Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-18 / 77. szám

2 Dunántúli napló 1976. március 18., csütörtök HUH Medveczky Ádám A Filharmónia ebben az év­ben nem nagyon kényeztetett el bennünket a Pécsi Filharmo­nikusokat vezénylő vendég­karmesterekkel. Most vasárnap és hétfőn, Medveczky Ádám személyében végre olyan diri­gens állt a dobogón,-aki a le­hetőségekhez képest a maxi­mumot tudta előhozni az együttesből. Hibátlan, tökéletes élményt nyújtó produkciónak éreztük Ravel Pavane egy intásnő ha­lálára, valamint Weiner Leó Csongor és Tünde szvitjének előadását. E darabok megszó­laltatása technikai szempont­ból nem jelentett különösebb nehézséget a zenekarnak, így Medveczky Adómnak lehetősé­ge volt orra, hogy energiáját a kidolgozásra, elképzelései meg­valósítására összpontosítsa. Nemcsak utasításokat adó, ha­nem a mélyebb, tartalmi réte­get is szemléletesen kifejező mozdulataira a zenekar egysé­ges indításokkal, jó| felépített folyamatokkal, nemes hangzás­sal reagált. Elragadóan keltet­ték életre a Pavane finoman lebegő, fátyolos borongását; a Weiner-szvit sziporkázóan szel­lemes tündérvilágát, csodálatos mese-színeit. Ez utóbbiban igen szépen szólt a Liszt-kórus női kara is. Bartók I. zongoraversenyét és Hajdú Mihály Capriccio all'ongarese-jét azonban nem volt szerencsés ötlet egy mű­sorba helyezni. Mindkettő rendkívül nehéz feladat a ze­nekar számára, a kettő együtt soknak bizonyult. A Hajdu-mű szólistája, Pa- lómcz Tamás klarinétművész fö­lényes biztonsággal szólaltatta meg virtuóz szólamát. Nem rajta múlott, hogy az 1970-ben keletkezett zene mélyebb nyo­mokat nem hagyott bennünk. Bartók zongoraversenyének alapvetően a ritmusia felépí­tett, helyenként ütőhangszer- szerű zongoraiszólamával Bánky József — érzésünk szerint — egyéniségétől távol álló fel­adatra vállalkozott. A rá jel­lemző pontossággal és bizton­sággal, hiba nélkül megoldat­ta ugyan, az igazi élményt azonban ezúttal a hétfői rá­adásokkal nyújtotta. A koncert főszereplője két­ségkívül Medveczky Ádám volt. Dobos L. A tudományos technikai úttö­rő szemle megyei döntőjére ke­rült sor tegnap Pécsett, a Kari­kás Frigyes utcai Általános Is­kolában és a Dél-szláv kollé­giumban. A nyertesek képvise­lik majd Baranyát, a tudomá­nyos technikai úttörő szemle országos versenyén, amely áp­rilis 5. és 8. között kerül meg­rendezésre. Az első helyezettek — Iroda- lombarát-nyelvész: Császár Zi­ta, Pécs, Jókai úti Általános Is­kola, vegyész: Horváth Beáta, Komló, Kodály Zoltán úti ált. isk. Fizika: Geng János, Komló, Dávidföld, Orosz tagozatos 7. osztály: Kecskés Erika, Komló, Fürst Sándor úti ált. isk. Orosz anyanyelvi: Rétalji Igor, Pécs, Kertváros II. Orosz nem tagoza­tos 7. osztály: Túri Zsuzsanna, Pécs 39-es dandár, Orosz ta­gozatos 8. osztály: Hegedűs Mária, Pécs, 39-es dandár, Orosz nem tagozatos 8. osztály: Telegdi Enikő, Pécs, Jókai úti ált. isk. Természetkutató: Szabó Ágnes, Palotabozsok. Világjáró: Barabás András, Pécs, 39-es dandár. Történelemkutató: Kri- zsán Éva, Szigetvár I. Szerb- horvát 7. osztály: Gázsity Vera, Drávasztára. Szerb-horvát, 8. osztály: Orovicza Anna, Szalán- ta. Német nemzetiség 7. osz­tály: Katona Tünde, Mázaszász- vár I. Német nemzetiség 8. osz­tály: Sebők Mária, Villány. Út­törő-technikusok a technikai út­törői csapatverseny: Pécs, Al­kotmány út ált. isk. Lépcsőzetes munkakezdés Pécsett A „lépcső” műhelytitkai KI yolc negyvenöt, kilenc negyven, tíz har­mincöt. Sokan vagyunk, akik álmunkból felriasztva is felsoroljuk ezeket az