Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-19 / 78. szám

1976. március 19., péntek Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN Egyhangú BT-határozat Mozambik mellett Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán este egyhangúlag el­fogadta azt a határozati javas­latot, amely elítéli a rhodesiai fajüldözők Mozambik békés la­kossága elleni fegyveres táma­dásait. A BT helyesli Mozambik kormányának azt a döntését, hogy megszakította kereskedel­mi, gazdasági kapcsolatait Rho­desiával, a határozat felszólít­ja az ENSZ tagállamait: a szankciók miatt Mozambikot érő károk ellensúlyozásául ad­ják meg a szükséges segítséget Mozambik népének az ország gazdaságfejlesztési programjá­nak megvalósításához, függet­lenségének megszilárdításához. A testület megerősítette Zim­babwe népének az önrendelke­zésre és függetlenségre ^ való elidegeníthetetlen jogát és az e célért vívott harcának törvé­nyességét. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a szavazás után bejelentette, hogy a világszervezet hamaro­san szakértői bizottságot küld Mozambikba a gyors és haté­kony segítségnyújtás módoza­tainak megtárgyalására. Neptun birodalmában OSZA—3—600 — igy nevezték el az új víz alatti kutató készüléket a Szovjetunió Halgazdaságügyi Minisz­tériumához tartozó intézet szakembe­rei. A búvárkészülék lakható, és három emberrel a fedélzetén 600 méterre képes lemerülni. Az OSZA—3—600 búvárkészülékkel a halgazdálkodás, halászat segíté­sére folytatnak kutatásokat. Az auto­matizált irányitó rendszerrel, kör­kilátású televíziós kamerával és más készülékekkel felszerelt vizijármű há­romcsomós mazimális óránkénti se­bességgel 0 árán keresztül képes a viz alatt maradni. ♦ NEW YORK: Szerdán Cin­cinnatiban megnyílt a színes- bőrű lakosság haladásért küzdő országos szövetség kongresszu­sa. A kongresszus munkájában az Egyesült Államok 25 államá­ból mintegy négyezer küldött vesz részt. A kongresszus célja: független jelöltet állítani az 1976-os elnökválasztásokra. + BRASILIA: Ismét erősödött Brazilióban a több mint két éve pusztító agyhártyagyulladási jár­vány. Februárban újabb 56 ha­lálos áldozatot követelt, egy hó­nap alatt 406 megbetegedést észleltek, többségüket a mun­káslakta nyomornegyedekben. A járvány eddigi halálos áldo­zatainak száma megközelíti a négyezret. + KUVAIT: A kuvaiti kormány úgy döntött, hogy 40 millió dollárt bocsát az afrikai orszá­gok támogatására létesített arab alap rendelkezésére. m + BELFAST: Szerdán az észak-írországi Dugannon egyik bárja előtt parkoló gépkocsi­ban bomba robbant. A katoli­kusok által látoqatott szórako­zóhelyen lévők közül hármat a robbanás megölt, mintegy negy­venen megsebesültek. A körze­tet az IRA egyik fő „vadászte­rületeként” ismerik. ♦ TEHERAN: Az iráni atom­energia központ bejelentette, hogy Teherántól mintegy 400 kilométernyire észak-keletre je­lentős urániumérc lelőhelyeket fedeztek fel. + BECS: Szerdától drágább lett az üzemanyag Ausztriában. A benzin árát újból emelték és ezúttal 80 groschennel literen­ként. Az úi ár szerint a szuper- benzin 7,30—, a normálbenzin 6,60, a dieselolaj pedig 6,10 Schillingbe kerül. + BONN: Kaiserslautern kö­zelében szerdán lezuhant az NSZK-ban állomásozó amirikai légierő egy CH—53 típusú he­likoptere. A fedélzetén tartóz­kodó négy amerikai katona éle­tét vesztette. A gyakorlórepü­lésre felszállt óriáshelikopter katasztrófájának okai egyelőre nem ismeretesek. + MOSZKVA: A Német Kom­munista Párt (DKP) vezetőségé­nek meghívására csütörtökön a Német Szövetségi Köztársaság­ba utazott az SZKP küldöttsége, élén Vlagyimir Dolgihhal, a Központi Bizottság titkárával. A szovjet pártdelegáció részt vesz a DKP kongresszusán. ♦ BUKAREST: Március 17-én együttes ülést tartott az RKP Politikai Végrehajtó Bizottsága, a Legfelsőbb Gazdasági és Fej­lesztési