Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-23 / 82. szám

1976. március 23., kedd Dunantmt napló 3 Mit tervezünk 0 KISZIX, kongresszusán? Közös gondolkodás, közös tennivalók „Mit tervezünk a KISZ IX. kongresszusán?" Ezzel a cím­mel jelent meg hetekkel ezelőtt o KISZ KB kongresszusi levele, amelyet minden alapszervezet­hez, minden KISZ-taghoz eljut­tattak. Ezekben a hetekben folynak a beszélgetések, viták a kong­resszusi levélről. Három fiatalt kerestünk fel, mondja el véle­ményét, tapasztalatait a be­szélgetésekről, a kongresszusi dokumentumokról. Sok jó programot Scheiner Ernő, a Mecseki Szénbányák Központi Gépüze­mének géplakatosa, alapszervi KISZ-titkár: — A kongresszusi levél szinte minden kérdésére adtak vá­laszt a KISZ-tagok. Nálunk sok szakmunkástanuló készül leen­dő hivatására, így a legtöbb hozzászólás ezzel a témával foglalkozott. Minden szakmun­kástanulót egy idősebb szaki meMé osztottunk be, hogy job­ban fejlődjön a tanulásban. Most azt szeretnénk, ha fiata­labb, de a szakmáját már jól ismerő szakmunkás patronálná a tanulókat. A kongresszusi levél is megfogalmazza: erősí­teni kell a munkásosztály ve­zető szerepét, elő -kell segíte­nünk a fiatalok munkássá vá­lását. Szerintünk ehhez nem elég a szakmai képzés, poli­tikai, eszmei képzésre is szük­ség van. a szakmunkásképző intézetekben viszont nem kap ez a téma megfelelő figyelmet. A munkára nevelés, a munka megszerettetése, a termelés növelése is fő feladat ebben az időszakban. Ennek érdekében a szocialista brigádok tesznek legtöbbet. — Az ifjúmunkások körében nem megfelelő a KISZ szerve­zettsége. A gépüzem KISZ-esei hogyan látják ezt a kérdést? — Nálunk nem rossz az arány, s ez szerintünk a veze­tőségen múlik. Ha jó a prog­ram, ha felkelti a KISZ a fiata­lok figyelmét, nincs különösebb gond. Csak jó KISZ munkával lehet agitálni. — Mit várnak a kongresz- szustól? — Abból indulok ki, milyen sok jó javaslat hangzott el ná­lunk. Ha mindenütt ennyi ja­vaslat születik, s azzal a szán­dékkal, hogy hatékonyabbá, o társadalom számára is hasz­nosabbá tegyük a KISZ tevé­kenységét, minden bizonnyal meg is valósítjuk. Több kezdeményezést Kismányoky Károly, a pécsi Ifjúsági Ház művészeti főelő­adója : — A kongresszusi levél külön is foglalkozik a fiatal alkotó értelmiséggel. A levél is felte­szi a kérdést: ez a réteg mivel járulhatna jobban hozzá a KISZ munkájához? — Szerintem van itt egy prob­léma. A (fiatal alkotó értelmi­ség nem is olyan fiatal. Ma­gam is túl vagyok a harmincon és fiatal alkotónak számitok, de nálunk a negyvenéves írót még fiatal írónak titulálják. Ez persze áthidalható, mert tenni azért tudunk. De azt szeret­nénk, ha a KISZ jobban meg­szervezné azokat az akciókat, amelyeket tőlünk vár, hisz a fiatal alkotó értelmiség eg­zisztenciális és más okokból na­gyon leterhelt. — Voltak már eddig is kez­deményezések Pécsett. Éppen a Pécsi Műhely alkotóművészei készitetlék tavaly azt az utcai plakátkiállitást, amelyet a KISZ szervezett és nagy sikert is ara­tott. — Igen, de kevés az ilyen kezdeményezés. Hogy mond­jam: mi nem sok munkát ké­rünk, inkább a célok, a felada­tok meglátásában, meghatáro­zásában várunk segítséget. A művészetek tükrözik a társadal­mi valóságot - ez