idő­pontokat. Kicsöngettek — mondtuk annak idején az iskolában. Az idei év szep­temberétől aztán nyugod­tan elfeledhetjük e számo­kat, hisz a tanintézetek­ben is megkezdődik a lép­csőzetes munkakezdés be­vezetése. A tegnapi na­pon a műszaki és közgaz­dasági propaganda hónap keretében közlekedési na­pot tartott a Közlekedés- tudományi Egyesület. Az összejövetelen dr. Mágori Judit, az UVATERV mér­nöke ismertette a vállalat négyéves tevékenységét a lépcsőzetes munkakezdés­sel kapcsolatban. Számos érdekességet, mű­helytitkot tudhattunk meg az ismertetőből. Szásznégy vállalat, 32 iskola kapott kérdőíveket, mintegy nyolcvanezren töltöt­ték ‘ki azokat. Ennek alap­ján állapították meg, hogy fél hét és fél kilenc között harmincezer ember indul mun­kába Pécsett. Legnagyobb a tömeg hét órakor, fél nyolckor és nyolckor. Ekkor az utazók nyolcvan százaléka topog ide­gesen a buszmegállókban, míg például negyed nyolckor mind­össze 1,4 százalékuk indul dol­gozni. Az 1972-ben kezdődött fel­mérés-sorozat első eredményeit lyuklkártyára vezették, és elektronikus számítógépbe táp­A gyárakban már kezdődik, az iskolákban szeptembertől iálták be. A gép mintegy más­félmillió variációt állított föl a munkakezdés lépcsőzetessé té­telére, ebből választotta ki azt a változatot, amely a „gép­ágy" számára elfogadható volt. Ezt követőieg jött még a „csiszolás": azon gondok meg­oldása, melyekre a gép nem számíthatott, az egyeztető tár­gyalások megrendezése, a vo- na'kodók meggyőzése, rábeszé­lése. Végső eredményként elké­szült a terv, megrajzolták a kékre, sárgára, pirosra festett Pécs térképet. A színek a fővo­nalakon közlekedő buszjára­tok zsúfoltságát jelzik, és sze­rencsés módon mindössze két vonalon szerepelt a száz szá­zalék fölötti tömeget jelképező piros folt. Azóta az idő ezt is megoldotta: a Lvov-Kertváros- ban beállított új 39-es buszok már el tudják szállítani a vá­rakozókat, a Zsolnay Vilmos úton szintén sikert aratott a 10/A gyorsjárat. A lépcsőzetes munkakezdés bevezetése márciusban kezdő­dött, negyvenhét munkahelyet, ott a dolgozóknak több mint ötven százalékát érinti. Az is­kolák közül huszonegynél vál­tozik szeptemberben a tanítás kezdetének időpontja, itt való­ban elmondhatjuk, hogy a kö­zépiskolások, egyetemisták száz százalékát érinti a döntés. Gond persze akad még: mi lesz később?” Az új ipari léte­sítmények, Lvov-Kertváros ipa­A terhesség nem betegség Ülésezett a Megyei Tanács egészségügyi és szociálpolitikai bizottsága Egy határozat annyit ér, amennyit végrehajtunk belőle. A tett munka felmérésére sok­sok lehetőség adódik, de az eredmény nem jön máról hol­napra. így vagyunk a kormány népesedéspolitikai határozatá­val is, az azt követő végrehaj­tási határozatokkal, elképzelé­sekkel. Ha azt kérdezné valaki: mi, Baranyában elégedettek le­hetünk-e a határozat nyomán keletkezett egészségügy/ fel­adatok teljesítésével, igennel is, nemmel is válaszolhatunk. Vannak eredményeink és ku­darcaink is — mint ahogy azt tegnap délelőtt a Baranya me­gyei Tanács Egészségügyi és Szociálpolitikai Bizottsága ülé­sén Takács Gyula, a bizottság elnöke megfogalmazta. A bi­zottság áldozatos munkát vég­zett e^dig is - rövid egy esz­tendő alatt, hiszen a Baranya megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága az 1975. április 30-i ülésén hozott határozatában jelölte meg az egyes szakigaz­gatási szervek konkrét felada­tait e téren — s ha a jövőben hasonló eredményeket sikerül realizálni, úgy elmondhatjuk, sikerült tennünk valamit. Ez de­rült ki az