Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-27 / 86. szám
“'• ‘Wk iWi iWk iWk iWk iW«. iTVk iWk iWk iWk i r ^ .'».ri }\^m ;v;r,^ ,v,m ;y,r.^ ,u;ri .y,r,T A Rákóczi-szabadságharc és Baranya Ül II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján a helytörténeti kutatás azzal kíván ünnepelni, hogy leteszi az újságolvasók megyei közönsége elé e szabadságharc ihelyi történetének újabb eredményeit. A szabadságharc kilenc esztendeje Baranya népeire, nemzetiségeire roppant megpróbáltatásokat hozott. Az események megértéséhez másfélévtizedes visszatekintésre van szükség. A felkelést megelőzően Baranya megye népességének mélyreható nemzetiségi struktúra-változása adja a megoldás kulcsát a nagyjelentőségű események megértéséhez. A megye lakosságának döntő része a török hódítás alatt és után is magyar volt. 1680-as években a „szövetségesek felszabadító háborúja" a magyar etnikum pusztulásához, a megye lakói jelentékeny részének vándorlásához vezetett. Az üressé vált falvakba elsősorban délszláv elemek telepedtek. Ez a nagyarányú délszláv előretörés, amelynek részleteit is sikerül egzakt módszerrel pontosan feltárni 1690—1703 között Baranya megye nagy részét vegyes nemzetiségű struktúrájú területté alakította át. Igen jelentékeny számú görögkeleti szerb települt Boszniából, a Száván túlról, Bácskából. 1701. évi összeírás szerint a hatalmas Batthyány birtokon 143 szerb („rác"), 14 harvát. 46 magyar jobbágy család élt. Ugyanitt 1600-as évek közepén csupán magyar iobbágysáq élt. Nem mutat mást a többi nagybirtok népesséq struktúráia sem. A magyar etnikum visszaszorulása olyan időszakban történt. amikor Magyarországon a Habsburg ellenes felkelés vélt kibontakozóban. A bécsi udvar a függetlenségi háború elleni lépéseiben nagy szerepet szánt mindenek előtt a szerbeknek és a horvátoknak is. E küzdelemben, mint később látható, a hazai szerbek és horvátok döntő része a Habsburgok oldalán harcolt, nem ismerve fel a haladást, saját népük érdekeit. íldiliiii A szabadságharc alatt mindvégig magyarok, szerbek, horvátok a fejedelem mesz- szelátó politikája ellenére, egymás ellen harcoltak. Évtizedeknek kellett elmúlni, hoqy a különböző népcsoportok isimét egymáshoz közeledjenek és csak a XVIII. század utolsó évtizedeiben nyújtanak egymásnak kezet az antifeu- dális megmozdulásokban, kisebb nagyobb parasztmozgalmakban. Baranya megye a dunántúli hadjáratok mellékhadszíntere volt a Rákóczi szabadságiharc idején. így területén nem zajlottak le sorsdöntő ütközetek. A megye csupán a hihetetlen kegyetlenséggel végrehajtott kisebb csatákkal, prédálóssal írta be nevét a történelembe.. A megye és a város kuruckari történetét az eddig megjelent monográfiák csak felszínesen, vagy „kuruc- kodó" szemlélettel, vagy „szemlélődő ólobjektivitáissar írták meg. írásunk nem vállalkozhat ennek a jelentős korszaknak az összefoglalására, de az események legfontosabb rugóit igyekszik bemutatni. Mint említettük Baranya csupán része az első dunántúli hadjáratnak. A felkelés kitörése idején a megye területén jelentékeny osztrák sereg állomásozott. Ezek elve- zényíését követően már 1703 decemberében olyan hírek jártak, hogy az udvari haditanács a szerb határőrvidék ezredeit vezényli a Dunántúlra, azonban ekkor erre nem került sor. 1704 januárjában és februárjában megindított kuruc támadás fő iránya a Duna jobb partján zajlott le, amelynek célja Bécs elfoglalása volt. Ugyanebben az időpontban indult a baranyai — szlavóniai akció, a horvátországi (Muraköze) hadművelet, valamint a Buda — esztergomi támadás. Rákóczii és környezete tisztában volt azzal, hogy a Dunántúl elfoglalása nélkül a szabadságharc egész stratégiai célja kivihetetlen. Nem csupán hadi célok vezették, hanem kifejezetten olyan politikai célok is, amelyeket a történetírásunk ilyen összefüggésben nem vetett fel. Nevezetesen a déli és délnyugati támadás célja többek közt az volt, hogy realizálják a nagy fejedelem hatalmas jelentőségű felismerését, amelyet ő a szerbek és horvátok valamint a magyarok szövetségének megalkotásában látott. A baranyai katonai akciók azonban olyan gyakorlati kivitelezést nyertek, amelyek sajnos egyenesen e politikai stratégiának ellentmondottak, akadályozták megvalósulását. A dunántúli kuruc mozgalom vezető alakja Sándor László, a fejedelem fanatikus híve, harcedzett katona, török és végvári küzdelmek tipikus képviselője. Veszprém megyei birtokos nemes volt, Pápa várának kapitánya. A baranyai — szlavóniai akció vezetője. Rákóczi ezeres kapitánya lett. Január végén egyesült Zana György kuruc ezeres kapitány seregével. Hadjárata alatt minden Kelet-Du- nántúlon fekvő erősség és város meghódolt. A kisebb- nagyobb várak őrségének jelentős része átállt a lavinaszerűen növekedő kuruc seregéhez. Simontornyát könnyűszerrel bevette és azt a Dél- kelet-Dunántúl kuruc központjává tette, ahonnan a vörösmarti sáncot foglalta el (nagy mennyiségű muníciót zsákmányolva). E sereghez csatlakozott Hellepront János Bács megyei prefektus, dunaszek- csői birtokos nemes, aki mindvégig kitartott a fejedelem mellett. 1709-ben ő védte Simontornyát a császáriakkal szemben. Szintén a fejedelem ezeres kapitánya lett. A három kiváló katonai vezető és a jelentékennyé duzzadt sereget, amelynek létszámát a Pécs környéki és Baranya délkeleti részén felkelt protestáns (kálvinista) parasztság 12 000-re növelt, megfelelő fegyelem és begyakorlás mellett a Dráva vonal védelmére kellett volna rendelni, valamint a fejedelemnek egyesülésre szólító pátenseivel a Dráván átkelni. E helyett — miután Siklóst rohammal bevették — visszaA- MELTOSACOS FEJEDELEM I El.Só.VADÁSZI Rákóczi Ferencz, Kegyelmes Urunk által: Nemzetünknek s’ édes Hazánk- mk a'Német'Nemzet kegyetlen Ural- íio'Fifa alatt lett, hallatlan roeg-nyomo- rittatáiarúl, maga Meltóságos Szc* méllyénck nagy méltatlan »wnvedesérűl, Es Az Aaßriai Ház crófzakosfcodása alól való fel fzabadulásert fogott Ma- gyár fegyvernek ártatlanságáról, az .egcíz Kerd/tyén Világnak eleibe adatott M AKI F E S TU M Kóz tudomány tetel. ily fhiheti Deák, mofian pedig Kytívtn, újj«nn*H kl^őrtsegejj/ teletett. A'femt. »704- Efuttui, II. JUköeii Peren > «iőUpjtt fordultak és Pécs alá érkezve a város megsarcolását olyan módon hajtották végre, amely nem csak a korban ritka kegyetlen példa volt, de egyben óriási politikai veszteséget okozott a függetlenségi háború ügyének. A Baranya megyei Levéltár őrzi azt az „ultimátumot", amelyet a városba zárkózott pécsi polgársághoz küldött Sándor László. A követelések elfogadhatatlanok és teljesíthetetlenek voltak (50 ezer rajnai forint, 4000 pisztoly, 2000 köpeny, ugyancsak ennyi csizma, bocskor, stb.) A feltételek teljesítésére illetve elfogadására 2 órát adott. A tárgyalások közben a várból állítólag kilőttek (Thaly Kálmán szerint rácok — bár erre komoly adatot nem tudunk hitelt érdemlően ma sem felhozni), mire a kurucok rohammal bevették a várost. Egykorú tanú vallomása szerint: ......