Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-23 / 82. szám

1976. március 23., kedd Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN A jugoszláv államfő Belgrádba érkezett Joszip Broz Tito jugoszláv államfő, aki Mexikóban, Panamá­ban és Venezuelában tett hivatalos és baráti látogatást, majd Portugáliában Costa Gomes elnökkel folytatott megbeszéléseket hétfőn visszaérkezett Belgrádba, ahol ünnepélyesen fogadták. Tito elnök hazaérkezésekor adott rövid nyilatkozatában „na­gyon sikeresnek" mondotta most zárult körútját Megállapított^, hogy most végétért látogatásával megteremtődtek az említett la­tin-amerikai országokkal a további sikeres együttműködés alapjai". Amióta dr. Samora Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnö­ke bejelentette, hogy lezárja országa határát a fajüldöző rhode- siai rezsim szállítmányai előtt, az ottani helyzet a figyelem hom­lokterében áll. A képen: Machel sajtóértekezleten ismerteti az újabb fejleményeket Lengyel választások Az ország népe a párt politikájára szavazott + HELSINKI: A Finn Szociál­demokrata Párt meghívására vasárnap ötnapos látogatásra Helsinkibe érkezett a Magysr Szocialista Munkáspárt küldött­sége, élén Fock Jenővel, az MSZMP PB tagjával. A delegá­ció megbeszéléseket folytat a Finn Szociáldemokrata Párt és a Finn Szakszervezetek Közpon­ti Szövetségének vezetőségével. + GENF: Harminchét ország űnszakértői Genfben hétfőn ta­nácskozást kezdtek arról, hogy milyen lehetőségek vannak olyan állandó műhold-rendszer kiépítésére, amelynek segítsé­gével a föld természeti kincseit könnyebben lehetne felderíte­ni. Az új megfigyelő rendszer a tervek szerint 1980-ban kez­dene el működni, s az ENSZ Világűr Bizottságának becslése szerint évente körülbelül 50- 120 millió dollárba kerülne. + BOSTON: Amerikai, kana­dai és brit egyetemi kutatók még ebben az évben újabb széleskörű akciót Tnditanak a lochnessi szörny rejtélyének fel­tárására. A munkát a bostoni alkalmazott tudományok aka­démiája koordinálja majd, amelynek munkatársa a közel­múltban egy sok vitát kavart fényképfelvételt készített a szörnyről. + SAIGON: Hanoiból külföl­di 'újságírócsoport érkezett Dél- Vietnamba, hogy megismerked­jen az április 25-i választások előkészületeivel és beszámol­hasson a felszabadult ország­rész egy esztendő alatt elért eredményeiről. Az újságírók Huéban, Da Nangban, Quang Ngayban, Qui Nhonban és Nha Trangban találkoztak a válasz­tókkal, a választási bizottságok •tagjaival, a társadalom külön­böző rétegeinek képviselőivel és meggyőződhettek az előkészü­letek demokratikus szelleméről. + BRAZZAVILLE: A Kongói Népi Köztársaság fővárosának dolgozói tömeggyűlésen tilta­koztak a szégyenteljes per el­len, amelyet a Pinochet-klikk Luis Corvalán, a Chilei Kom­munista Párt főtitkára ellen ter­vez. A gyűlés résztvevői hatá­rozatban követelték Con/alán és a többi börtönben sínylődő chilei hazafi azonnali szaba- donbocsátását. + TEL AVIV: Margaret That­cher az Angol Konzervatív Párt vezére vasárnap háromnapos látogatásra Izraelbe érkezett. A konzervatív vezért Alton kül­ügyminiszter fogadta. Thatcher asszony harmadízben járt Iz­raelben, de a konzervatív párt vezetőjeként ez az első láto­gatása. + BEIRUT: Nyugati hírügy­nökségi jelentések szerint