előterjesztésből is, melyet dr. Kóbor József megyei főorvos terjesztett az ülés elé. A napirendet jól kiegészítette — és a továbbiakban a két elő­terjesztésről együtt essék szó — dr. Szilas Anna városi fő­orvos az anyavédelem helyze­téről adott értékelése, mely „pécsi szemüveggel" készült. A kérdés kézenfekvő: mik is azok a pozitívumok, melyek egyöntetűen bizonyítják a szo­ciálpolitikai bizottság lépéseit? Mindenekelőtt javult az anya-, nő- és gyermekvédelmi munka. Megyénk demográfiai helyzeté­ben örvendetes változás, hogy az élveszületések arányszáma az elmúlt öt év alatt növeke­dett, s eszerint megyénk la­kossága hatezer fővel gyara­podott. Érdemes azonban meg­jegyezni, hogy ilyen gyarapo­dással nemigen találkozunk a jövőben, hiszen mint azt az elő­terjesztésben olvashatjuk: az év végéig újonnan nyilvántartásba vett terhes anyák száma 11 szá­zalékkal kevesebb,, mint koráb­ban. így az idei első fél év már kevesebb gyereket hoz. A megyei csecsemőhalálo­zást két ellentétes dolog jel­lemzi: ha Pécset és Baranyát külön választjuk - bár nem szerencsés dolog —, megálla­píthatjuk, hogy Pécsett feltű­nően magas a csecsemőhalálo­zás a korábbi évekhez viszo­nyítva, a megyében viszont ja­vult a helyzet. Ha együtt néz­zük: Pécs a megyei eredményt lerontja. (Egyébként a vita so­rán a bizottság tagjai e kér­désről, mint szomorú tényről - szóltak.) Ugyanakkor igen ered­ményesnek mondható az a mun­ka — és itt megint a gyerek életéről van szó -, amit a kora­szülött halálozás csökkentése érdekében tettünk, (A kora­szülött halálozás 1973-ban 22,12 százalék, 1974-ben 20,53 száza­lék, 1975-ben pedig már csak 17,49 százalék volt.) Ugyancsak eredmény: néhány év alatt 30 százalékkal csökkent a művi abortuszok száma. De figyel­meztető: száz terhességből jó, ha ötven gyermek születik — ma. S hogy a születészabályo- zás kérdése milyen fontos, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a vita során elhangzott érv: je­lenleg Pécs lakosságának egy- hetede 60 éven felüli, de ha a jelenlegi tendencia nem vál­tozik, kétezerre a város lakos­ságának egynegyede 60 éven felüli lesz. Még egy dologról végezetül. Igen sok szó esett egyebek közt a tegnapi ülésen a táppénzről. Mégpedig a terhes nők táp­pénzéről. Dr. Páli Kálmán, me­gyei szülész főorvos nyomatéko­san hangsúlyozta: a terhesség nem betegség, hanem egy fi­ziológiai állapot. S nagyon fur­csa az, hogy az utóbbi időben lassan már maga a terhesség ténye egyet jelenthet a táp­pénzre vétel tényével. A jövő­ben sokkal jobban figyelemmel kell kísérni e tendenciát, s el kell jutni odáig, hogy ténylege­sen csak a veszélyeztetett ter­hes nő élhessen a táppénzre vétel lehetőségével. Az ülésen több határozati ja­vaslat született. K. F. rosítása elöbb-utóbb szüksé­gessé teszi, hogy a lépcsőze­tes munkakezdést a belváro­son kívülre is kiterjesszék. Rég­óta vajúdó kérdés a sok helyet foglaló személygépkocsik ki­szorítása a belvárosból. Jelen­leg a munkába indulóknak csak fele közlekedik buszon, a többiek saját autójukon, moto­ron. És még egy, talán kissé mu­latságos, de komoly probléma. A határozat készen áll, akiket érint, el is fogadták. De a húsz-harmincéves beidegződést nehéz leküzdeni. Szántó Péter Népfrontválasztás Meszesen Cél s a lakóhely otthonosabbá tétele A meszesi József Attila mű­velődési házban számos mű­vész vallott már önmagáról, ró­lunk, életünkről. Most helyüket mások foglalják el, akik talán ugyanerről beszélnek, s a kö­zönség is nagyjából hasonló. Este fél hat van, a terem egye­lőre hűvös, a hangulat, amint később kiderül, meglepően for­ró. A Hazafias Népfront körzeti bizottságának gyűlése. Az el­nökségben helyet foglal Wieder Béla Pécs megyei város Taná­csának elnöke, Gergely László, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkára. Dr. Kecskés József, a körzeti bizottság elnöke a legutóbbi „Akar SOS ESTE 7 TOL HECCEL 7 iG velem beszélgetni?” A gondolattal talán tíz éve találkoztam Le Clézio: Amikor M. Beaumont megtudja, mi a fájdalom című novellájában, később Moldova György írt ha­sonlót Akar velem beszélgetni? címmel. Az idő tájt, ha akadt tíz percem, elhatároztam, hogy lé­tesítek egy telefonállomást, amit naponta felhívok, valaki felve­szi és hallgat. Én pedig elkez­dem: mélyen tisztelt X. Y„ ön egy ökör, vegye tudomásul, hogy . .. Aztán egyszeresek lett egy ilyenféle telefon Pécsett. Már egy éve működik, tevékenysé­gét homály fedi — bárkit, aki­ről feltételeztem, hogy valami köze van hozzá, kérdeztem, ál­talánosságokat, kitérő válaszo­kat kaptam. De most, hogy el­múlt egy év, telejsen hivatalo­san kerestem meg ennek a szolgálatnak a vezetőjét. Az ember először is számok­ra kíváncsi. Tavaly január else­jétől december 31-ig 1241 hí­vást kapott a 12-390, összesen 277 órát beszélgettek a hívók­kal. (Ez annyi, mintha tizenegy és fél napig egyfolytában be­széltek volna!) A napi hívások átlaga 2 és 3 között mozog. Megtudhattam azt is, hogy a hívók 44,8 százaléka volt férfi, 55,2 százaléka nő. Azt is leírha­tom, hogy a szerda és a csü­törtök bizonyult a „legforgal­masabb" napoknak, a hétvége feltűnően néma volt. A legkí­váncsibb természetesen arra vol­tam, hogy van-e olyan adat, ami arra utal, hogy a szolgá­lat eredményesen működik. Sej­telmes mosoly volt a válasz, az­tán egy nagyon tömör szó: igen. Es ezzel meg kellett eieged nem. Elgondolkodtató számok. A hívások viszonylag magas szá­ma arra enged következtetni, hogy tíz év előtti ötletem reális igényeket fedett. Megkérdeztem, hogy hívták-e már a szolgála­tot azért, hogy beolvassanak „valakinek"? A hívások öt szá­zaléka volt ilyen jellegű, de ha­mar hozzátették, hogy a máso­dik, harmadik hívás után rend­szerint kiderül valami más, az igazi motívum, egy súlyos mun­kahelyi, vagy családi konfliktus. Ehhez, persze, alapos szakmai felkészültség kell — az a har­mincöt személy, aki a telefon­vonalnál ül, állandóan képzi magát, különböző formákban. Érdekelt volna a szolgálat jö­vője is — ugyanaz a sejtelmes mosoly volt a válasz, mint any- nyi kérdésemre. A jövő tehát adott, a múlt eredményes volt, ebből még a laikus is jó prog­nózist alakíthat ki magának. A legnagyobb tanulság érzéseim szerint az, hogy az emberek szívesen élnek ezzel a lehető­séggel, a személytelenség, az inkognito megőrzése olyan hely­zetet teremt, ami a hívó számá­ra rendkívül kedvező. S így könnyebben fogadják el a meg­felelő segítséget is, még akkor is, ha az később a névtelenség feladását is jelenti. Egy másik öt százalék ugyanis belátva problémájának súlyát, szüksé­gesnek ítéli egy személyes kap­csolat kialakítását a továbbiak­ban. Kampis Péter négy év munkájáról szól. Ered­ményekben gazdag időszak: az elsők között hoztak létre tanács­tagi csoportot, tizenhárom la­kóbizottságot választottak, jó kapcsolatot alakítottak ki or­szággyűlési képviselőjükkel, Aczél Görggyel, aki szívélyes levélben üdvözölte a egybegyűl­teket, megszervezték a lakosság és a város gazdasági, politi­kai vezetőinek folyamatos ta­lálkozóit, tanácskozásait. Me­szes életében lényeges válto­zások történtek: elkészült a ti­zenkét tantermes gimnázium, a Frankel Leó utca lakói régi pa­nasza is megoldódott: jó világí­tást kapott az utca. Javult a közlekedés az új csuklósbuszok, Skodák és a 10/G járat beállí­tásával, a 47-es sűrítésével. A Kertészeti és Parképítő Vállalat végre gondjaiba vette a körzet parkjait. Ahogy az elnök mond­ja: Meszes elmúlt huszonöt évéből csaknem húsz úgy telt, hogy az itteniek szinte csak aludni jártak haza, Ezt a folya­matot megtörte a tizenöt éve felépült művelődési ház, ren­dezvényeinek híre már túlnő a városon. A szénbányák igazga­tóságának Meszesre költözésé­vel új színt kapott a városrész. Még mindig kevés azonban a szórakozási lehetőség. Amint az egyik idős felszólaló fiatalos hangon elmondta: az ifjúság ha táncolni, szórakozni akar, még ma is kénytelen a belvá­rosba utazni. Aztán ha jól ér­zik magukat, elszalad az idő, jöhetnek haza taxival. A Hazafias Népfront körze­ti bizottsága megtalálta a ma­ga helyét a közösség munájá- ban. Nagy terveik, feladataik továbbra is vannak. Fő gond­juknak a lakóhely otthonosab­bá tételét tekintik, ehhez per­sze szükség van a meszesiek egyetértésére, segítő társadal­mi munkájára is. Lehetőség van, vállalkozó is elég. Egy fiatal­ember javasolta, hogy dolgoz­zon ki a Népfront éves tervet a lakóbizottságok számára, így tudják is, mit végeznek, s szá­mon is kérhető. Mások elmon­dották, hogy kicsi a fűszerbolt, a ruházati bolt, holott az utób­binak óriási, kihasználatlan rak­tárterülete van. Baj van az öt­venes években épült házakkal is: a falba épített vezetékek el­avultak. A késő estébe nyúlt gyűlésen a megjelentek egyhangúlag is­mét dr. Kecskés Józsefet válasz­tották elnökké, a körzeti bizott­ság titkára Traj Ferenc lett. Sz. P. Hé! évi szigorított börtönre ítélték Az idős drávaszobolcsi há­zaspár között - általában mindkettőjük italozásával ösz- szefüggésben — gyakori volt a veszekedés. Néhány évvel ez­előtt egy ilyen összetűzés so­rán Púnak Antalné egy kismé­retű konyhakéssel mellbeszúrta férjét. Mivel a szúrás csak fel­színi sérülést okozott, így ak­kor büntetőeljárás nem indult. 1976. január 28-án a 65 éves Púnak Antal a délelőtti órákban azzal távozott hazul­ról, hogy alkalmi munkaként olajat szállít néhány ismerősé­nek. Délre, amikor hazaért, már jócskán a pohár fenekére nézett. Súlyos alkoholos álla­potban a konyhában levő (le­verőre feküdt. A 68 éves Púnak Antalné férje állapota és amiatti dühé­Megfojtotta férjét ben, hogy részeg férje helyett neki kell menni harangozni, előbb kézzel ütlegelte alvó fér­jét, majd felkapta a kezeügyé- ben lévő vízmerítő bögrét, s azzal ütötte a fejét. Végül megragadta a nyakát és a vé­dekezésre képtelen állapotban lévő férfit kézzel megfojtotta. A boncolás megállapította, hogy Punok Antal halálát a fulladás okozta. Az igazság­ügyi ideg- és elmeorvos szak­értői vélemény adatai szerint Púnak Antalné magas vérnyo­másban és enyhe keringési elégtelenségben szenved, némi agykárosodással. Ezek az el­változások az egyébként is ala­csony műveltségű asszonynál csekély elbutulást idéztek elő. Ezen okok a cselekmény elkö­vetésekor közepes mértékben korlátozták tette társadalomra való veszélyességének felisme­résében. A Pécsi megyei Bíróság dr. Temesi Imre tanácsa a napok­ban hirdetett ítéletet. Púnak Antalnét bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében és hét évi szabadságvesztésre ítélte. Büntetését szigorított börtön­ben kell végrehajtani. A vád­lott és védője enyhítésért fel­lebbezett.

Next

/
Thumbnails
Contents