ő és benn volt az vá rosban és szegény atyja és akit a kurucok levágtak. Kik tehették a várba, vagy az erdőkbe mentek. A rácz nemzetséget mind egy szálig s németet is kit találtak megöltek, még a templomokat sem kímélték, bár a papokat nem bántották, s a szereket a templomba később visszaadták ... 800 rácz s német polgárt leöltek, minden vagyont prédára vertek,..” A vallomás sajnos minden részletében reális. Sándor László súlyos katonai és politikai hibát vétett. A szerbekkel való együttműködés elé olyan akadályokat gördítettek, amelyek véglegesen megakadályozták a tárgyalásokat. Ugyan ezekben a napokban a szerbek- kell tárgyalást és megegyezést előkészítő Károlyitól távozó rác követeket Dunaföldvárnól Deák Ferenc kuruc kapitány emberei rohanták meg. A két epizód futótűzként terjedt a szerbek között. A nagyszerűen felépített megegyezés tervét rövidlátó, prédára szokott kuruc vezérek egy csapásra megsemmisítették. A szabadságharc tragédiája ezeken az eseményeken is felmérhető. Zana és Hellepront csapataival áttört ezt követően a Dráván és egész Verőcéig meg- hódoltatta a területet. A kuruc csapatok azonban itt is prédáitok. Amikor Hellepront a horvát falvak pusztítását megtiltotta, „egész simontor- nyai, veszprémi, pápai csapatok a pécsi zsákmánnyal el- széledtek.” A kuruc támadás szervezetlenséqe, az alacsony katonai morál végül is oda vezetett, hogy a megszerzett területeket el kellett hagyni- ok, A fejedelem pátensének, amelyben csatlakozásra szólította a rácokat és horvátokat, így nem volt és nem is lehetett foganatja, pedig több területen hajlandóság mutatkozott a szövetségre. A pécsi események azonban súlyos politikai kudarcra ítélték e hadjárattal összekapcsolt politikai akciókat. A fejedelem felhívása a szerbek között eredménytelen maradt. Amit elérhetett volna Rákóczi éleslátásával a határokon túli népekkel való összefogás alapján, A .t'óí'-dfc Irií mlelntlirel - Eg.uüülnik fl'ditíúlíégcs M A- GYAR NEMZETnek regi febei. és Hazánk meg-febe- sfcltfzabadsápának moftoha Kézzel conyifzcr cnyhittetett fcb-hc. íyc, minekutánna alattombao el-bád- pyadott tagai, az Aültriat Háznak Itten itilatiból való birodalma alatt, féltvén hogy ép Relaere-is reá hat a’ vegaó vc- lzedelcm, fegyverrel kíván ol-vágat. tatni. Kl-ámúloak fukaknak elmejek, a' mep-h-borodott orfzágnak vifzontag- sigös újságától meg-rettenvén, és hogy ez a’ meg nem rontatott, ditsöséggcl s’ (zip kies tsende(seggel ennyi fok-íiáz Efzrendúktúl fogván virágzó és fenn álló Nemzet, már idó folyásával gyáízo* v-ltozásban iltózik,midón a' Vdág tsu- dailya, lokan a'KtráJyelkn való hitetlensegge! , és tárnádéit indító vele (túlérett kívánsággal vádollyák, vétkes vele keddiéi; nem tudván a’ dolgokat. Adgyatokencedclmetigaz tajdalmunfo nak ét panaltunknak, es egy kevelsé fellyebb emelvén elmélkedetteket, fokII Hékrxicl Ferenc uianlfntamAoak knldiilapja (1704.). azt alvezéreinek szerencsétlen akciói itt Baranyában halomra döntötték. Ezen túlmenően olyan pusztulásba rántották Délkelet-Dunán- túl népét, amelyre talán nincs több példa. A kurucok Dráván túli hadjárataira, valamint Pécs rác lakosainak elpusztítására, továbbá a kurucok által elűzött kb. 300 rác család sérelmeire a haditanács nyílt támogatásával a szerb reagálni. A megyéhez, amely azonban nem működött, és Bécsben ezt is jól tudták, a „rácok üldözését tárgyazó királyi parancs, a megye szerte meggátlandó borzasztó rablások és gyilkolások további harapódzá- sa iránt a vérlázító esetek megakadályozására a szigetvári várparancsnokságot sürgeti és közreműködésre felhívja ..." A királyi parancsnak az őszinteségéhez kétség fér. Különben is, a rác csapatok semmiféle fegyelmet nem ismertek. A császári tisztek nem tudták a falvak gyilkolásától és kifosztásától visszafogni őket. határőrvidék csapatai áttörtek a Dráván. Siklós és környéke szinte teljesen elpusztult. Gyermekeket, nőket sem kímélték. A határőrvidék ezredéihez csatlakoztak a baranyai szerbek. Pópáik által feltüzelt csapataik falvakat sorra felégették. Ami példátlan: minden faluban tizedelést, ötödölést végeztek. A plébános után mindenekelőtt a magyarok közül minden tizedik, illetve ötödik családfőt lefejezték. Németek vezették őket e barbár mészárlásban, s amikor már megakadályozni készültek egy közben megérkezett királyi parancsra, az elszabadult indulatok ellen tehetetlenekké váltak. Pécs alá érkezett csapatokat a város vezetői nyitott kapukkal fogadták. A városba érkezett több ezer rác, okik között a Pécsről 1700-ban elűzött és kitelepített rácok mellett, Sándor László dúlásakor elmenekült rácok és egyházi személyek voltak, a velük levő német tisztek szeme láttára megrohanták a város vezetőségét és a kapuban lemészárolták őket. Hasonlóképpen az elfogott egyházi vezetőket (pálosokat jezsuitáikat, ferenc- rendieket). A városból megmenekült több tanú közül álljon itt a tragédia szemléltetésére Pavlic Marko horvát polgár vallomása: .......a kapunál tisztelgő pu rgerséget, mint a gyilkosokat, kegyetlenül levágták, többüket mezítelenre vet- kőztetve megcsonkítottak, a földre taszítva átdöfték, a szent helyeket kirabolták, és asszonyokat a templomban ölték meg. A barátokat sem kímélték. A kurucokat mindenben felülmúlták.-,." A vallomások iszonyatos részleteket elevenítenek fel. A rövidlátás a kuruc táborban, a bécsi udvar átgondolt, a népeket szembeállító praktikája mint éhes ordasokat egymásnak uszította magyarokat, szerbeket, horvátokat. Pécset feldúló rác sereg nem kímélte sem a magyart, sem a németet, sem horvátot. A vészjelentésekre az udvar kénytelen volt mégis Szigetvár parancsnoka is meghátrólt az önálló hadivállalkozásokba és főleg prédálásba fogott -rác erők elől. E paranccsal csaknem egyidőben a budai kormányzótanács Baján és Baranyaváron levő rácok részére 100 akó bor szállítására adott utasítást a megyének, Mohács helyőrségét leváltja és egy rác századot rendelt ki a haditanács. Az 1703. év végi és 1704 tavaszán lejátszódott események a Rákóczi szabadságharc baranyai tragikumát jelentik. De ezen jelentőségük túlnő. A Rákóczi szabadságharccal foglalkozó történelmi munkák többnyire csak a Bécs szolgálatában harcoló szerbek és velük szemben álló kurucok küzdelméről emlékeznek meg. Ebben merül ki a legjelentékenyebb magyar történetírók véleménye, amikor a szabadságharc és a szer- bek problematikáját érintik. Valójában azonban a fejedelem már a küzdelem megindulása előtt komoly terveket dolgozott ki a szer- bekkel való együttműködésre. Kiáltványai, pátensei mind az együttműködést szolgálták. Az orosz szövetség egyik legjelentősebb pontja a szerbekkel történő kibékítés elősegítése volt. Ilyen nagy politikai stratégia aspektusából tekintve a Baranya megyei és pécsi eseményekre azok tragikus vonásai még szembetűnőbbek. 