Tanács Állaodó Bizott­sága és a Román Miniszterta­nács. Az ülésen elemezték az 1975. évi gazdasági és pénz­ügyi helyzetet, elfogadták az 1976—80-as időszakra szóló la­kossági szolgáltatási fejlesztési programot, majd meghallgatták és elfogadták Niconale Ceau- sescu tájékoztatóját, az SZKP XXV. kongresszusán résztvevő román delegáció tevékenységé­ről. ♦ VIENTIANE: Kambodzsa elismerte az Angolai Népi Köz­társaságot, jelentette csötörtö- kön a Phnom Penh-i rádió. ♦ WASHINGTON: Robbanás történt, majd tűz ütött ki a washingtoni földalatti egyik sze- relőalagútjában — huszonöt munkás megsérült. A szeren­csétlenséget az első feltételezé­sek szerint gázszivárgás okozta. Ki lesz Wilson utóda? öten már jelentkeztek Csütörtökig Wilson mun­káspárti kabinetjének öt minisztere közölte, hogy előterjesztette a saját ne­vét a jövő hétfőtől csütörtö­kig tartó titkos vezérválasz­tásra. A hatodik titkos je­lölt és „nehézsúlyú” Labour- párti politikus, Denis Hea­ley pénzügyminiszter, egye­lőre nem fedte fel a terveit. A jobboldalhoz sorolt Healey nélkül is három olyan várományos jelentke­zett, aki töretlenül folytatná Wilson belpolitikáját, az inflációs gondoknak a ke­resők terhére tervezett eny­hítését és a gazdaság tőkés szektorának segítését: James Callaghan, aki szombation tölti be hatvannegyedik életévét, Roy Jenkins* aki öt­venöt éves, és Anthony Crosland, aki ötvenhét esz­tendős. A munkáspárt kisebbség­ben lévő balszárnyának két élvonalbeli, tehetséges kép­viselője is jelentkezett: Tony Benn, az ötvenéves, Wilson által „oldalra buktatott" energiaügyi kabinetminisz­ter. És a 62 éves Michael Foot foglalkoztatottság-ügyi miniszter. Mindkét ember népszerű a szakszervezeti mozgalom szemében és a balszárny támogatását él­vezi inojd. + BÉCS: Ausztria a közeljö­vőben elismeri a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezetet, mint a palesztin nép egyetlen jogos képviselőjét — jelentette ki Kreisky osztrák kancellár a ku­vaiti televízió számára adott nyilatkozatában. Kreisky — mint ismeretes — a szocialista inter- nacionalé ténymegállapító bi­zottságának élén jelenleg arab országokban tartózkodik és Kuvaitban találkozott a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet több vezetőjével. + ROSTOCK: A rostocki ki­kötőben megkezdte működését egy 57 méter magas új érc- és kőszén átrakó berendezés, ameiy óránként 900 tonna ércet rak át a kikötőbe érkező ha­jókról a vasúti teherkocsikba. ♦ WASHINGTON: Az ameri­kai szenátus megajánlási bi­zottsága 5,2 milliárd dolláros külföldi segélyprogramot szava­zott meg a jövő pénzügyi évref amely 1976. október 1-én kez­dődik. A pénzösszeg nagy ré­szét Izrael kapná, katonai se­gély formájában. ♦ LISSZABON: A portugál köztársasági elnöki hivatal kö­zölte, ffogy Costa Gomes elnök szombaton Algarveban találko­zik Tito jugoszláv köztársasági elnökkel, amikor a jugoszláv ál­lamfő latin-amerikai körútjáról hazatérőben, rövid időre leszáll Portugália dőli részén. + PRÁGA: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter meghí­vására csütörtökön baráti lá­togatásra Moszkvába utazott Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. Chnoupeket út­jára elkísérte Frantisek Krajcir első külügyminiszter-helyettes és Dusán Spácil külügyminiszter­helyettes is. • Négyes ikrek Egy Karl-Marx-Stadt-beli asz- szony csütörtkön Lipcsében né­gyesikreknek adott életet. A gyermekek testsúlya 1540 és 2180 gramm között van. Európai tőkés országok kommunista pártjainak tanácskozása Mint a Le Drapeau Rouge, a Belga Kommunista Párt lap­ja közölte, március 15-én Brüsz- szelben előkészítő megbeszé­lést tartottak az európai tőkés országok kommunista pártjai­nak képviselői, hogy megálla­podjanak annak a tanácsko­zásnak összehívásáról, ame­lyen a tőkés Európa helyzetéről lesz szó. A tanácskozáson