ismert tétel — de akkor jó a művészet, ha valóban azt tükrözi. Mi lénye­gesnek látunk néhány kérdést, a KISZ viszont abban segíthet­ne, hogy a saját szándékunk találkozzon más alkotók és a társadalom szándékaival is. — Maradjunk a művészetnél. A fiatal művészek az ifjúság iz- lésnevelésével, a korszerű kör­nyezet megteremtésével is fog­lalkozhatnak Így is segítve a KISZ-t. — Igaz. Próbálkozások van­nak is, de nemcsak egyszerűen az Ízlés neveléséről van szó, hanem egyáltalán a korszerű igényekre való nevelésről. Ez pedig nem kizárólag a művé­szet feladata. A KISZ talán közelebb tudná hozni azokat az embereket, közösségeket, akik ilyesmivel foglalkoznak. Megismernénk egymás terveit, szándékait, munkáit, s ebből a nagyobb közösség is profitál­hatna. Az a lényeg, hogy komp­lex ügyről van szó. Sok kérdés­sel kerül szembe a társadalom, amelyeket a művészeteknek, a tudósoknak, kutatóknak egy­aránt meg kell oldani. Oldjuk m'eg együtt. A KISZ igénye pe­dig ne csak egy legyen az igé­nyek sorában, de segítsenek is eljutni a célig. És abban, hogy mondanivalónk eljusson az em­berekhez. r Élményt jelentő feladatokat Decsi Tamás, a Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-vezetőségének titkára: — Sokat beszélgettünk a kongresszusi levélről, az alap­szervezetek és a küldöttértekez­let egyarán' feldolgozták. — A levél hangsúlyozza: a tanulónak a tanulás a legfon­tosabb feladata. Ez a munká­ja. — Igen, eddig a KlSZ-szerve- zet hangsúlyozottan nem kérte számon a tanulást, inkább más jellegű politikai feladatokról kellett számot adni. Most a ta­nulást kérjük elsősorban szá­mon, hisz ebben kell helytáll­ni. A diákok is munkának is­merik el a tanulást, s má's if­júsági rétegek is így kezdik ér­tékelni, tehát a szemlélettel már nincs probléma. — A levél foglalkozik a szak­középiskolásokkal is. — Nálunk a diákok 40 szá­zaléka qimnáziumi tanuló, a többi szakközépiskolai, de mi a megítélésben nem teszünk különbséget. A szakközépisko­lás azonban - szembeállítva a gimnazistával — kicsit munkás- fiatal, kicsit tanuló fiatal. A szakközépiskolásokra másfajta terhet lehet tenni a KISZ-ben, mert több a dolguk. — Igen, de amikor végeznek és ifjúmunkássá válnak, közü­lük sokan kilépnek a KISZ-ből. — Sajnos így van, ezért pró­báljuk arra nevelni őket, hogy ne csak a műhelyközösségbe, a brigádba, de a KISZ be is tartozzanak. A kilépéskor köz­rejátszik az is, hogy az életben való induláskor megsokasodnak az egyéni problémák, s ez meg­nehezíti a KISZ-munkát. Az a lényeg, hogy tudjunk élményt adó, értelmes feladatokat ad­ni, hogy az ifjúmunkás tudja, mit miért tesz a KISZ és ő ma­ga a szervezetben. — Az iskolai KlSZ-szenrezet- nek nagy a felelőssége a mun­kássá nevelésben. — Abban tudunk segíteni, hogy a fiatalok megszeressék a kétkezi, fizikai munkát. Erre szolgálnak a társadalmi mun­kaakciók, amelyeket egész éven át szervezünk, a Mecseki Kul- túrparktól kezdve a hólapáto­lásig. így a gyerekek látják sa­ját munkájuk értelmét, s sze­rintem ez a lényeg. Pánics György Döcög a fűszeres- autó — akadozik az ellátás Végig kihalt a Korvin Ot­tó utca. Délelőtt tiz óra. Az üzletsor pihen, a boltos kint áll az ajtóban, élvezi a koratavaszi napsütést. A fűszerüzletből egy fiatalasz- szony jön ki lapos szatyor­ral. A kérdésre nem készült fel: — Milyenek ezek a bol­tok? Az arcán látni: miért ép­pen tőle kérdik? Elmenekül­ne, de aztán meggondolja magát. — Kenyér, tej van ... De én inkább bejárok vásárol­ni, Pécsre. — Ez itt nem Pécs? — De Pécs. Már régen észrevettem, hogy Pécsnek két arca van. Jelenti szűkén a belvárost, a neonfé­nyeket, a delikatess-bolto'kat, a Stárt, a Centrumot, a Képcsar­nokot. Jelenti a főteret és szűk környékét, az állandó tumul­tust, a csúcsforgalmat, egymás hátán taposást, tömött szaty­rokat. S a másik? Ha ismerős jön szép hazánk más tájáról, felvisszük a Mecsekre, s a tv- torony erkélyére kiállva széles gesztusokkal mutatjuk neki, hogy az ott, körbe, mind . . . a mi városunk. A kereskedelem szemüvegén át nézve ez a városhatár egyre szűkül, s az utóbbi évek ten­denciája: koncentrálunk, „vásá­roljon mindent egy helyen” mottóval. S akár Szabolcsiad­ban, akár Kovócstelepen,, akár Istenkúton kérdeztem meg sza­tyorral siető háziasszonyt, mind­mind azt felelték: Nem törődik velünk senki. Ez-az van; az alapvető élelmiszerek, cikkek — mint bárhol másutt faluban. Nemigen érzik városlakóknak magukat. Nem elégedett az illetékes sem. Hiány van a hálózatban, mondja, majd némi ösztökélés­re hozzáteszi: „De az ellátás sem jó." Tömören: kevés az üzlet, tele „áruhiánnyal". Meszes, Szeptember 6. tér. Nem a világ vége. Mi taga­dás, jobb időket megélt üzle­tek sorakoznak egymás mel­lett. A ruházati boltban - mit ruházati? - már konfekció sincs, s Perlaky Zsuzsa üzlet­vezető szerint nem is lesz egy­hamar. Hosszas beszélgetés után kiderült az igazság. Nem fogyott, mert nem volt válasz­Búcsú a „kényszerlakhelytöT* Megnyílt a Krisztina téri orvosi rendelő KSőuiíl a uáluszték Falburkoló csempéből az idén 12 százalékkal emelkedik a ha­zai termelés,, de ugyanakkor a választéki és részben a meny- nyiségi igények kielégítésére még külföldről is importálni kell csaknem egymillió négy­zetméternyi csempét. Az ötödik ötéves tervidőszakban dinami­kusan növekedik a hazai bur- . kolóanyagok gyártása. A finomkerámiaipar a terme­lés bővítésével egyidőben új­fajta díszítési eljárások meg­valósításával, új fazonok terve­zésével bővíti a háztartási és a díszműáru választékát, s így kedvező lehetőséget teremt a tőkés export bővítésére. Tartós­nak mutatkozó exportlehetősé­gek kihasználására fejlesztik, a fürdőszobai és egyéb egészség- ügyi kerámia-termékek terme­lését, s a gyártmányok műsza­ki színvonalát egyaránt. Egy-egy új lakótelepen állan­dó gond a járulékos beruházá­sok — kulturális, egészség- ügyi, szolgáltató — késői meg­valósítása. Lvov-Kertvárosban decemberben adták át a fel­nőtt és gyermek körzeti orvosi rendelőt. Március 1-én meg­kezdődött a gyermekrendelés, tegnaptól pedig a felnőtt be­tegeket is fogadja a rendelő- intézet. Hogy milyen fontos volt a rendelő megnyitása, azt leg­jobban az itt lakók érzékelik, no meg a körzetek orvosai. Dr. Király Ibolya gyermekorvos már emlékezni se akar a né­hány héttel ezelőtti viszo­nyokra. A zöldséges boltból kialakí­tott kényszer-rendelőben na­gyon áldatlan körülmények közt dolgoztunk. Reggel nyolctól délután ötig — szünet nélkül — tartott a rendelés, váltás­kor a takarítást se tudták el­végezni. A váró annyira szűk volt, hogy a betegek fele kint­rekedt a szabad ég alatt. Anyák gyerekekkel, csecsemők­kel .. . A fertőző beteg gyere­keket se tudtuk elkülöníteni. Csak súlyosbította a helyzetet, hogy ebben a városrészben többgyerekes családok kapnak lakást (nem ritka itt a 4—6—8 gyerek se), s ha egy anya egyik beteg gyerekét hozta, jött ve­le a többi Js . . . Elmondták a védőnők, hogy hiába is szerettek volna töb­bet foglalkozni a szülőkkel, hiába akartak társadalmi mun­kát végezni, nem volt rá lehe­tőség, az anyák iskoláját is csak az esti órákban szervez­hették. Nem is beszélve az egészségügyi feltételekről, elő­írásokról . . . — Két körzet qyerekeit fo­gadja a rendelőintézet, a 26. és 27. gyermekkörzetét — mondja dr. Király Ibolya. — Közel háromezer gyerek tarto­zik egy-egy körzethez, s 150-nél is több csecsemő jut egy or­vosra (a város többi körzeté­ben 80—TOO), örülünk, hogy ilyen jó körülmények közt dol­gozhatunk. A két rendelőszoba felszereltsége kitűnő, van hűtő- szekrényünk, hősugárzónk, kvarclámpánk, személyzeti öl­tözőnk, szóval minden, ami szükséges. Délelőtt, délután is rendelünk (a régi helyen csak délelőtt vagy délután volt), van védőnőszobánk, ahol védőnőink nyugodtan elvégezhetik az ad­minisztrációs munkát. Azért ar­ra gondolhattak volna a ter­vezők, hogy a tágas várószoba természetes fényt is kapjon, mert itt nappal is égetni kell a villanyt. . . Lvov-Kertváros új lakóházai­ba hetente (naponta) újabb és újabb lakók költöznek. Ez szük­ségessé teszi a folyamatos ren­delés bővítést. Még ebben az évben szükség lesz a har­madik gyermekorvosra (a gyer- megrendelésnél a váltás bo­nyodalmakat okozhat, ezért már eleve nagyobbra, tágasabbra kellett volna tervezni a rende­lőt!). A rendelő felnőtt részlege három munkahelyes, de már induláskor négy körzeti orvos fogadja itt betegeit. Mint a vá­rosi egészségügyi osztályon tá­jékoztattak, ebben az évben még egy körzeti orvos beállítá­sát tervezik. Két váltásban hat körzetet láthat el a rendelő, tehát félő, hogy megnyitás után hamar „kinőtt" lesz, vagy zsú­foltsággal fog küzdeni. Jelen­leg 3—3,5 ezer lakos jut itt egy körzeti orvosra. A régi (Megyeri) Kertvárosban is meg­maradt egyelőre a rendelés, de a tumultus megszűnt, hiszen egy munkahelyen négy körzet „tolongott". A Viktória utcai rendelőintézetet megszüntették, az átalakítás, festés után nő- gyógyászati szakrendelőt léte­sítenek a helyén. Erre is szük­ség van. Az új rendelő épületében hamarosan megnyílik Lvov-Kert­város gyógyszertára. Alig várják már a lakók, hiszen eddig min­den gyógyszerért buszra kellett ülni, s beutazni a belvárosba, vagy a legközelebbi (ez is tá­vol esik!) gyógyszertárba. Na­gyon sok gondot okozott ez a kismamáknak, a gyereküket ott­hon nevelőknek. Sokat, nagyon sokat jelent a kertvárosiaknak a rendelő (és a gyógyszertár közeli) megnyitása, örüljünk neki. De egy-egy új városne­gyed építésénél jóelőre gon­doljunk a járulékos beruházá­sokra, az egészségügyi intéz­mény tervezésénél pedig a várható létszámra is ... (Gy. Z.) Szabolcsfalui élelmiszerbolt. ték. Ha nagy lett volna a vá­laszték, akkor is a nyakukon marad, mert a belvárost nem tudják túllicitálni. (A maradék meg más boltnak sem