Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-27 / 86. szám

1976. március 27., szombat Dunantmt napló 3 Gond: hiányzik az e irányítás A téma: az üzemorvos. He­lye, munkája az orvostársadal­mon, az egészségügyi hálóza­ton belül, lehetőségei és fel­adatai — azaz jelene. Szerkesz­tőségünkben dr. Plechl Ágota, Pécs városi üzemi főorvos, dr. Botos Ildikó, a Mecseki Ércbá­nya Vállalat, dr. Pál Tibor, a Mecseki Szénbányák és dr. Káplár Imre, a Hőerőmű Válla­lat üzemorvosai részvételével nem véletlenül időzítettük ép­pen mostanra ezt a kerékasz­tal-beszélgetést. Április üzem­egészségügyi hónap. Baranya megye ipari és mezőgazdasági üzemeiben ez idő tájta figyelem a szokásosnál fokozottabban a tisztaság, az egészség felé for­dul: megannyi rendezvény hi­vatott szolgálni a dolgozók egészségének védelmét, s e fó­rumon találkozhatnak a válla­lat, a szakszervezet vezetői, a vöröskeresztes aktívák, a dol­gozók és nem utolsósorban az üzemorvosok, hogy mérlegre te­gyék az elmúlt évet s felmérjék feladataikat. — A kérdés azt hiszem kézenfekvő: az ötötdik öt­éves tervidőszakban kiemelt feladat az üzemegészség­ügy fejlesztése. Pécsett ta- paszialható-e ez, lépünk-e előrébb? Dr. Plechl Ágota: — Pécsett a Mecseki Szénbányákat és az Ércbányászati Vállalatot kivéve húsz üzemorvos — többnyire fő­foglalkozásban — látja el az üzemorvosi teendőket. Az ellá­tottak száma több mint negy­venezer. Lehetőségeink eléggé szűkösek. A jelenlegi helyzet legalább öt főfoglalkozású üzemorvos beállítását igényel­né, de nincs rá lehetőség. (Mint ahogy nem teremtődött egyetlen új munkahely sem 1973 óta.) Sajnos úgy néz ki, hogy Pécs városa az idén sem kap státuszbővítésre lehetősé­get. Dr. Káplár Imre: Véleményem szerint az üzemorvosi hálózat megerősödött, s felnőtt a reá váró feladatokhoz, bár gond­jaink akadnak bőven . . . Az emberek szeretik, hiszen az üzemorvosnál helyben, több­nyire várakozás nélkül megkap­ják a megfelelő ellátást. — Milyennek ítélik az üzemorvos helyét Iaz or­vostársadalmon belül? Mi­től várható az üzemorvos tekintélyének növelése? Dr. Pál Tibor: — Vélemé­nyem, — bár lehet, hogy kol­légáim véleményével ellentétes, — továbbra is a következő: csőik az üzemorvostól várható az üzemorvos tekintélyének nö­velése. Az üzemegészségügyről 1953 óta beszélünk. Mi taga­dás, még a közelmúltban az orvosok legalább kilencven szá­zaléka, jobb híján választotta ezt a pályát. S elkövették azt a döntő hibát, hogy a recept- írást tartották legfőbb felada­tuknak, s tetszelegtek a „közle­kedési rendőr" szerepében. Irá­nyították a beteget. Szerencsé­re az utóbbi időben változott a helyzet. Dr. Plechl Ágota: — Hiányzik az egységes irányítás, s ezzel talán mindent megfogalmaz­tam. Hogy gondjaink között ku­tassak: évek óta nem kerül sor az üzemorvosi működési sza­bályzat kiadására, pedig e szabályzat tartalmazhatná azo­kat a paramétereket, amelyek alapján megreformálhatnánk a hálózat működését. . . — Az üzemorvosi rende­lők és felszereltségük a ma igényeinek megfelel­nek-e? Dr. Káplár Imre: — Mindkét feladatnak eleget tehetünk, le­hetőségeink mind a preven­tív munka, mind a gyógyító munka szempontjából jók. Sok­szor mondottam már: az üzem­orvos amolyan tmk-munkát vé­gez. Arra, hogy a dolgozó egészséges legyen a vállalat­nak is nagy szüksége van, s ezért többségük az üzemorvosi munkát maximálisan támogat­ja. Felnőtt, megerősödött az üzemorvosi hálózat A jövő: az eszközök centralizációja A szakvizsga visszaüt: reformálni kéne Amíg nem szakma: kevés az üzemi nővér Dr. Botos Ildikó: - A rende­lőkben minden megtalálható, ami az orvos számára fontos. De - és ez figyelmeztető — sokszor a legkorszerűbb vizsgá­lati eszközök kihasználtságával van baj. Több fórumon felme­rült már az eszközök centrali­zációjának kérdése: jó lenne, ha a különféle vállalati üzem­orvosi rendelők között nagyobb lenne az összhang. Dr. Plechl Ágota: — Igen, a jövő útja feltétlenül az eszkö­zök centralizációja. Az úgyne­vezett komplex szűrőállomások kialakítása már megkezdődött. Például a vegyi ártalmaknak kitett dolgozók szűrése ebben a szisztémában folyik.- Sok szó esik az üzem­orvos képzéséről, mint ne­hezen megoldható kérdés­ről... Dr. Botos Ildikó: — Gondo­lom, hogy mire céloz. Az üzemorvosi szakvizsgázás felté­telei minden realitást nélkülöz­nek, ideje volna felülvizsgálni, s módosítani rajtuk. Dr. Káplár Imre: - Ehhez hadd mondjak egy adatot. Egyik megyénk felmérése sze­rint 436 üzemorvos közül csak 88-at találtak olyat, akinek szakvizsgája is van. Nálunk is hasonló a kép. Azt, akii rászán­ja magát, hogy teljesíti a szak­vizsgázás feltételeit •— amihez két év belgyógyászat gyakorlat szükséges megfelelő kórházi vagy klinikai osztályon - két év után többnyire elveszítjük. — A fizetés . .. ? Dr. Pál Tibor: - Nemrég ren­dezték az üzemorvosi fizetése­ket, figyelembe véve azt is, hogy az úgynevezett „hála­pénz" e szakmában ismeret­len. A rendezés emelést jelent, s talán vonzóbbá vált a pálya.- Arról már szó esett, hogy kevés az üzemorvos. Vajon hogy állunk a kö­zépkáderekkel, van-e elég asszisztensnő az üzemor­vos mellett? Dr. Plechl Ágota: — Nincs. Hogy miért. . . ? Az okok leg- nyomósabbja: ugyanaz az ápo­lónő vagy asszisztensnő, aki üzemorvos mellett dolgozik jó­val kevesebb fizetést kaphat a jelenlegi rendelkezések értel­mében, mint mondjuk az, aki kórházban dolgozik. És persze a státusz is kevés. Dr. Káplár Imre: — Olyan szakma, hogy „üzemi nővér" nincs. S érzésem szerint amíg nem szakmásítják a nővérkép­zést, s nem adnak szakmunkás oklevelet, addiq mindig gond­jaink lesznek az utánpótlással.- Sok szó esik manap­ság a táppénzesekről, vár­juk, hogy rendeletben ren­dezzék sorsukat. Mi az önök véleménye a táppénz- kérdésről? Dr. Pál Tibor: — Az üzemor­vos addig nem sokat tehet e téren, amíg a táppénzre vételt párhuzamosságok jellemzik, hi­szen a körzeti orvos is táp­pénzre veheti a beteget, nem­csak mi. Természetes az, hogy felfigyeltek országszerte a táp­pénzes napok számának emel­kedésére, hiszen tendencia: megnő a betegek száma else­je és tizenötödike körül, szom­baton és hétfőn. Ez a vissza­éléseket egyértelműen bizonyít­ja. Dr. Plechl Ágota; — Várjuk meg a rendeletet...- Az üzemegészségügyi hónap megannyi rendez­vényt tartogat. Hadd kér­dezzük meg végezetül: Mi az amire legjobban fi­gyelnünk kell? Dr. Plechl Ágota: — Az üzem­egészségügyi hónap talán egy kissé a figyelmet az üzemor­vosi hálózatra irányítja, fóru­mot, konzultációs lehetőséget ad számunkra. Négy kiemelt rendezvényünk van: az üzem­orvosi konferencia, a megyei környezetvédelmi ankét, az or­vos-műszaki találkozó, valamint a nővérkonferencia. Mind a mégy összejövetelen az üzem- egészségügy jövője kerül napi­rendre. Kozma Ferenc Pécsett és Pécsben gondolkodva Pótutasok a kukorica feldolgozásában Be akarunk tüzelni a kályhá­ba gazdaságunkban — az or­szág az elkövetkezendő öt évre külön 45 milliárd forintot irány­zott elő a minden piacon érté­kesíthető exportárualapok ter­melésének növelésére — beru­házásra. Ennek a 45 milliárd- nak a százalékaiért, tizedszá­zalékaiért és morzsáiért meg­indult a-jelenleg még „nagy érdeklődésnek” minősített, de hovatovább kiéleződő — harc a fejlesztésekre gondoló vállala­tok és szövetkezetek között. Öröm számunkra — és erről vi­lággazdasági napilapunkból ér­tesülhettünk —, hogy a Sza­badegyházi Szeszipari Vállalat is merészen gondolkodik, mint járták a' megyét Forradalmasították a betonozást Betonpumpások. így hívják Bencze István hat fős brigád­ját, amely a korszerű beton- technológia első baranyai al­kalmazója. Jó három esztende­je az országban az elsők kö­zött vásárolta a Baranya me­gyei1 Állami Építőipari Vállalat a Rába alvázra épített Schwing- pumpát: akkor vegyes érzéslek­kel fogadták az építkezésekén feltűnő, a betonozást forradal­masító csoportot autójával együtt. Ma viszont sZusszanás- ra is alkj jut idejük. — Szétszakítanák ezt a nyo­morult gépet. Három év alatt több mint kétszázezer kilomé­tert „tettünk” o motorjába, negyvenezer köbméter betont préseltek a szivattyúi az ipari létesítmények, áruházak és la­kások fogadószirvtjeíbe, födé­méibe. Ez a gép mór régen kifizette magát, — mondja Csu­ha Imre gépkocsivezető, aki Vörös Istvánnal felváltva kezeli a Rábára épített szivattyúkat Mindketten régi BÉV-esék, közel tizenöt esztendeje kötöt­ték magukat az építőiparhoz. Az autódarut váltották föl a iSchwinggel. A Széchenyi-akna tornyának tövében beszélgetünk, így hát nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem Bencze István brigádvezetőt: járt-e már bá­nyában? A kérdés meglepi, de vála­szol. — Nem, de nem is kívánko­zom. A Győrfi Gergely, aki szintén velünk dolgozik, sokat beszélt róla. Ö tizenkét év után hagyta ott. Tisztább munka1 ez, a pénzem is megvan, miért mennék én a föld alá. A pót­lékkal, a prémiummal együtt megkeresem az ötezernyolcszáz forintot. De a többiek is meg­találják a számításukat. Persze, mindez azzal is összefügg, hogy Négy hét helyett nyolc óra alatt nekünk a „mixer a főnökünk”. A többiek jól derülnek a dolgon, aztán Hóbor János, aki a mázsás gumitömlőt irá­nyítja, bővebb magyarázattal szolgál. — A betonszállító kocsikhoz, azaz a mixerekhez kell igazod­nunk. Sokszor felváltva jut csak idő az evésre: a mixer nagy úr, nem várhat. A hat köbmé­ter anyagot — ennyi fér egy kocsiba — tíz-tizenkét perc alatt bedolgozzuk, vibrátorral tömörítjük. — Először senki sem akart szóba állni velünk a munkahe­lyeken. Csak nézték, hogy mit tud ez a gép. Egy négyemele­tes épület fogadószintjét nyolc óra alatt elkészítjük. Ezt a mun­kát a hagyományos technoló­giával négy hét alatt végezné el egy tíz-tizenkét fős kubikos brigád, — szól közbe Polgár László. Három év alatt keresztül-ka- sul járták a megyét. Dolgoztak a villányi borpalackozónál, Hosszúhetényben, az ötös üzem beruházásán, a Konzum áru­háznál, a huszonöt-emeletes magasháznál, a Szliven áru­ház építésén. Vándormunkások, a szó igazi értelmében. Gond­jaik is ebből fakadnak. Közös óhajukat Bencze István ekképp fogalmazta meg. — A vállalatnál nincs még egy olyan munkahely, mint a miénk. Állandóan a szabadban vagyunk, ha esik, akkor is jön­nek a mixerek. Emlékszem, mi­kor a Konzumnál dolgoztunk, nagyon kifogtuk: óránként cse­rélgethettük volna az esőköpenyt, annyira zuhogott. Teljesen átáz­tunk, de mit tehettünk egye­bet Esőben, hidegben jól jön­ne a meleg étel: de hol itt, hol ott vagyunk. Az ebédelteté­sünk nem megoldott, A téríté­ses jegyet mi is megkapjuk, mint mások, de azon csak hi­deg ételt ehetünk, ami egy 'idő után kikezdi a gyomrot... — Az alapozáshoz használt vas és. drótháló pedig a nad­rágunkat. Havonta „megeszünkl" egyet: évente járna új, így kénytelenek vagyunk saját pén­zen megvenni, ha nem aka­runk rongyokban járni. A ki­hordási időt rövidebbre kellene megállapítani, — egészíti ki a brigádvezetőt Hóbor János, a Zala megyei Letenyéről ide­származott vendégmunkás. A Bencze brigádban az el­múlt esztendőben mintegy két és fél millió forint értékű mun- ká jutott egy emberre. Irdatlan nagy számnak tűnik, ám jól ér­zékelteti azt, hogy mekkorát fejlődött a technológia, ami végső soron a korszerű gép­láncnak, a modern berendezé­seknek köszönhető. Még ebben a tervciklusban újabb Schwing pumpát vásá­rolnak, több mixerkocsi beszer­zését tervezik. A patacsi komp­lex telep kialakítását követően koncentrálják a betontechnoló­giával összefüggő munkáfolya- matokat: iparosítják a vasháló szerelést, a zsaluzást. Salamon Gyula az ország egyik legnagyobb kukoricatermesztő vidékének községe, helyben meg akarja oldani a kukorica komplex fel­dolgozását, ebből a bizonyos hitelkeretből fejleszteni akar és konzultációs javaslatot — hitel- kérelmet — nyújtott be a Ma­gyar Nemzeti Bankhoz. Nem kis összegekről van szó, a Szesz­ipari Vállalatok Trösztje (hoz­zájuk tartozik Szabadegyháza) két változatban dolgozott ki fejlesztési javaslatot: 2,3 vagy 4 milliárd forint költséggel — erre kérnek hitelt — feldolgozó üzemet építene Szabadegyhá­zán. Már a 2,3 milliárdos — tehát a fele — beruházás esetén is az üzembe lépés után — ígé­rik — évente 45 ezer tonna fo­lyékony cukrot (használja az: édesipar, söripar, konzervipar és a szeszipar), 137 ezer hekto­liter finomszeszt (ebből jelenleg behozatalra szorul az ország), 25 ezer tonna fehérje takar­mányt (ezért is dollárt adunk ki) és több mint 10 ezer tonna ku­koricacsírát (jó exportcikk) ad­nának. üdvözöljük a nagyratörő el­képzeléseket és őszintén örül­nénk és örülünk, ha Fejér me­gye meg is kapja a milliárdo- kat. Szabadegyházának azon­ban van egy pécsi keményítő- gyára is, és most ők — mond­juk mi — joggal pótutasként érezhetik magukat. Lapunkban is többször — olykor drámai hangszerelésben — foglalkoz­tunk az ország egy másik — a baranyai — kukoricaövezetben fekvő pécsi keményítőgyár fej­lesztésekért kiabáló helyzetével, a szennyvízcsatornába enge­dett fehérjével, a kukorica fel­dolgozásán alapuló kivitel le­hetőségeivel. Hát akkor? Megértjük, Szabadegyháza el van foglalva saját fejlesztési elképzeléseivel, a hitel kihar-' colásával, de: nem lehetne a pótutast utasként bevenni, Pé­csett és Pécsben is gondolkod­ni, további ötlettel és elképze­lésekkel a pécsi keményítőgyá­rat is „benevezni” a hitelekért folyó versengésbe? Elvégre mi is a kukoricaövezetbe számítjuk magunkat, ha nem vagyunk ma­ga a kukorica-Kánaán. (—mz—) Import zöldség Hollandiából és Franciaországból Enyhül a hagyma­hiány Mór a következő napokban javul a zöldségellátás: Hollan­diából 10, Zalából 3 vagon hagymát vár a Baranya megyei Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalat. Franciaországból 3,5 vagon sárgarépát vásároltak — a jövő hét elején már kapható lesz ez a vállalat boltjaiban. Tízezer fej saláta, 100 vagon burgonya, megfelelő mennyisé­gű káposzta áll a vásárlók rendelkezésére, a primőröket Baranya mezőgazdasági üzemei most kétszer akkora területű fűtött fóliaházakban termesztik mint az elmúlt esztendőben. Egy-két napon belül tehát várhatóan egyhül (3 vagon hagyma már tegnap megérke­zett) a zöldséghiány, a szükség­leteknek megfelelő ellátás azon-, ban csak később várható.

Next

/
Thumbnails
Contents