jelen­leg a 11 hónapja tartó libano­ni harcok legsúlyosabb tüzérsé­gi párbaja folyik Beirutban a szembenálló csoportok között. Hétfő délelőtt folyamán az el­nöki palotába érkezett Karami miniszterelnök, hogy megbeszé­lést folytasson Frangié állam­fővel, A két politikus először ta­lálkozik azóta, hogy Karami március 11-én bejelentette le­mondási szándékát. A találko­zót követően rendkívüli minisz­tertanácsot hívtak össze. ♦ Patrícia bűnös San Franciscóban folyó bírósá­gi tárgyaláson az esküdtszék tizenkét órás tanácskozás után bűnösnek találta Patrícia Hearst-t, két rendbeli bankrab­lásban. A vonatkozó törvények értelmében 35 évi börtönbün­tetés is kiszabható a Heorst- lapok 22 éves örökösnőjére. Az Ítéletet április 19-én hirdetik ki. + TOBRUK: Jacques Chirac francia miniszterelnök, aki je­lenleg Líbiában tartózkodik, va­sárnap Benghaziban tett láto­gatást. Mint a líbiai hírügynök­ség közli, Chirac egy mezőgaz­dasági létesítményt tekintett meg, majd látogatást tett ró­mai kori ásatásoknál. A fran­cia miniszterelnök később fod­rukba utazott, ahol a Nasszer- ről elnevezett légitámaszponton találkozott Kadhafival, a Líbiai Forradalmi Parancsnokság Ta­nácsának elnökével. + PEKING: Csiao Kuan-hua kínai külügyminiszter vasárnap fogadta Szalah El-Aödot, Egyiptom pekingi nagykövetét. Az Új Kína jelentése szerint oz „őszinte és baráti légkörű" megbeszélésen Csiao Kuan-hua kijelentette, hogy a kínai kor­mány maradéktalanul támogat­ja az egyiptomi népet „a Szá­dot elnök vezetésével a nem­zeti függetlenség és az állami szuverenitás megvédéséért, a nagyhatalmi hegemonizmus el­len folytatott igazságos harcá­ban". + BRÜSSZEL: Brüsszelben hétfőn délután aláírták az EGK kölcsönki bocsátási okmányát. A pénzügyi történet legna­gyobb szabású kölcsönével a gazdasági közösség 1,3 milliárd dollárnak megfelelő összeghez jut, amelyet haladéktalanul to­vábbít a Közös Piac súlyos gaz­dasági problémákkal, fizetési mérleghiánnyal küszködő két tagjához: Olaszország egy mil- ■liáirdot, Írország 300 milliót kap, nyugatnémet márkában, illetve dollárban. A kölcsönösszeget több mint 300, főként európai bank folyósítja. ♦ KAIRÓ: A líbiai hatóságok bezárták a Menő közel-keleti hírügynökség tripoli irodáját, és az egyiptomi tudósitót 48 órán belüli távozásra szólították fel. Hasonló lépést határoztak el az egyiptomi hatóságok koráb­ban a líbiai hírügynökség kai­rói tudósítójával szemben. + ISTANBUL: Ihsan Sabri Caglayangil török külügyminisz­ter vasárnap elutazott Washing­tonba. A török diplomácia ve­zetője Ford elnökkel és Kis­singer külügyminiszterrel vár­hatóan a Törökországban lévő amerikai haditámaszpontok jö­vőjéről tárgyal. Elutazása előtt derűlátóan nyilatkozott a két ország közötti újabb katonai szerződés megkötéséről. ♦ lillllilii! Olasz emberrablók hétfőn hajnalban egy szardíniái hely­ségben szabadonbocsátották 76 éves foglyukat, egy föld- birtokost. Az ügy azonban ez­zel korántsem ért véget, mert a néhány nappal korábban ér­kezett közvetítőt az emberrab­lók továbbra is fogságban tart­ják. A rendőrség feltételezése szerint a földbirtokos annak köszönheti időleges kiszabadu­lását, hogy bankbetétjét névre szólóan kötötte le és Így senki más nem veheti fel a pénzt he­lyette. A földtulajdonosnak az emberrablók valószínűleg meg­parancsolták, hogy hozza el számukra a 260 ezer dolláros váltságdíjat s túszként vissza­tartották a család követét. „Egész nemzetünk támogatja a párt politikáját és a Nem­zeti Egységfront programját", „A lengyel nemzet hazafias egységének manifesztációja" — ilyen szalagcímek alatt számol­nak be a hétfői varsói Lapok a parlamenti és tanácsválasz­tásokról. A Nemzeti Egységfront prog­ramjára szavazva a Lengyel Egyesült Munkáspárt hetedik kongresszusán elfogadott tár­sadalmi és gazdaságpolitika folytatásáért emeltük fel sza­vunk — írja a Trybuna Ludu, a LEMP KB lapja. A választók szavazatukkal egyben arra is kötelezettséget vállaltak, hogy az elfogadott program megvaló­sításában aktívan részt vesz­nek. Vasárnap megválasztották Lengyelországban a szejm 460, Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere brit kollé­gájának, James Callaghan- ■meki a meghívására hétfőn négynapos tárgyalássorozatra Londonba érkezett. A brit fő­város heathrowi repülőterén a szovjet diplomácia vezetőjét Callaghan és a Toreign Office más magasrangú vezetői fo­gadták. Callaghan, aki jelenleg a brit kormányfői poszt első szá­mú várományosa, már délután megkezdi tanácskozásait Gro- mikóval. Este a brit kormány fogadást ad a feleségével együtt Londonba érkezett Gro­miko tiszteletére. A szovjet ven­dég kedden is Callaghan-nel tanácskozik és szerdán fogadja őt a távozó miniszterelnök, Ha­rold Wilson. Gromiko program­ján egy sajtóértekezlet is sze­repet, amelyet elutazásának napján, csütörtökön tart a Szovjetunió londoni nagykövet­ségén. A brit—szovjet tanácskozások pontos napirendjét nem ismer­tették., Hivatalos források azon­ban arról tájékoztattak, hogy elsősorban a két ország kap­csolatainak további javítását szolgáló lépések és a kelet— nyugati viszony kérdései kerül­nek majd szóba és hogy brit részről feltétlenül szóba akar­ják hozni a rhodesiai, angolai és mozambiki fejleményeket is. Brit kormánykörök szerint a tanácskozások legfőbb célja az, hogy általuk előmozdítsák a Wilson és Callaghan tavaly februárban Moszkvában tett lá­togatásakor létrejött megálla­podások további elmélyítését és „politikai lendületet'1 adja­és a vajdasági tanácsok 6740 tagját. Már a kora reggeli órákban sokan adták le vok- sukat, annak ellenére, hogy a naptári tavasz első napján kemény hideg és hóviharok sújtották az országot. A vá­lasztásokon 2,8 miílió olyan fia­tal vett részt, aki először sza­vazott. Részt vettek a válasz­tásokban a Szovjetunióban ta­nuló és dolgozó lengyelek, az Indiában lévő szakértők és a közel-keleti ENSZ-kontingens lengyel katonái is. Először sza­vaztad lengyelek az Északi Sarkkörön túl — itt tartózko­dik ugyanis az akadémia két kutatóhajója. A képviselői és tanácsvá­lasztás egyfajta népszavazás volt — írja a Zycie Warszawy — amelyen egész népünk mon­dott visszhangzó igent a párt politikájára. nak a két ország között nagy­részt Wilsonék hatalomra kerü­lése után rendbejött viszony fejlesztésének. Londonban úgy látják, hogy bár a hidegháborjis körök — elsősorban az ú| konzervatív vezér: Margaret Thatcher, va­lamint a burzsoá ellenzéket se­gítő sajtó — mindent elkövet­tek a brit—szovjet viszony fej­lődésének lassítása érdekében. Ezek a próbálkozások azonban csak kényelmetlenségeket okoz­tak a brit—szovjet kapcsola­tokban és a bilaterális viszony egészében véve kielégítően fejlődött. Andrej Gromiko repülőtéri nyilatkozatában elmondotta, a Szovjetunió és Anglia viszonya kétségkívül javult, új szintet ért el azóta, hogy egy évvel eze­lőtt Moszkvában, legmagasabb szinten fontos kétoldalú tárgya­lások folytak. „Megvannak a feltételek ah­hoz, hogy ez a kedvező irány­zat folytatódjék — állapította meg —. A szovjet—angol kap­csolatok alapja a realizmus. A két ország megérti egymást. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés elveivel összhang­ban fejleszteni kívánja a tartós, kölcsönösen előnyös együttmű­ködést Nagy-Britanniával kü­lönböző területeken — politikai, gazdasági, tudományos és kul­turális téren egyaránt". Callaghan külügyminiszter azt hangoztatta, hogy Gromiko lá­togatásával „új szakasz” kez­dődhet a szovjet—angol vi­szonyban, olyan, amilyet a nyíltság, őszinteség, az európai béke, a kereskedelmi forgalom bővítése iránti vágy jellemez. Londonban tárgyal Andrej Gromiko De a szép zempléni, beregi, ungi szókinccsel írott sorok egyre jobban csikorogtak, vé­gül szinte olvashatatlanságba fulladtak a hemzsegő germa- nizmusok, a deákos kifejezé­sek között. 1690 őszére tudását, maga­tartását alkalmasnak ítélték arra, hogy tanulmányait maga­sabb fokon folytassa. Prágába küldték a Károly-Ferdind egyetemre. A jezsuiták tovább­ra is szoros felügyeletük alatt tartották. Rendházukban kellett laknia, noha az Újvárosban lévő jézustársasági kolostor a város ellenkező végében volt. Naponta gyalog rótta a hosz- szú utat Prága kacskaringós utcáin át a serdülő Rákóczi a rend ház és az egyetem között. Mindkét helyen állandó fel­ügyelet, épületen kívül a kí­sérő — ez még Neuhausban szegődött melléje, amolyan szolgapap —, aki azonban nem az ifjúnak, hanem felette­seinek szolgált. Az egyhangú, szünet nélküli lelki dresszúra legalább látszatra minden fia­talos színt, életkedvet kiölt Rá­kócziból. Bágyadt kedélyű, zár­kózott, elfásult. Nincs semmi önállósága. Mérhetetlen vagyo­na ellenére, havonta mindösz- sze tíz forint felett rendelkezett. Ráadásul gyakran betegeske­dik. Gyengélkedő egészsége miatt kénytelenek mentesíteni a jezsuiták a kolostori élettől, az egyetem második évében kvártélyt fogadnak neki, de ár­nyéka, a papi felügyelő itt sem tágít mellőle. A léleksorvasztás irga'lmat- lan processzusa szinte a fel- ismerhetetlenségig elhalványí­totta az igazi Rákóczit Foko­zatosan még a családja iránti érzéseket is megmérgezték. Kollonich személyes instrukciói alapján álnok magyarázatokkal rágalmazták előtte anyját és nővérét. Többé nem írt nekik. Egy alkalommal ismeretién jó­akaró állította meg, Júlia' leve­lét nyújtotta át neki. Föl sem bontotta, egyenesen Kollonich- nak küldte. Ridegsége onnan származott, hogy telebeszélték a fejét Júlia önzéséről: a lány férjhez ment gróf Aspremont- hoz, s a jezsuiták szerint ez a mohó gróf és nagyravágyó fe­lesége az egész Rákóczi va­gyon megszerzésére törekszik. Még ennél is aljasabban hi- degítették el anyjától. Thököly Imre 1690 tavaszán serege élén beütött a Habsburgok kézére került Erdélybe, ragyogó kez­deti sikerek után nehezen tud­ták kiszorítani onnan. Két csá­szári generálist is foglyul ejtett a száműzött fejedelem. Ezeket a magasrangú parancsnokokat kínálta fel cserébe feleségéért és nevelt fiáért. Bécsnek érde­ké volt az ailku, de a serdülő Rákócziról semmilyen feltétele­kért sem mondott le. Zrínyi Ilo­na foggal-körömmel küzdött fia kiadatásáért, mindhiába, így 1691 januárjában egyedül indult el Belgrádba, hogy öt évi távoliét után' viszontlássa férjét, s együtt maradjon vele holtáig száműzetésük színhe­lyén, a kis-ázsiai Nikodémiá- ban. Ferenc előtt eltitkolták a történteket, amikor meg tudo­mására hozták, úgy beszéltek Zrínyi Ilonáról, mint aki elárul­ta a hitét és hazáját, sőt a gyermekeit is, mert szíveseb­ben sietett protestáns férjéhez o pogány birodalomba, sem­mint gyermekei közelében ma­radt volna a legkegyelmesebb keresztény uralkodó országá­ban, ahol előbb-utóbb keblére ölelhette volna egyetlen lá­nyát és egyetlen fiát A 16 esztendős ifjú közömbö­sen fogadta anyja távozásának hírét is, az eseményekhez fű­zött lélekmérgező megjegyzé­seket is, önállótlanul, akarat­erő nélkül fogadta el sorsát. Nem foglalkozott sem a múlt­jával, sem a jövőjével. Minden jel .arról vallott, hogy Kollonich hercegérsek jól választotta meg a' rabtartás módját. Néhány élesebb szemű neve­lő azonban nem volt ilyen biz­tos a dologban. Nyugtalanítot­ta őket, hogy aZ ifjú, voltakép­pen kiismerhetetlen. 5. rész A KÜLÖNÖS HERCEG Az arisztokrata növendékek kiváltsága volt a jezsuitáknál, hogy a nyári szünetben terv­szerűen sorra látogatták a tartományok jezsuita rendhá­zait. 1692 nyarára Sziléziát vá­lasztották. Ide készülődött Rá­kóczi, amikor váratlanul utasí­tották, hogy Bécsbe kell sietnie. Nem kérdezte, miért. Engedel­meskedett. Haladéktalanul el­indult kísérőivel. Ekkor még fogalma sem volt, mekkora küzdelem kezdődött az ő ürügyén Kollonich Lipót bí­boros és gróf Aspremontné Rá­kóczi Julianna között. A politi­kus főpap saját tulajdonaként bánt a Rákóczi-birtokkal. Vég­rendeletet hamisítottak Báthory Zsófia nevében, ennek alap­ján százezer tallérra tartott igényt a jezsuita rend. Biztosra véve a zsákmányt, Kollonich pénzt veretett a Rákócziak ezüstjéből. Mindent meg kellett kísérelnie, hogy továbbra is az ifjú herceg gyámja maradjon. Ám épp az uralkodó által is esküvel szentesített magyar törvények alapján szűnt meg jogcíme a további gyámkodás­ra. Rákóczi betöltötte tizenhato­dik életévét, maga határozhat­ta meg, miként óhajt rendelkez­ni vagyonával, ha eléri a nagy­korúságot. Legalább is jog­szerint. Más kérdés, miként lesz képes megküzdeni az ellene dolgozó gyakorlati körülmé­nyekkel. Fiatal sógora, Aspre- mont gróf magas összekötteté­sekkel rendelkezett, kívánságá­nak útja volt egész a császárig. Rákóczi szerencséjére nemes rokonként viselkedett a gróf. Épp az ő közbenjárására válto­zott meg a vakáció terve. Hasztalan protestált Kollonich, a császár a gróf kívánságának engedett. Talán éppen azért, mert maga is sokallotta már a jezsuita bíboros mindenhatósá­gát. Az utolsó pillanatig szorosan őrködött a főpap Rákóczin. Hitvány fogadót jelölt ki szál­láshelyéül, eltitkolta megérkez­tét, nehogy előbb beszélhessen nővérével, mint vele. Júlia azon­ban az összes óvintézkedés el­lenére megtalálta öccsét. (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents