Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)
1976-03-25 / 84. szám
2 Dunántúli napló 1976. március 25., csütörtök iPveM forgalom, növekvő gondok Helyzetkép a siklósi járás közlekedéséről Ülést tartott a megyei KBT elnöksége KlSZ-kiildöttértekezlet a Tanárképző Főiskolán Egy napot Pécsért (Folytatás az 1. oldalról) ez a városfejlesztés egy jelentős tényezője. Ebben a tervidőszakban 148 millió forint az „előirányzat", amit körültekintő szervezéssel teljesíteni is lehet. Nem ismétlődhetnek meg a korábbi panaszok, hogy a társadalmi munkásokat az adott helyen sem munkával, sem szerszámmal nem fogadták. Ez szinte jóvátehetetlen hiba, hiszen a társadalmi munkás ezt úgy is felfoghatja, hogy a munkájára nem tartanak igényt. Aki vállalja, hogy szabad idejét a társadalomnak szenteli, azt kellőképpen meg is kell becsülni. Méltó elismerésnek tartjuk, ahogyan Pécs városa honorálja társadalmi munkásait. Jónak tartjuk a javaslatot is, amiről a mai tanácsülés fog dönteni, hogy ti. a szocialista brigádokat a harmadik diplománál a város címerével ékesített brigádnaplóval jutalmazzák. Hasonló módon kellene elismerni azokat is, akik egyénileg végeznek huzamosan eredményes társadalmi munkát. Módot kellene találni arra is, hogy azokat az új létesítményeket, amelyekben a társadalom munkája is benne van, minden esetben táblával is jelöljék meg. Hadd szóljunk még egy fontos dologról. Az idei feladatterv ismerteti az „elvárásokat”. Ez rendjén van. Del... Ha egyik oldalról felvázoljuk a város által fontosnak ítélt feladatokat, a másik oldalról ne zárjuk el az útját annak, hogy a lakosság maga is válasszon általa fontosnak Ítélt feladatot. Az újmecsekaljai stranddal kapcsolatban — a dolgokat megbeszélve — már 1969-ben el lehetett volna végezni azt a fásítást, játszótérépítést, ami tavaly kezdődött, s a Tüzér utcánál pedig pompás kis liget lenne. Vagy az emlékezetes vízlépcső-ügy. Az ajánlatokkal hivatalosan ném foglalkoztak, hacsak úgy nem, hogy „ezt úgysem lehet társadalmi munkában elvégezni”. (Sajnos, gyakorta hallhatjuk a társadalmi munka ilyetén való lebecsülését is!) Jó ellenpélda a Kálváriadomb, amit a Dunántúli Napló kezdeményezésére vett kezelésbe két brigád, s íme, az idei feladattervben szerepel a nagyszerű kilátóhely további rendezése. A társadalmi munka nélkülözhetetlen a lakóhely szépítésében, fejlesztésében. Ezért köszönet és elismerés azoknak, akik nem sajnálják szabad idejüket városukért áldozni. Hársfai István A siklósi járás jelentős szerepet tölt be Baranya közúti közlekedésében. A mezőgazda- sági üzemek sokasága mellett az ipar - BCM —, a kőbányák állandóan növelik a teherforgalmat, a járás idegenforgalmi vonzereje — Siklós, Harkány, Móriagyűd, Villány - pedig az autóbusz- és a személygépkocsi forgalmat befolyásoló tényező. A drávasza'bolcsi határ- átkelőhely megnyitása óta erősen megnőtt az elsősorban Harkányba irányuló külföldi személygépkocsik száma is. A nyári szezonban napi átlagban Harkányba közel kétezer személygépkocsi érkezik, ezeknek elhelyezése nem kis gond. A siklósi járásban hétezer gépjárművet tartanak nyilván: minden huszadik lakosra jut egy személygépkocsi, minden tizenkilencedik lakosra egy motorkerékpár, A nagy forgalom főként Siklóson okoz gondokat, mivel a városiasodó nagyközségben jelentősen megnőtt a bevásárló forgalom, az idegen- forgalom, ez pediq tovább terheli az utakat és a parkolóhelyeket. Nincsenek tehát könnyű helyzetben a járás útügyi hatóságai, közlekedésrendészeti szervei. Munkájukról, eredményeikről és gondjaikról kaptunk képet tegnap a Baranya megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnökségi ülésén, ahol egyebek mellett a KBT siklósi járási szakbizottsága számolt be a megalakulás óta végzett munkáról. A járásban az elmúlt öt évben a bekötőút-program keretében minden 200-nál nagyobb lélekszámú községet bekötöttek az úthálózatba és az autóbuszhálózatba. A további tervek között szerepel a harkányi átkelési szakasz teljes kiépítése, a harkány—drávafoki út szélesítése, Siklóson és Harkányban újabb parkolóhelyek építése. A legnagyobb feladat a pécs— harkányi vasútvonal megszüntetésével kapcsolatos gondok megoldása. A vonatpótló autóbuszjáratok biztosítására az útépítés megkezdődött — a tervek szerint az év végére készül el — szükség lenne azonban Siklóson is egy új autóbuszpá- lyaudvarra, mert növekedni fog az odairányuló buszforgalom. A siklósi járásban 27 közútA Mecsek áruház melletti buszmegállónál kora hajnalban és késő este szinte katonai rendbe,n sorakoznak nap mint nap az uránbányászok. Az a kevés amit tudok róluk csak növeli a szorongásomat, ami elsősorban abból táplálkozik, hogy amit tudnom 'kellene, az a 'köztudatban is a félelmetes- ség képzeteivel társul. így azután a szakadék feltöltése mindig elmarad, s a túlsó part is az ismeretlenség homályába süllyed. László Lajos bátran, vagy talán jobb szó, vakmerőén arra vállalkozott, hogy a riport, az irodalom eszközeivel építse föl a megismerés hídját efölé a szakadék fölé. Könyve komoly sikert aratott, és akárcsak vasút kereszteződést tartanak számon, közülük 13-ban nincs sorompó, A nagyközségekben, az új lakótelepeken megfelelő a forgalmi rend, Siklóson és Harkányban azonban van még tennivaló. Elsőrendű feladat az 58-as főút harkányi átkelési szakaszán a gyalogátkelőhelyek felfestése, s néhány helyen a közvilágítás korszerűsítése. A járás baleseti statisztikája javuló képet mutat: 1970-ben 247 baleset történt — köztük 9 halálos — 1975-ben pedig 136 - köztük 6 halálos. A legtöbb közlekedési baleset az 58-as úton Turony és Harkány között fordult elő. Az elnökségi ülés ezt követően megtárgyalta a megyei KBT agitációs és propaganda szakbizottságának tájékoztatóját a tömegpropaganda helyzetéről és a szakbizottság munkájáról, majd a KBT szervezeti összetételének módosítására tett javaslatot vitatta meg. László Bencsik Történelem alulnézetből című munkája széleskörű érdeklődést váltott ki. László Lajos ábrázolási módja persze több vonatkozásban is eltér László BencsikétőL Neki a riport irodalmi alapanyagot jelentett. A valóságbon meglátott figurákat továbbépítette, olyan alakokat teremtett belőlük akiknek az ereje nem abból táplálkozik, hogy a „valóságban” ez és ez a nevük, vagyis ott dolgoznak ma is a bányában, elmehetünk, elbeszélgethetünk velük. A konkrétság ez esetben mélyebb értelmű, az írót — ahogyan a tegnapi próba szünetében megfogalmazta - az általánosabb, ugyanakkor mélyebben fekvő igazság vonzotta. — Ha valahol, akkor leginkább az uránbányászok közösTartalmas munkáról adott számot az írásbeli beszámoló, és szóbeli kiegészítője, tárgyilagosan értékelte az eddig végzett munkát — mondotta dr. Török Judit, a KISZ KB munkatársa, a Tanárképző Főiskola KISZ küldöttértekezletén tegnap. Csaknem 1500 főiskolás KISZ-tag képviseletében 95 küldött vett részt a tanácskozáson, amelyen megjelent dr. Dómján Károly, az MSZMP Pécs városi Végrehajtó Bizottságának tagja, Szőke Atliláné, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkára, Komlódi Jó- zselné, a KISZ Pécs városi Bizottsága első titkára. Vassné Forintos Klára, a főiskola KISZ Bizottságának titkára a beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítésében felhívta a figyelmet arra: bizonyos közömbösség tapasztalható a ségeiben kísérhető nyomon a magyar társadalom elmúlt két évtizedének története, folytonos változása. Az ország szinte valamennyi tájának embere találkozott a Mecsek méhében húzódó vágatokban és egyesült a szi'kla és az akarat harcában. Az egyén és a közösség formálódó kapcsolata volt a vezérfonal kutatásaimban, könyvem, majd a dokumentumjáték megíráísánál. Hogyan él az az ember, aki az uránbányában dolgozik? Hogyan küzd meg mindennap a sziklával, önmagával? Mit jelent az, hogy „becsülettel helyt áll” a mélyben és a felszínen? Ezek a kérdések izgattak, és ezekre kerestem választ a darabban. — László Bencsik munkája és az Uránbányászok között — kétségtelen — van rokonság, annyiban, hogy mind a két könyv, illetve darab munkástémát dolgoz fel. Az uránbányászok azonban egy sajátos rétegét képezik a munkásosztálynak. A darab három síkon bontakozik ki. Ezek egyikét, a voltaképpeni gerincet a cselekménysor képezi. Ezt monológok váltják fel és bányászbaMadák, amelyeket Bereményi Géza írt a színház felkérésére. A próbán meggyőződhettünk arról, hogy a színészek - ahogyan László Lajos elmondta — az első olvasópróbától kezdve hallatlan lelkesedéssel dolgoznak a darabon. Az utóbbi időben pediq már szinte éjjel-nappal ezzel foglalkoznak. Ennek eredménye egyébként azon is lemérhető, hogy a MÉV-től kapott eredeti bányászruhák egyetlen szereplőn sem „lötyögnek,” az embernek egyik-másiik alakítás láttán az ez érzése, mintha néhány eredeti bányász is volna a színpadon. A darabot Paál István rendezte. B. K. A tanácskozás szünetében fiatalok körében, kevés a tudatosan vitatkozó hallgató. Ugyanakkor érdeklődés kíséri a külpolitikai eseményeket, a diákok szolidaritást vállaltak chilei hazafiakkal és más, szabadságukért harcoló népekkel. A Tanárképző Főiskola alapszervezetei vertikális szervezeti formában dolgoznak. Ez a forma beváltotta a hozzáfűzött reményeket, a csoportoknak sikerült kialakítani sajátos arculatukat. A főiskolai KISZ- szervezet munkájának színvonalát jelzi, hogy két ízben nyerték el a KISZ KB vörös vándorzászlaját. A hozzászólások kiemelték a jobb együttműködés szükségességét, a tagok felelősségét és a megfelelőbb információ kialakítását. Délután megválasztották a főiskola KISZ Bizottságát és a küldötteket. A titkár ismét Vassné Forintos Klára lett, a kongresszuson Rád I i Katalin képviseli majd a főiskolásokat. H. T. Tavaszi szünet: április 5-13. Április 5-én kezdődik és április 13-án fejeződik be a tavaszi szünet az általános és középiskolákban. A szünet első napja április 5-e, utolsó napja, április 13-a. A napközi otthonok a szünet ideje alatt is működnek. Az általános iskolákban az utolsó tanítási nap június 5. A rendelkezések értelmében az előírt 198 tanítási napnak az érvényes tanévhez meg kell lennie. A középiskolák érettségiző diákjainak az utolsó tanítási nap május 8-a, az I—III. osztályosok számára június 8-án ér véget a tanév. A középiskolák I—III. osztályaiban a kötelezően előírt tanítási nap 192. Messina életben marad... Ki a vaskezű? Csütörtökönként magam is leülök a televízió elé és találgatok több millió sorstársammal együtt: meqölik-e a rokonszenves jellemű Antonello de Messinát, ki fogja legközelebb kétvállra fektetni a csúnyácska Vespucciné asszonyt, de a legjobban az izgat, hogy ki lehet az a vaskörmű himpellér, aki nemcsak a személyeket, hanem a műveket is gyűlöli? Csak egy tehetségtelen festő lehet.. . No, meglátjuk. De a film valódisága is érdekel. Először arra gondoltam, hogy Firenzében, netán Belgiumban nézek utána, de nem ment... • Állok hát a Szépművészeti Múzeum egyik restaurátor műhelyében, vegyszerek illata kúszik az orromba, és a kehely titkairól, a flamandok nevezetes keverékéről faggatom Ember Veronika restaurátort, aki nem is oly rég személyesen látta Jan van Eyck egyik csodáját, a Genti oltárt. — Ahhoz hogy pontosan megértsük miről van szó, tudni kell, hogy a Trecento végéig Európában kizárólag temperával festettek. A mester népes műhelyében készült a festék, a tojás-tempera, mert a kötőanyag tojássárgájából lett. A festőnek szánt gyereket kicsi korában beadták inasnak, eny- vet főzött, deszkát gyalult, festéket tört, de mire felnőtt kisujjában volt a technika. És arca egy pillanatra elko- morodik. Elmeséli, hogy a főiskolán nekik is végig kellett csinálni mindent ugyanúgy, mint annakidején ... Szörnyű bonyolult, merev technika volt temperával festeni, zölddel alapozni, a kontúrokat kihúzni, a fényhatásokat fehér vonalkákkal aládolgozni, aminek az eredménye volt aztán a kissé sápadt tónusú, mélyfényű festmény. — Amikor Portinari a bort... — Az nem egészen felel meg a valóságnak. A tempera kép sem mázolódott el, ha megszáradt. Arra is rá lehetett volna locsolni. Azt hogy Vivarini képét szétkenték, valószínűleg a dramaturgiai hatás követelte meg, hogy a közönség jobban értse, miről van szó. Igaz, hogy az olajfestés kitalálása csakugyan Jan van Eyck nevéhez fűződik. Nagyon nagy dolog volt, igazi forradalom a festészetben, hiszen az olajképen menetközben is változtathatott a mester, ráfesthetett, ha akart, mindent megtehetett, amit addig nem. A tempera-képeken már nem volt lehetséges változtatni, ha ilyen igény volt, mindent teljesen elölről kellett kezdeni. — Akkor elképzelhető, hogy erősen titkolták az új eljárást, megszerzése valóban há tborzongató eseményekkel járt. — Igen. Bár Messinával kapcsolatosan ez csak legenda, hiszen Észak-ltáliában már Messina előtt készítettek olajfestményeket. — Akkor valaki már korábban elleste vagy eladta a titkot... Az érdekelne, hogy ma tudnak-e ugyanolyan festékkel, eljárással képet készíteni... Tudnak-e ma Jan van Eyck képet festeni? — Sejtem, hogy mire gondol. Utoljára Meegeren hamisította a Vermeer képeket, Rotterdamban meg is néztem a hamisított Emmausi tanítványok című képet... Ravasz volt Meegeren. Eredeti vászonra, eredeti alapozásra festett, aminek már megvolt a repedés-hálózata. Ezt azután elektromos kemencében órák alatt „megöregítet- te” ... A hamis Vermeeren szép régi repedések voltak. Ezért is mulasztották el a festék vizsgálatát, hiszen Meegeren olyan eljárásoknak tette ki a hamisított képeket, aminek következtében egy valódi Vermeer kép pacallá ment volna széjjel... Hőálló, savakkal, lúgokkal szemben ellenálló anyagokkal dolgozott. És végül: egy szép sétát teszünk a képtárban. Megnéztem Ghirlandajo Szent István vértanúját, és nicsak, egy másik XV. századi madonna Vivarini mestertől ... Őt ütötte volna agyon a vaskörmű ismeretlen? A németalföldiek közt ott lóg egy korabeli Van Eyck másolat, amiin Zsigmond király is ott lovagol... Mellette egy másik ismerős név: Hugó van der Goes, a filmbeli szakállas, aki Portinórinak dolgozott. Krisztus siratása képének témája kis méretű olajkép, biztos nem kellett Portinórinak ... Ma este fellebben a vaskörmű csuklyája, mindent megtudunk. Egyet azonban előre elárulhatok: Antonello da Messina 49 évet ért meg, és eszerint még arra is lehetősége van, hogy a szép Máriával ... Majd meglátjuk! Kampis Péter