1704. évi tragikusi események után a megye osztrák katonai megszállását végül is megerősítették. Ezt követően azonban újabb rác csapatok keltek át a Dráván, amelyeket ugyancsak a haditanács vezényelt, ellátásukról a megye lakosságának kellett gondoskodni. A kivetések azonnal megtörténtek, de behajtásuk lassan haladt az agyon prédáit és megtizedelt falvakban. Igen sokan elmenekültek. Az uradalmakba ezért fokozták a szerb családok be- telepítését, amelyet 0 bécsi udvar minden erővel támogatott A magyar etnikum szempontjából így válik nagy jelentőségűvé Bottyán generális 1705. évi hadjárata, amely során Balogh Ádám, Hellepront János, Sándor László rohammal elfoglalják Pécset, Siklóst. A korábbi súlyos hibát már nem követték el. A szerb telepesek elmenekültek a mezővárosokból, kiverték a helyőrségeket és a vármegye parasztságának megmaradt része felkelt Bottyán mellett. A kuruc csapatoknak nem sikerült azonban a megyét megtartani. Csupán Siklós és környékén vetették meg lábukat. 1706 nyarán a kuruc csapatok itt is vereséget szenvedtek. Erre Bottyán Sopron ostromát otthagyva Tolnán keresztül Baranyába tört ismét és Pécset is elfoglalta. 1708-ban a trencséni ütközetet követő időszakban Baranyába ismét jelentős szerb erők nyomulnak a bécsi haditanács irányításával. Pécset elfoglalva itt helyőrséget hagytak. A megye agyonsanyargatott népére ismét olyan adó zúdult, amelyet fegyverrel sem lehetett behajtani. A közel 7000 főnyi német—rác sereget Balogh Ádám szétverte és csapatai sikertelenül megostromolták a város elfoglalása után a várat is. A harci zaj ezzel elült a megye területén. A közgyűlés jegyzőkönyveiben a megtorlás és a „kegyelem" jeleit láthatjuk. Egy 1709. évi királyi parancs a „fegyverben fogott” személyeket császári ezredbe sorozta. 1710. évi parancs „megfosztani rendeli el” a jobbágyot és nemest egyaránt minden fegyverétől, nehogy mégegyszer a „...tartomány magánháborút viselhessen...". Ugyanebben az évben a megyében bizottságot állítottak fel, amelyben döntéseket hoztak a felkelőkhöz állt birtokosokról. S e birtokok összeírását is elrendelték. Ezt követő három évben az udvar a rendszer stabilizálására törekedett. Illúzióktól mentesen Rövid krónikánk végére értünk. Talán az olvasó furcsa megemlékezésnek véli, hogy a történész a Nagy Fejedelem születésének 300. évfordulóján Baranya és Pécs történetének tailán legtragikusabb eseményeit idézi? Rákóczit, a szabadságharcot, a fejedelem által megfogalmazott célokat és az eseményeket a kortársak különböző képpen értékelték. Másképpen írt Károlyi Sándor önéletírásában, vagy Bonnac márki, megint másképpen De l’Hommeau 1704—1705. évi emlékiratában, vagy Louis Lemaire a magyarországi megfigyeléséről. A függetlenségi háborút követő évszázadokban ugyancsak eltérő megítélés alá került népünk e tragikus, de önfeláldozó küzdelme. Aszerint értékelték, hogy milyen célokra kívánták felhasználni, milyen politikai erők merítették belőle. Az óriási anyag feltárás ellenére nagyon sok részlet és fő kérdés is tisztázatlan. A művészetek különböző ágai csak szélsőségek felé vitték „a ké- sergőkuruc" vagy a „zászlót lengető” kuruc képét domborították ki. Igen kevés e küzdelem nagy drámai lényegét megragadó mű. A történeti és ezen belül a helytörténeti kutatás feladata, hogy a maga valóságában, illúzióktól mentesen igaz hagyományképet alakítson ki erről a korszakról. Igen, a valóságot, amely mint akkor is konfliktusokkal, tragédiákkal teli, nem elkerülni, hanem a realitások talaján elemezni kell. A fejedelem volt az első, aki világosan meglátta, hogy a felszabadító háború sikere és a függetlenség milyen mélyen gyökerezik a szomszéd népekkel történő összefogásban. Népeink nagy tanulságát adja ez a megemlékezés. Szita László- I! á'f.'S i’K’k /’Kk ’,rv jtz.s jc?,* Mair.-*