kell.) És aztán kezdődik elölről ez a körforgás... A nagy kérdésre; vajon a kereslet hiánya csök­kentette a kínálatot, avagy a kínálat csökkenése ölte meg a keresletet, újabb kérdéssel le­het válaszolni. Mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás? Meszes a szó szoros- értel­mében munkáslakta vidék, bá­nyászok élnek itt, majd minden házban. De nemcsak a konfekció tűnt el. Isten'kútról elvitték a húst: a környékbeliek találóan „árnyék-boltnak" nevezett üzle­tét, - nem nagyobb, mint egy hírlapárus pavilon - a tavalyi felhőszakadás kikezdte. A he­tente kétszer nyitva tartó kis üzlet azt követően egyszer sem nyitott 'ki. (Talán a napokban.) Megszokták ezt is az isten- kútiak? Meg. Busszal közel az uránvárosi ABC Szabolcsfalu, déli 12 óra. Juhász Jánosné, a 141-es bolt vezetője: — Nézzen körül. Amit tudunk, beszerezzük. Itt majdnem min­dent megkap. Krumplit is áru­lunk, alma is van . . . Pedig ez fűszerbolt. A raktárban 'kolásüvegek, be­főttek, a polcokon cérna, ci­pőfűző - volt itt még lábbeli is -, s az alsótagozatos diá­koknak füzetek, ceruzák. — Volt idő, amikor több áru­ja is akadt? — Két éve nagyobb volt a kínálat. A kérdés kézenfekvő: — Amit megrendel, mindent megkap? — Ha a felét leszállítják, már örülök. — Az aznapi ren­delést mutatja. - Cukorka, csokoládé hiánycikk, de nem 'kapok szeszt sem, s a kom­mersz likőröket is kihúzták. — ön egy munkáslakta vidék boltosa, Érzi-e, hogy előnyben részesítenék? — Nem. Erb János felvétele Azon töprengtem, Szabolcs­iadból hazafele jövet, vajon mi módon valósul meg a mun­káslakta vidék előnyben része­sítése. Több üzlettel, szebb áru­val? Szó sincs erről. Nemrég Csepelen jártam, s bizony irigykedve néztem, hogy a Vas­mű kapuja előtti fűszerbolt előtt ládaszámra áll a banán, a narancs, egyéb szemet-szájat ingerlő dolgokról nem is be­szélve. Pécsbányatelep, Meszes, Sza­bolcsfalu, Vasas, - a mi Cse­pelünk, a mi méreteinkhez iga­zítva. Jó, jó - mondom -, ne jegyen a polcokon hatféle szí­nes tévékészülék és szingapúri zsebrádió - ez utóbbi ugyanis a meszesi villamossági bolt­ban van — de legyen több élelmiszer, nagyobb kínálat. Nemcsak az alapvetőkből. (Alapvető élelmiszer ez idő szerint: a kenyér, tej, liszt, cu­kor, só, paprika . . .) Igaz is: jogos lenne a pe­remkerületiek felháborodása, ha még ez sem lenne. De mi­vel van, háborgásra semmi ok. Azért hadd mondjak néhány perem-tippet: a babatejet nyá­ron inkább „pécsi" boltban vedd meg, mert a peremen nem tudják hűtve tartani, s hamar megsavanyodik. A ke­nyeret is érdemes buszoztatni, mert délutánra elfogy. S a húst vidd kilószám haza a hű­tőszekrénybe, ha nem akarsz mindennap hiába „Pécsre" menni. Légy jóban a boltos­sal, mert legalább akkor azt hiszed, hogy mindent meg­kapsz ... S Gasztrofolt is lát­hatsz - újsághirdetésben. Szabolcsfaluban olcsó az al­bérlet. Ezt mondta Imhoff Bé- láné, fiatalasszony, a gyerek­kocsi mellett. Azért is jöttek ide lakni. GYES-en van, s egyetlen bánata, hogy ha vál­tozatosan akar főzni, bizony több kilométert kell naponta gyalogolnia. Most éppen a fe­hérhegyi üzletből jött. — Sebaj, a gyereknek úgyis kell a levegő . .. Kozma Ferenc Város-e a peremvidék...?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents