számuk 1,7 millió az országban, 68 ezer Baranyában), akik hajlandók volnának munka után szabad idejükben vagy nyugdíjas éveikben tejtermeléssel, kocaneveléssel, állathizlalással foglalatoskodni, hogy ebből jövedelmüket kiegészíthessék. A tilalmat nem szegik meg, inkább az állattartást számolják fel és ezzel súlyosan csökkentik a központi élelmiszer árualapot. A sásdi járásból nemrég hír érkezett, hogy pártunk és kormányunk célkitűzéseivel nem összeegyeztethető módon az adóhatóságok helyi túlkapásukkal csaknem „felszámolták” a háztáji kocatartást. Csongrád megye egyes falvaiban a zöldséghajtató fóliasátrak omlottak össze ilyen sebességgel a házak kertjeiben amikor az „adósok" végigmentek a falun. A sásdi járás községeiben a sertésólak ürültek ki napok alatt. A sásdi járási szervek felfigyeltek a káros jelenségre, átérezve a felelősséget január-februárban gazdagyűléseket tartottak. A járás hét termelőszövetkezetéhez tartozó tizennégy községben, mintegy 500 kistermelővel beszélgettek. A gazdák nem az adó ellen tiltakoztak, hanem a gofl mezőgazdasági kisárutcrmelés segítése népgazdasági érdek romba és minősíthetetlen bánásmód ellen. A jövedelem bevallásánál az adóügyi előadók még a Baranya megyei Állat- tenyésztési Felügyelőség szak- véleményét sem fogadták el a ráfordítások igazolásában. A kisállattartók nem az adót magát tartják sérelmesnek hanem az adóalapul szolgáló 60 százalékos jövedelmezőséget, mert a tehéntartáson, sertéshizlalá- .son 60 százalékos tiszta hasznot elérni még a kisüzemben sem lehet. A takarmány megdrágult. A nagyüzemek egy része nem segíti kellően alomszalmával, takarmányfélékkel a kistermelőket. Az Allotforgalmi és Húsipari Vállalat sem gondoskodik mindig időben a háztáji, kisüzemi hízóállatok elszállításáról, tehát az értékesítés biztonsága sincs meg. A gazdák egyedüli védekezése a körülmények és gondok ellen, hogy nem tartanak állatot. Nagy baj származna abból ha ezek a példák általánossá válnának. Baranyában nem jellemzőek ezek a túlkapások. Ugyanakkor nagy félreértéseket kell tisztázni a fejekben a háztáji megítélésével kapcsolatban. Ez a legsürgősebb feladatok közé tartozik. A Miniszter- tanács február 26-i ülésén rendeletet hozott, mely eloszlat minden félreértést. Arról döntött a kormány, hogy maximálisan támogatja a kisüzemi árutermelést. Hiba volna ezt a háztájira leszűkíteni és arra gondolni, hogy ez csak a tsz- tagokat érintő dolog. A mező- gazdasági termelés egyharma- dát hazánkban a kisüzemek végzik. A központi árualap 15 százalékát biztosítják, de egyes létfontosságú élelmiszereknél ennél jóval nagyobb a szerepük. Országosan a tej 40 százalékát, a vágósertés 60 százalékát, a kisállatféleségek, nyúl stb. 90 százalékát, a bogyós gyümölcsök, málna, szamóca, stb. 70-80 százalékát a háztáji vagy a helyesebb szóval a kisüzemi gazdaságok termelik meg. Az állam évi 100 millió dollár exportot bonyolít a kisüzemekből, több mint a fele tőkés export. A háztáji kifeje-' zés azért nem fedi a valóságot, mert kisárutermeléssel 1,7 millió család foglalkozik Magyar- országon, de ezeknek csak 26 százaléka paraszt-család. A munkások 28, a kétlakiak, szellemi foglalkozásúak 23, a nyugdíjasok ugyancsak 23 százalékot tesznek ki. A háztájiban Megszüntetik az adózási túlkapásokat A kisárutermelés nem azonos a háztájival lévő állatférőhelyek és egyéb kapacitások nagyüzemi kiváltásához 170 milliárd dollár kellene. Ezeket a kapacitásokat használják ki a kisárutermelők, akik közül 750—800 ezer fő az pásoknak, a Pénzügyminisztérium pedig országosan leállította a háztáji jövedelem felméréseket. Már dolgoznak az új, a népgazdasági célokat jobban ösztönző háztáji jöveSok munkát ad a szalántai Hunyadi Tsz alapító tagjának, Pávics Márknak a háztájiban apró állatok gondozása mellett a három tehén, a két bika, az üsző és a borjú gondozása. úgynevezett töredék munkaerő, ami különben elvészne, ilymó- don azonban árut, nemzeti jövedelmet állít elő. Előfordul, hogy főként a városi közvélemény egy része torz szemlélettel vélekedik a háztáji gazdálkodásról, ugyanakkor élvezni akarja annak eredményét és társadalmi hasznát. A kiugró jövedelmeket a jövőben is meg kell adóztatni, de nem szabad zaklatni a kisárutermelők milliós táborát, akik kiegészítő jövedelemért vállalják a nehéz, fáradságos fizikai munkát, a lekötöttséget. A kormány intézkedéseket hozott, elsőként gátat vetett az adózási túlkadelemadó rendszer kimunkálásán. Az állam 1976-ban 13 millió dollár értékű kisgépet és eszközt importál a kisüzemek ellátására. Minden járási székhelyen lesz egy központi ellátó boltjuk és minden községben kijelölnek egy boltot ahol a háztáji termeléshez szükséges eszközöket, anyagokat kötelesek árusítani. A községi tanácsoknak éppen úgy meg lesz a feladatuk a kistermelés segítésében, mint a mezőgazdasági nagyüzemeknek. A rendelet szerint az állami gazdaságok is kötelesek gazdálkodásuk szerves részévé tenni a kisáru- termelést, ugyanúgy mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. — Rné — Minf rendelő nyolcvanezer betegnek Meszesen 30 millió forintos költséggel épül az új A pénz megvan, 1979-ig kell a türelem A Fekete Gyémánt téri három bejárati ajtó nem sokban különbözik a többi lakóépület ajtajától, csak a falon levő tábla ad némi útmutatást. A folyosón szekrények lakattal: őriznek itt vegyszereket és kartotékokat. Az egész első kerület betegei, Vasastól, Pécsbányatelepig itt zsúfolódnak 385,7 négyzet- méteren, Pécs első kerületének rendelőintézetében. 1. Sokan vannak, alig férünk el. Néhány betegnek jutott csak ülőhely, többen a ház előtt sétálnak fel és alá, sorukra várva, cigarettázva. Találomra kérdeztem meg egyiküket: — Erről mi a véleménye? — Nagyon rendesek az orvosok. — A zsúfoltság? Legyint. — Hamar elfogy a levegő, az „orvosságszagtól" meg amúgy is forog a gyomrom. Ezért aztán be sem megyek. Majd ha kissé elül a tumultus. . . Dr. Sasváriné, dr. Krassy Ilona néhány hónapja látja el a rendelőintézet igazgatói teendőit. Szinte természetes, hogy ő is a — szerényen mondva - szegényes lehetőségekről beszél. A valamikor lakásokból átalakított egészségügyi bázis bizony eléggé összement és korántsem tudja a munkáslakta kerület igényeit kielégíteni. Az orvosok lelkiismeretességének, szaktudásának köszönhető, hogy eddig is „fennmaradtak”, s hogy aránylag jó munkát tudnak végezni. — Évente hozzávetőlegesen nyolcvanezer beteget látunk el - mondja az igazgatónő. — Ez a szám évről évre nőtt, s feltehetően elérkezett a végső határhoz. Már arra sincs módunk, hogy esetleg egy újabb, korszerűbb vizsgálati eszközt, gépet beszerezzünk, mert nem tudnánk ho-'á tenni. Szinte lehetetlen az összes gondot felsorolni. Megoldatlan a dolgozók étkeztetése — ki-ki a maga módján aktatáskájából tízóraizik-ebédel —, nincs kartonozó, minden szakrendelés maga adminisztrál, öltözők, fürdők híján vannak. Napirenden a fűtésgondok . .. A szakorvosok vajon mit mondanak? Dr. Szelecsényi Judit orr-fül- gége szakorvos: — Előírás, hogy a hallásvizsgálatnál legalább hat méterről mondjam a szavakat a betegnek ... A rendelő átlója sincs annyi. Dr. Juhász Gabriella, szemész: — Térlátás-vizsgálatot helyhiány miatt nem tudok elvégezni. Dr. Lénárd Gergely, laboratóriumvezető : — Évente hetvenezer vizsgálatot végzünk. Erre egyetlen — jóformán konyhanagyságú helyiségünk van — és az én irodám, alig néhány négyzetméteres. Bár szabályellenes, ez a labor dolgozóinak öltözője s az én öltözőm is. Ne kívánja, hogy felsoroljam: mi kellene ahhoz, hogy jókedvű legyek? Dr. Kött Béla ideggyógyász: — Nézzen körül. Ha ide a páciens bejön, az orvosnak „ki kell mennie”. Havonta 600— 700 betegem van. Dr. Rédey Tibor, sebész: — Hét percem jut egy betegre. így is én gazdálkodom a legtöbb idővel. A betegforgalom a délelőtti órákra zsúfolódik, s ha igazat mond a tavalyi statisztika, húszezer főnél többen jártak nálam . . . Mondják, a belgyógyászat szerencsés helyzetben van. A rendelőintézethez tartozó 16 körzetből csak felülvizsgálatra küldenek ide. 3. A tarthatatlan helyzetet úgy érzem nem szükséges tovább ecsetelni. Az lenne a legjobb, ha a rendelő elköltözne innen, „minél messzebbre", s a három lépcsőházat visszaalakítanák lakásokká. Ehhez egy dologra van szükség: új rendelőre. Áprilisban kész a beruházási program. A Fővárosi Általános Épülettervező Vállalatnál ígérik, hogy az év végére a 22 rendelős új intézet tervei is készen lesznek. A. A Pécs városi Tanács tervosztálya: „A beruházás költsége — közel 30 millió forint — biztosított. Gondunk a kivitelező.” Optimális körülmények között 1979-ben költözhetnek a mesze- si intézet egészségügyi dolgozói Tehát néhány év türelem kell. Kozma Ferenc Ötéves a MOM komlói gyára Idén nagyot kell lépni Osztályzatuk: elfogadható Az önértékelés meglehetősen szerény: elfogadhatónak találják működésüket. Hasonló vélemény alakult ki a Magyar Optikai Művek komlói gyáráról a vállalat központjában is. A MOM 1971 óta mintegy negyven millió forint értékű géppel szerelte fel a komlói gyárat, némi anyagi támogatást a létfontosságú új tanműhely építéséhez is adott. A komlói gyár pedig az elmúlt években egyre nagyobb termelési értéket produkált, 1975-re azonban csak a „harmincmilliós” határt voltak képesek átlépni. Tény, hogy 1974-ről 75-re 20 százalékkal növelték termelésüket, a MOM azonban lényegesen többet vár. Az idén már 49 milliós programot kell megvalósítaniuk, a meglevő eszközeikkel, legfeljebb 20 fős létszámnövekedéssel. A MOM komlói gyárának létrehozásakor egyik legfontosabb szempont az elektroakusztikai szövetkezet munkásainak foglalkoztatása volt. Ma az jelent gondot, hogy a nagy szakértelmet követelő olajfékek készítéséhez honnan szerezzenek, hogyan képezzenek ki szakmunkásokat. A gyár dolgozóinak 60 százaléka betanított munkás, a járműprogramhoz idén 120 ezer olajféket, munkaigényes alkatrészt kell gyártaniuk, ehhez megfelelő képzettségű szakembereket kell biztosítani. A komlói gyáregységben jól felmérték, hogy a meglehetősen magas bérszint ellenére sem számíthatnak sor- banállásra a munkásfelvételi irodában. Kettőszázötven fős létszámuk mellett 104 ipari tanulót képeznek ki újonnan épült tanműhelyükben, a betanított munkások közül idén 25 fő tesz szakmunkásvizsgát. Az átlagos napi 2,2-es műszakszám mem a gépkihasználás felső határa, mégis jelzi, hogy a „kis MOM-ban" felismerték merre kell menniük. A MOM az elmúlt években kézenfogva vezette a komlói gyárat: eszközöket, vezetőket adott, szakmunkásokat képezett ki, Budapesten történt az olajfákek összeszerelése, anyag, ról, piacról gondoskodott. Komlón ma tis szükségesnek látják a budapesti segítséget, de egyre inkább saját lábukra állnak. A vezetők, munkások komlóiak szakmunkásaikat maguk képezik, kész olajfékeket, pótalkatrészeket szállítanak a járműprogramhoz, s néhány vállalattal külön szerződést is kötöttek. A mércét Budapesten magasra tették: mennyiségben, minőségben egyaránt, A következő öt esztendőben meglevő eszközeikkel, minimális, főként minőségi munkaerő növekedéssel, a kialakult gyártmányszerkezettel kell a követelményeknek eleget tenniük. A minőség javítása nagy hangsúlyt kap most, mert az elmúlt esztendőben voltak kifogások a komlói termékekre. 1975-ben 76 ezer olajfék előállításához 120 ezer darab öntvényre volt szükség. Az öntvényeket szállító vállalat a selejtes termékek helyett újat szállított, Komlón mégis sok bosz- szúságot okoztak, hiszen több esetben csak a hatodik megmunkálási művelet után derült ki, hogy az egészet el kell dobA komlói gyárban nincs minden rendben. Bizonyára eredményes lesz a MEO szigorítása. Az igazi minőségi javulást mégis a szakmunkásképzéstől, az önmeózási mozgalomtól várják. A MOM komlói gyáregységében kibontakozóban levő szocialista munkaverseny egyik fontos feladataként éppen ezt jelölték meg. L i.