meg­vitatják majd, hogyan vála­szoljanak a dolgozók a nagy­tőke és az azt támogató poli­tikai erők antiszociális, népel­lenes politikájára, miként biz­tosítsák a dolgozók legsürgő­sebb követelésének védelmét, kielégítését. A tanácskozáson részt vettek a belga, a dán, a görög, a francia, az olasz, a norvég, a német, az osztrák, a portugál, a svéd és 6 ‘török kommunista párt képviselői. Nyugat-Berlin, Finnország és Svájc kommunis­ta pártjainak megbízottai nem tudtak megjelenni Brüsszelben, s erről értesítették a tanácsko­zás részvevőit. Véres „birtokháborítás” Napok óta a hírügynökségi jelentésekben rendszeresen sze­repelnek a Ciszjordániában zaj­ló politikai megmozdulásokról szóló beszámolók. A Jordán fo­lyó jobb partján elterülő, mint­egy 11 ezer négyzetkilométeres vidék, amelyet döntő részben arabok laknak, az 1967-es há­ború következtében került iz­raeli megszállás alá. A kb. 700 ezer főnyi lakosság már régen tanújelét adta annak, hogy nem nyugszik bele a megszállásba, az izraeli bekebelezési tervek m eg va I ósítá sá ba. A tüntetések, amelyek az iz­raeli karhatalmi erők brutális fellépése nyomán zavargásokká fajultak, január végén kezdőd­tek. Tiltakozásul az ellen, hogy az izraeli legfelső bíróság en­gedélyezte a jeruzsálemi zsidó lakosságnak az AI Aksza me­cset (a muzulmánok szent he­lye) közelében a vallási szer­tartásaik megtartását. A pro­vokatív döntést az izraeli ható­tágok azóta visszavonták ugyan, de a rendfenntartó erőknek a békés tüntetőkkel szembeni dur­va fellépése a tiltakozás újabb hullámát indította el. A legsúlyosabb incidens ked­den zajlott le Nablus városá­ban, ahol izraeli ka topák bele­lőttek a tüntetők mintegy ezres tömegébe. A főleg arab fia­talokból álló tüntetők közül né­hányon súlyosan megsebesül­tek. A lakosság felháborodása és az eset Tel Aviv számára kedvezőtlen nemzetközi vissz­hangja arra kényszerítette az izraeli kormányt, hogy elhatá­rolja magát tőle: Simon Peresz hadügyminiszter televízió-be­szédben figyelmeztette a rend- fenntartó erőket, hogy „tar­tózkodjanak mindenfajta önké- nyeskedéstől". A válság politikai mélységére utal az a tény, hogy a vidék öt legnagyobb városának arab polgármestere lemondott tiszt­ségéről. Tiltakozásul az ellen, hogy az izraeli katonák terro­rizálják a lakosságot s egy idő óta rendszeresen be-behatolnak az iskolákba. Ez arra vall. hogy az arab burzsoáziának megal­kuvásra hajló része is kezd el­fordulni az izraeli megszállók­tól. Az arab lakosság körében egyre erősebb a Palesztinái Felszabadítási Szervezet hatása és tekintélye s ezzel összhang­ban folytatódik a megszállók­kal szembeni ellenállás is. A Jordán folyó nyugati partvidé­kének palesztinai arab népe nem nyugszik bele, hogy az agresszor nyugodtan élvezze „birtokháborításának” gyümöl­csét. Napirenden vannak az izraeli megszállás elleni tüntetések és zavargások Jeruzsálemben. 4. Pedig ugyancsak ha­talmas ellenkezéssel kellett szembeszállniuk. A császári udvar és Báthory Zsófia kör­nyezete hallani sem akart a házasságról. Végül Szelepcsé- nyi György esztergomi prímás és Gubasóczy nyitrai püspök szívós közbenjárására engedett Bécs, csak Thököly béke-felté­teleit utasították vissza. Híven megszokott határozottságához, a fiatal kuruc vezér gyorsan Budán termett, szövetséget kö­tött a törökkel, ezután rögtön visszatért Munkácsra, megtar­tani esküvőjét. Az 1682. június 15-én kötött házasság valóban a holtig tar­tó szerelem megpecsételése volt. Zrínyi Ilona méltán hitte, hogy a maga sorsával együtt született hősre, talpig jellemes emberre bízza gyermekeit. III. RÉSZ LŐPOROS LECKÉK A kavargás, forrongás, a nyugalomrontó események csak pillanatokat hagytak az idillre. Nagy változásoktól volt terhes az idő, sorsfordító mozgolódá­sok formálták Európa történel­mét. A kis Rákócri egyelőre semmi kárát nem szenvedte az ordas kornak. Úgy élhetett és tanulhatott, mintha béke lett volna. Neveltetését, taníttatá­sát egy tűzön-vizén át hűséges szabolcsi nemesre, Kőrösy Györgyre bízta Zrínyi Ilona, miközben maga is sokat fog­lalkozott gyermekével. Kőrösy éjjel-nappal Rákóczival volt, ő gondozta, ételeit ő készítette. Segítőjeként Badinyi János zó­lyomi nemes és Bárkány János ferencrendi szerzetes buzgól- kodott. De amikor Thököly lett a nevelőapa, a könyvek mellől gyakran a nyergébe vette a fiút, szoktatta a tábori élethez, a katonás edzettséghez. Alig gyaníthatta a hét esztendős Rákóczi, hogy később a nélkü­lözésekkel, szenvedésekkel teli hadjáratok idején mennyire hasznára válnak majd ezek a korai leckék. Bármennyire szerette család­ját a kuruc vezér, rövidesen meg kellett válnia tőle. Szaka­datlan hadakozásban teltek napjai és a távolabbi veszé­lyes vállalkozásokra nem vihet­te magával a vezéri sorsra szánt apró katonát. Kevéssel a házasságkötés után elfoglal­ta Kassát, a bányavárosokat, egészen Fülekig ellenőrzése alatt tartotta Felső-Magyaror- szágot. A pillanatnyi állás sze­rint szerencsés jövőnek nézett elébe, Kőrösy György tehát nyugodtan oktathatta a tudo­mányokra kis tanítványát, aki rendre szép vizsgákkal jutott túl az iskolái alsó osztályain. Thököly Imre ekkor már rég a függetlenségi törekvések egyedüli, kimagasló vezére. Ki­rályi címet kapott a portától, de nem fogadta el. Csak a „Felső-Magyarország fejedel­me” címet viselte. Rettegett harcosok serege engedelmes­kedett szavára. Azonban a vakmerő, szerencsés harcos ke­véssé értett a politikához. El-' követte azt a végzetes hibát, hogy a haza ügyét mereven a török győzelmeihez kötötte. Pe­dig az ozmán birodalom már csak az igényei szerint volt nagy, erejének megroppanása gyorsan közeledett. Európában elcsendesedtek az évszázados vallásháborúk, egyre szilárdabb Jett a protestánsok és a pápis­ták közös szándéka, hogy ki kell űzni a szultánt a keresz­tény Európából. A várható hadmozdulatok fő színtere nem lehetett más, mint Magyaror­szág. Tisztában volt a porta a készülődő offenzívával, érért megelőző hadjárattal kívánta elejét venni a csapásnak. Kara MusZtafa óriási sereg­gel vonult Bécs ellen 1683 ta­vaszán. Thököly az ő oldalán szállt táborba. Ennek a világ- történelmi eseménynek részben a kis Rákóczi is szemtanúja volt, mert Pozsonyig ő is elju­tott a sereggel. A nyolcéves gyermek szorgalmasan gyako­rolta a latint Bárkány János­sal, közben a puskaporos lec­kékből is kijutott neki. Thököly bizonyosra vette a török győ­zelmet, ám keserűen csalatko­zott. Mindenesetre baj nélkül hazakerült Munkácsra a gyer­mek Rákóczi, noha a megva­dulton menekülő török tábor majdnem legázolta. A győzők nagy diadalt ültek a törökön. Nemcsak Bécs alól űzték el, de a Duna völgyében előrenyomulva birtokukba vet­ték Esztergomot és Párkányt, ahonnan már csak egy lendü­let kellett a legközelebbi és legfontosabb hadászati célig, Budáig. Thököly Imre elszigetelődött. Az egész Európát képviselő roppant zsoldos erővel szem­ben nem sok babér teremhe­tett számára, ha mégoly el­szánt kuriK: csapatok fölött rendelkezett is. Hűségéért kö­zönnyel, sőt bizalmatlansággal fizetett a török. Visszaszorult északkeletre, a viszonylag nyu­godt országrészbe, amelynek biztos középpontja volt MÖn- kács vára. Megpróbált kitörni politikai elzártságából, tájéko­zódott a nyugati hatalmaknál. Franciaország barátságát ke­reste, de már késő vált. Meg­kísérelte felélénkíteni szövetsé­gét a törökkel, ez ügyben a hó­doltsági terület török vezetői­nél puhatolódzott. (Folytatása következik) Tito jugoszláv államfőt, aki Panamából Venezuelába érkezett, Perez venezuelai elnök fogadta a caracasi repülőtéren.--------------------------------¥---------------------------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents